Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A köszméte gyomnövényei

A köszméte gyomnövényei

A köszmétében kialakult gyomflóra összetételét többek között a termőhelyi adottságok és az ültetvény kora határozza meg. Tág térállása miatt a köszméte gyomelnyomó képessége gyenge, ezért a sorokban és a sorközökben számos gyomfaj találja meg életfeltételeit. Az új telepítésekben az adott területre jellemző szántóföldi gyomflóra alakul ki, ahol az egyéves, egy- és kétszikű gyomfajok dominálnak.

Őszi telepítéskor a T1 életformájú gyomfajok közül a tyúkhúr (Stellaria media) és a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) a leggyakrabban előforduló gyomnövény, és egyéb kora tavaszi gyomokkal kiegészülve a vegetáció elején már vastag, szőnyegszerű a borításuk.

Tavasszal, nyár elején a T3 életformacsoport tagjai közül a vadrepce (Sinapis arvensis), a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) és a mezei tarsóka (Thlaspi arvense) gyomosít a leggyakrabban.

Köszméteültetvényben a melegkedvelő T4 életformacsoportba tartozó nyárutói gyomnövények közül a kötöttebb talajokon a szőrős disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a fakó muhar (Setaria glauca) és a zöld muhar (Setaria viridis) fordul elő. Lazább talajokon a betyárkóró (Erigeron canadensis), a fehér libatop (Chenopodium album), a parlagfű (Ambrosia elatior) és a pirók-ujjasmuhar (Digitaria sanquinalis) fordul elő nagyobb borítással.

Az ültetvényekben az évek múlásával átalakul a gyomflóra. A sorközökben a rendszeres mechanikai művelés miatt továbbra is az egyéves gyomfajok az uralkodók, azonban a sorokban az évelő egy- és kétszikű gyomok fokozatos felszaporodásával kell számolni. A tarackos gyomok közül a G1 tarackbúza (Agropyron repens) és a G3 apró szulák (Convolvulus arvensis) okozza a legnagyobb gondot, de egyéb fajok is, például sövényszulák (Calystegia sepium), mezei acat (Cirsium arvense), útszéli zsázsa (Lepidium draba) is előfordulhatnak. A sorokban az egyéves gyomok közül a különböző vegyszerekkel nehezen irtható betyárkóró (Erigeron canadensis) gyomosít a legnagyobb mennyiségben.

A köszméte gyomirtása

Köszméteültetvényekben a legnagyobb problémát az évelő fajok okozzák, ezért a védekezést már a telepítés előtt meg kell kezdeni. Ekkor olyan herbicidek alkalmazására is sor kerülhet, amelyek használata az ültetvényekben nagy kockázattal járna.

Az évelő egyszikű gyomok a glifozát, míg az évelő kétszikű gyomnövények az MCPA hatóanyagú készítményekkel irthatók. Szükség esetén a két hatóanyag keverhető, és készítményeik együttesen is kijuttathatók.

Köszméte telepítése után kisebb területen a sorokat és a sorközöket leggyakrabban csak kézi kapálással célszerű gyomirtani.

A nagyobb területen termesztett köszmétésben a sorokat herbicidekkel, míg a sorközöket mechanikai eszközökkel tarthatjuk tisztán.

Az évelő fajoktól megtisztított területen az egyéves gyomfajok ellen a telepítést követő évben, ha tehetjük, csak levélherbicidekkel védekezzünk. A gyomok 10–15 cm-es magasságánál a glufozinát-ammónium hatóanyagú készítményt alkalmazhatjuk.

A gyökéren felszívódó herbicideket a második évtől használhatjuk biztonságosan.

Kora tavasszal a köszméte nyugalmi állapotában a metolaklór, a napropamid vagy a pendimetalin hatóanyagú gyomirtó szereket, amelyek kiváló egyszikűirtó hatásukról ismertek, kétszikű fajok ellen a klórbromuron hatóanyagú készítménnyel kombinálva juttathatók ki.

A háromévesnél idősebb köszméte megerősödik annyira, hogy az ültetvény gyomirtására az addig használatos herbicideken túl egyéb, a köszmétét korábban esetleg károsítható gyomirtó szerek is biztonságosan felhasználhatók. Így a fűféle gyomok ellen már az acetoklór, a terbacil vagy a propizamid, kétszikű gyomok ellen a lenacil, a karbamidok közül több hatóanyag vagy az aktinit DT is alkalmazható.

Az egy- és kétszikű gyomok irtására kialakított kombinációkat kora tavasszal, lehetőleg gyommentes talajra kell kipermetezni. Ettől eltérően ősszel a közönséges tarackbúzát is irtó, nehezen vízoldékony propizamid hatóanyagú készítményt és a vele tankkeverékben kijuttatott kétszikűeket irtó gyomirtó szer kombinációját alkalmazhatjuk.

Kora tavasszal a gyomosodást granulátumszórással is megakadályozhatjuk. A diklobenil hatóanyagú granulátum öt hónapos hatástartamával a vegetáció során a magról kelő gyomnövények széles skálája ellen nyújt hatékony védelmet.

Köszméteállományban a vegetáció során fellépő gyomosodás esetén az ültetvény korától függetlenül felhasználható totális hatású glufozinát-ammónium hatóanyagú készítményt alkalmazhatjuk.

Termő köszméte eltarackosodhat, ellene a növények 10–15 cm-es magasságánál kijuttatott fluazifop-P-butil hatóanyagú készítmény kiváló hatású.

Az ültetvény talán legnehezebben irtható gyomnövénye az apró szulák. Amennyiben a telepítés előtt az évelő gyomok ellen jól védekeztünk, az első három évben nem kell számottevő felszaporodásától tartani. Később az apró szulák ellen az ültetvény hároméves korától az oxadiazon hatóanyagú készítmény engedélyezett. A gyomirtó szernek a szulákon kívül közepes hatása van az egyéves kétszikű és néhány évelő kétszikű gyomfajok ellen is.

A köszméte gyomirtó szerei