Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

41. fejezet - Az őszibarack

41. fejezet - Az őszibarack

Az őszibarack betegségei

A gyümölcsfák korai pusztulását okozhatják azok a kórokozók, amelyek általában a talajból, ritkábban a növény föld feletti részein keresztül hatolnak be a fába. A kórokozók egy része a szállítószöveteket fertőzi, és toxintermelés mellett hervadásos tüneteket okoz. Tipikus edénynyaláb-betegséget okozók a Verticillium, a Phyalophora, a Cephalosporium és a Graphium spp.-ek.

Más kórokozók a növények gyökerét és gyökérnyaki részét támadva rothadást és elhalást idéznek elő. E csoportba a Phytophthora spp., a Rosellina necatrix, a Cylidrocarpon destructans, az Armillariella mellea és még néhány polifág talajlakó gomba tartozik. Szintén a talajból fertőz az Agrobacterium tumefaciens, amely gyökérgolyvát okoz.

A föld feletti fás részeken, a törzsön, az ágakon és a vesszőkön rákosodást, kéregnekrózist, valamint ág- és vesszőszáradást okoznak a Pseudomonas, a Botryosphaeria, a Cytospora, a Phomopsis, a Ceratocystis és a Leucostoma fajok.

A lombozaton rügyfakadástól kezdve károsíthat a Taphrina deformans, amely deformációt és tömeges levélhullást okoz. A vírusok közül az arabis mosaic nepovirus, a prunus necrotic ring spot ilarvirus és a plum pox potyvirus tüneteit figyelhetjük meg leggyakrabban mozaikosodás, gyűrűs vagy szalagos mintázat formájában. A Sphaerotheca pannosa var. persicae lisztharmatot, a Stereum purpureum ólomfényűséget, míg a Venturia carpophila, a Stigmina carpophila levélfoltosságot idéz elő. Ritkán a Puccinia cerasi által okozott rozsdabetegséget is megfigyelhetjük.

A virágon és a termésen a plum pox potyvirus, a T. deformans, a Venturia carpophila, a Monilinia laxa és a Sphaerotheca pannosa var. persicae által okozott elváltozásokat láthatjuk.

Őszibarackhimlő

(Plum pox potyvirus)

Gazdanövény: őszibarack, szilva, kökény, sárgabarack, cseresznye, ördögcérna, árvacsalán, csillagfürt.

Tünet: kora tavasszal a kibontakozó fiatal levelek erei és érközi mezői szabálytalanul kivilágosodnak. Ezek a részek a fejlődésben visszamaradnak, ezért a leveleken gyűrődések, csavarodások keletkeznek. Később apró, klorotikus foltok, gyűrűk vagy szabálytalanul futó szalagok jelentkeznek. Ezek a tünetek a fiatal hajtások első levelein élesen jelentkeznek, de a később fejlődött leveleken egyre ritkábban láthatók, a nyári melegben el is tűnnek. A szimptómák a magoncok levelein a legerősebbek, míg a nemes fajták levelei általában tünetmentesek. A gyümölcstünetek többnyire a gyümölcshéjra korlátozódnak. A világos héjú fajtákon érés előtt élénk színű gyűrűk, gyűrűrészek, elmosódó szalagok jelennek meg. A gyűrűn belüli részek színe megegyezik az egészséges héj zöld vagy sárga színével. A színes héjú fajtákon az elszíneződés szabálytalan vagy sárga gyűrű formájában jelentkezik. A beteg gyümölcsök romlékonyabbak és rosszul szállíthatók. Más vírusokkal való komplex fertőzéskor a tünetek súlyosbodhatnak, „leopárd” foltosság, deformáció, repedezettség alakul ki.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó károsítását őszibarackon először Magyarországon figyelték meg. Az utóbbi években az őszibarack-ültetvényekben egyre inkább terjed. Károsítása miatt a gyümölcs értékesítése korlátozott. Jelentőségét bizonyítja, hogy az EPPO keretében „Sarka nemzetközi munkacsoport” alakult, amely nemzetközi szinten fogja össze az egyes országokban folyó kutatásokat.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus oltással és levéltetvekkel terjed. A pollennel való vírusátvitel lehetősége is fennáll.

Ökológia: a betegség hazai viszonyaink között egyre jelentősebb.

