Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

43. fejezet - A málna

43. fejezet - A málna

A málna betegségei

A vírusos betegségek közül a málnamozaik (rubus yellow net virus, black raspberry necrosis virus, raspberry leaf mottle virus, raspberry leaf spot virus) a leggyakoribb. E betegségnek elsősorban a szaporítóanyag előállítása során van jelentősége. A vírusmentes szaporítóanyag előállítása és forgalmazása ezért alapvetően fontos.

A vesszőbetegségek közül a málna elzínoés betegsége (Elsinoë veneta) egyes málnafajtákon fordul elő. A leggyakoribb a málna didimellás betegsége (Didymella applanata), továbbá a leptoszfériás betegség (Leptosphaeria coniothyrium). Ezek vesszőfoltosságot, majd vesszőpusztulást okozva a terméshozamot jelentősen csökkentik.

A málna levelein az elzínoés betegség (Elsinoë veneta) és a mikoszferellás levélfoltosság (Mycosphaerella rubi) levélfoltosságot okoz.

A málna botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea) a legfontosabb betegségek egyike. Kórokozója a virágot fertőzi, továbbá a kis málnabogár ejtette sebeken keresztül a bogyókat is károsítja. Jelentős bogyórothadást okoz. Ezen túlmenően még hajtás- és vesszőkárosodást is kiválthat.

A málna lisztharmata (Sphaerotheca macularis) meleg nyarakon a hajtások végein csak szórványosan jelentkezik.

Málnamozaik

[Rubus yellow net virus (RYNV), black raspberry necrosis virus (BRNV), raspberry leaf mottle virus (RLMV), raspberry leaf spot virus (RLSV)]

Gazdanövény: a betegség számos Rubus fajon, így a málnán is előfordul.

Tünet: a levélen a víruskomplex intermedier tünetei láthatók. Főbb jellemzői: a levélen elszórtan határozott szegélyű, szögletes vagy szabálytalan alakú, sárgászöld foltok, levélérsárgulás láthatók. A leveleken gyakran torzulás is megfigyelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a málnaültetvényekben ma már mindenütt ismert.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozók szaporítóanyaggal vihetők át. A kórokozók – az RYNV kivételével – növénynedvvel átvihetők. Legfontosabb terjesztői azonban a levéltetvek.

Ökológia: a málnaültetvényben a levéltetvek előfordulásának mértéke a megbetegedés mértékét is meghatározza.

Védekezés: vírusmentes szaporítóanyag előállítása. A vírusvektor levéltetvek ellen rendszeresen védekezni kell.

A málna elzínoés betegsége

(Elsinoë veneta)

Gazdanövény: Rubus fajok. A málnafajták fogékonysága eltérő.

Tünet: a levélen először apró, liláspiros, később 1–2 mm átmérőjű, lilásbarna szegélyű, szürkésfehér közepű, kerek foltok mutatkoznak. A foltok közepén az acervuluszok és az aszkosztrómák szabad szemmel alig észlelhetők. A foltok gyakran kitöredeznek. A levélfonák ereit és a levélnyelet apró, ovális foltok borítják. A hajtás és a vessző felső harmadán 3-4 mm átmérőjű, lilásbarna szegélyű, szürkésfehér közepű, enyhén bemélyedő foltok láthatók. A foltokban keskeny hosszanti repedések észlelhetők. A vesszőn 6–8 mm átmérőjű, ovális foltok vannak, amelyek bemélyedtek, repedezettek. A foltokban apró, szabad szemmel alig látható pontok (acervuluszok, majd aszkosztrómák) vannak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hazánkban elterjedt. Egyes málnafajtákon előfordulása gyakori.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a lehullott levelekben is áttelelhet, de legfontosabb fertőzési források a beteg vesszők, ahol a kórokozó aszkosztrómával és acervulusszal telel át. Az aszkospórák és a konídiumok tavasszal, március elejétől szóródnak ki, és a fejlődő hajtásokra kerülnek. Később a beteg foltokon acervuluszok képződnek, amelyekből a kikerülő konídiumok júniustól novemberig fertőznek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a 22–26 °C hőmérséklet és a csapadék kedvező. Fogékony málnafajta termesztésekor a betegség fellépésére számítani lehet. Előrejelzés nincs.

