Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

Az őszibarack kártevői

Az őszibarack kártevői

A gyökérzet kártevői között a fekete díszbogár, a bronzbogár és a csemetebogár lárvái említhetők meg.

A fás részeket károsítja a szilva-pajzstetű, a fekete díszbogár, a bronzbogár, a csemetebogár és a kéregmoly lárvája.

A zöld részek (rügy, hajtás, levél) kártevői között a zöld őszibarack, az őszibarack-iszalag, a hamvas őszibarack, a fekete őszibarack-levéltetű, a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly lárvái, valamint a csonthéjasok gyümölcsdarazsának és a bunkóscsápú levéldarázsnak a lárvái játszanak szerepet.

A virágzat és a termés kártevői között jelentősége van a bíborszínű eszelénynek, a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly lárvájának.

Zöld őszibarack-levéltetű

(Myzus persicae)

Tápnövénykör: fő tápnövénye az őszibarack, továbbá a díszfaként telepített késői meggy és ördögcérna. A migráló egyedek közel sem igényesek annyira a tápnövényre, mint az ősanya. Ebből adódik, hogy azok száma a 400-at is meghaladja. Jelentős szerepe van a burgonyának, a paprikának, a dohánynak, a pásztortáskának, a vadrepcének, az aggófűnek, az apró csalánnak, a papsajtnak, a libatopnak, a csattanómaszlagnak, a tulipánnak stb.

Kárkép: tipikus levéltetűkárkép. A kártétel következménye a levelek fonák felé való enyhe besodródása és a zöldessárga elszíneződés, valamint a hajtásnövekedés időleges leállása. Jellemző a mézharmattermelés és a rajta megtelepedő korompenész.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kontinensek mérsékelt és meleg övi területein mindenütt előforduló, veszélyes kártevő. Veszélyességét a vírusterjesztésben betöltött szerepe növeli.

Gazdasági jelentőségét fokozza, hogy döntő szerepet játszik a burgonya leromlásában és a növények vírusok okozta károsodásában.

Fejlődésmenet: évente 10–15 nemzedéke lehet.

Pete alakban telel az őszibarackfa vesszőin, a rügyek tövében. Március végén kelnek ki az ősanya lárvák, amelyek áprilisban ősanyákká fejlődnek. Május elején megjelennek a szárnyas, ún. telepítő alakok, amelyek lágy szárú növényekre (burgonya, paprika stb.) migrálnak. A májusban rajzó első hullámot június végén újabb rajzás követi, amikor a szárnyas levéltetvek a nyári tápnövényeket keresik fel. Júliusban a hőség és a természetes ellenségek hatására a telepek egyedszáma lecsökken. A virginogén nemzedékek sora a nyár folyamán egymást követi, számuk döntően függ az ökológiai feltételek alakulásától. Szeptember közepén, a nyári tápnövényeken ismét szárnyas alakok (gynoparok) fejlődnek ki, amelyek visszarepülnek az őszibarackra, és ott a levelek fonákán szűznemzéssel létrehozzák az ivaros szaporodású, szárnyatlan nőstényekké fejlődő lárvákat. Ezek a lárvák ivarérett nemzőkké fejlődve párosodnak az október közepétől megjelenő szárnyas hímekkel. A megtermékenyített nőstények a rügyek tövébe helyezik el a petéket (egyedenként 4–5 db), amelyek néhány órával később csillogó fekete fényűek lesznek.

Ökológia és előrejelzés: az ősanya lárvák hidegtűrők. A nyári nemzedékek tömegszaporodását nagyban elősegíti a 20–22 °C-os átlaghőmérséklet, a 75–85%-os relatív páratartalom és a zárt növényállomány.

Az előrejelzés sárga tálcsapdákkal biztonságosan megoldható. A növényállományban előforduló egyedszám megállapítható a „100 növény” vizsgálati módszerrel.

Védekezés: nyugalmi állapotban lévő peték ellen alkalmazhatók a téli lemosó permetezésre javasolt készítmények. A migráló és szárnyatlan egyedek ellen igénybe vehetők a dimetoát, a permetrin + tetrametrin, a cipermetrin, a metilparation, a fenpropatrin, a deltametrin, a diflubenzuron, a kinalfosz, az alfametrin, a metilazinfosz, a heptenofosz, a triazofosz, a foszmet, a fenoxikarb, a lambda-cihalotrin, a fention, az eszfenvalerát, a fenvalerát, a fenitrotion, a metidation, a bifentrin és a foszalon hatóanyag-tartalmú készítmények.

Őszibarack-iszalag-levéltetű

(Myzus varians)

Tápnövénykör: fő tápnövénye az őszibarack. Nyári tápnövényei között az iszalagfélék említhetők meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a faj Közép- és Dél-Európában, Ázsiában és Kaliforniában megtalálható. Hazánk különböző területein, így a Balaton-felvidéken, Budapest, Pécs és Mosonmagyaróvár környékén is.