Védekezés: egészséges szaporítóanyag használata. A fertőzött fák megsemmisítése, a vírusvektorok elleni védekezés lassíthatja a vírus terjedését. Hőterápia alkalmazásával egészséges szaporítóanyag nyerhető. Rezisztens fajták előállítása. A karantén intézkedések szigorú betartása.

Az őszibarack nekrotikus gyűrűsfoltossága

(Peach necrotic ring spot ilarvirus)

Gazdanövény: őszibarack, cseresznye, meggy, sárgabarack, mandula.

Tünet: a fertőzött fák rügyfakadása elhúzódik, a virág- és levélrügy félig kinyíltan vagy még kinyílás előtt elpusztul. A hajtásokon rákos sebek képződnek, majd elpusztulnak. A fiatal levelek fertőződésekor klorotikus gyűrűk és foltok jelennek meg, amelyek később nekrotizálódnak. A nekrózis olyan súlyos lehet, hogy a levelek lehullanak. Érzékeny fajtáknál a virágszirmok színtörése is megfigyelhető. A fák fejlődésükben visszamaradnak, az oldalhajtások elhalnak. A gyümölcsök későn érnek és a hasi varratnál parásodnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vírus mindenütt előfordul, ahol őszibarack-termesztéssel foglalkoznak. Hazai őszibarackosainkban a fajták 60%-át fertőzöttnek találták. Gazdasági jelentősége nagy, az okozott kár mértéke azonban a vírustörzs, a fajta, a környezeti tényezők és az agrotechnika függvénye. Vizsgálatok szerint fogékony fajtáknál 32,8% növekedéscsökkenést és 52,5% termésveszteséget okoz.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus szemzéssel, oltással és maggal terjed. A pollenátvitel lehetősége kisebb, mert az őszibarackfák között ritka az idegen megporzás. A lappangás ideje – ha a fertőzés kora tavasszal történt – négy hét, egyébként 8–9 hónap.

Ökológia: hazai viszonyaink a vírusra kedvezőek.

Védekezés: egészséges szaporítóanyag használata, fertőzött fák eltávolítása és megsemmisítése. Törzsültetvényekben az izolációs távolság betartása. Önbeporzó fajták termesztése. Vírusmentesítés hőterápia alkalmazásával.

Az őszibarack tafrinás betegsége

(Taphrina deformans)

Gazdanövény: őszibarack, mandula.

Tünet: a betegség első jelei már a rügyfakadást követően megfigyelhetők a fejlődő leveleken. Kezdetben apró, különböző alakú, kissé kiemelkedő, pirosas foltok jelennek meg. A kifejlett levelek a csúcs felől vagy a főér mentén megvastagodnak, ráncosodnak és a fonáki rész felé görbülnek. A deformálódott levelek a fajtától függően sárgászöld vagy élénkvörös színűek, az egészséges levelek méreténél kétszer nagyobbak. A szövetek sejtjei megszaporodnak, megnagyobbodnak, ezért a levelek megvastagodottak, húsosak és üvegszerűen törékenyek. A fertőzött levelek elszáradnak és lehullanak. Súlyos esetben a levélnyeleken és a fiatal hajtásokon duzzadt kiemelkedések képződnek, aminek következtében deformálódnak. A beteg virágokban a bibék és a porzók torzulnak, megvastagodnak. A gyümölcsökön a terméshéj hólyagosodik, a termés deformálódik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az őszibarack legelterjedtebb gombás betegsége, az egész világon megtalálható. Hazánkban is a legismertebb kórokozó, amely súlyos károkat okoz. A korai lombvesztés, majd az újrazöldülés miatt a fák legyengülnek, s többszöri ismétlődés esetén pusztulásukhoz vezet.