Védekezés: szüret után a letermett vesszőket el kell távolítani és meg kell semmisíteni. A vegyi védekezést rügypattanáskor kell elkezdeni, majd 3-4 lombleveles korban – amikor a sarjak zöme kb. 10 cm magas – kell permetezni. Ezután 10 naponként, virágzásig még két alkalommal kell védekezni. Ha a betegség nagymértékű, akkor a szüret után, a letermett vesszők eltávolítását követően 10 naponkénti, 2-3 kiegészítő permetezésre van szükség. Védekezésre cineb, mankoceb, metirám, kaptán, folpet, benomil és tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerek használhatók.

A málna didimellás betegsége

(Didymella applanata)

Gazdanövény: Rubus fajok, elsősorban a málna.

Tünet: a hajtáson 20–30 mm hosszú, ovális alakú, liláspiros, elmosódott szélű foltok láthatók. Később a foltok lilásbarna színűek lesznek, közepük fokozatosan kiszürkül, és bennük elszórtan apró, fekete piknídiumok találhatók. A foltok gyakran a rügyek körül helyezkednek el, ilyenkor a rügyek vagy elpusztulnak, vagy kihajtanak, s a hajtások később elszáradnak. A foltok általában a hajtások alsó harmadában helyezkednek el. A vesszőn a foltok kiszürkülnek, a kéreg hossz- és keresztirányban felrepedezik, s bennük apró, fekete piknídiumok és pszeudotéciumok találhatók. A vesszőt kettévágva a tünetek csak a kéregre korlátozódnak. Végül a vessző elpusztul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a málnaültetvényekben rendszeresen előfordul, jelentős szerepe van a vesszőpusztulásban.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg vesszők, ahol a kórokozó főképpen pszeudotéciumokkal, kisebb mértékben pedig piknídiumokkal telel át. A pszeudotéciumokban lévő aszkospórák tavaszra érnek be, kiszóródásuk április végén kezdődik, májusban és június elején éri el tetőpontját, és augusztus végéig húzódik el. Az aszkospórák légárammal vagy vízcseppekkel jutnak a fiatal, zsenge hajtásokra, csíratömlőjük mind az ép kérgen, mind pedig seben keresztül hatol a növénybe, a seb azonban megkönnyíti a csíratömlő behatolását. A málnahajtásokon elsősorban a hajtásvastagodás során bekövetkező repedés, és ezt követően az ott megtelepedő málnavessző-szúnyog (Thomasiniana theobaldi) lárvái által okozott sérülés miatt keletkezik seb. A piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumoknak a tavaszi fertőzésben kis szerepük van, ugyanakkor nyár elejétől fertőzésükre számítani kell.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a 6–23 °C hőmérséklet, továbbá a csapadék kedvező. A málnavessző-szúnyog előfordulása a megbetegedés mértékét növeli. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a letermett, beteg vesszőket a szüret után ki kell vágni és meg kell semmisíteni. A vegyi védekezést rügypattanáskor kell elkezdeni, majd a sarjak 4-5 lombleveles korában kell permetezni. Ezután 10 naponként virágzásig még két alkalommal kell védekezni. Szüret után, a letermett vesszők eltávolítását követően 10 naponkénti 2-3 kiegészítő permetezésre van szükség. Permetezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szereket kell használni. Rendkívül fontos, hogy a málnavessző-szúnyog ellen is következetesen és rendszeresen védekezzünk.

A málna leptoszfériás betegsége

(Leptosphaeria coniothyrium)

Gazdanövény: Rubus fajok, elsősorban a málna.

Tünet: a hajtáson 20–30 mm hosszú, ovális alakú, sötétbarna, elmosódott szélű foltok láthatók. A foltokban elszórtan apró, fekete piknídiumok találhatók. A hajtást kettévágva a háncsra és a fatestre kiterjedő, a bélszövetig húzódó barnulás észlelhető. A foltok általában a hajtás tövi részén helyezkednek el. A vesszőn a foltok kiszürkülnek, a kéreg felrepedezik, a foltokban fekete piknídiumok és pszeudotéciumok találhatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség szerepe a vesszőpusztulásban egyre jelentősebb.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg vesszők, ahol a gomba micéliummal, pinkídiumokkal és ritkán pszeudotéciumokkal telel át. Tavasszal az áttelelt és az újonnan képződő piknídiumokból kiszóródó piknokonídiumok légárammal vagy vízcseppekkel jutnak a hajtásokra, csíratömlőjük főleg seben keresztül hatol a növénybe. A málnahajtásokon elsősorban a hajtásvastagodás során bekövetkező repedés, és ezt követően az ott megtelepedő málnavessző-szúnyog (Thomasiniana theobaldi) lárvái által okozott sérülés miatt keletkezik seb. Rendkívül veszélyesek a tél folyamán keletkező sebek, amelyek nyúlrágástól származnak. A vegetációs időben kialakult piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumok újabb fertőzést okoznak.