A faj az utóbbi évtizedben gyakorivá vált hazánkban, de jelentős kártételével még csak ritkán találkoztak.

Kárkép: az ősanya lárvák, az ősanyák és leánynemzedékeik szívogatása következtében a fiatal levelek jellegzetesen, hosszirányban sodródnak, sárgán kivilágosodnak, néha megpirosodnak és a tenyészidőszak befejezése előtt lehullanak.

Fejlődésmenet: évente 6–8 nemzedéke lehet.

Az ősanya lárvák az őszibarackon telelő petékből április elején kelnek, majd vedlésekkel ősanyává alakulnak. A leánynemzedékek kolóniát alkotnak, amelyekben megjelennek a szárnyas nőstények. A szárnyasok a különböző iszalagfajokra repülnek át, ahol utódaik a levél fonákán alkotnak telepeket, és késő őszig fennmaradnak. A tápnövényváltás nem minden esetben következik be, amit igazol az, hogy az őszibarackon is megtaláljuk a fajt képviselő egyedeket a nyár folyamán. A szárnyas gynoparok és az androparok utódai a szárnyas hímek október végén repülnek vissza az őszibarackra. A gynoparok utódai szárnyatlan nőstények, amelyeket a hímek megtermékenyítenek, és azt követően raknak 4–5 petét a rügyek tövébe.

Ökológia és előrejelzés: tömegszaporodása ritka annak ellenére, hogy mindkét tápnövénye előfordul és közülük az iszalag növényvédelemben nem részesül. A faj optimális ökológiai igényeit nem ismerjük.

A faj előrejelezhető őszibarackrügy- és később -levélvizsgálattal.

Védekezés: elszaporodása esetén a zöld őszibarack-levéltetűnél javasolt megoldások alkalmazhatók.

Hamvas őszibarack-levéltetű

(Hyalopterus amygdali)

Tápnövénykör: fő tápnövénye az őszibarack. Nyári tápnövénye a nád. Kísérleti körülmények között tápnövényként elfogadta a kukoricát, az Iris germanicát, de a szilvát nem.

Kárkép: a károsított levelek a fonák felé enyhén görbülnek, de a deformáció nem feltűnő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazánkban az őszibaracktermesztő területeken mindenütt előfordul és jelentős károkat okoz.

A faj egyedei a levelek fonákán tömegesen szívogatják a nedveket. A tápanyagveszteség legyengíti a fát, amelynek hajtásnövekedése lelassul, majd leáll. A fejlődő gyümölcsök egy része lehullik. A faj egyedei bőségesen termelnek mézharmatot, ami az alattuk lévő levelek színi oldalán ragacsos bevonatot képez, ezáltal zavarja az asszimilációt, ugyanakkor lehetővé teszi a korompenész megtelepedését.

Fejlődésmenet: évenkénti nemzedékeinek száma 6–8 lehet.

Az ősanya lárvák a rügyek tövében és a rügypikkelyek között áttelelő petékből április közepén kelnek ki. A kifejlődött ősanyákat több leánynemzedék követi. A kialakult kolóniákban június elejétől jelennek meg a szárnyas egyedek, amelyek egy része továbbra is az őszibarackfákon marad és részt vesz a telepek növelésében. Másik részük a nádra repül át, és ott hozza létre a nyár folyamán nagyméretűvé váló, több száz egyedből álló telepeit. Az őszibarackon fennmaradt telepek egyedszáma a nyári hőségben mérséklődik. Az ősz folyamán a nádról visszarepülnek az őszibarackra az ivaros nőstényeket szülő gynoparok, amelyeket szárnyas hímek termékenyítenek meg. A megtermékenyített nőstények 3–4 petét raknak a rügyek tövébe.

Ökológia és előrejelzés: a nagy egyedszámú kolóniák kialakítását jelentősen befolyásolja a kora nyáron kialakult párás meleg és a tápnövények jelenléte.

Az előrejelzés vessző-, rügy-, később levélvizsgálattal valósítható meg.

Védekezés: elszaporodása esetén a zöld őszibarack-levéltetűnél javasolt megoldások alkalmazhatók.

Fekete őszibarack-levéltetű

(Brachycaudus prunicola)

Tápnövénykör: a faj fő tápnövénye az őszibarack, ritkábban előfordul a kései meggyen.

