Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A raktározott szemes termények kártevői

A raktározott szemes termények kártevői

A raktárokban tárolt termények és termékek kártevői felszaporodva igen jelentős veszteségeket okozhatnak, ami egyaránt felvet mennyiségi és minőségi károsodást. A növényi terményeket eltérő módon tárolják, amit alapvetően jellegük határoz meg. A különféle termékek (őrlemények, tészták) a szemes, a gyökgumós termények és a gyümölcsök eltérő hőmérsékletű és nedvességtartalmú raktárokban tárolhatók.

A raktározott termények és termékek kártevői többnyire a bogarak, a lepkék, az atkák és a gerincesek közül kerülnek ki. A raktározott szemes terményeket a magtári gabonazsizsik, a rizszsizsik, kukoricazsizsik, a vörösbarna lapos-gabonabogár, a gabona álszú, a kaprabogár, a kis kenyérbogár, a nagy kenyérbogár, a fogasnyakú gabonabogár, a dohánybogár, a közönséges tolvajbogár, a mezei gabonamoly, a raktári gabonamoly károsítja.

Az őrleményeket és tésztaféléket a közönséges múzeumbogár, a közönséges szalonnabogár, a kis kenyérbogár, a nagy kenyérbogár, a nagy lisztbogár, az amerikai kis lisztbogár, a tolvajbogarak, a raktári molyok (készletmoly, aszalványmoly, lisztmoly, lisztilonca) és az atkák (lisztatka, közönséges gyökératka), valamint lárváik károsítják. A raktárakba bekerült apró rágcsálók, a házi egér, a mezei pocok, a házi patkány a terményt megrágják és ürülékükkel szennyezik.

Közönséges múzeumbogár

(Anthrenus museorum)

Tápanyagok: az imágók, de különösen a lárvák raktározott növényi és állati termékeket, gyapjúárukat, kárpitozott bútorokat, szőnyegeket, rovargyűjteményeket, kitömött állatokat fogyasztanak.

Kárkép: a lárvák károsítása a növényi és az állati termékeken egyaránt jellegtelen odvak, az áruféleségeken kisebb-nagyobb foltok fomájában látható. A kártétel könnyen felismerhető a rágcsálék- és az ürülékszemcsékről, ami között megtalálhatók a levedlett, szőrős lárvabőrök.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a faj általánosságban elterjedt. Kártétele textíliákon, szőrméken és rovargyűjteményekben jelentős, ugyanakkor a terményraktárakban és keverő-üzemekben okozott kártétele jelentéktelennek minősül.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke fejlődik.

Az áttelelt imágók tavasszal felkeresik a virágzó növényeket (galagonya, berkenye, gyümölcsfák), ahol virágport és nektárt fogyasztanak. Érési táplálkozás és párosodás után lerakják petéiket, amelyeknek száma 20–85 között változik. Az embrionális fejlődés után kikelt lárvák táplálkoznak és vedléseken keresztül kifejlődnek. A fejlődését befejezett lárva bábozódik, majd imágóvá alakul.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásának kedveznek a bolygatás nélküli, hosszú időn keresztül háborítatlanul hagyott helyek.

Védekezés: a veszélyeztetett anyagokat rendszeresen szellőztessük, a helyiségeket pedig takarítsuk! Az egyedekre riasztó hatású a para-diklór-benzol. Az imágók és lárvák elpusztítására alkalmas a diklórfosz hatóanyag-tartalmú rovarirtó lap és a szinergizált piretrin aerosol. A gabonaraktárakban és keverőüzemekben elvégzett védekezések hatékonyak a múzeumbogár ellen is.

Közönséges szalonnabogár

(Dermestes lardarius)

Tápanyagok: az imágók és a lárvák főleg állati eredetű anyagokkal, szőrmével, bőrökkel, belekkel, füstölt és szárított hússal, hallal, szalonnával, sajttal, töltelékáruval, hal- és húsliszttel táplálkoznak. Kártételükkel számolhatunk a gabonalisztben, egyéb őrleményekben, takarmánykeverékekben, gabonában, méhkaptárokban, madárfészkekben, rágcsálók vackában és állati hullákon.

Kárkép: a nem szemcsés terményekben a lárvák és a bogarak többszörösen elágazó, csatornaszerű járatokat rágnak, amelyeket finom, őrleményszerű rágcsálék és ürülék tölt ki. A többnyire odvasított járatokban a lárvabőrök is megtalálhatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: tároló- és magtárhelyiségekben általában megtalálhatók, de különös figyelmet érdemelnek a melegebb éghajlatú országokból származó termények és termékek.

A károsított termények és termékek fogyasztásra alkalmatlanok. A bogár különböző fertőző betegségeket terjeszt, a visszamaradt lárvabőrök pedig bőrgyulladást okoznak.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke fejlődik.

A telet imágó alakban tölti, tavasszal párosodik. A megtermékenyített nőstény 150–250 petét rak, csoportosan, esetleg egyesével, a tápanyagra. A lárva fejlődése során 4–6 alkalommal vedlik. A teljes fejlődési idő 35–60 nap. A kifejlett lárvák rejtett zugokban bábbá alakulnak. A bábból kikelt imágók telelnek.

Ökológia és előrejelzés: a meleg égövi országokban jelentős az előfordulása, ezért számíthatunk behurcolására, valamint a meleg évjáratokban való elszaporodására.

A termékeket, különösen pedig az állati eredetűeket, betárolás előtt, hosszabb tárolás alatt pedig többször gondosan meg kell vizsgálni.

Védekezés: húsfeldolgozó helyekről, füstölőkből, tárolóhelyiségekből, éléskamrákból, raktárakból a maradékokat és a hulladékokat el kell távolítani, a helyiségeket pedig rendszeresen fertőtleníteni kell. A nem étkezési célokat szolgáló állati termékeket, bőr- és szőrmeárut rovarirtó szerekkel kell kezelni. Malmokban és takarmánykeverő üzemekben rendszeres takarítással és fertőtlenítéssel kell megakadályozni az elszaporodását.

Kaprabogár

(Trogoderma granarium)

Tápanyagok: károsíthatja a gabona-, a pillangós- és az olajtartalmú magvakat, valamint a belőlük készült termékeket. Kártételét igazolták cirokban, földimogyoróban, cukorban, csokoládéban, hallisztben, fehérjetartalmú gyógyszertári készítményekben, tojásos tésztafélékben, szárított gyümölcsökben, takarmánypogácsában, fűszernövényekben és tejtermékekben. Ismert tápanyagféleségeinek száma meghaladja a kétszázat.

Kárkép: a rágáskép magvakon és egyéb tápanyagokon szabálytalan, jellegtelen odvasítás. A kártétel nemcsak mennyiségi, hanem minőségi romlást is okozhat. A levedlett lárvabőrök figyelmeztetnek a kártevő jelenlétére.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kártevő a trópusi vidékek raktáraiban nagy egyedszámban fordul elő. Szántóföldön nem tud elszaporodni.

A minőségi károsodás miatt kedvezőtlenül megváltoznak a tésztafélék tulajdonságai. A fertőzött lisztből készült kenyér élvezhetetlenül kellemetlen illatú és ízű. A tömegesen előforduló lárvák hatására a gabonagarmada felmelegszik és befülled.

Fejlődésmenet: hazánkban egynemzedékes faj. A déli, meleg országokban több nemzedéke is kifejlődik.