Ökológia és előrejelzés: a málnavessző-szúnyog előfordulása a megbetegedés mértékét növeli. Előrejelzés nincs.

Védekezés: az agrotechnikai és vegyi védekezés a málna didimellás betegségével egyező, annak hangsúlyozásával, hogy a leptoszfériás betegség ellen a szüret után, a letermett vesszők eltávolítását követően a permetezést feltétlenül el kell végezni.

A málna botrítiszes betegsége

(Botrytis cinerea)

Gazdanövény: főleg kétszikű növények.

Tünet: a hajtáson több ízközre kiterjedő, szürkésbarna, a vesszőn szürkésfehér, elmosódott szélű foltok alakulnak ki, s a kéregbe ágyazottan hosszúkás, fekete szkleróciumok figyelhetők meg. Csapadékosabb időben a hajtás és a vessző felületén, valamint a szkleróciumokon szürke konídiumtartó gyep képződik. A virágkocsány és a sziromlevelek elbarnulnak, felületüket szürke konídiumtartó gyep borítja. A bogyók, ha éretlenek, összeaszalódnak, elbarnulnak. Ha érettek, akkor fakó színűek lesznek, megpuhulnak, és a vacokról nehezen lehúzhatók, ízük pedig kellemetlen. A bogyó felületén dús, szürke konídiumtartó gyep alakul ki. Később a bogyókocsány is elbarnul, a bogyók összetöppednek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a málna leggyakoribb és legveszedelmesebb betegsége. Főleg termésrothadást, ezenkívül vesszőpusztulást idéz elő.

A kórokozó életmódja: fertőzési források egyrészt a beteg vesszők, másrészt a talajra hullott levél- és bogyómaradványok, ahol a kórokozó micéliummal és szkleróciummal telel át. Tavasszal a beteg növényrészeken és a szkleróciumokon konídiumtartó gyep fejlődik. A talajra hullott növényrészeken képződő konídiumok először a sarjak és a hajtások fény hiányában elsárgult leveleit fertőzik meg, majd a gomba a levélnyélen keresztül a hajtásokba jut. Később a gomba a virágot fertőzi meg. Az éretlen vagy érő bogyót seben keresztül fertőzi a gomba, és leggyakrabban a kis málnabogár (Byturus tomentosus Fabricius) által károsított részterméskéken, a vacok körül telepedik meg. A túlérett bogyóba viszont seb nélkül is behatol a gomba.

Ökológia és előrejelzés: a konídiumfertőzés fő időszaka a virágzás, amelynek átlagos időtartama 20 nap körül van. Hűvös, csapadékos időjárás esetén a virágzás időtartama 30 nap fölött lehet, meleg, száraz időjárás esetén pedig 10 napra csökkenhet. A kis málnabogár károsítása nyomán a bogyórothadás súlyossá válhat. Előrejelzés nincs.

Védekezés: szüret után a letermett vesszőket, valamint a beteg hajtásokat el kell távolítani és meg kell semmisíteni. Tavasszal a fölösleges sarjakat és vesszőket szintén el kell távolítani. A vegyi védekezést a virágzás időszakára kell összpontosítani. Az első permetezést 10–20%-os virágnyíláskor kell elkezdeni, majd 6 naponként, 3–5 alkalommal, a virágzás időtartamától függően kell megismételni. A letermett vesszők eltávolítása után, valamint ősszel a kezelést meg kell ismételni. Védekezésre a diklofluanid, a vinklozolin, a procimidon, a polioxin-B hatóanyagú szerek ajánlhatók. A virágzás vége és a termés szedése közötti időszak rövid, ezért az utolsó kezeléseknél a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű polioxin-B hatóanyagú készítményt használjuk. A kis málnabogár ellen pedig a bogarak rajzásának észlelésekor azonnal, mielőtt érési táplálkozásukat elkezdik, védekezni kell.