Kárkép: a levéltetvek szívogatásának hatására a fiatal levelek szabálytalanul fodrosak lesznek és besodródnak. Súlyos fertőzés esetén a hajtásnövekedés megáll, a hajtások görbülnek, ami kampósbot jellegű deformációt okoz. A károsított levelek összezsúfolódnak, csokrot alkotnak a hajtásvégeken, amelyeknek zöld színe megmarad, de ennek ellenére bekövetkezik az idő előtti lombhullás.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában és Észak-Amerikában elterjedt faj. Hazánkban közönséges, különösen azokon a területeken, ahol őszibarackot termesztenek.

Kártételének következménye a korai levél- és gyümölcshullás. Ezen keresztül gátolja a következő évi termőrügyek kialakulását.

Fejlődésmenet: nemzedékeinek száma évenként eléri a 6–8-at.

Az ősanya lárvák az őszibarackfák kéregrepedéseiben telelő petékből már a rügyfakadáskor kikelnek és többszöri vedléssel ősanyává alakulnak. Az első leánynemzedékek szárnyatlanok, majd júniusban megjelennek az első szárnyasok, amelyek újabb őszibarackfákat keresnek fel és ott alkotnak telepeket. A nyári nemzedékek száma ökológiai feltételektől függően alakul. A peterakó nőstények és a szárnyas hímek októberben jelennek meg, párosodnak, majd a nőstények lerakják a fa kéregrepedéseibe és a rügyek tövéhez 3-4 petéjüket.

Ökológia és előrejelzés: az egyedek száma a nyári hőségnapokra csökken. Az egyedek általában azokon a fákon maradnak, ahol a peték teleltek. A terjedés azonban a szárnyas alakok helyváltoztatásával megvalósul.

Az előrejelzés kéreg- és levél-, illetve hajtásvégvizsgálattal oldható meg.

Védekezés: elszaporodása esetén a zöld őszibarack-levéltetűnél javasoltak alkalmazhatók.

Barackmoly

(Anarsia lineatella)

Tápnövénykör: őszibarack, kajszi, szilva, mandula, cseresznye és meggy.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: megtalálható Közép- és Dél-Európában, Afrikában és Nyugat-Ázsiában. Behurcolták Észak-Amerikába, ahol Kalifornia államban okoz súlyos károkat. Hazánkban a termesztőterületeken mindenütt előforduló kártevő.

A fertőzött tételek nem exportálhatók. A kártétel következtében 35–50%-os termésveszteség is előfordulhat.

Fejlődésmenet: hazánkban 3-4 nemzedéke fejlődik.

Fiatal hernyó alakban telel a vesszőbe rágott kamrában. Rügypattanáskor aktivizálódik és megkezdi a rügyek odvasítását, később a friss hajtások bélszövetét rágja. Az ilyen hajtásvégek lankadnak, majd leszáradnak. A kifejlett hernyó a károsítás helyén bábozódik. Május végétől kezdődik meg az első lepkenemzedék rajzása. A nőstények a gyümölcsre, a levéllemezre vagy a levélnyélre raknak 450–700 petét. A hernyók 5–10 nap alatt kelnek ki, és a hajtásokban, valamint a gyümölcsökben táplálkoznak. A második nemzedék lepkéinek rajzása július közepétől, a harmadiké augusztus végétől figyelhető meg. Az esetleg kifejlődő negyedik nemzedék lepkéi szeptember–októberben rajzanak.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, meleg, szélcsendes időjárás kedvez a tömegszaporodásnak. Enyhe, meleg őszön még októberben is rajzik.

A lárvakelések időpontját jelezni lehet szexferomon csapdával vagy barackmoly-izolátorral, figyelemmel az imágók rajzására.

Védekezés: elpusztítható a fiatal, még be nem rágott lárva. Kora tavaszi lemosó permetezéssel az áttelelő hernyók egyedszáma gyéríthető. A vegetációs időszakban hatásosan alkalmazhatók a zöld őszibarack-levéltetű ellen javasolt hatóanyagokat tartalmazó inszekticidek.

Kéregmoly

(Enarmonia formosana)

Tápnövénykör: elsősorban az idősebb kajszi-, az őszibarack- és a mandulafákat károsítja, de más csonthéjasokon (cseresznye, meggy) is jelentős.

Kárkép: a károsított csonthéjasok törzsének alsó részéből indul a fertőzés, ami fokozatosan felfelé terjed. A károsított kéregrészeken erős mézgásodás indul meg, és a megszilárduló mézgafolyások között 1–3 mm vastag, 10 mm hosszú szövedékcsövek jelennek meg, amelyekbe a hernyó az ürülékszemcséket is beszövi. A rozsdabarna rágcsálék és szemcsés ürülék a törzs körül a talajra hull, ami feltűnően figyelmeztet a fertőzöttségre. A kár akkor lesz jelentős, amikor a hernyók a háncsrétegbe is berágnak, mert ilyenkor nagy kéregrészek halnak el, aminek csúcsszáradás vagy a fa részleges elhalása lesz a következménye. Az őszibarackfákon az alanyt és a forradási helyet támadja meg a kártevő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egész Európában, Szibériában, a Kaukázus fekete-tengeri partvidékén, és a krasznodári határterületeken is előfordul. A Földközi-tenger környékén Dél-Franciaországban, Kelet-Spanyolországban, Korzikán és Algériában is megtalálható. Hazánkban mindenütt károsít, ahol csonthéjas tápnövényei élnek.