A telet lárva állapotban tölti, majd tavasszal 15–20 °C fölött folytatja aktív tevékenységét, és az utolsó lárvabőrben bábozódik. A bábállapot (2–23 nap) után kikelnek az imágók, amelyek a garmada tetején vagy a raktár falán vándorolnak. Érési táplálkozást folytatnak, párosodnak és petét raknak. A nőstény 30 °C-on 60–65, 32 °C-on 126 petét rakhat. Az embrionális fejlődés 5–16 nap. A lárvafejlődés optimuma 30 °C és 65–70% relatív páratartalom körül van. A lárvák 4–7 vagy 7-8 alkalommal vedlenek. Kedvezőtlen viszonyok között a fejlődési idő meghosszabbodik, a vedlések száma 10–14-re emelkedik. A lárvafejlődés időtartama 49–60 nap. A lárvák hidegtűrő képessége nagy.

Ökológia és előrejelzés: tömegszaporodására akkor kerülhet sor, ha a hőmérséklet 4 hónapon át eléri, illetve meghaladja a 20 °C-ot. A kártételek általában fokozódnak az egyedszám-növekedés miatt akkor, ha a 20 °C-os havi átlaghőmérséklet 6 hónapon át biztosított. A károsító elszaporodhat akkor is, ha a 20 °C-os havi átlag 3 hónapon keresztül tart úgy, hogy ebből 1 hónap hőmérséklete 30 °C.

A tartós időre tárolt terményeket, árukat betároláskor és a tárolás időtartama alatt többször meg kell vizsgálni. A kártevő jelenlétét megállapíthatjuk röntgen vizsgálatokkal és csapdázással.

Védekezés: a raktártakarítást és az inszekticides kezelést rendszeresen el kell végezni. A visszamaradt terményeket el kell távolítani. A kártevő bogarak növényvédő szerekkel szemben ellenállók. Leküzdésükre legalkalmasabbak a foszforhidrogén hatóanyag-tartalmú készítmények.

Nagy kenyérbogár

(Tenebrioides mauritanicus)

Tápanyagok: a táplálkozás során előnyben részesíti a lisztféleségeket, őrleményeket és a takarmánytápokat, ezért lisztrontó bogárnak is nevezik. Előfordul szemes gabonaféléken kívül fügében, dióban, kókuszban, malátában, szárított gyümölcsben és kakaóbabban. Kedveli az állati eredetű termékeket is. Kifejlett állapotban kannibalizmusra hajlamos, sőt egyes raktári kártevőket is pusztít.

Kárkép: a táplálkozása során kialakult kárkép nem jellegzetes. Rágásnyomai szabálytalanok. Előnyben részesíti a magvak csírarészét.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: geopolita faj. Előfordulása gyakoribb a melegebb vidékeken, valamint a mérsékelt égövi országokban. Többnyire malmokban, raktárakban él, de megtalálható a szabadföldi fák kérge alatt is.

Az élelmezési célokat szolgáló áruk szennyezésével súlyos minőségi károkat okoz. A lárva kártétele malmokban a selyem szitaszövet megrágása miatt különösen jelentős.

Fejlődésmenet: hazánkban egy nemzedéke fejlődik. A trópusokon évente 3 nemzedék alakul ki.

Vegyes populációban telel, mert abban részt vesznek a lárvák és a bogarak. Az imágók párosodást követően 500, esetleg 1200 petét raknak, 10–40-es csoportokban, a tápanyagokra vagy a raktárhelyiségek repedéseibe. Az embrionális fejlődés 1–3 hétig tart. A táplálkozó lárvák négyszer vedlenek. A táplálék minősége a hőmérséklettel együtt meghatározza a lárvák fejlődésének időtartamát. A fejlődés leggyorsabb a kukoricán, a búzán és a barnaliszten. A kifejlett lárva a puhafa hézagaiba vonul bábozódni, ahol gömbölyded bábbölcsőt készít lisztből vagy egyéb anyagokból. A bábokból 2–4 hét múlva kelnek ki a bogarak, amelyek 1-2 évig élhetnek.

Ökológia és előrejelzés: megjelenésével és elszaporodásával ott találkozunk, ahol a táplálékát hosszabb ideig háborítatlanul, kedvezőtlen raktári viszonyok között tárolják.

A tárolt anyagokat többször át kell vizsgálni, hogy az esetleges fertőzés megállapítható legyen.

Védekezés: a nagy kenyérbogár elszaporodása a rendszeres raktárkezeléssel megakadályozható. Magtárakból, takarmánytárolókból a söpredéket és a maradványokat el kell távolítani. Szükség esetén alkalmazhatók a foszforhidrogén hatóanyag-tartalmú készítmények. A terjedés megakadályozása érdekében gondoskodni kell a zsákok inszekticides kezeléséről.

Fogasnyakú gabonabogár

(Oryzaephilus surinamensis)

Tápanyagok: táplálékként fogyasztja a gabonaőrleményeket (liszt, dara, korpa). Szívesen táplálkozik malátával, dióval, mogyoróval, csokoládéval, olajtartalmú gyümölcsökkel, olajpogácsákkal, szárított zöldségfélékkel, gyógynövényekkel és dohánnyal.

Kárkép: az imágó és a lárva egyaránt károsít, de a táplálkozás során nem alakul ki jellegzetes kárkép. A magas tárolási hőmérséklet és a károsított termény nagy nedvességtartalma esetén a termény összecsomósodik. A károsított aszalt gyümölcsből és darabos árukból ürülékszemcse és rágcsálék lóg ki.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenütt elterjedt, geopolita faj. Raktárakban és a szabadban, a fák kérge alatt egyaránt megtalálható.

A bogár és a lárva sok táplálékot fogyaszt, ami hozzájárul a fertőzött gabonagarmadák felmelegedéséhez és dohosodásához.

Fejlődésmenet: hazai viszonyaink között évente több nemzedéke fejlődhet.

Az áttelelő imágók tavasszal párosodnak, majd ezt követően 10–150 petét raknak a tápanyagra. A lárvák fejlődésük során 3–5 alkalommal vedlenek, majd a kifejlett lárva által kialakított bábbölcsőben bábozódnak. Fejlődésük 27 °C-on 22–27 nap 20 °C-on pedig 83–108 nap. A kifejlődött bogarak 1–3 évig élhetnek.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásának kedvez a meleg és a levegő páratartalma, továbbá más raktári kártevőfajokkal való együttes előfordulás. Tekintettel arra, hogy ragadozó faj, ezért más fajok jelenléte nélkül 2 hét alatt elpusztul.

Tartós tárolás és felmelegedés esetén rendszeres vizsgálattal kell megállapítani előfordulását.

Védekezés: a raktárkészletek kiürítését követően alapos tárolóhely-takarítást kell végezni. A kötelező éves kezeléseken kívül szükséges a diklórfosz hatóanyag-tartalmú készítmények alkalmazása.

Vörösbarna lapos-gabonabogár

(Laemophloeus ferrugineus)

Tápanyagok: táplálkozik gabonán, kukoricán, rizsen és a belőlük készült őrleményeken. Kedvező táplálék még a földimogyoró, a kávé, a kakaó, az olajtartalmú takarmányok, a szárított takarmányok, a gyógynövények és a dohány.

Kárkép: a rágáskép nem jellegzetes. A károsított tápanyagok a felszaporodott egyedszám következtében a megnövekedett hőmérséklet és nedvességtartalom hatására csomósodást okoznak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a raktározott terményeken mindenütt gyakori kártevő. Hazánkban más kártevőkkel együttesen található a raktárakban.

Az okozott kár többnyire minőségi romlásból és a termények dohosodásából adódik.

Fejlődésmenet: évente több nemzedéke fejlődhet.

Az imágó többnyire a raktárban, esetleg a szabadban telel. Az imágók a táplálkozás és kopuláció után 100–400 petét raknak a maghéj repedéseibe, a csírarész közelébe vagy az őrleményekre. A lárvák teljes kifejlődése 4-5 hetet igényel, és ezalatt 4 fejlődési fokozatuk van. A bábozódást követően megjelennek az új nemzedékek imágói, amelyek tovább folytatják élettevékenységüket. Egy nemzedék teljes kifejlődése 6–10 hét.

