Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A málna kártevői

A málna kártevői

A málna gyökérkártevői közül legjelentősebbek a cserebogarak (Melolonthidae) lárvái. A többéves fejlődésű pajorok a gyökerek megrágásával a málnatövek kondicionális leromlását, illetve pusztulását okozhatják. A cserebogárpajorok kártétele különösen a fiatal ültetvények növényállományát akkor fenyegeti, ha a telepítésre kijelölt terület talajában a pajorok egyedsűrűsége a 0,5–1 db/m2 értéket meghaladja. Védekezés hiányában kártételük a telepítés sikerét veszélyezteti.

A málna hajtás- és lombkártevői közül a málna-sodrómoly (Notocelia udmanniana) és a kis málna-levéltetű (Aphis idaei) kártétele érdemel említést. A málna-sodrómoly fiatal, áttelelt lárvái károsításukat a rügyfakadás idején kezdik el és rendszerint május közepére az összesodort, megrágott levelek között befejezik. A második nemzedék a kártétel szempontjából alárendelt jelentőségű.

A kis málna-levéltetű (Aphis idaei) annak ellenére, hogy az egész tenyészidőszakban a málnán tartózkodik, csupán a tavaszi időszakban okozott levél- és hajtáskártétele jelentős. A hajtások a növekedésben visszamaradnak, a levelek torzulnak.

A vesszőn előforduló kártevők közül a málna-vesszőszúnyog (Thomasiniana theobaldi) a legjelentősebb. A málna-vesszőszúnyog a málnatő kondicionális leromlásának előidézésén túl fokozza a málna vesszőpusztulását okozó kórokozók fertőzési lehetőségeit. Mindezek alapján a málna-vesszőszúnyog elleni védelem a málna védelmének egyik sarkalatos pontja. További, a vesszőn előforduló fajok a málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi), a málna-karcsúdíszbogár (Agrilus aurichalceus). Míg a málna-gubacsszúnyog kártétele jelentéktelen, addig a málna-karcsúdíszbogár megjelenése esetén a lárvák a vesszők alsó harmadában rágott járataikkal a fertőzött vesszők hervadását, majd hirtelen elszáradását okozzák.

A málna generatív részén károsító fajok közül a kis málnabogár (Byturus tomentosus) a legjelentősebb. Az imágó által károsított bimbóból és a lárva által károsított kötődött termésből egyaránt értéktelen, féloldalasan fejlődött termés lesz. A közvetlen kártételen túl a lárva az érőfélben lévő bogyó felületének megrágásával utat nyit a szürkepenész (Botrytis cinerea) fertőzésének. A szamóca-bimbólikasztó (Anthonomus rubi) a bimbó alatti virágkocsány elrágásával jelentős termésveszteség okozója lehet.

Cserebogarak

(Melolonthidae)

Tápnövénykör, elterjedés és gazdasági jelentőség, fejlődésmenet: részletesen a szamócánál.

Védekezés: a málna telepítését megelőzően a talajlakó kártevők egyedsűrűségének megállapításával és indokolt esetben inszekticides talajkezelés elvégzésével megelőzhetjük a cserebogárpajorok kártételét. A védekezésnél vegyük figyelembe, hogy a cserebogarak pajorjai a talajhőmérséklet csökkenésével mélyebb rétegekbe húzódnak, és így a sekélyen a talajba bedolgozott inszekticidgranulátumok hatástalanok, ezért a talajkezelést a nyári vagy az ősz eleji időszakban érdemes elvégezni. A telepítés előtti talajkezelésre a diazinon és a terbufosz hatóanyagok használhatók, annak figyelembevételével, hogy a kezelés elsősorban a fiatal lárvák ellen hatásos.

A termő málnaültetvény gyommentesen tartásával mérsékelhetjük a cserebogarak tömeges betelepedését és tojásaik lerakását. Ez azért is fontos, mert a záródott növényállományban nincs lehetőség a lárvák elleni hatásos kémiai védekezésre. A májusi cserebogár imágói ellen indokolt esetben a közel azonos időszakban rajzó kis málnabogár elleni rovarölő szeres permetezések hatásosak.

Málna-sodrómoly

(Notocelia udmanniana)

Tápnövénykör: a Rosacae családba tartozó növények közül a málnát és a szederféléket károsítja.

Kárkép: a lárvák a fakadó rügyeket kiodvasítják és ezzel pusztulásukat okozzák. A rügyfakadást követően a lárvák a fiatal leveleket összesodorják, összeszövik és megrágják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: málnaültetvényekben általánosan elterjedt faj, változó mértékű kártételére mindig számíthatunk.

Fejlődésmenet: évente egy, esetenként két nemzedéke fejlődik. A fiatal hernyók a málnavesszőkön a rügyek tövénél, esetleg a kéreg repedéseiben telelnek. A március végétől kezdődően május közepéig károsító lárvák a megrágott, összeszőtt levelek között bábozódnak. A mintegy két hétig tartó bábállapot után megindul az imágók rajzása. Tojásaikat az újonnan növekvő hajtások leveleire rakják, majd a lárvák a leveleket fogyasztják.

Ökológia és előrejelzés: a faj elszaporodását befolyásoló ökológiai tényezők szerepe, továbbá az előrejelzés lehetősége nem kellően tisztázott.

Védekezés: a termő málnaültetvényben tavasszal már a rügyfakadás táján megjelennek a málna-sodrómoly, illetve az esetleg előforduló egyéb sodrómolyok lárvái. A kártétel megakadályozható a foszalon, metilparation, kinalfosz, permetrin + tetrametrin, dimetoát hatóanyagú rovarölő szerekkel végzett permetezésekkel. A málna-sodrómoly elleni tavaszi növényvédelmi beavatkozás egyúttal hatásos a kis málna-levéltetű ellen is.

