Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A köszméte kártevői

A köszméte kártevői

A köszméte fás részein több pajzstetűfaj is károsít. Közülük a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) a legjelentősebb. Ezen kívül gyakori a közönséges teknőspajzstetű (Parthenolecanium corni) is. Károsításuk következtében a hajtásnövekedés gyengül, a bokrok sínylődnek, kisebb termést adnak. Az üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis) ritkán a köszméte vesszőjét is károsíthatja, bár a kártétel mértéke jóval elmarad a ribiszkénél általánosan megfigyelhetőtől.

A lombkártevők közül a köszméte-levéldarázs (Pteronidea ribesii) és a ribiszke-levéldarázs (Pristiphora pallipes) gyakran károsítja a köszmétét. Tömegszaporodásuk idején a bokrokat már a termésérés előtti időszakban tarra rágják. Hasonló kártételt okoznak a köszmétearaszoló (Abraxas grossulariata) áttelelt lárvái a tavaszi időszakban.

A hajtások fiatal leveleinek szívogatásával károsít a hajtászsugorító köszméte-levéltetű (Aphis grossulariae). A károsítás következtében a hajtás növekedése leáll, a levelek torzulnak, zsugorodnak, majd elszáradnak. Nem migráló faj, így az egész vegetációban a köszmétén találhatjuk, bár kártétele elsősorban csak az intenzív hajtásnövekedés időszakában jelentkezik.

Kaliforniai pajzstetű

(Quadraspidiotus perniciosus)

Lásd: A ribiszke kártevői.

Köszméte-levéldarázs

(Pteronidea ribesii)

Tápnövénykör: köszméte és ribiszke.

Kárkép: a megtámadott növény levelein kezdetben szabálytalan rágást, majd tarrágást okoznak a köszméte-levéldarázs álhernyói. A kártétel a bokor alsó, belső részén kezdődik, majd a bokor külső és felső részeire is kiterjed.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: annak ellenére, hogy általánosan elterjedt faj, súlyos kártétele időszakosan jelentkezik. A tömegszaporodás éveiben a tarra rágott bokrok nem képesek a termést beérlelni, sőt a gyakori lombvesztés a termőrészek kialakulását is megakadályozza. A Ribes aureumra oltott, törzses köszmétén a köszméte-levéldarázs nem károsít. Ha az ilyen növényeken álhernyótól eredő lombkártétel jelentkezik, azt többnyire a ribiszke-levéldarázs okozza.

Fejlődésmenet: hazánkban három nemzedéke fejlődik. A talajban áttelelő álhernyók tavasszal bábozódnak, majd április folyamán megindul az imágók rajzása. A nőstények tojásaikat a növény alsó leveleinek fonákán helyezik el. Az egy hét elteltével kikelő lárvák kezdetben a leveleket hámozgatják. Ekkor kártételük még nem szembetűnő. A 3-4 hétig tartó lárvafejlődés során egyre több táplálékot vesznek magukhoz, így kártételük mindinkább feltűnő. A kifejlett lárvák a talajban gubót készítenek, és ezen belül bábozódnak. A következő imágónemzedék egy-két hetes bábállapot után, rendszerint júniusban jelenik meg. A harmadik nemzedék imágói augusztusban rajzanak. A telet a 2. és a 3. nemzedék vegyes, diapauzálólárvapopulációi a talajban vészelik át.

Ökológia és előrejelzés: párás, meleg időjárás kedvező a faj tömeges elszaporodásához. A levelek rendszeres vizsgálatával a köszméte fakadását követően, április elejétől, a legnagyobb kártételi veszélyt hordozó első nemzedék lárváinak megjelenése nyomon követhető.

Védekezés: a lombfakadás után jelentkező levéldarazsak lárvái ellen a diklórfosz, a foszalon, a permetrin + tetrametrin és a metilparation hatóanyagú rovarölő szerek eredményesen használhatók.