Ökológia és előrejelzés: a raktározás körülményei határozzák meg a fejlődés időtartamát és a nemzedékek számát. Az imágók táplálkozása 10–14 °C fölött kezdődik.

A faj jelenléte megállapítható rostálással, futtatással, a tárolt termények maradékainak átvizsgálásával.

Védekezés: megegyezik a fogasnyakú gabonabogárnál leírtakkal.

Gabona-álszú

(Rhizopertha dominica)

Tápanyagok: a gabonaféléket kivétel nélkül károsítja, de szívesen fogyasztja a hüvelyeseket, a szárított és a kész tésztaféléket, a gyógynövényeket és a dohányt.

Kárkép: az imágó és a lárva teljesen kiüregesíti a magvakat. Kártétel közben fehéres rágcsálékot és ürüléket hagy vissza a vékony maghéjjal együtt. Az imágó a gerendázatba is belerág.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Indiából származik, a trópusokon és a szubtrópusokon az egyik legjelentősebb gabonakártevő. Hazánkba 1893-ban, majd az 1950-es években hurcolták be. Gyakran megtalálható a magtárakban, ezért tehát akklimatizációja folyamatos.

Súlyos fertőzés esetén a károsított búzatétel mézillatú. Az imágók táplálékszükségletükön felül fogyasztanak, ezért kártételük többszörös.

Fejlődésmenet: eddigi ismereteink szerint hazánkban két nemzedéke fejlődik.

Az érési táplálkozás és kopuláció után a nőstények 300–500 petét raknak a gabonamagvakra. A kikelt lárvák a csírarész tájékán behatolnak a gabonamagvakba, majd kiüregesítik azokat. A lárvák fejlődésük során 4–5 alkalommal vedlenek, és a károsítás helyén bábozódnak. A fejlődés időtartama 1 hónap körül van.

Ökológia és előrejelzés: hidegtűrő képességük rossz, ezért a tél folyamán közülük sok elpusztul. Szaporodásuk csak 20 °C feletti hőmérsékleten indul. Fejlődésükhöz kedvező a 25–28 °C-os hőmérséklet.

A faj előfordulása a visszamaradt termények átvizsgálásával, a magtételek röntgenezésével és a károsított, valamint egészséges szemek fajsúly különbségének vizsgálatával állapítható meg.

Védekezés: fontos a forgalmazott, különösen pedig az import magtételek fokozott ellenőrzése. Eredményre vezet a magtételek lehűtése. A magtételek és a raktárok kezelhetők diklórfosz, cián, etilén-oxid, metilbromid és foszfor-hidrogén hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

Dohánybogár

(Lasioderma serricorne)

Tápanyagok: a nyers és feldolgozott dohány kártevője. Károsítja még a szárított gyógynövényeket, a fűszerféléket, a kókuszdiót, a földimogyorót, a fügét, a datolyát, a kakaóbabot, a gabonaféléket, a lisztet és más egyéb magvakat.

Kárkép: a táplálkozás következtében kialakult kárkép könnyen felismerhető a dohányon, a cigarettán, a szivaron, a déli gyümölcsön, mert rajtuk 1 mm átmérőjű kerek lyukak és azokból kilógó ürülék, valamint rágcsálék látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: megtalálható Dél-Európában, Közel-Keleten, Indiában és Kínában. Gyakori fajnak tekinthető a trópusokon és a szubtrópusokon. Hazánkba többször behurcolták, így 1878-ban, 1939-ben és az 1950-es években. Szaporodása az év melegebb hónapjaiban lehetséges.

Nyers és készáru dohányban okoz jelentős minőségi kárt. A veszteség az egyedszámtól függően 5–10, esetleg 25% is lehet.

Fejlődésmenet: nemzedékeinek száma hazánk meleg raktáraiban 2-3 lehet.

Az imágó telel. A bogarak rövid ideig élnek, párosodást követően petét raknak. A lerakott 25–30, esetleg 100 petéből kikelő lárvák szétmásznak, megkezdik a táplálkozást. A lárvafejlődés 30 °C-on és 70%-os relatív páratartalom mellett átlagosan 80 nap. Bábozódik a károsítás helyén, a rágcsálékból kialakított kokonban.

Ökológia és előrejelzés: a fejlődés alsó határa 20, felső határa pedig 37,5 °C. Hőtűrő képességük 50 °C-on 24 óra. –7...–10 °C-on 4-5 napig élnek, –18 °C-on pár óra alatt minden fejlődési alak elpusztul.

A dohánytáblák külső széleit rendszeresen át kell vizsgálni, és a kárképek alapján meg kell állapítani az egyedszámot. A feldolgozott dohány (cigaretta, szivar) árvizsgálása ugyancsak szükséges.

Védekezés: a déli országokból származó dohányszállítmányokat tüzetes karanténvizsgálatnak kell alávetni. A kártevő ellen alkalmazhatók a gabona-álszúnál javasolt gázosítószerek.

Kis kenyérbogár

(Stegobium paniceum)

Tápanyagok: a kártevő táplálékként elfogadja a szárított növényeket, a magvakat, az őrleményeket, a tésztaféléket, az aszalt gyümölcsöket, a szárított zöldséget, a dohányt, a kávét, a kakaót, a teát, a borsot, a gyömbért, az ánizst, a koriandert, a gyógynövényeket, a különböző rovar- és maggyűjteményeket, a herbáriumokat és a könyveket.

Kárkép: az imágók a kemény, darabos anyagokból szabályos, 2–2,5 mm átmérőjű, rágott lyukon távoznak. A lárvák a kemény, darabos anyagokba szintén lyukat rágnak, a szemcsés anyagokból csomókat készítenek és azok belsejében élnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elterjedése általánosnak tekinthető. Hazánkban gyakran megtalálható a raktárakban, a tésztaüzemekben, a háztartásokban és a könyvtárakban.

Az imágó és különösen a lárva kártétele igen jelentős lehet a rágás és a visszamaradó szennyezés miatt, ami mennyiségi és minőségi veszteség okozója. A károsított kenyér, tésztafélék, kétszersült, piskóta étkezésre alkalmatlan, az egészségre ártalmas. A könyvtárakban a csirizzel kötött könyvek fedőlapját megrágják, és abban járatokat készítenek.

Fejlődésmenet: hazánkban fűtetlen helyiségekben l, fűtött helyiségekben 4 nemzedéke fejlődik.

Kifejlett lárva alakban telel a hideg helyiségekben, és tavasszal alakul bábbá, amelyekből a kifejlődő bogarak június–júliusban repülnek. A megtermékenyített nőstények 20 °C körüli hőmérsékleten kezdik a 100–140 pete lerakását. A petéket egyesével vagy 10–40 egyedből álló csoportokban helyezik el a táplálékon, csomagolt árunál pedig a burkolaton. Az embrionális fejlődés 6–12 napig tart. A fiatal lárvák gyorsan megkeresik a táplálékot, de az éhezést is jól bírják. A lárvák nyálból és rágcsálékból kokont készítenek, és abban fejlődnek. A lárvafejlődés időtartama a tápanyagtól és a hőmérséklettől függ. Fejlődésük során háromszor vedlenek, majd bábozódnak. Elszaporodásukra azokban a raktárakban lehet számítani, ahol elfekvő árukészletet tárolnak.

Ökológia és előrejelzés: a teljes fejlődés 20 °C-on 200, 26–27 °C-on 70 nap.

A raktárakban és a háztartásokban figyelni kell a hosszabb ideig tárolt készleteket.

