Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

47. fejezet - A raktározott szemes termények

47. fejezet - A raktározott szemes termények

A raktározott szemes termények betegségei

A szemes termények mikrobiológiai romlásánál a gombáknak (penészeknek) van gyakorlati jelentősége. A szemes terményekből kimutatható gombák, a fertőzés helye és a nedvességigény alapján, szántóföldi és raktári gombákra tagolhatók.

A szántóföldi gombák rendszerint még a betakarítás előtt megfertőzik a gabonaszemeket és a kórokozótól függően, sekélyebb vagy mélyebb sztrómát kialakítva kerülnek a tározóhelyiségbe. Minőségromlásra elsősorban a magas nedvességtartalmú (>20%) termények esetében kell számítani. A szántóföldi gombák csoportjához tartozik például a Fusarium, az Alternaria és a Trichotecium genuszok számos faja.

A raktári gombák, bár ritkán és igen kis mértékben, kolonizálhatják az aratás előtt álló gabonát is – leginkább megkésett betakarításnál, hűvös, csapadékos időjárás mellett –, de a magvak ezekkel a penészekkel leggyakrabban a tárolás során fertőződnek. Többségüknél a növekedés és a sporuláció viszonylag alacsony nedvességtartalomnál (<20%) megindul. Ez utóbbi azt eredményezi, hogy a magvak hozott gombákkal szemben – átlagos tárolási feltételek mellett – erősen kompetitívek, könnyen felszaporodhatnak. A raktári mikroflóra olyan általánosan jelenlévő elemeit alkotják, amelyek gyakorta kontaminálják a tárolóhelyiség eszközeit és légterét. Ennek a csoportnak a fő képviselői az Aspergillus és a Penicillium nemzetségekből kerülnek ki, továbbá – kizárólag az előfordulásuk gyakorisága miatt – ide sorolják még a Mucoraleseket is.

Szemtermés fuzáriumos penészesedése

(Fusarium spp.)

Gazdanövény: a Fusarium gombák polifág kórokozók. A számos lágy szárú és fás szárú, termesztett és vadon termő gazdanövényük közül talán a gabonafélék a legfontosabbak, amelyek kultúráit valamennyi fejlődési stádiumban megfertőzhetik.

Tünet: a beteg gabonaszemek töppedtek, rajtuk a kórokozó tenyésző-, illetve szaporítóképletei megfigyelhetők. Általában fehér vagy rózsaszínű micélium és narancsvörös sporodochium látható. A magvak elszíneződése vizuális információval szolgál az inokulumpotenciál nagyságának megállapításához. Így a rózsaszínűek általában erősebben fertőzöttek, mint a tünetmentesek, míg a fehérek kontaminációja közepes. A szemtermésveszteség a gabonafélék fuzáriumos megbetegedésének tipikus szimptómái közé tartozik. Kialakulásában inkább az ezerszemtömeg csökkenése, mint a szemszám redukciója játszik szerepet. Megjegyzendő, hogy pl. a búzánál a fuzáriumos kalászok produktivitása esetenként nem tér el az egészségesekétől.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Fusarium gombák kozmopoliták. A szemes termények fuzáriumosmegbetegedése szerte a világon előfordul, gondot okoz. Az okozott kár összetett. A mennyiségi veszteségen túl, amely epidémia esetén 30–70%-os termésdepressziót is jelenthet, súlyos minőségromlásból áll. Ez utóbbi egyrészről az ún. sütőipari értékmérők (sikértartalom, terülékenység, farinográfszám stb.) csökkenéséből, illetve speciális kárformák (elszíneződés, dohosság, fülledtség és rothadás) megjelenéséből és az ezekhez társuló íz- és szaghibák miatt kialakuló élvezeti érték, ízletesség elvesztéséből tevődik össze. Másrészről számos Fusarium faj megfelelő környezeti feltételek mellett emberre, állatra egyaránt veszélyes másodlagos anyagcseretermékeket, mikotoxinokat képez. A szermes terményekben leggyakrabban előforduló fuzariotoxinok az epoxitrichotecének, valamint a zearalenon és származékai. A trichotecének egységes építőelemként 12, 13 epoxid csoportot és egy karakteres triciklikus gyűrűt tartalmaznak. Az egyes toxinok a gyűrűn lévő szubsztituensek típusában és számában különböznek egymástól A váz szubsztitúciós lehetőségeiből adódóan több mint száz különböző trichotecén képzelhető el, és még mindig találnak Fusariumokból származó új, ebbe a csoportba tartozó metabolitokat. Az epoxitrichotecéneket bioszintézisük alapján A, illetve B típusra bontják. Az A típusba pl. a T–2 toxin, a HT–2 toxin, a diacetoxiszcirpenol (DAS) és a neoszolaniol, míg a B típusba pl. a deoxinivalenol (DON), a nivalenol (NIV) és a fuzarenon X tartoznak. Az előfordulást tekintve ezen toxinok közül első a DON és a NIV, amelyeket a T–2 toxin, a HT–2 toxin, a DAS és a neoszolaniol követnek. E metabolitok veszélyességéről alkotott általános képhez hozzátartozik, hogy bár a DON széles körben elterjedt (az európai gabonaminták 30–70%-ából kimutatható volt), de egyike a legkevésbé toxikus trichotecéneknek, míg a legnagyobb toxikológiai jelentősége a T–2 toxinnak van, de szerencsére csak ritkán fordul elő. A trichotecének letális dózisban nem egyetlen szervet károsítanak, és a kiváltott toxikózis szimptómái különbözőek. Szubletális dózisnál jellegzetes hatásuk van a központi idegrendszerre, amely hatást hányás és az állatok táplálék-visszautasítása jellemez. A sertés kimondottan érzékeny ezekre a toxinokra, és az említett tünetek, pl. DON-mérgezés esetén alacsonyabb, mint 0,05 mg/testtömeg-kg értéknél megfigyelhetők.