A kórokozó életmódja: a gomba micélium formájában, a rügypikkelyek között telel át. Kora tavasszal az áttelelt hífák sarjsejteket fejlesztenek, amelyek csírázás után fertőzik a még ki nem fakadt leveleket. A csíratömlő az epidermiszen behatolva a sejt közötti járatokban micéliumot fejleszt. Május–június hónapban a kutikula és az epidermisz között szubkutikuláris himenium képződik, amely felrepeszti a kutikulát. A himenium két részből áll: a belső a bazális sejteket tartalmazza, a külső réteg pedig maguk az aszkuszok. Az aszkuszok a kutikula felszakadása után szabad szemmel is jól látható, deres bevonatokat képeznek. Az aszkuszokban kialakuló aszkospórák sarjadzással blasztospórákat termelnek, amelyek légmozgás segítségével jutnak a szomszédos hajtásokra. Csíratömlőt fejlesztenek, és finom bevonatot alkotnak a rügypikkelyeken vagy a fa kérgén anélkül, hogy a gazdanövénybe hatolnának. Szaprofita módon élnek a nyár folyamán, majd áttelelnek.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kifejlődése szoros összefüggésben van a tavaszi időjárással. Ha rügyfakadás után csapadékos az időjárás és alacsony hőmérséklet (2-3 °C) uralkodik, tömeges megbetegedésre kell számítani. Száraz tavaszi időjárás esetén a megbetegedés elmarad.

Védekezés: afertőzött hajtások eltávolítása és megsemmisítése. Lemosópermetezés rügypattanás előtti réz-szulfát vagy rézoxiklorid hatóanyag-tartalmú készítménnyel. Rügyfakadás után kaptán, klórtalonil vagy difenokonazol hatóanyag-tartalmú szerek használhatók.

Őszibarack-lisztharmat

(Sphaerotheca pannosa var. persicae)

Gazdanövény: őszibarack, rózsa, mandula.

Tünet: a betegség a levélen, hajtáson és gyümölcsön jelentkezhet. A levél színén szabálytalan alakú, sárgászöld foltok láthatók. A fonákon, elvétve a levél színén, fehér, nemezes bevonat fejlődik. A levelek hullámosak, kanalasak, később elszáradnak és lehullanak. A hajtás felkopaszodik, csak a csúcsi részen marad néhány torzult levél. A hajtásokon foltokban, majd a hajtást körülölelően fehér, nemezes penészbevonat figyelhető meg. Az élősködés következtében fejlődésük vontatott, rövid érközűek, felületük ráncos, és végeik visszagörbülnek. A gyümölcsön kezdetben alig látható, később szembetűnő, 5–10 mm átmérőjű, kerek, penészes foltok jelennek meg. A micéliumszövedék alatt a termés héja barnul, parásodik, gyakran felreped. A gyümölcs deformálódik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó külföldön és hazánkban egyaránt ismert. Termőtájainkon korábban szórványosan fordult elő, járványos mértékben nem veszélyeztetett. Azonban az elmúlt egy évtized során néhány termesztési körzetben (Balaton, Pécs) jelentős károkat okozott, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a kórokozó terjedőben van és nő az agresszivitása. A betegség gazdasági jelentősége többrétű. A lisztharmatos hajtások virágrügyeket képeznek. A levelek idő előtti hullása gyenge növekedést és terméscsökkenést okoz. A fertőzött fiatal gyümölcsök lehullanak, az érettek fogyasztásra alkalmatlanok.

A kórokozó életmódja: a kórokozó rügypikkelyek között és a hajtások felületén micéliummal telel. Tavasszal a fiatal levelekre és hajtásokra nő. A fertőzött részeken kialakuló nemezes penészbevonaton láncokban lefűződő konídiumokat fejleszt, amelyek szél útján terjedve újabb fertőzéseket okoznak.

Ökológia és előrejelzés: a meleg, páratelt levegő kedvez a kórokozó szaporodásának. A konídiumok csírázására a 22–25 °C hőmérséklet és a 80% feletti relatív páratartalom kedvező. Az előrejelzése tavasszal, a nyugalmi állapot után begyűjtött hajtások (kb. 100–200 db) vizsgálatával történik. A vesszőket vízben, 20 °C hőmérsékleten tartjuk, és rügyfakadás után értékeljük a fertőzöttséget. Ha a fertőzöttség 2%-nál nagyobb és a tavaszi időjárás kedvező a kórokozónak, járvány kialakulására számíthatunk.

Védekezés: a metszés során a fertőzött vesszők eltávolítása és megsemmisítése. Metszés után, rügyfakadásig poliszulfid hatóanyag-tartalmú készítményekkel lemosó permetezést végzünk. Sziromhullás után kéntartalmú benomil hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk. Fontos a fajta megválasztása, mivel fogékonyságbeli különbségek vannak.

Az őszibarack monilíniás betegsége

(Monilinia laxa, Monilinia fructigena)

Gazdanövény: őszibarack, sárgabarack, szilva, meggy, cseresznye.