Védekezés: a kártevőket a terményekkel és termékekkel együtt kell megsemmisíteni. Lisztekből és őrleményekből rostálással eltávolítható a kevés számú kokon. A kisebb tételek 60–70 °C-on 4-5 órás hőkezeléssel mentesíthetők. Nagyobb tételek esetében a hőkezelés időtartamát 12–24 órára kell növelni. A kiürült raktárak, könyvtárak fertőtleníthetők gázosítószerekkel (lásd Fogasnyakú gabonabogár). A gyógynövényeket és élelmiszereket szénkéneggel vagy szén-tetrakloriddal kezeljük.

Közönséges tolvajbogár

(Ptinus fur)

Tápanyagok: polifág, illetve pantofág faj. Táplálékul felhasználja a lisztet, a kétszersültet, a piskótát, a gyöngykását, a különböző magvakat, a szárított gyógynövényeket, a fűszerféléket, a prémárukat, a bőröket, a textíliákat, a kitömött állatokat, a rovargyűjteményeket és a hulladékokat. Fertőző betegséget terjeszthet, mert pantofág volta miatt az elhalt bogarak tetemeit és állatok ürülékét is fogyasztja.

Kárkép: jellemző a rágcsálékból és ürülékszemcsékből felhalmozott, porszerű hulladék és a tápanyagrészekből összeragasztott, kerekded gubók jelenléte.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a raktárakban mindenütt elterjedt faj. Hazánkban lakásokban, éléskamrákban gyakori.

A felhalmozódott készletekben és a gyógynövényekben okozhat mennyiségi és minőségi kárt.

Fejlődésmenet: több nemzedéke is fejlődhet.

Rendszerint az imágók telelnek át. Aktív tevékenységük már 5 °C-on megkezdődik. A nőstény párosodás után 60 petét rak, többnyire azokra a terményekre és termékekre, amelyeken a lárváik kifejlődnek. A teljes kifejlődés általában 3,5–5 hónapig tart. Szaporodása egész évben rendszeres, de diapauzára is hajlamos, és ilyenkor a fejlődés időtartama meghaladja az egy évet. A lárvák kifejlődve gubókat készítenek és abban bábozódnak.

Ökológia és előrejelzés: a faj jól tűri az alacsony hőmérsékletet.

Jellemző a mozgásra bekövetkező holtnak tettetés. Rejtett helyeken él, éjjeli életmódot folytat, ezért az előrejelzés alapvetően a kártételi szimptómák figyelembevételével oldható meg.

Védekezés: fontos a tárolóhelyek alapos kitakarítása és kezelése. A kártevő ellen eredményes a más fajoknál javasolt raktárkezelés elvégzése.

Nagy lisztbogár

(Tenebrio molitor)

Tápanyagok: az őrlemények közül a lisztet és a darát, valamint a belőlük készült termékeket kedveli. Megtalálható a kenyérben, a kétszersültben, a raktárakban, a malmokban, a tésztagyárakban, az édesipari üzemekben, a pékműhelyekben. Megél a gabonában és az egyéb növényi anyagokban, sőt a szabadban, a madárfészkekben és a fűrészporban is.

Kárkép: az őrleményekben járatokat készít, azok mentén beszennyezi a tápanyagot. A gabonaszemek csírarészét fogyasztja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: geopolita faj. Hazánkban mindenütt előfordul, különösen pedig a kevésbé korszerű tárolókban.

Táplálkozásával kisebb mennyiségi veszteséget okoz, de ennél nagyobb jelentősége van a megtámadott termények és termékek beszennyezésén és dohosodásán keresztül a minőségi veszteség okozásában. Az imágó kellemetlen illatanyagait az őrlemények is átveszik, ezért azok fogyasztásra alkalmatlanok.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke fejlődik, ami több esetben 15–20 hónapig tart.

Telel lárva és imágó állapotban, így az imágók tavasszal, nyáron és ősszel is megtalálhatók. Éjszaka rajzik. Petéit júliusban és augusztusban rakja a táplálékra. A peteszám átlagosan 160. A lárva 2 hetes embrionális fejlődés után kel, amit 6–8 hónapos lárvafejlődés követ, négyszeri vedléssel. A kifejlődött lárva tavasz végén, nyár elején bábozódik, laza szövésű tápanyagokból készített gubóban. A bábállapot 2-3 hétig tart.

Ökológia és előrejelzés: a lárvafejlődés 25–27 °C-on optimális, ennél hidegebb környezetben 1,5 évig is eltarthat, ezalatt 10–14 alkalommal vedlik. Tömeges elszaporodására csak párás, meleg, korszerűtlen, hosszú ideig háborítatlan raktárakban, takarmánykeverő üzemekben és pékműhelyekben számíthatunk.

Az imágók éjjel rajzanak, a fényre érzékenyen reagálnak. A lárvák drótféregszerűek, könnyen felismerhetők a kártétel helyén.

Védekezés: a raktárkezeléseket rendszeresen el kell végezni. A bogarak rajzása idején sűrű dróthálóval kell az ablaknyílásokat védeni. A károsított termények cián-hidrogénnel, etilén-oxiddal, metil-bromiddal, foszfor-hidrogénnel gázosíthatók. Az őrleményeknél a gázosítás idejének hosszabbnak kell lenni, mint a szemes terményeknél. Védekezési céllal alkalmazható gammasugárkezelés és juvenil hormonanalóg.

Amerikai kis lisztbogár

(Tribolium confusum)

Tápanyagok: károsít a gabonafélékben, az őrleményekben, a bab, a borsó, a földimogyoró, a fűszerfélék, a szárított hús, a zöldségfélék, a drog és a dohány tételeiben. Más kártevőkkel közösen is előfordulhat a szemes terményeken, a rizsen és az őrleményeken kívül a szárított takarmányban, a tésztafélékben és a tésztahulladékokban.

Kárkép: az imágó csak tört vagy sérült magvakat tud megrágni. A lárvakártétel következménye a liszt csomósodása, sárga elszíneződése és dohosodása.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: geopolita fajnak tekinthető, mert Amerikából Európába és más világrészekre is behurcolták. Hazánkban gyakorlatilag mindenütt előfordul.

A károsított termény élelmezésre alkalmatlan az illathatások és a dohosodás miatt.

Fejlődésmenet: hazánkban évente több nemzedéke is ki tud fejlődni.

Többnyire az imágók telelnek. Tavasszal raknak petét a nőstények a terményekre és termékekre, esetleg a csomagolóanyagokra. A 450–500 petét váladékkal ragasztják az aljzathoz. A peterakás elhúzódó. Az embrionális fejlődés 25 °C-on 5-6 nap. A fiatal lárva befúródik a liszt- vagy őrleménygarmadába. Fejlődése során ötször vedlik. A lárvák fejlődése hőmérséklettől függően 20–100 nap. A károsítás helyén bábozódik, majd imágóvá alakul.

Ökológia és előrejelzés: a faj melegkedvelő, optimális életfeltételét 23–25 °C és 70–75% relatív páratartalom biztosítja. A bábállapot 27 °C-on 10–12 napig tart.

A kártevő előrejelezhető a tárolt termények és termékek átvizsgálásával.

Védekezés: a gépi betakarítás során a sérült szemeket el kell távolítani. Az őrleményekből a kártevő rostálással eltávolítható, de a termék az ürülék miatt fogyasztásra alkalmatlan. Védekezésre a többi raktári kártevőnél javasolt készítmények alkalmazhatók. Fejlődését az ultrahangkezelés gátolja.

Magtári gabonazsizsik

(Sitophilus granarius)

Tápanyagok: károsítja a búza-, a rozs-, a tritikale-, a rizs-, a kukorica-, a kölesszemeket. A száraz tésztaféléket és a szárított gyógynövényeket is fogyasztja.

