Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

44. fejezet - A szamóca

44. fejezet - A szamóca

A szamóca betegségei

A vírusos betegségek közül a szamóca levélsodródása (strawberry crinkle rhabdovirus) és a szamócamozaik (arabis mosaic nepovirus) a leggyakoribb. Ezért feltétlenül indokolt az egészséges szaporítóanyag előállítása és vírusmentes palánták forgalmazása.

A levélfoltosságot előidéző betegségek a termőültetvényben gyakoriak. Így a mikoszferellás levélfoltosság (Mycosphaerella fragariae), a diplokarponos levélfoltosság (Diplocarpon earliana), a gnomóniás levélfoltosság (Gnomonia comari) és a fomopsziszos levélfoltosság (Phomopsis obscurans) tüneteit észlelhetjük.

A szamócalisztharmat (Sphaerotheca macularis) levélbetegséget, továbbá terméskárosodást okoz. A fiatal termések fejlődésükben visszamaradnak, alig színeződnek.

A szamócán a legjelentősebb terméskiesést a szamóca botrítiszes gyümölcsrothadása (Botrytis cinerea) okozza. Éréskor a gyümölcs lágyrothadása jelentős lehet, ugyanakkor nem elhanyagolható a virágpusztulás sem. A bogyópusztulásban fontos szerepet játszik még a szamóca fitoftórás gyümölcsrothadása (Phytophthora cactorum) is, amely főleg a talajtakarás nélküli ültetvényben jelentkezik. Ilyenkor a gyümölcsök gumiszerűvé válnak, lágyan azonban nem rothadnak. A szamóca gnomóniás gyümölcsrothadása (Gnomonia comari) újabban jelentős terméskiesést okoz. A gyümölcsökön száraz jellegű rothadás figyelhető meg.

A szamóca levélsodródása

(Strawberry crinkle rhabdovirus)

Gazdanövény: termesztett és vad Fragaria fajok.

Tünet: a tövek fejlődésükben visszamaradnak, a levelek hullámosak lesznek és bekanalasodnak, a levélér pedig sárgászöld lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szamóca egyik legjelentősebb vírusos betegsége.

A kórokozó átvitele, terjedése: a kórokozó anyatövekkel és indanövényekkel vihető át. Fontos terjesztői a levéltetvek.

Ökológia: a szamócaállományban a levéltetvek előfordulásának mértéke a megbetegedés mértékét is meghatározza.

Védekezés: egészséges, vírusmentes szaporítóanyag felhasználása. Növényeket csak államilag ellenőrzött üzemektől, intézetektől vásároljunk! A kiültetett állományban a levéltetvek elleni védekezést következetesen el kell végezni.

Szamócamozaik

(Arabis mosaic nepovirus)

Gazdanövény: a gazdanövénykör rendkívül széles.

Tünet: a gyengén fejlődő, torz növekedésű tövek levelein sárgászöld mozaikfoltok vannak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség szórványosan jelentkezik, jelentősége növekedőben.

A kórokozó átvitele, terjedése: a kórokozó anyatövekkel és indanövényekkel vihető át. Terjesztői továbbá a talajban lévő fonálférgek.

Ökológia: az ökológiai tényezőknek alárendelt szerepe van.

Védekezés: egészséges szaporítóanyag felhasználása. Nagy felületen termesztett szamóca esetében viszont telepítés előtt célszerű a talaj fonálféreg-fertőzöttségét megvizsgáltatni.

A szamóca fitoftórás gyümölcsrothadása

(Phytophthora cactorum)

Gazdanövény: a kórokozó gazdanövényköre széles, így előfordul szamócán is.

Tünet: az éretlen gyümölcsökön foltszerű barnulás észlelhető. A gyümölcsök összetöppednek. Az érett gyümölcs fakó színű lesz, szivacsossá válik. A gyümölcshús mélyedéseit finom, fehér sporangiumtartó gyep borítja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt, egyes szamócafajták jelentős betegsége.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a gyümölcsmaradványok és a talaj, ahol a kórokozó oospórákkal és klamidospórákkal marad fenn. Tavasszal a fenti képleteken sporangiumtartón sporangiumok jönnek létre, amelyek először a talaj közeli gyümölcsöket fertőzik.

