Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A szamóca gyomnövényei

A szamóca gyomnövényei

A szamócaültetvények gyors leromlásának egyik okozója a nagymérvű elgyomosodás. A gyomnövények tömeges jelenléte esetén az ápolási és növényvédelmi munkák nehezednek, a permetezések hatékonysága csökken. A különböző szamócásokban a gyomfajok száma, összetétele és a gyomosodás mértéke a termőhelyi viszonyoktól, az ültetvény korától függően eltérő lehet.

Fiatal telepítésekben az egyéves, magról kelő gyomfajok tömeges, míg az idősödő ültetvényekben az évelő gyomfajok fokozatos elszaporodásával kell számolni. Idős szamócás eltarackosodhat.

Az egyéves kétszikű fajok közül kora tavasszal gyakran előfordul a T1 életformacsoportba tartozó pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), a tyúkhúr (Stellaria media), a borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia). Később a T3 életformacsoportba tartozó repcsényretek (Raphanus raphanistrum) vagy a vadrepce (Sinapis arvensis) fordulhat elő. A termésérés, a szüret és a szüret utáni időszak legfontosabb gyomnövényei a T4 életformacsoportba tartoznak. A szamócára ezek közül a nagytermetű kétszikű betyárkóró (Erigeron canadensis), az ebszikfű (Matricaria inodora), a fehér libatop (Chenopodium album), a gyakori gombvirág (Galinsoga parviflora), a lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium), a parlagfű (Ambrosia elatior) és a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), valamint az egyszikű fakó muhar (Setaria glauca), a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) és a pirók-ujjasmuhar (Digitaria sanquinalis) a legveszélyesebb.

Évelő gyomok megjelenését és elszaporodását az egyoldalú vegyszerhasználat is elősegíti, mivel az alkalmazható herbicidek hatása elsősorban a magokról kelő gyomokra terjed ki. Az ültetvényekben a tarackos csillagpázsit (Cynodon dactylon), a tarackbúza (Agropyron repens), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense) és mély fekvésű ültetvényekben a mezei zsurló (Equisetum arvense) okozhat gondot.

A szamóca gyomirtása

A szamóca természetes gyomelnyomó képessége csekély. A gyommentességet termesztéstechnológiai eljárásokkal, mechanikai eszközökkel vagy herbicidek alkalmazásával lehet elérni.

Házikertekben, háztáji ültetvényekben gyomirtó szereket lehetőleg ne használjunk! Éljünk a fekete fóliás takarás vagy a szalmatakarás előnyeivel. Amennyiben nem takarunk, a szamócaültetvényt csak rendszeres kapálással tudjuk tisztán tartani.

Vegyszeres védekezéseket üzemi ültetvényekben célszerű alkalmazni. Mivel a szamóca gyomirtására használható herbicidek elsősorban az egyéves gyomfajok ellen hatékonyak, a gyomirtás sikere érdekében nagy szerepe van a telepítés előtt a terület kiválasztásának. Amennyiben a telepítésre szánt területet évelő gyomok is borítják, az elővetemény lekerülése után indokolt a vegyszeres tarlókezelés elvégzése.

A szamóca sekélyen gyökerező növény, ezért a talajherbicidekre érzékeny. A vegyszerek kiválasztásánál vegyük figyelembe az irtandó gyomfajok típusán túl az ültetvény korát is. Termő szamócában a tőrózsák kihajtása előtt elvégzett alapkezeléseknél a legtöbbször kombinációkat alkalmazunk.

A szamóca gyomirtó szerei