Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

46. fejezet - A ribiszke

46. fejezet - A ribiszke

A ribiszke betegségei

A vírusos betegségek közül a ribiszke levélérsárgulása (gooseberry vein banding virus) szórványosan jelentkezik. Fertőzési források az anyanövények, továbbá az azokról származó szaporítóanyag is. Terjesztője a ribiszke-levéltetű.

A levélfoltosságok közé a ribiszke drepanopezizás levélfoltossága (Drepanopeziza ribis f. sp. rubri, D. ribis f. sp. nigri), valamint a ribiszke mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella ribis) tartozik. Ez utóbbi kisebb mértékben fordul elő. Mindkét betegség jelentős lombveszteséget okoz. A védekezés elmulasztása miatt a nyár végére a tövek lombtalanok lesznek.

A ribiszkerozsda (Cronartium ribicola) a fekete ribiszkén a legjelentősebb, a piros ribiszkén kisebb mértékben fordul elő.

A ribiszke amerikai lisztharmata (Sphaerotheca mors uvae) a fekete ribiszkén jelentős, de a piros ribiszkén is előfordul. Hajtás- és vesszőkárosodást okoz. Bogyókártétele alárendelt. A ribiszke európai lisztharmata (Microsphaera grossulariae) ritkán fordul elő, jelentéktelen betegség.

Idős ribiszkebokrok tövében a ribiszke polipóruszos taplója (Polyporus ribis) fordul elő. Ilyenkor az idős töveket el kell távolítani és meg kell semmisíteni.

A ribiszke amerikai lisztharmata

(Sphaerotheca mors uvae)

Gazdanövény: Ribes fajok.

Tünet: a levélen először a fonákon, később a levél színén foltszerűen, majd az egész levéllemezre kiterjedve fehér, lisztes epifita micéliumbevonat jelenik meg. Ezt követően a bevonat nemezessé válik, fokozatosan barnulni kezd, végül sötétbarna lesz. A micéliumba ágyazottan fekete kleisztotéciumok fejlődnek. A levelek elszáradnak és lehullanak.

A hajtáson, leggyakrabban annak felső harmadában, először lisztes, majd nemezes, fehér, később pedig sötétbarna epifita micéliumbevonatban fekete kleisztotéciumok vannak. A hajtásvégekről a levelek lehullanak.

A vesszőn a tünetek hasonlóak a hajtástünetekhez.

A bogyókat részben vagy teljesen fehér, majd sötétbarna, nemezes epifita micélium vonja be. A micéliumba ágyazva fekete kleisztotéciumok találhatók. A bogyók összetöppednek, lehullanak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a ribiszke rendszeresen előforduló, jelentős betegsége, amely súlyos hajtás- és bogyókárosodást okoz. A fekete ribiszkén jelentős hajtáspusztulás következhet be.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg vesszők, ahol a kórokozó azok felületén telel. A kórokozó áttelelése a rügyekben ritka. Tavasszal a vesszőkön lévő kleisztotéciumok 5–10%-a tartalmaz életképes aszkospórát. Az aszkospórák május elejétől júniusig folyamatosan szóródnak ki. Ezzel párhuzamosan a vesszőn képződő konídiumok is fertőznek.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, meleg időjárás a betegségre kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: az első permetezést a virágzás után, legkésőbb május elején kell megkezdeni, majd június második feléig kell folyamatosan permetezni. A szüret után a megbetegedés mértékétől függően kiegészítő permetezések is szükségesek lehetnek. Permetezésre dinokap, kinometionát, pirazofosz, fenarimol, triforin, bitertanol vagy pirifenox hatóanyag-tartalmú szerek nedvesítőszer hozzáadásával eredményesen használhatók.

A ribiszke mikoszferellás levélfoltossága

(Mycosphaerella ribis)

Gazdanövény: Ribes fajok.

Tünet: a levélen kezdetben apró, lilásbarna foltok jelentkeznek. Később a foltok 2-3 mm átmérőjűek, kerek vagy ovális alakúak. A foltok közepe kiszürkül, benne apró, fekete piknídiumok láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a ribiszkén és a köszmétén rendszeresen előfordul, lombhullást okoz.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a lehullott levelek, ahol a kórokozó pszeudotéciumokkal telel át. A pszeudotéciumokban az aszkospórák tavaszra alakulnak ki, és május közepétől június közepéig szóródnak ki. Az aszkospórák fertőzése után a tünetek 2-3 hét múlva jelennek meg. A vegetációs időben a foltokon lévő piknídiumokból kiszóródó piknokonídiumok a betegség terjesztői.

Ökológia és előrejelzés: a csapadékos időjárás a betegség fellépésére kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: lásd A ribiszke drepanopezizás levélfoltossága.

A ribiszke drepanopezizás levélfoltossága

(Drepanopeziza ribis f. sp. rubri, D. ribis f. sp. nigri. A köszmétén főleg a D. ribis f. sp. grossulariae fordul elő.)

Gazdanövény: Ribes fajok.