Kárkép: fő kártevő a lárva. A bogár a szemtermésen, főleg a csíra körül rág szabálytalan lyukat, odvasít. A lárva a szem belső, lisztes részében táplálkozik. A termés héján szabálytalan, kör alakú röpnyílás látható. A kiodvasított szem finom, lisztes rágcsálékkal és ürülékkel szennyezett.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az egész világon elterjedt, geopolita faj. Tipikus raktári kártevő. Hazánkban a gabonaraktárakban, a malmokban, a keverőüzemekben egyaránt megtalálható.

A szemtermés tömegét 4–6 hét alatt 11–33%-kal, a csírázóképességet pedig 15–20%-kal csökkentheti. A veszteséget tovább növelik a másodlagos fertőzések. A fertőzött készlet felmelegszik, dohosodik, keserű ízű lesz. Az őrlemény táplálkozásra és takarmányozásra egyaránt alkalmatlan. Magtárainkban veszélyes károsítónak számít.

Fejlődésmenet: évenként kifejlődő nemzedékeinek száma 2–4.

Raktárak, magtárak padló-, fal- és gerendarepedéseiben, illetve a garmada aljában, imágó alakban telel. Telelőhelyéről akkor jön elő, amikor a hőmérséklet tartósan 10–12 °C fölé emelkedik. Előjövetel után, párosodás előtt 1-2 hétig érési táplálkozást folytat, ilyenkor főleg a szemtermés csíráját fogyasztja. A peterakás 15–16 °C-on kezdődik, 25 °C körül optimális, 34 °C felett szünetel. Hosszú életük folyamán 60–80, néha 150–300 petét is raknak. A petéket az ormányukkal készített lyukba helyezik. A nyílást gyorsan száradó váladékkal tömik el. A hőmérséklettől és páratartalomtól függően 1-2 hét alatt jelennek meg a fehér testű, barna fejű, kukac típusú lárvák. A lárvák a szemtermés lisztes részében fokozatosan nagyobb üreget rágnak. Fejlődésük alatt négyszer vedlenek. Teljes fejlettségüket (L5) 4–6 hét alatt érik el, majd a szemtermésben szabadbábbá, 1 hét elteltével imágóvá alakulnak. A fiatal bogár szabálytalan, kerek lyukat rág a maghéjon, és ezen át távozik. Raktárban egy nemzedék kifejlődéséhez általában 6–10 hét szükséges. Az első nemzedéket még 1-2 nyári és 1 őszi nemzedék követheti. Az októberben megjelenő imágók már nem raknak petét, telelőre vonulnak. A bogár kedvező életfeltételek között hónapokig él. A peterakása folyamatos, így a nemzedékek fedik egymást. Hűvös raktárakban rendszerint csak 2 nemzedéke fejlődik.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodását elősegíti a párás, meleg környezet, a 14%-nál magasabb nedvességtartalmú gabona és a tartósan felhalmozott készletek. Oxigénigénye minimális, ezért a garmada belsejében is megél. Párás melegben az imágók táplálék nélkül 2 hónapig életben maradnak. Száraz, meleg raktárakban, ahol a gabona nedvességtartalma 10% alatti, a populáció egyedeinek tömeges pusztulása figyelhető meg.

Szaporodását helyenként a kártevő lárváiban és bábjaiban élősködő Larimosphagus distinguendus fürkészdarázs gátolja. Szállítóeszközökkel, zsákokkal, ponyvákkal és fertőzött gabonaszállítmányokkal terjed.

A raktárban károsított termény fertőzöttségéről vagy mentességéről – a termény mennyiségétől függő – átlagminta vételével és annak gondos vizsgálatával győződhetünk meg. A mintavételt szabályok rögzítik.

A fertőzöttség mértékét különböző vizsgálati módszerek segítségével állapíthatjuk meg:

1. Rostálás

A termény, illetve a kártevők nagyságától függően kell a rosta lyukméretét megválasztani. A kártevő jelenlétének megállapítására vagy a rostán fennmaradt, vagy a kirostált részt kell gondosan átvizsgálni.

2. Röntgensugaras vizsgálat

A gabona szemtermésében rejtve fejlődő lárvák kimutatásának legbiztosabb módszere. Röntgenfotó alapján a vizsgálati tálcán maradt magvakból a károsított szemek kettévágásával a kártevő könnyen azonosítható. A magvizsgálásra alkalmas röntgenkészülék hiányában 100–500–1000 magot válogatás nélkül el kell különíteni. Ezeket éles késsel felvágjuk, a benne lévő kártevőt nagyító segítségével azonosíthatjuk.

3. Kálium-permanganátos módszer

A gabonaszem belsejében fejlődő lárvák kimutatására kb. 1 kg mintát dróthálóba teszünk, 30 °C-os vízben 1 percig tartjuk, majd kálium-permanganát-oldatban áztatjuk, és hideg vízzel öblítjük. A fertőzött szemeken a peterakás helyén fekete pont figyelhető meg.

4. Értékelés fajsúlykülönbség alapján

Telített konyhasóoldatba (5 l víz + 2 kg konyhasó) tesszük a vizsgálandó anyagot. A telített oldaton a gabonaszemek úsznak. Az oldatot addig hígítjuk, amíg az ép, egészséges szemek a víz alá nem merülnek. A víz felszínén úszó szemeket szűrővel lemerjük, éles késsel óvatosan felvágva belsejüket átvizsgáljuk.

Védekezés: a kártétel a raktárak folyamatos tisztántartásával, kezelésével, a tartósan tárolt készletek átvizsgálásával, a hosszú ideig egy helyben való tárolás elkerülésével megelőzhető.

A raktárok és a magtárak inszekticides kezelését fenitrotion, pirimifosz-metil, etrimfosz, magnézium-foszfid, alumínium-foszfid és klórpirifosz-metil hatóanyag-tartalmú készítményekkel végezhetjük.

Zárt helyen a terményben, a csomagolóanyagon, a göngyölegeken élő imágókat irthatjuk alumínium-foszfid, pirimifosz-metil, etrimfosz és diklórfosz hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

Rizszsizsik

(Sitophilus oryzae)

Tápanyagok: károsíthatja a rizst, a kukoricát, az árpát, a zabot, a kölest, a pohánkát, a babot, a borsót. A szárított tésztafélékben (kétszersült, keksz, makaróni) is megtalálható. Az ország melegebb, déli részén az érett kalászosokat, a góréban tárolt kukoricát is fogyasztja.

Kárkép: fő kártevő a lárva. Az imágó a szemtermésen a csíra körül szabálytalan lyukat rág, amellyel jelentős mértékben csökkenti a csírázóképességet. A lárva a szemtermés belsejét fogyasztja. A kiodvasított szem rágcsálékkal, ürülékkel szennyezett. A fertőzött készlet felmelegszik, dohosodik. Eltérően a magtári gabonazsizsiktől, a gabonaszemeket az új bogár mindig szabályos, kerek nyíláson át hagyja el.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Indiából származó faj, jól repül, így aktív módon is terjed, de a magtárakba passzívan is behurcolható.

Az utóbbi évtizedekben domináns faj a magtárakban.

Fejlődésmenet: nagyon gyakran együtt él a magtári gabonazsizsikkel. Fejlődése is ahhoz hasonló. Évente 3-4 nemzedéke van.

Peteprodukciója 300–600. Élettartama a magtári gabonazsizsikénél rövidebb (legfeljebb egy év).

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodását a meleg magtárak és a légszáraz körülmények között tárolt termények segítik elő. A 8% relatív nedvességtartalmú terményben is megél, ahol a gabonazsizsik életfeltételei nem adottak.