Az utóbbi évtizedekben vált gazdaságilag jelentős kártevővé. A kártevő előfordulása a fiatal fákon 30%, az idősebbeken legtöbb esetben eléri a 100%-ot. Egyedszám-növekedés esetén az idős fák 10 cm2-es kéregfelületén 8–45 hernyót találtak, ami a fák gyengüléséhez, majd pusztulásához vezetett.

Fejlődésmenet: évente 2-3 nemzedéke van.

Az L3 és L5 fejlettségű lárvák telelnek át a kéregbe rágott vájatokban, ahol tavasszal (áprilisban) bábozódnak. A bábozódást követően 14–21 nap múlva rajzik a lepke. Érési táplálkozást folytat, kopulál, majd egyesével petét rak a kéreg sima felületére. A 40–180 lerakott petében az embrionális fejlődés tavasszal 10–13, nyáron 6–8 napig tart. A kikelt hernyók berágnak a kéregbe, és abban járatot készítenek. A lárvák az 5. fejlődési fokozat után a kéreg felületéhez közel bábozódnak. A lepke május végén és június elején rajzik, amit a második nemzedék rajzása nyár közepén (július–augusztus) követ. Kedvező időjárás (hosszú, meleg ősz) esetén sor kerülhet a harmadik nemzedék rajzására is.

Ökológia és előrejelzés: a meleg, párás időjárás kedvez elszaporodásának. A hernyók védett helyen élnek, ezért a kedvezőtlen időjárás kevésbé érinti őket. A lepkék nem repülnek nagy távolságokra, petéiket többnyire azoknak a fáknak a kérgére rakják, amelyen fejlődtek.

A lepkék rajzása fénycsapdával ellenőrizhető. Kéregvizsgálattal megállapítható a fertőzöttség mértéke.

Védekezés: a védekezéseket az első lárvák észlelésekor kell kezdeni azokkal az inszekticidekkel, amelyek hatóanyagait a zöld őszibarack-levéltetű tárgyalásakor felsoroltuk.

Keleti gyümölcsmoly

(Grapholitha molesta)

Tápnövénykör: elsősorban a rózsafélék és a mirtuszfélék családjába tartozó fajok kártevője. Kifejlődik őszibarackon, mandulán, cseresznyén, szilván, ringlón, kajszibarackon, birsalmán, almán, naspolyán és madárbirsen. Előfordul még gránátalmában és szőlőbogyóban.

Kárkép: hasonló a barackmoly által okozott kártételhez. Az a különbség, hogy hernyói csoportosan károsítják a hajtásokat és a gyümölcsöt. A barackmoly hernyói egyenként, a fakoronában szétszórva okoznak kárt.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Japánban, Ausztráliában, Észak- és Dél-Amerikában, Közép-, Kelet- és Dél-Európában, továbbá Észak-Afrikában megtalálható. Hazánkban 1966 óta előforduló faj.

Gazdasági szempontból rendkívül káros, mert a fertőzött tételek nem exportálhatók.

Fejlődésmenet: évente 4-5 nemzedéke is kifejlődhet.

Kifejlett lárva (L5) telel védett helyen, fehér kokonban. Az áttelelt hernyók március végén, április elején bábozódnak, majd 3–4 héttel később rajzanak. Az első lepkerajzás április közepétől figyelhető meg. Párosodás után petét rak a nőstény a levélre, a gyümölcsre és a hajtásra. A kikelő hernyók berágnak a friss hajtásba, és ott járatot készítenek. Egy hernyó 3-4 hajtást is károsíthat. A második nemzedék imágói június közepétől, a harmadikéi július végétől, a negyedikéi augusztus végétől kezdik meg rajzásukat. A 3. és a 4. nemzedék hernyói a gyümölcsöt is károsítják, és köztük diapauzáló egyedek is vannak, amelyek áttelelnek az 5. nemzedék hernyóival együtt.

Ökológia és előrejelzés: ökológiai plaszticitása tág határok között mozog, ezért eltérő körülmények között is előfordul.

Az előrejelzés szabadföldi izolátorokkal megoldható. A hímek rajzása szexferomon csapdákkal ellenőrizhető.

Védekezés: a lárvakelések idején alkalmazott azon inszekticidekkel, amelyeket a zöld őszibarack-levéltetű tárgyalásánál felsoroltunk, leküzdhető a kártevő.