Ribiszke-levéldarázs

(Pristiphora pallipes)

Tápnövény: ribiszke és köszméte.

Kárkép: a bokor felső és külső levelein élő álhernyók a leveleket lyuggatják, karéjozzák, és gyakran tarra rágják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a neve ellenére a köszmétén gyakoribb és jelentősebb faj. A ribiszkén elvétve fordul elő. Tömegszaporodása esetén a tarra rágott bokrokon a termés nem érik be, és a következő évi termőrügy-differenciálódás is veszélybe kerül. A törzses ribiszkén kizárólag ez a faj károsít.

Fejlődésmenet: többnemzedékes kártevő. A talajban, valamint a lehullott lomb alatt, gubón belül telelnek át a kifejlett lárvák. Tavasszal bábozódik, majd április elejétől megkezdődik az imágók rajzása. Tojásaikat a levelek fonákán az epidermisz alá süllyesztik. Egy nőstény 25–35 tojást rak. A nőstények megtermékenyítés nélkül lerakott tojásaiból kizárólag nőstények fejlődnek. A 2–3 hétig tartó lárvafejlődést követően a vesszőkön, gubón belül bábozódnak, majd egyhetes bábállapot után megjelennek az imágók. Az egyes nemzedékek nem különülnek el élesen. A nyár végi nemzedékek lárvái a gubóikat a talajban vagy az avarban készítik el.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásához a kora tavaszi száraz, meleg időjárás kedvező.

A növényállomány rendszeres megfigyelésével a fiatal lárvák megjelenése nyomon követhető, és az időben végzett növényvédelmi beavatkozással a kártétel elkerülhető.

Védekezés: vegyszeres védelemre csak a kártevő tömegszaporodása esetén van szükség. A fiatal lárvák ellen a köszméte-levéldarázsnál javasolt inszekticidek hatásosak. A ribiszke-levéldarázs lárvái, hasonlóan a köszméte-levéldarázs lárváihoz, az inszekticidekre kifejezetten érzékenyek.

Köszmétearaszoló

(Abraxas grossulariata)

Tápnövénykör: köszméte, piros ribiszke, fekete ribiszke, som és kecskerágó.

Kárkép: az áttelelt lárvák tavasszal a fakadó rügyeket, leveleket fogyasztják. A bokrot gyakran teljesen tarra rágják. A nyár végén, ősz folyamán megjelenő fiatal lárvák a leveleket lyuggatják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt, gyakori faj.Ennek ellenérekártétele csak a gradációs években jelentős. Ilyenkor a tavaszi kártétel során kialakult lombveszteség, továbbá a rügyek elpusztításával okozott termésveszteség tetemes lehet.

Fejlődésmenet: Magyarországon egy nemzedéke fejlődik. Az L4-L5 stádiumú lárvák telelnek át a növénymaradványok között készített szövedékben. Rügyfakadás idején kezdik el a táplálkozásukat, és május végére június elejére fejezik be a fejlődésüket. A növényen bábozódnak,majd a lepkék rajzásaaugusztus hónapban kezdődik. Tojásaikat a levelek fonákára csoportosan helyezik el. A 10–16 nap elteltével kikelő lárvák a leveleket lyuggatják és a telelőre vonulás előtt többször vedlenek.

Ökológia és előrejelzés: a faj ökológiai igénye, tömeges elszaporodásának feltételrendszere tisztázásra vár.

A nyár végén megjelenő fiatal lárvák egyedsűrűségének változása a növényállomány rendszeres vizsgálatával nyomon követhető.

Védekezés: házikertekben a lehullott lomb összegyűjtésével, elégetésével a kártétel elkerülhető. Üzemi ültetvényben a fiatal lárvák megjelenésekor végzett inszekticides (diklórfosz, foszalon, permetrin + tetrametrin, metilparation) kezelések hatásosak. Tömegszaporodás esetén az áttelelt idős lárvák elleni tavaszi védekezésre is sor kerülhet.