Az előrejelzés megegyezik a gabonazsizsiknél tárgyaltakkal.

Védekezés: megegyezik a magtári gabonazsizsik elleni védekezéssel. Az ország melegebb, déli részein, ahol a termény a szabadban is károsodhat, ott a gabona betárolásakor alumínium-foszfid, pirimifosz-metil, klórpirifosz-metil hatóanyag-tartalmú készítményekkel védekezhetünk.

Raktári gabonamoly

(Nemapogon granellus)

Tápanyagok: a hernyók különféle fák gombáin, növényi törmelékekben, gabonamagvakban, parafában, szárított gyümölcsökben és háztartási készletekben károsítanak. A gabonafélék közül inkább a búzát és a rozsot kedvelik. Ritkább esetben megtalálhatók a lisztben, a tésztafélékben, a gyógynövényekben és a tökmagban.

Kárkép: a kártétel könnyen felismerhető a gabonagarmadákon, mert a hernyók a felső, 5–10 cm vastagságú réteget finom szövedékkel átszövik. A hernyók ebben a szövedékben élnek, és a gabonaszemeket rágják. A szövedékben rágcsálék és ürülék található. Az erős károsítás következménye a dohosodás lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában és Észak-Amerikában mindenütt megtalálható. Hazánkban gyakori faj. Különösen kedveli a nedves gabonákat és a páratelt raktárakat.

A raktári kártevők között az egyik legveszedelmesebb fajnak tekinthető ott, ahol az életfeltételek kedvezőek számára.

Fejlődésmenet: hazánkban két nemzedéke fejlődik.

A telet hernyó alakban tölti a raktárakban. Tavasszal bábozódik, majd júniusban rajzik a lepke. A lepkék párosodás után 70–200 petét raknak egyesével vagy kisebb csomókban a gabonaszemekre. Az L1-es lárvák a magvak csírarészeit fogyasztják. A hernyó fejlődése folyamán 20–30 szemet tesz tönkre. A kifejlett hernyók bábozódási helyet keresnek a raktár repedéseiben, a sarkokban és a falon. Sűrű szövésű, laza gubóban bábozódik. A rajzás szeptemberig eltarthat.

Ökológia és előrejelzés: tömegesen elszaporodik nedves terményeken és páratelt raktárakban.

A lepkék fénykerülők, ezért a rajzásuk raktárakban alkalmazott fényforrással megfigyelhető. A garmadák tetején található, pókhálószerű szövedékben megállapítható a hernyók egyedszáma és kártétele.

Védekezés: a kártételek kialakulása megakadályozható a termények szárazon tartásával és a raktárak szellőztetésével. Fontos a rendszeres és alapos raktártakarítás. A garmadák szövedékkel átszőtt rétegét el kell távolítani, a visszamaradt magtételt pedig rostálással kell megtisztítani. A károsított tételek a raktárakban alkalmazható gázosodó készítményekkel is kezelhetők.

Mezei gabonamoly

(Sitotraga cerealella)

Tápanyagok: a kukoricát, a búzát, a rozsot, az árpát és a hántolás nélküli rizst károsítja, a zabot nem kedveli. Kártétele a hüvelyesmagvakban, a szárított zöldségekben, a gombában, a gyümölcsben, a szárított tésztában és az olajtartalmú magvakban is megfigyelhető.

Kárkép: a hernyók a gabonazsizsik lárvájához hasonlóan a gabonaszemek lisztes részét szinte teljesen kirágják. A kirajzott lepkék nyomai a jellegzetes, kerek lyukak. A lyukak a gabonazsizsik kárképétől eltérnek, mert a mezei gabonamoly rajzó lepkéi a röpnyílásból kiálló, sárgásbarna bábinget hagynak vissza. Kukoricaszemen a lyukak száma 2-3, de ismételt fertőzés esetén több is lehet. A garmadában tárolt gabona felszínén nem képez pókhálószerű bevonatot.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a mérsékelt égövben, de világszerte is elterjedt, melegigényes faj. Hazánkban mindenütt előfordul, veszélyes károsító.

Mennyiségi és minőségi kártétele időnként és helyenként meghaladja a 20–50%-ot. A magtárak közelében az érőfélben lévő gabonát, később az érőfélben lévő kukoricát károsítja.

Fejlődésmenet: hazánkban évente 3-4 nemzedék, hűvösebb klímájú vidékeken és hűvös magtárakban csak 2-3 nemzedék fejlődik.

A gabonaszem belsejében, hernyó alakban telel. Lárvafejlődését április–május hónapban fejezi be. Az imágó június elején rajzik. A fénykerülő fajok rejtett helyeken (magtárak falán, gerendákon, kukoricagórékban, házak falán, eresz alatt) párosodnak. Egy héten belül a nőstények – rendszerint egyesével – 400–800 petét raknak a garmada tetején lévő szemekre. A magtárak közelében az érőfélben lévő búzakalászra, illetve a kukorica csuhéleveleire vagy a kukoricacsövekre is petézhetnek. Kb. egyhetes embrionális fejlődés után jelenik meg a vöröses hernyó, amely berágja magát a gabona- vagy a kukoricaszembe, és ott táplálkozik. A kukoricaszemben 2-3 lárva is előfordulhat. Többszöri vedlés után 3-4 hét alatt fejődik ki. A lárvák bábozódásuk előtt a szemen 1 mm átmérőjű lyukat rágnak, amit finom szövedékkel elzárnak, majd fedett bábbá alakulnak. Egyhetes bábnyugalom után a lepke elhagyja a szemet, ahol a hernyó ürüléke, rágcsáléka és a bábing marad vissza. A tavaszi nemzedéket 1-2 nyári és 1 őszi követheti. Az utolsó nemzedék hernyói a szem belsejében addig táplálkoznak, amíg a levegő hőmérséklete 8–10 °C alá nem süllyed. Fejlődésüket csak tavasszal folytatják. Fűtött helyiségekben márciusi imágórajzást is tapasztaltunk.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodására a melegebb években és magtárakban számíthatunk. A magtárakban a párás meleget, a nem túl száraz, 14 °C feletti, némi nedvességet tartalmazó terményt kedveli. Elszaporodásának kedvez a górékban, a padlásokon sokáig tárolt, csöves kukorica, a magtárak közelében a későn betakarított gabona és kukorica.

Előrejelezhető rajzás- és terményvizsgálattal.

Védekezés: a kártétel megelőzhető a korszerű gabonabetakarítással, a kukorica mielőbbi lemorzsolásával és szárításával. A károsítás mértékét csökkenthetjük, ha a fertőzött tételeket a tavaszi rajzás előtt felhasználjuk.

A magtárak rendszeres tisztántartása, a tartósan tárolt készletek rendszeres átvizsgálása, a megelőző vegyszeres védekezés meggátolja megtelepedésüket és elszaporodásukat. A terményraktárak ablakaira célszerű a sűrű szövésű szúnyogháló felszerelése.

Aszalványmoly

(Plodia interpunctella)

Tápanyagok: a hernyók különböző raktározott növényekben élnek. Károsítják a gabonaféléket, az őrleményeket, az aszalt gyümölcsöt, a mogyorót, a földimogyorót, a szárított zöldséget, a dohányt, a szárított hagymaszeleteket, a gyógynövényeket, a fűszerféléket, a csokoládét és az édességeket. Kísérleti táplálás során szívesen fogyasztotta a méhek által gyűjtött virágport és a szárított tojásfehérjét is.

Kárkép: a hernyók jól látható szövedéket készítenek, amelyben rágcsálék- és ürülékcsomók találhatók. A rágáskép nem jellegzetes, szabálytalan.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: világviszonylatban ismert faj. Hazánkban mindenütt közönséges. A raktárakban károsító molylepkék között az egyik legáltalánosabban elterjedt faj.