Ökológia és előrejelzés: ha a gyümölcsfejlődés időszakában csapadékos az időjárás vagy öntözzük a szamócát, a betegség fellépésére számítani kell. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a talajt szalmával, törekkel vagy fóliával kell takarni. Vegyi védekezés nincs.

Szamócalisztharmat

(Sphaerotheca macularis)

Gazdanövény: termesztett és vad Fragaria fajok.

Tünet: a levélen a tünetek nehezen ismerhetők fel, mivel a közismert lisztharmat-tünetektől eltérőek. A szamócalisztharmat tünetére az jellemző, hogy a levél fonákán először foltszerű, majd az egész levéllemezre kiterjedő, finom, szürkésfehér bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal), abban pedig apró, fekete, pontszerű termőtestek (kleisztotéciumok) fejlődnek. A szembetűnő tünetek már a virágzás előtt is jól láthatók. Ilyenkor a levél a színe felé bekanalasodik. A termésen is nehezen érzékelhetők a tünetek. Jellegzetes, hogy a termés apró marad, alig pirosodik be, fakó színű lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szamóca jelentős betegsége, ellene a rendszeres védekezés indokolt.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg levelek, amelyekben a kórokozó a szüret után fokozatosan felszaporodik. A beteg leveleken a kórokozó micéliummal és kleisztotéciumokkal telel át. A konídiumoknak az áttelelésben nincs szerepük. Tavasszal, már április elejétől a micéliumon konídiumláncok fejlődnek, a kleisztotéciumokból pedig aszkospórák szabadulnak ki. Ezek fertőzik az újonnan fejlődött leveleket. A későbbiek során a bőségesen képződő konídiumláncokról lefűződő konídiumok fertőznek.

Ökológia és előrejelzés: a gomba fertőzésére a 17–20 °C-os hőmérséklet kedvező, a 15 °C alatti és 25 °C fölötti hőmérséklet viszont fejlődését hátráltatja. A kórokozó számára a magas relatív páratartalom szükséges. A gomba a zsenge növényrészeket fertőzi meg, amelyek elsősorban tavasszal, a levél- és termésfejlődéskor, valamint szüret után, a tősarjak kialakulásakor növekednek. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a betegség vegyi védekezéssel eredményesen leküzdhető. A permetezést április végén kell megkezdeni, majd 10 naponként meg kell ismételni. A tavaszi permetezések a termést védik, a szüret utáni permetezések pedig a fiatal levelek védelmét, valamint a jövő évi fertőzési források csökkentését szolgálják. Védekezésre az elemi kén-, valamint a dinokaptartalmú szerek eredményesen használhatók.

A szamóca mikoszferellás levélfoltossága

(Mycosphaerella fragariae)

Gazdanövény: Fragaria fajok, vadon élő és termesztett szamóca, Potentilla fajok.