Tünet: a levélen elszórtan apró, 0,5–1,5 mm-es, szögletes foltok mutatkoznak. A levélfoltban acervuluszok találhatók. A levéllemez fokozatosan sárgul, majd lehullik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség korai lombhullást idéz elő. A lombveszteség miatt a bogyók aszalódnak, cukortartalmuk csökken, a rossz termőrügy-differenciálódás miatt pedig a következő évi terméshozam lényegesen alacsonyabb.

A kórokozó életmódja: legfontosabb fertőzési források a levelek, ahol a kórokozók tál alakú apotéciumokkal és acervuluszokkal telelnek át. Tavasszal az apotéciumokban aszkospórák, az acervuluszokban pedig konídiumok bőségesen képződnek, és a zsenge leveleket május elejétől megfertőzik. A levélfoltokon a vegetációs időben acervuluszok alakulnak ki, és a belőlük kiszabaduló konídiumok újabb fertőzések elindítói.

Ökológia és előrejelzés: a csapadékos időjárás a betegség fellépésére kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a lehullott leveleket a talajba kell forgatni, illetve meg kell semmisíteni. A betegség négy permetezéssel eredményesen leküzdhető. Az első permetezést virágzás után, kb. május elején kell elvégezni. Másodszor a szüret után, majd 10 napos időközzel még két alkalommal kell permetezni. Védekezésre a mankoceb, a propineb, valamint a triforin és a bitertanol hatóanyagú szerek a leghatásosabbak.

Ribiszkerozsda

(Cronartium ribicola)

Gazdanövény: a betegség gazdanövényei egyrészt az öttűs Pinus fajok, ezek közül a simafenyő (Pinus strobus L.) és a cirbolyafenyő (Pinus cembra L.), másrészt a Ribes fajok, ezek közül főképpen a fekete ribiszke.

Tünet: az öttűs fenyőkön ágvastagodás látható. A megvastagodott ágrészeken, a kéregbe ágyazottan spermogóniumok helyezkednek el. A peridermium típusú ecídiumok a kéregből előtörve kezdetben nagy, hólyagszerű duzzanatok, később pedig szabálytalanul felrepedeznek.

A ribiszkelevél színén 1 mm-nél nem nagyobb, szögletes, sárgászöld, sárga, majd elszáradó, barna foltok láthatók. A fonákon először sárgásbarna uredopusztulák, majd ugyancsak sárgásbarna teleutocsapok képződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a ribiszke korai lombhullását idézi elő.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a ribiszke lehullott levelei, ahol a kórokozó uredo- és teleutospórával telel át. Az a tény, hogy a gomba hazai körülményeink között uredospórával is áttelel, csökkenti a köztesgazda Pinus fajok jelentőségét. Fertőzési forrás még a köztesgazda Pinus strobus és a P. cembra is, amelynek megvastagodott ágrészein a gomba micéliummal évekig fennmarad. A gomba teljes fejlődési ciklusához több év szükséges. A ribiszkelevélen lévő teleutocsapok kifejlődésük után azonnal bazídiumfejlesztésre képesek. A bazídiumon képződő bazidiospórák a Pinus fajok hajtásait fertőzik meg. Ezt követően a hajtásokon megvastagodások keletkeznek, amelyeken a gomba micéliuma helyezkedik el. A fertőzést követően, 5–10 hónap múlva vagy még később a megvastagodásokon spermogóniumok alakulnak ki, és 3 vagy több év múlva peridermium típusú ecídiumok jönnek létre. Az ecídiumokban nagyon sok ecidiospóra keletkezik, amelyek áprilistól júniusig légmozgással a ribiszke levelére jutnak. Az ecídiumban visszamaradó ecidiospórák még a következő évben is fertőzőképesek.

A ribiszke újonnan képződő levelét tavasszal a ribiszke lehullott levelén áttelelt uredospórák is megfertőzik. Hazánkban ez utóbbi a legnagyobb jelentőségű, mivel az öttűs fenyőkhöz tartozó Pinus fajok nálunk csak szórványosan, arborétumokban és parkokban találhatók. A vegetációs időben a ribiszke levelén képződő uredospóra-nemzedékek újabb fertőzéseket hoznak létre.

Ökológia és előrejelzés: a nyári időszakban a betegség fellépésére számítani kell. Az öttűs fenyők közelsége is a betegség fellépését valószínűsíti. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a lehullott leveleket a talajba kell forgatni, illetve meg kell semmisíteni. Az első permetezést a lombfejlődéskor, még a virágzás előtt kell elvégezni. Másodszor virágzás után, kb. május elején kell permetezni, majd a szüret után, július közepétől, 10 napos időközzel még két alkalommal kell védekezni. Védekezésre a mankoceb, a propineb, valamint a triforin és a bitertanol hatóanyagú szerek javasolhatók. A telepített öttűs fenyők kivágását nem javasoljuk, mivel a kórokozó a ribiszkeleveleken uredospórákkal is áttelel.