Az okozott kár mennyiségi és minőségi. A súlycsökkenés a szemek és egyéb tárolt termények fogyasztásából, a minőségi kár pedig az ürülékkel való beszennyezésből adódik.

A szennyezett élelmiszerek és takarmányok emberi, illetve állati fogyasztásra alkalmatlanok.

Fejlődésmenet: nemzedékeinek száma hazai körülmények között 2-3.

Telel a kifejlett hernyó vagy a báb. Gyors elszaporodását elősegíti, hogy szabadföldi körülmények között is át tud telelni. A lepkék rajzása éjjel és nappal folyamatos. Párosodás után a nőstény egyenként vagy kisebb-nagyobb csomókban helyezi el 300–400 petéjét a táplálékul szolgáló anyagok felületére. A kikelt lárvák táplálkozás közben többször vedlenek, majd teljes kifejlődésüket követően bábozódnak. Egy nemzedék kifejlődése 20 °C-on 6–8 hetet igényel.

Ökológia és előrejelzés: vizsgálatokkal bizonyították, hogy a peteszám eltérő hőmérsékleten nem változik. A raktárakban uralkodó 8–31 °C-on a fejlődés időtartama 36 napra rövidül, ami 20 °C-on 6–8 hét.

A rajzó lepkéket a mesterséges fény vonzza, ezért csapdázhatók.

Védekezés: fontos a raktár rendszeres takarítása és kezelése. A rajzó imágók berepülését ablakokra helyezett szúnyoghálóval lehet megakadályozni.

A terményeket és termékeket száraz állapotban tároljuk. Veszélyeztetett esetben a kezelést el kell végezni gázosodó, raktárfertőtlenítésre alkalmas készítményekkel.

Készletmoly

(Ephestia elutella)

Tápanyagok: a hernyó károsításával találkozhatunk gabonában, őrleményben, szárított tésztafélékben, szárított zöldségben, gyógynövényekben, gyümölcsökben, dióban, dohányban, kakaóbabban, kávéban, őrölt paprikában és csokoládéban. Különösen veszélyes a csokoládé alapanyagául szolgáló kakaóbabban és a késztermék-tárolókban.

Kárkép: a hernyók szövedékcsomókat készítenek, amelyekben megtalálhatók a tápanyagrészecskék és az ürülékcsomók. A fajra jellemző, tipikus rágáskép nincs.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: világszerte elterjedt faj, így hazánkban is gyakori.

A felszaporodott hernyóállomány mennyiségi és minőségi veszteséget okoz. Azok a termények, amelyekből a rágcsálékcsomók nem távolíthatók el, felhasználásra alkalmatlanok.

Fejlődésmenet: hazánkban 2-3 nemzedéke fejlődik.

A raktári körülményeket figyelembe véve a nemzedékek áprilistól októberig követik egymást. Egy nemzedék kifejlődése a hőmérséklettől és a tápanyag minőségétől függően 80–200 nap. A fajra kedvező hőmérsékletű raktárakban előfordulhat a 4. nemzedék is. A telet lárva alakban tölti, majd tavasszal bábozódik, és már áprilistól rajozhatnak a lepkék. A párosodást követően petéket raknak a tárolt termények felületére.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásának kedvez a meleg raktárhelyiség és a rendelkezésre álló táplálék.

A kárkép alapján megállapítható a terményekben előforduló kártevő-egyedszám.

Védekezés: a védekezés megegyezik az aszalványmolynál leírtakkal.

Lisztmoly

(Anagasta kuehniella)

Tápanyagok: legkedvezőbb tápláléka a liszt és a lisztből készült termékek. Kedveli a búzalisztet, a búzadarát, a zabpelyhet, de károsít gabonában, szárított gyümölcsben, dióban, olajos magvakban és édesipari termékekben is.

Kárkép: a hernyó szövedéket készít az őrleményekben, amelyben rágcsálék- és ürülékcsomók találhatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a világon mindenütt megtalálható, így hazánkban is gyakori.

A lárva okozta kártétel jelentős, mert az ürülékével, a liszttel teli szövedékcsomóival és csoportos bábtelepeivel eltömi a malmok lisztjáratait. A selyemszitákat és a csomagolóanyagokat átrágja.

Fejlődésmenet: hazai körülmények között évente 2-3 nemzedéke fejlődik.

A telet általában lárva és báb alakban tölti, de a lepkerajzás elhúzódása miatt egy időben minden fejlődési fokozata megtalálható. A nemzedékek fejlődési ideje általában 60–90 nap, ami nagyban függ a tápláléktól, mert pl. búzalisztben 96 nap, szemes búzán 108 nap, állati eredetű táplálékon pedig 178 nap. A rajzó lepkék nem táplálkoznak, párosodnak, majd azt követően petét raknak a táplálékra. A lerakott peték száma 200. Az embrionális fejlődést követően kikelt L1-es hernyók megkezdik szövési tevékenységüket, amit a lárvafejlődés során végig folytatnak. A kikelt lárvák laza gubóban bábozódnak, amit kívülről táplálékszemcsék fednek.

Ökológia és előrejelzés: a nemzedékek száma a hőmérséklet függvényében változik, 20 °C-on 5 nemzedéke is kialakulhat.

A lepkék éjszaka repülnek, ezért a mesterséges fény vonzó hatású. Fénycsapdával a rajzás nyomon követhető.

Védekezés: gondoskodni kell a tárolók tisztántartásáról. A lisztet és az őrleményeket át kell rostálni, mert így a különböző fejlődési alakoktól meg lehet tisztítani. Célszerű a rendszeres raktárkezelés. A füstölés és a kontakt idegmérgek kevésbé hatásosak, mert a hatóanyag nem jut be a szövedékcsomókba. A védekezés leghatásosabban a raktárakban használható gázosodó szerekkel oldható meg.

Lisztilonca

(Pyralis farinalis)

Tápanyagok: a hernyók a tárolt lisztekben károsítanak, de megtalálhatók gabonafélékban és egyéb szárított őrleményekben, továbbá lucernán, vörös herén, szénán, szalmán és viaszon.

Kárkép: a hernyó szövedékből készít magának csövet, így könnyen felismerhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az északi féltekén mindenütt elterjedt. Hazánkban rendszeresen előfordul. Az egyik leggyakoribb molylepkefaj.

Kártétele tetemes lehet, mert táplálékán kívül nagymennyiségű tápanyagot sző össze maga körül. Elszaporodása a nyirkosabb raktárakban várható, a fertőzés mértékétől függően emberi táplálkozásra alkalmatlanná válik a liszt.

Fejlődésmenet: évente 2-3 nemzedéke fejlődik.

A lepkerajzás áprilistól októberig tart. Lárva és báb alakban is telelhet. A rajzó lepkék a párosodást követően, kisebb csomókban rakják le 120–160 petéjüket a táplálékra. Az embrionális fejlődés néhány napig tart, és ezt követően megjelennek az L1-es lárvák, amelyek a táplálékból csövet készítenek, és fejlődésük alatt abban tartózkodnak. A lárvafejlődés időtartama 8–10 hét, ami alacsony hőmérsékleten meghosszabbodik. A kifejlett hernyók kirágják a tápanyag csöveket és a raktár különböző részein, valamint a benne tárolt zsákos árun gubót szőnek, amelyben bábbá alakulnak. A nemzedékek a hőmérséklettől függően követik egymást.

Ökológia és előrejelzés: a lisztilonca meleget és nedvességet kedvelő faj, ezért egyedszámcsökkentő hatása van a gyakori szellőztetésnek és a hűtésnek.

