Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A ribiszke kártevői

A ribiszke kártevői

A ribiszke védelmét elsősorban a fás részeken előforduló kártevők határozzák meg. A két legjelentősebb kártevő a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) és az üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis).

A kaliforniai pajzstetű károsítása következtében gyengül a hajtások növekedése, gyenge vesszők képződnek, és az egész növény a kondicionális leromlás tüneteit mutatja. A károsított bokrok sínylődnek és rendkívül kevés termést hoznak.

Az üvegszárnyú ribiszkelepke kártétele a vesszők, illetve ágrészek pusztulását okozza, és ezen keresztül gyengíti az új vesszők képződését. A házikerti és üzemi ribiszkeállományok legveszélyesebb kártevője.

A ribiszkét károsító levéltetűfajok közül a levélpirosító ribiszke-levéltetű (Chryptomyzus ribis) a leggyakoribb és egyben legjelentősebb faj. A tavaszi időszakban károsít. A fekete ribiszkén és kisebb mértékben a piros ribiszkén előforduló faj a feketeribiszke-levéltetű (Hyperomyzus lactucae). Kártétele általában nem jelentős, mivel a migráció révén a telepek már a tavaszi időszakban elnéptelenednek. A nem migráló levéltetűfajok közül a kis ribiszke-levéltetű (Aphis schneideri) és a hajtászsugorító köszméte-levéltetű (Aphis grossulariae) fordul elő. Gazdasági kárt ritkán okoznak.

A levéldarazsak közül a ribiszke-levéldarázs (Pristiphora pallipes) és a köszméte-levéldarázs (Pteronidae ribesii) lombkártétele szórványosan fordul elő ribiszkén. Tömeges megjelenésük esetén tarrágást is okozhatnak.

A ribiszke-gubacsatka (Cecidophyes ribis) a piros és fekete ribiszke gyakori és jelentős kártevője. Az okozott kártétel a fekete ribiszkén látványosabb, erősen megduzzadó rügygubacs formájában jelentkezik. A rügyek késve hajtanak ki, sőt esetenként el is pusztulnak. A piros ribiszkénél gyenge és rövid hajtások képződnek, a rügyek a hajtáson sűrűn helyezkednek el. A ribiszke-gubacsatka kártételének megítélése általában elmarad az okozott kártól.

A ribiszke-levélszúnyog (Dasyneura tetensi) a fiatal levelek besodrásával a hajtásnövekedés mértékének csökkenését okozza. Fekete ribiszkén egyes esztendőkben jelentős károkat okozhat.

Kaliforniai pajzstetű

(Quadraspidiotus perniciosus)

Tápnövénykör: sok tápnövényű faj. Legkedveltebb tápnövényei a ribiszke, cseresznye, meggy, alma, körte, szilva, galagonya és a berkenye.

Kárkép: a károsított növényeken a hajtások növekedése lassul, a korona felső részén lévő vesszőkön csúcsszáradás lép fel. A súlyosan károsított fa törzsét, ágait és a vesszőket a kaliforniai pajzstetű pajzsai kéregszerű bevonattal borítják. Az almatermésű növények termésén a pajzstetű szívogatása körül egy piros gyűrű, ún. lázfolt alakul ki.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Kínából terjedt el. Európába 1920 körül, Kaliforniából hurcolták be. Az egész világon elterjedt, súlyos károkat okozó faj. A megtámadott fák, bokrok kondicionális leromlását, majd pusztulását okozza.

Fejlődésmenet: hazai körülmények között két nemzedéke fejlődik. Az első fejlődésfokozatú lárvák telelnek át a kérgen. Tavasszal folytatják szívogatásukat és rendszerint április végére, május elejére érik el az imágó stádiumot. A pajzs alól kirajzó szárnyas hímek felkeresik a pajzs alatt élő ivarérett nőstényeket és megtermékenyítik azokat. A megtermékenyítetlen nőstény utódokat nem hoz létre. A kaliforniai pajzstetű nősténye álelevenszülő. A pajzs alól az első nemzedék lárváinak rajzása június elejétől kezdődik, és rendszerint a hónap közepe táján észlelhető a lárvák tömeges megjelenése. Egy nőstény mintegy 80–100 utódot hoz létre. A kirajzó lárvák a növény felületén vándorolva letelepedésre alkalmas helyet keresnek. Mindössze 24 óra áll rendelkezésükre a letelepedésre, és ha nem sikerül, elpusztulnak. A letelepedett lárva elveszti helyváltoztató képességét és megkezdi a pajzs kialakítását. A nőstények pajzsa kerek, koncentrikus rajzolattal, a hímek pajzsa hosszúkás, excentrikus rajzolattal. Posztembrionális fejlődésük is eltérő. A hímek neometabóliával, a nőstények epimorfózissal fejlődnek. Az első nemzedék öt-hat hét alatt fejlődik ki. A második nemzedék lárváinak tömeges rajzása augusztustól kezdődik és sokszor a fagyokig eltart.