Málna-vesszőszúnyog

(Thomasiniana theobaldi)

Tápnövénykör: a málnán és a szedren károsít.

Kárkép: a vessző alsó harmadában, elsősorban a rügyek környékén, illetve sérült vesszőrészeken a kéreg lilásbarna elszíneződése árulkodik a kártételről. Az elszíneződött kéreg alatt táplálkozó narancssárga lárvák gyakran a farészre is kiterjedő szövetelhalást okoznak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a málnatermesztő körzetekben általánosan elterjedt kártevő. Tömeges előfordulásakor a vesszők vízszállítása zavart, és a termő évben a károsított vesszők nem tudják a gyümölcsöt kinevelni, sőt el is száradhatnak. A vesszőpusztulást okozó kórokozókkal együtt a málna védelmét meghatározó károsítók közé tartozik.

Fejlődésmenet: évente három nemzedéke fejlődik. A telet báb alakban, a talajban vészeli át. A május közepétől rajzó imágók a málnavessző kéregrepedéseibe rakják tojásaikat. Az egy hét alatt kikelő lárvák a málna kérge alatt táplálkoznak, és kifejlődésük hozzávetőleg 3-4 hétig tart. A kifejlett lárvák a talaj felszínéhez közel, a talajban bábozódnak. Az újabb imágónemzedék rajzása kéthetes bábnyugalom után figyelhető meg. A nyár folyamán fejlődő nemzedékek nem különülnek el élesen egymástól.

Ökológia és előrejelzés: a csapadékos, párás, hűvös időjárás kedvező a kártevő elszaporodásához. A sérült, repedezett bőrszövetű, elsőéves hajtások ugyancsak kedvező feltételt teremtenek a nőstényeknek a tojásaik lerakásához és ezáltal a súlyos kártétel létrejöttéhez.

Az áttelelt nemzedék imágóinak rajzása a málnaültetvényben elhelyezett izolátorok segítségével kísérhető figyelemmel. A módszer eredményessége miatt ajánlott az előző év őszén a fertőzött vesszőkről kifejlett lárvákat begyűjteni és a természeteshez hasonló módon átteleltetni.

Védekezés: a málna-vesszőszúnyog kártételét jelentősen csökkenti a málna ökológiai, főleg talajigényének mind tökéletesebb kielégítése, továbbá minden olyan termesztési tényező (mint pl. a korán előtörő sarjhajtások eltávolítása), amely a vesszők korai felrepedezését mérsékli. A letermett vesszők szüret utáni, haladéktalan eltávolításával együtt a már fertőzött elsőéves hajtásokat is érdemes eltávolítani.

A málna-vesszőszúnyog elleni kémiai védekezés mindenekelőtt a május közepétől rajzó, első imágónemzedék ellen irányul. A hatóanyagokat úgy válasszuk meg, hogy az ez idő tájt megjelenő kis málnabogár és a szamóca-bimbólikasztó ellen is hatásos legyen. A számításba jövő hatóanyagok: a deltametrin, a tetrametrin + permetrin és a metilparation. A kezelést az elhúzódó rajzás miatt szükséges 1-2 alkalommal megismételni. Ekkor már (a virágzás miatt) csak a méhekre mérsékelten veszélyes készítmények méhkímélő növényvédelmi technológiával való kijuttatása lehetséges.

Kis málnabogár

(Byturus tomentosus)

Tápnövénykör: lárvája a málnán és a szederfajokon fejlődik ki.

Kárkép: a bimbót és a termést károsítja. Kártétele a bimbón többnyire csak akkor alakul ki, ha az imágók rajzása megelőzi a virágok nyílását. Ezért az imágó, hogy az érési táplálkozásához szükséges virágport megszerezze, berág a bimbóba. A kinyílt virágokon virágporral táplálkozik, ezzel nem okoz kárt. A lárva kártétele a vacokkúp átrágásában és az így kialakuló féloldalas termés létrejöttében, esetleg elszáradásában, továbbá az érő termés felületének megrágásában nyilvánul meg. Az utóbbi kártétel a botrítiszes betegség megjelenését nagymértékben elősegíti.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a mérsékelt égövben általánosan elterjedt faj. A málna legjelentősebb kártevője. A termés akár 20–30%-át is tönkreteheti.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke fejlődik. Az imágók a talajban telelnek, és a bimbók megjelenésekor kezdődik a rajzásuk. Tojásaikat a málna virágába helyezik. Az embrionális fejlődés 8–10 napig tart. A termést károsító lárvák 35–40 nap alatt fejlődnek ki, majd a talajba húzódva bábozódnak, és 8–12 napig tartó bábállapot után imágóvá alakulnak. Az imágók a bábozódás helyén telelnek.

Ökológia és előrejelzés: a nagy felületen, huzamosabb ideig folytatott málnatermesztés nagyban segíti a kis málnabogár tömeges elszaporodását.

Az imágók megjelenése általában akkor várható, ha a léghőmérséklet tartósan eléri a 14 °C-ot. A bimbók és a virágok rendszeres ellenőrzésével az imágók megjelenése és egyedsűrűsége megállapítható.

Védekezés: a málna bimbós állapotában megjelenő kis málnabogár imágói ellen a tojások lerakásának megakadályozására permetrin + tetrametrin, metilparation hatóanyagok hatásosak. Amennyiben az imágók rajzása a virágzás idejére elhúzódik, akkor a már javasolt deltametrin, méhkímélő növényvédelmi technológiával kijuttatva, a megporzó méhek veszélyeztetése nélkül hatásos.

Szamóca bimbólikasztó

(Anthonomus rubi)

Lásd: A szamóca kártevői.