Tünet: a levél színén először apró, kerek, egynemű, liláspiros, később pedig 3–4 mm átmérőjű, kerek, lilásbarna szegélyű, középen kifehéredő foltok láthatók. A kifehéredett részen színtelen konídiumtartó gyep van, amely azonban szabad szemmel nem látható. A levél fonákán a levél színén lévő foltoknak megfelelően, elmosódott, szürkéslila szegélyű, közepén enyhén kivilágosodó foltok vannak. A levélnyélen ovális alakú, kissé besüppedő, lilásbarna szegélyű, közepén kifehéredő foltok észlelhetők.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazánkban elterjedt, régóta ismert, gyakori betegség. A fajták fogékonysága eltérő.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg levelek, ahol a kórokozó a levél fonákán rövid, szürkésfehér konídiumtartó tönkökkel marad fenn. Pszeudotéciumok nagyon ritkán képződnek, s a gomba áttelelésében gyakorlatilag nincs jelentőségük. Tavaszszal, április elejétől az előző évi levélfoltokon lévő konídiumtartó tönkök továbbfejlődésével konídiumtartó gyep fejlődik. A konídiumok a levélre jutnak, majd a növénybe hatolnak. A vegetációs időben az új levélfoltokon kialakult konídiumtartóról lefűződő konídiumok újabb fertőzéseket hoznak létre.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó 5–32 °C között fejlődik, de hőmérsékleti optimuma 20–22 °C. Fertőzéséhez a levélfelület nedvessége elengedhetetlen. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a betegség vegyi védekezéssel eredményesen leküzdhető. A permetezést virágzás előtt, április második dekádjában kell megkezdeni, majd 10 nap múlva meg kell ismételni. Szüret után a betegség mértékétől függően kell permetezni, nyár végétől azonban rendszeresen, 10 naponként szükséges védekezni. Szüret után, lombeltávolítás esetén, a védekezések száma jelentősen csökkenthető. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám vagy kaptán hatóanyag-tartalmú szerek jöhetnek számításba.

A szamóca diplokarponos levélfoltossága

(Diplocarpon earliana)

Gazdanövény: Fragaria fajok, vadon élő és termesztett szamóca, Potentilla fajok.

Tünet: a levél színén először apró, kerek, később 2-3 mm átmérőjű, egynemű, liláspiros, elmosódott szélű foltok láthatók. A foltok végül szürkésbarna árnyalatúak lesznek, bennük elszórtan apró, fekete acervuluszok vehetők észre. A levél fonákán, a levél színén lévő foltoknak megfelelően, elmosódott, szürkéslila foltok vannak, bennük acervulusz ritkán található. A levélnyélen megnyúlt, lilásfekete, enyhén besüppedő foltok jelentkeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szamóca gyakori levélbetegsége.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg levelek, ahol a kórokozó a foltok szövetében micéliummal, a foltok felületén pedig a sztrómával telel át. Tavasszal, március végétől új acervuluszok képződnek. Ezekben a konídiumképzés áprilisban a legnagyobb, majd május folyamán egyre kisebb. Április végén a levél fonákán lévő sztrómákban tál alakú apotéciumok jelennek meg, és májusban a számuk egyre több. Az apotéciumban érett, fertőzőképes aszkospórák alakulnak ki. Az első tavaszi fertőzést tehát először a konídiumok, majd az aszkospórák idézik elő. Mind a konídiumok, mind pedig az aszkospórák vízcseppekkel jutnak a levélre, ahol az epidermiszen keresztül a szövetbe hatolnak. A fertőzés után 2 héttel már új konídiumok jelennek meg.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó 2–32 °C között fejlődik, hőmérsékleti optimuma 8–20 °C. Fertőzéshez a levélfelület nedvessége fontos. Előrejelzés nincs.

Védekezés: lásd: A szamóca mikoszferellás levélfoltossága.

A szamóca gnomóniás levélfoltossága és gyümölcsrothadása

(Gnomonia comari)

Gazdanövény: a vadon élő és termesztett Fragaria fajok.

Tünet: a levélen, elsősorban a levél szélén alakulnak ki tünetek. Először apró, 1–3 mm átmérőjű, szürkésbarna közepű, barnásvörös, ovális vagy félköríves foltok láthatók. A foltok később megnagyobbodnak és a 30–40 mm átmérőt is elérik, közepük kiszürkül, szélüket elmosódott, barnásvörös szegély övezi. A foltokban elszórtan apró, sárgás piknídiumok helyezkednek el. A levélnyélen ovális alakú, vörösbarna, enyhén bemélyedő foltok vannak. A zöld gyümölcsön liláspiros, majd sötétbarna foltok, az érő gyümölcsön lilásbarna, száraz jellegű, rothadó foltok láthatók. Az érett gyümölcs barna, rugalmas, enyhén ráncos, végül összetöpped, kemény lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség előfordulása és kártétele fokozódik.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg levelek, indák és gyümölcsök, ahol a kórokozó micéliummal, piknídiummal, ritkábban peritéciummal telel át. Tavasszal elsősorban a piknokonídiumok fertőzik a leveleket. A virágzat fejlődésekor a csészelevelek és a virágkocsány veszélyeztetett. Gyümölcskötődés után a zöld, az érő és érett gyümölcsök egyaránt fertőződnek.