Ökológia és előrejelzés: a párás, meleg időjárást kedveli. Kártételével elsősorban azokon a területeken kell számolni, ahol az évi középhőmérséklet 9 °C felett van. A téli és a kora tavaszi alacsony hőmérséklet sokszor a telelő lárvák körében jelentős mortalitást okoz.

Az első nemzedék hímjeinek rajzása fehér, ragadós lapok kihelyezésével nyomon követhető. A lárvák rajzásának előrejelzésére a hőösszegszámítás módszere használható. A károsított kéregrészek rendszeres átvizsgálásával a lárvák rajzása jól figyelemmel kísérhető.

Védekezés: az új telepítésű ribiszke szaporítóanyagával szemben támasztott növény-egészségügyi követelmény lényeges pontja a kaliforniai pajzstetűtől való mentesség.

A kaliforniai pajzstetűvel már fertőzött ribiszke védelmére a nyugalmi időszakban a fiatal, áttelelt lárvák ellen irányuló lemosó permetezés elvégzése elengedhetetlenül fontos. A kezelés jelentőségét fokozza, hogy az első nemzedék lárváinak rajzásakor már gyakran érik a ribiszke, így a hatásos beavatkozás elsősorban a nyugalmi időszakra korlátozódik. A védekezésre vazelinolaj, poliszulfid-kén + vazelinolaj, kalcium-poliszulfid hatóanyagú rovarölő szerek nagy folyadékmennyiséggel kijuttatva egyaránt hatásosak. A kezelés szükségességét a bokrok pajzstetű-fertőzöttségének megállapítása alapján kell eldönteni.

Levélpirosító ribiszke-levéltetű

(Chryptomyzus ribis)

Tápnövénykör: ribiszke, valamint a nyár folyamán az ajakos virágú növények.

Kárkép: tavasszal a lombfakadást követően hamarosan jelentkezik. A levéltetvek szívogatásának hatására a levelek a színük felé felhólyagosodnak, majd megpirosodnak. A levéltetvek által ürített mézharmaton megtelepedő korompenész tovább fokozza a kártételt. Az erősen károsított levelek a nyár folyamán elszáradnak és lehullanak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: országosan elterjedt faj. Házikertekben és üzemi ültetvényekben egyaránt gyakori és jelentős.

Fejlődésmenet: a ribiszke vesszőin tojás alakban telel. Az ősanyák kelése a ribiszke rügyfakadásakor kezdődik. Kifejlődésüket követően szűznemzéssel és elevenszüléssel leánynemzedéknek adnak életet. A későbbi leánynemzedékekben kifejlődő szárnyas alakok a nyár elején a tisztesfűre és árvacsalánfajokra migrálnak, ahol egészen őszig, az ivaros alakok megjelenéséig, szűznemzéssel és elevenszüléssel szaporodnak. A tojást rakó egyedek októberben repülnek vissza a ribiszkére.

Ökológia és előrejelzés: a párás, meleg tavaszi időjárás kedvez a tömeges elszaporodásuknak.

Nyugalmi időszakban a vesszőkön lévő tojások vizsgálatával a levéltetvek várható megjelenése szignalizálható.

Védekezés: a nyugalmi időszakban elvégzett lemosó permetezés a levéltetvek áttelelő tojásait is számottevő mértékben gyéríti. Ennek hiányában a rügyfakadás idején kelő ősanyák ellen inszekticidek felhasználásával még a virágzás előtti időszakban védekezhetünk. A növényvédőszer-választást meghatározza, hogy a levéltetűvel együtt milyen kártevő jelentkezik még az ültetvényben. Az ez idő tájt gyakran megjelenő levéldarazsak és levéltetvek elleni együttes védelemre a dimetoát és a permetrin + tetrametrin hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak.

Üvegszárnyú ribiszkelepke

(Synanthedon tipuliformis)

Tápnövénykör: piros és fekete ribiszke és ritkábban köszméte.

Kárkép: a károsított ribiszkevesszőn a levelek sárgulnak, olykor fonnyadnak, a termés kényszerérett és gyakran a vessző elhal. A károsított vessző belsejében fekete járatot találunk.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: országosan elterjedt, legjelentősebb ribiszkekártevő.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke fejlődik. A lárvák a vessző belsejében, a károsítás helyén telelnek át. Tavasszal folytatják a károsításukat, majd a vesszőben bábozódnak. Az imágók rajzása május végétől július végéig, augusztus elejéig elhúzódik. A rajzás megindulásáról a vesszőből kitolódott bábingek megjelenése árulkodik. A nőstények tojásaikat a vesszők felületére rakják. A mintegy egy hét alatt kikelő lárvák berágják magukat a vessző belsejébe és ott járatot készítenek.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásának a párásabb mikroklímájú, hűvösebb területek kedveznek.