A lepke éjszaka repül, ezért a mesterséges fényforrások erős vonzó hatást gyakorolnak rá.

Védekezés: a lisztilonca a szabadban is megél, ezért a lepkék rajzása megakadályozható az ablakokra szerelt szúnyoghálóval. A károsított terményeket át kell rostálni. Az egyedszámtól függően szükség lehet a gázosító szerek alkalmazására, amelyek a lisztiloncára is toxikusak.

Lisztatka

(Acarus siro)

Tápanyagok: a gabonafélék szemtermésén és azok őrleményei közül elsődlegesen a búzalisztben fordul elő. Elszaporodhat még a hüvelyesek magvain (bab, borsó), az olajtartalmú magvakon (napraforgó), a szárított anyagokon (zöldség, gomba, gyümölcs, dohány), a lisztből készített száraz terményeken és az állati eredetű anyagokon (bőr, hús) is. Kedveli a nedves szalmát és a szénát is.

Kárkép: a lárva és a kifejlett alak egyaránt károsít. A csírát és a szemek belsejét részben vagy egészben elfogyasztják, csupán az ürülékkel, rágcsálékkal és az atkák tömegével kitöltött maghéj marad vissza. Tömeges megjelenése esetén a gabona vagy az őrlemény víztartalma megnő, így a liszt nyirkos tapintású, összetapadó és mézszagú lesz. A károsított anyagokban gombák és baktériumok szaporodnak el, amelyek az embernél gyomorbántalmakat és bőrviszketegséget, az állatoknál vetélést és bőrkiütést okozhatnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: geopolita faj, hazánkban elterjedt kártevő. A raktárakba csomagolóanyaggal, terménnyel vagy termékkel kerülhet. Terjesztésében a legyek, a csótányok, a verebek és rágcsálók is részt vesznek.

Kisebb mértékű károsítása nem szembetűnő, ezért kártételét rendszerint más kártevők rovására írják és a gyakorlatban alig tulajdonítanak neki jelentőséget. Súlyos esetekben viszont a gabonagarmadát (zab) teljesen tönkretette.

Fejlődésmenet: soknemzedékes (6–10) faj.

A kifejlett atka vagy a nyugvó hipopusz telel át. Tavasszal 10 °C feletti hőmérsékleten táplálkozni kezd. Érési táplálkozás után 3-4 nap múlva már ivarérett, párosodik, és ezt követően 2–3 nap múlva a nőstények naponta 3-4, életük során 20–30 petét raknak le. A petéket csomókban a lisztbe vagy a táplálékul szolgáló anyagokra helyezik el. A 3–6 napig tartó embrionális fejlődés után megjelenő lárvának 3 pár lába van. Néhány napos táplálkozás után protonimfává alakul és megjelenik a 4. pár lába. A protonimfák egy része 8–10 nap elteltével deutonimfává, másik részük pedig tritonimfává alakul. Abban az esetben, ha a deutonimfa állapotot a faj terjeszkedési igénye váltotta ki, akkor mozgó hipopusz fejlődési alakról beszélünk. E fejlődési alak hasi oldalán lévő szívókorong segítségével a rovarokra, a madarakra, a táplálékra vagy az emberre tapadva viteti magát mindaddig, amíg kedvező életfeltételek közé nem kerül. A nyugvó hipopusz alak lehetővé teszi a faj fennmaradását még szélsőségesen kedvezőtlen életfeltételek között is. Ez a fejlődési alak a gyakoribb. Mindkét hipopusz alak tritonimfává, majd újabb vedléssel hím és nőstény egyeddé alakul. A lisztatka fejlődési ideje a hőmérséklettől és a páratartalomtól függően 2–4 hét.

Ökológia és előrejelzés: kedveli a párás, meleg környezetet. Elszaporodására ott számíthatunk, ahol a termény víztartalma 12%, liszt esetében pedig 13% felett van. Életfeltételeit leginkább a 15% nedvességtartalom és a 20–22 °C hőmérséklet elégíti ki. A 11,5%-nál alacsonyabb nedvességtartalom esetén az atkák elpusztulnak, a 34 °C meleget és a –7 °C hideget még károsodás nélkül elviselik.

Védekezés: kártételük megelőzhető a korszerű, száraz és hideg raktárak kialakításával, a régiek kondicionálásával. A termények gyakori szellőztetése, mozgatása megelőzi elszaporodásukat. A raktárak rendszeres tisztítása, a korhadó növénymaradványok és a hulladék eltávolítása mérsékli kártételüket. A verebek bejutásának megakadályozására az ablakokon háló helyezhető el. Gondot kell fordítani a rágcsálók irtására is.

A védekezés gázosítással történhet, de az élelmiszerek atkamentesítésére a magas hőmérséklet is alkalmazható.

Közönséges gyökératka

(Rhyzoglyphus echinopus)

Tápanyagok: a lárvák és az imágók az étkezési és virághagymák károsítói. Veszélyeztetik a termesztett gombákat, a növények gyökereit (búza, árpa, cukorrépa, sárgarépa) és gumóit (burgonya). Szükség esetén a növények maradványait fogyasztják.

Kárkép: a károsított növényrészekben járatokat készít, azokat barnás színű rágcsálékkal és ürülékkel tölti ki. A károsított hagymából fejlődő virágszár görbül és rövidül, a felszínén barnásvörös, parásodott foltok láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: geopolita faj. Hazánkban mindenütt előfordul.

A hagyma- és gumókészletek tárolóiban, a termőhelyeken mindenütt előfordul. A kezelések hatásától és a helyi adottságoktól függően alakul az egyes tételek károsodása, aminek nagyságrendje a 20%-ot is elérheti.

Fejlődésmenet: határozatlan nemzedékszámú faj. A nemzedékszám alapvetően a tápláléktól, a hőmérséklettől és a páratartalomtól függ. Egy nemzedék kifejlődése 13–24 °C között 17–27 nap, 20–26 °C között 9–13 nap.

Telel a kifejlett atka vagy a nyugvó hipopusz. Kedvező hőmérsékletű tárolóhelyeken télen is szaporodik és károsít. Tavasszal vagy évközben lerakott petékből embrionális fejlődés után kikelt lárvák táplálkoznak, majd protonimfává alakulnak. A protonimfák táplálkozás után deutonimfává, esetleg közvetlenül tritonimfává fejlődnek. A deutonimfává alakulás táplálkozási, hőmérsékleti, páratartalmi és örökletes okokra vezethető vissza. Ekkor alakulhatnak ki a mozgó és nyugvó hipopuszok, amelyek egyrészt a faj terjesztésére, másrészt a kedvezőtlen ökológiai körülmények átvészelésére hivatottak. A tritonimfákból fejlődnek a hím- és nőivarú egyedek, amelyek párosodás után a növények maradványaira vagy élő növényrészekre (gyökér, gyökértest, gumó, hagyma) rakják megtermékenyített petéiket.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodására kedvező hatással van a bőséges táplálék, a 13–27 °C közötti hőmérséklet és a 75%-ot meghaladó relatív páratartalom.

Az étkezési és virághagymákat betároláskor és tárolás alatt többször meg kell vizsgálni. Ha a lehullott, porszerű talajt üveglapon elsimítjuk, nyugalmi állapot után láthatóvá válnak az atkák mozgásának következtében kialakult nyomok.

Védekezés: a gondos tárolás alapkövetelménye a tárolók takarítása, kezelése, a hagymák megtisztítása, a sérültek eltávolítása. A tárolóhely hőmérséklete ne haladja meg a 10 °C-ot és a 75%-os relatív páratartalmat. A hagymát 10 cm-nél vastagabb rétegben ne tároljuk. Szükség esetén alkalmazható gázosítás.