Ökológia és előrejelzés: a tavaszi, csapadékos, hűvös időjárás kedvez a betegségnek.

Védekezés: a levélfoltosság elleni védelem lásd A szamóca mikoszferellás levélfoltossága. Gyümölcsvédelem: a virágzat fejlődésének kezdetén, majd a virágzás előtt, továbbá a virágzás kezdetén, végén és a termésfejlődés időszakában diklofluanid hatóanyagú szerrel kell védekezni.

A szamóca fomopsziszos levélfoltossága

(Phomopsis obscurans, korábban Dendrophoma obscurans)

Gazdanövény: vadon élő és termesztett Fragaria fajok.

Tünet: a levélen elszórtan először apró, ovális, vörösbarna foltok láthatók. A foltok később megnagyobbodnak, közepük világosbarna színű, zónált, szegélyük pedig elmosódott, vörösbarna lesz. A foltokban, a levél színén piknídiumok találhatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség előfordulása és kártétele fokozódik.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg levelek, ahol a kórokozó micéliummal és piknídiummal telel át. Tavasszal a már meglévő és újonnan fejlődő piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumok fertőznek. A tenyészidő folyamán ugyancsak a piknokonídiumok fertőznek.

Ökológia és előrejelzés: lásd A szamóca mikoszferellás betegsége.

Védekezés: lásd A szamóca mikoszferellás betegsége.

A szamóca botrítiszes gyümölcsrothadása

(Botrytis cinerea)

Gazdanövény: a szamócán kívül számos növényfajon előfordul.

Tünet: az érő termésen, főleg a kocsány felőli részen, rothadás észlelhető. A termés fakó, majd világosbarna lesz, húsa lágy és pépes. A rothadó termést később dús, szürke bevonat (konídiumtartó gyep) borítja. Az elpusztult bogyón esetenként apró, fekete kitartóképletek (szkleróciumok) képződnek. A betegség mértékét növeli, hogy a szár is elbarnul, emiatt az azon lévő, egyébként egészséges termések is elpusztulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szamóca veszedelmes, gyakori betegsége, a legsúlyosabb kárt a bogyók rothadásával idézi elő. Fellépése egyes évjáratoktól függően változik. Csapadékos időjárás esetén jelentős terméskiesés következik be.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a talaj, továbbá a fertőzött növénymaradványok, amelyeken a gomba áttelel. A gomba a virágot a bibén keresztül fertőzi meg. Az elpusztult virágokról újabb virágok fertőződhetnek. Egy részük elpusztul, számos fertőzött virágból azonban beteg, rothadó termések fejlődnek. A kórokozó az éretlen termést seben keresztül, az érett termést seb nélkül is megfertőzheti.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a nedves, páradús időjárás kedvező. Ha virágzástól gyümölcsérésig, vagyis májusban és június első felében csapadékos az időjárás, akkor jelentős termésrothadásra lehet számítani. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a szamócaállományt gyommentesen kell tartani, s az indákat időben el kell távolítani. A talaj takarása fóliával vagy szalmával a betegség mértékét jelentősen csökkenti. Vegyi védekezéssel a betegség eredményesen hárítható.

A védekezés időpontjai:

  • virágzás kezdetén, amikor a virágok 20%-a kinyílott,

  • virágzás végén, amikor a virágok 80%-a elnyílott,

  • virágzás után, a termések kötődésekor.

Virágzás kezdetén és végén a védekezést az időjárástól függetlenül el kell végezni. A virágzás utáni védekezésre csak akkor van szükség, ha az időjárás csapadékos. Védekezésre a diklofluanid, a benomil, a tiofanát-metil, a vinklozolin, az iprodion és a procimidon hatóanyag-tartalmú szerek használhatók.