A trichotecének immunoszupresszívek, és bár ez az a hatás, amelyet a legnehezebb kimutatni, nagy valószínűséggel a legnagyobb jelentőséggel bír krónikus mérgezés esetén.

A témakörhöz tartozó fuzariotoxinok másik nagy csoportja a zearalenon (F–2 toxin) és származékai. A kémiai szerkezetüket tekintve rezolcilsav-lakton vegyületek. Az F–2 toxint gabonaféléken kívül számos más növényben, illetve terményben, a világ különböző területein, mintegy 23 országban megtalálták. Európában a gabona 1/4 részéből évről évre kimutatható. Bizonyított ösztrogén hatással bír, és úgy tűnik, hogy itt is a sertés a legérzékenyebb, minthogy már 0,02 mg/testtömeg-kg mennyiség is válaszreakciót vált ki nála. Szubletális dózisnál hatással van a reprodukcióra. A termékenységet csökkenti, a genitáliák megbetegedését és vetélést okoz.

A kórokozó életmódja: a Fusarium fajok gyengültségi paraziták. A természetben leggyakrabban elhalt növényi anyag kolonizálásával, szaprofita módon maradnak fenn. Ezen túlmenően számos faj képes pl. mikrobiológiailag aktív közegben is évekig megőrizni az élet-, illetve fertőzőképességét klamidospóra és/vagy szklerócium segítségével. Mintegy 14 fajnál ismerjük az ivaros alakot is. Ezeknél az aszkospóraképzés peritéciumokban történik. A szemes termények fertőződését, a járványos megbetegedést konídiumok okozzák.

Ökológia és előrejelzés: a szemtermés-fertőződés hátterében leggyakrabban virágzáskori infekció áll, bár a gabonafélék a kalászhányástól a betakarításig fertőződhetnek. Az embrióban, a perikarpiumban és a szemek mélyebb részeiben életképes sztrómát tartalmazó szemek aránya (inokulumpotenciál) leginkább a virágzás alatti időjárástól és a megtelepedő fajok patogenitásától függ. A májusi–júniusi bőséges csapadék elősegíti a fertőződést, továbbá bármely, a növényeket ért kedvezőtlen behatás – az őszi búzánál pl. a lisztharmat-fertőződés is – megnövelheti a megbetegedés mértékét. A szemes termények belső fuzáriumos fertőzöttségének pontos diagnosztizálására szelektív táptalajokat használnak. Ezek többsége a Fusariumok relatív pentaklór-nitrobenzol- (PCNB-)rezisztenciáját kihasználva működik.