Az imágók rajzása a bábingek megjelenésének rendszeres figyelésével, továbbá szörpös csapdák, valamint szexferomon csapdák (Csalomon 16) kihelyezésével egyaránt lehetséges.

Védekezés: az üvegszárnyú ribiszkelepke ellen egészséges szaporítóanyag felhasználásával, a fertőzött vesszők eltávolításával és megsemmisítésével, továbbá inszekticidek kijuttatásával védekezhetünk.

A kémiai védekezés eredményességét csökkenti, hogy az imágó rendszerint május végétől tartó rajzása a gyümölcsérés időszakában is folytatódik és elhúzódik egészen augusztus elejéig. A kémiai védelem a tojásból kikelt lárva ellen csak addig lehetséges, ameddig be nem rágta magát a rügybe, illetve a vesszőbe. Védekezésre permetrin + tetrametrin, metilparation, metidation és fenitrotion hatóanyagok az élelmezés-egészségügyi várakozási idő messzemenő figyelembevételével használhatók.

Ribiszke-gubacsatka

(Cecidophyes ribis)

Tápnövénykör: piros és fekete ribiszke gyakori és jelentős kártevője.

Kárkép: az okozott kártétel a fekete ribiszkén látványosabb, erősen megduzzadó rügygubacs formájában jelentkezik. A rügyek késve hajtanak ki, sőt esetenként el is pusztulnak. A piros ribiszkénél gyenge, rövid hajtások képződnek, a rügyek a hajtáson sűrűn helyezkednek el, és a károsított rügyek egy része nem hajt ki.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a ribiszketermesztés kísérője. Főleg a fekete ribiszkén, de a piros ribiszkén okozott kártétele is jelentős.

Fejlődésmenet: a károsított rügyekben áttelelt, szabad szemmel nem látható atkák a fakadást követően a levelekre vándorolnak, és ott szívogatnak. Kártételük ekkor még nem szembetűnő. Az új rügyek kialakulásával a rügyekbe húzódnak és tojással szaporodnak. Határozatlan nemzedékszámú faj.

Ökológia és előrejelzés: a ribiszke számára kedvező, kiegyenlített, hűvös, csapadékos klíma a ribiszke-gubacsatka számára is kedvező.

A duzzadt, illetve alva maradt rügyek mikroszkóp alatti vizsgálatával a kártevő előfordulása és várható kártétele szignalizálható.

Védekezés: a ribiszke-gubacsatka elleni védelem alapja az egészséges szaporítóanyag használata. Ennek hiányában a termő korú ültetvényben számolni kell a kártevő felszaporodásával. A rügyfakadás után a levelek felületén szívogató gubacsatkák ellen a piros ribiszkénél a kolloidkén-tartalmú készítmények, míg a kénre érzékeny fekete ribiszkénél az akaricid mellékhatással is rendelkező szisztémikus inszekticidek (pl. dimetoát) adnak jó eredményt.

Ribiszke-levélszúnyog

(Dasyneura tetensi)

Tápnövénykör: fekete ribiszke.

Kárkép: a fekete ribiszke fiatal hajtásain a levelek a színük felé, levélgubacsot képezve, besodródnak. A károsított levelek elszáradnak, lehullanak és a hajtás növekedése leáll.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Nyugat-Európa hűvösebb, csapadékosabb területein a fekete ribiszke jelentős kártevője. Magyarországi előfordulása a 70-es évek végétől igazolt. Az ország hűvösebb, csapadékosabb területein a fekete ribiszke jelentős kártevője lehet.

Fejlődésmenet: a talajban báb alakban telel. Az április közepétől, végétől rajzó imágók tojásaikat a fiatal, még fakadó levélre rakják. A narancsszínű vagy fehér lárvák az összesodort levelek között kellő védelmet találva szívogatnak. A kifejlett lárva a talajra veti magát, majd néhány cm mélységben, gubón belül bábozódik. Évente két-három nemzedéke fejlődik.

Ökológia és előrejelzés: hűvös, csapadékos időjárás kedvező a faj tömeges elszaporodásához. A kártétel létrejöttéhez a kedvező klimatikus feltételek mellett folyamatos növekedésben lévő hajtásrendszer is szükséges.

Április közepétől a fakadó levelek mikroszkópi vizsgálatával a tojások lerakásának kezdete szignalizálható.

Védekezés: a fajták között jelentős fogékonyságbeli eltérés van. A Boshcoop Giant messze a legkevésbé érzékeny fajták közé tartozik. Kémiai védekezés a rajzó imágók ellen piretroid hatóanyagú készítményekkel lehetséges.