Védekezés: különösen a magas nedvességtartalommal betakarított gabonafélék esetében fontos tényező a szántóföldi gombák fertőzöttségének mértéke. Cél, hogy alacsony csíraszámú termény kerüljön a tárolóba, és ezt az illető kultúra igényeit szem előtt tartó növénytermesztési (növényvédelmi) technológia alkalmazásával lehet elérni. A tárolás során a további mikrobiológiai romlásért leginkább – számos egyéb tényező mellett – a termények gombák által felvehető, ún. aktív víztartalma a felelős. A biztonságos, hosszú idejű tárolást pl. a búza és a kukorica esetében 13%, a szójánál és a rizsnél 12,5%, illetve az az alatti nedvességtartalom teszi lehetővé. Megjegyzendő, hogy megfelelően alacsony, átlagos nedvességtartalom esetén sem biztosítható a romlásmentes tárolás, ha a víztartalom eloszlása a tárolt terményben nem egyenletes. Forró foltok alakulhatnak ki. A mikrobiális aktivitás megnő, miközben hő, víz és szén-dioxid szabadul fel. Különösen veszélyes a gabonasilókban tárolt terményeknél a kondenzvíz-lecsapódás (a felszíni rétegeknél a felfelé áramló meleg, páradús levegő telítődik, csapadék képződik), amely a mikrobiológiai romláshoz ideális körülményeket teremt.

A szemes termények aszpergilluszos és penicilliumos penészesedése

(Aspergillus spp., Penicillium spp.)

Gazdanövény: valamennyi szemes terménynél mikrobiológiai romlást idézhetnek elő.

Tünet: a magvak felületén a penészek tenyésző- és szaporítóképletei megjelenhetnek. Zöldes, sárgásbarna penészbevonatot formálnak. Az Aspergillus és a Penicillium genuszok legfontosabb megkülönböztető jegyeit a konídiumtartók eltérő alakulása jelenti. Míg az Aspergillusok konídiumtartói a hífák erre determinált, vastag falú sejtjeiből fejlődnek és a fialidok a bunkó alakban megvastagodott konídiumtartó csúcsi részét (vezikulum) borítják, addig a Penicilliumok egyszer, kétszer vagy többször elágazó konídiumtartókkal rendelkeznek, és ezek végén erednek a fialidok. A Penicilliumnál a láncokban képződő konídiumok a tartóval együtt ecsetre emlékeztetnek. A két nemzetség fajainak elkülönítésénél csak az Aspergillusoknál segíthet a tenyészetek színe, ugyanis a Penicilliumok többsége zöldes teleppel jelentkezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a raktári mikroflóra általánosan jelenlévő elemeit alkotják. Gyakorta kontaminálják a tárolóhelyiségek eszközeit, berendezéseit. A levegőből is könnyűszerrel kitenyészthetők. Bár a szemes termények mikrobiológiai romlását, penészesedését okozó gombák közül ezek a leggyakoribbak, megjegyzendő, hogy az ipari hasznosításnál is élen járnak. Az Aspergillus és a Penicillium gombák számos faja termel mikotoxinokat, amelyek közül a legjelentősebbek az ochratoxinok, a penicillinsav, az aflatoxinok, a szterigmatocisztinek, a citrinin és a patulin. Az ochratoxinok kémiai szerkezetük alapján dihidrokumarinszármazékok. A metabolitjai közül a természetben a leggyakoribb előfordulású az ochratoxin A (OA), és toxikológiailag is ez a legveszélyesebb. Magyarországon és több más országban is ez a legnagyobb jelentőséggel bíró, raktári gombák által szintetizált toxinok egyike. Ezen gombák szemes terményekből izolált törzseinek kb. 1/10-e rendelkezik ochratoxintermelő képességgel. Bár az ochratoxinok gyakorta kimutathatók takarmányokból, illetve élelmiszerekből, akut megbetegedést szerencsére ritkán okoznak. Ez elsősorban a viszonylag alacsony toxintartalommal magyarázható, ugyanis az ochratoxinok erős vese- és májkárosítók. Az ochratoxikózis legismertebb humán vonatkozása az ún. balkáni endémiás nephropátia, amelynek kapcsán tömeges méreteket öltött a veseelváltozással és vesefunkció-károsodással járó, nemritkán halállal végződő megbetegedés.

A kórokozó életmódja: szaprofitonok. Fennmaradhatnak klamidospórával és szkleróciummal. Néhány fajuknál megtalálták az ivaros alakot is. Ezeknél az aszkospóraképzés kleisztotéciumokban történik. A terményeket leggyakrabban konídiumaikkal fertőzik.

Ökológia és előrejelzés: a szemes termények helytelen tárolásának következményeként jelentkeznek.

Védekezés: lásd Szemtermés fuzáriumos penészesedése.