Tünet: a kórokozó az őszibarackon elsősorban gyümölcsrothadást idéz elő. A gyümölcsön kezdetben barna folt jelenik meg, amely folyamatosan növekedik. A folt alatt a gyümölcs húsa puhul, majd rothadásnak indul. A rothadó foltok felületén elszórtan szürkésfehér penészpárnák jelennek meg. A kórokozó a gyümölcsöt teljesen átjárja, amely lehullik vagy mumifikálódva, összeaszalódva a fán marad. A gomba fertőzheti a virágokat és a hajtásokat is. A fertőzés következtében a virágok tömegesen elszáradnak, a virágkocsányon át a gomba a hajtásokba hatol, amely a rajta lévő levelekkel és virágokkal együtt elszárad. Csapadékos időben az elszáradt virágokon és hajtásokon szürkésfehér exogén sztrómák figyelhetők meg. A hajtásokon az egészséges és károsított rész határán rákos sebek képződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az őszibarack moníliás betegsége nagyon elterjedt és igen jelentős károkat okoz. Elsősorban a késői érésű fajták károsodnak súlyosan.

A kórokozó életmódja: a kórokozó micéliummal átszőtt gyümölcsmúmiákban (álszklerócium) és a fertőzött hajtásokban telel át. A konídiumok télállóak, ezért áttelelése ezekkel is lehetséges. A gomba apotéciumos alakja hazánkban nem fordul elő. Az áttelelt múmiákban tavasszal sporodochiumok fejlődnek, amelyekben láncot alkotva színtelen konídiumok tömege fejlődik. A szél útján rákerülnek a virágok bibéjére, kicsíráznak, és a fejlődő micélium a virágból a kocsányon át a hajtásokba kerül. A károsítása nyomán barnulásos és száradásos tünetek lépnek fel. Az elhalt részeken a gomba folyamatosan sporulál, és az újabb konídiumok a termésre jutva sebzéseken keresztül fertőzik a gyümölcsöt.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó hidegkedvelő, konídiumai már 8–10 °C hőmérsékleten és magas relatív páratartalom mellett csíráznak. Járványokat hűvös, csapadékos időjárás, hajnali harmat és ködképződés esetén okoz. A gyümölcs fertőzése a fejlődés bármelyik szakaszában végbemehet. A sebek, sérülések elősegítik a megbetegedést.

Védekezés: a beteg hajtások és múmiák eltávolítása, megsemmisítése. Téli lemosópermetezés réztartalmú készítményekkel. Virágzás alatt vinklozolin, miklobutanil, benomil, tiofonát-metil alkalmazható. Virágzás után kaptán, mankoceb, cineb stb. hatóanyag-tartalmú készítményeket használjunk.

Az őszibarack sztigminás levéllyukacsosodása

(Stigmina carpophila)

Gazdanövény: őszibarack, sárgabarack, mandula, szilva, ringló, meggy.

Tünet: tavasszal a fiatal leveleken 1-2 mm átmérőjű, kör alakú, vöröses szegélyű, világosbarna közepű foltok jelennek meg. A kórfolyamat előrehaladtával a foltok szegélye megbarnul, a közepe kiesik, a levél lyukacsosodik. A foltok belső részének kihullása a növény védekezési reakciójának következménye, ami a kórokozó elszigetelését célozza. Fertőződhetnek a hajtások is, amikor a rügyek körül kör vagy ovális alakú, vörösesbarna szegélyű, szürke közepű foltok keletkeznek. A rügyek mézgaképződés mellett elpusztulnak. A fertőzött levél- és hajtásfoltokon sötét színű konídiumtelepek fejlődnek. A termésen szintén 1-2 mm átmérőjű, kör alakú, vöröses szegélyű, kivilágosodó közepű foltosodás jelentkezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó az egész világon elterjedt. Hazánkban csak csapadékos évjáratokban jelentkezik járvány formájában. Különösen a Dunántúlon lép fel gyakrabban és okoz jelentős kárt.

A kórokozó életmódja: a kórokozó micélium és konídium alakban, fertőzött hajtásokban, rügyekben és lehullott levelekben, gyümölcsökben telel át. A következő évben az áttelelt és újonnan képződött konídiumok növényre kerülve csíráznak, és a légzőnyílásokon vagy az ép kutikulán át behatolnak a szövetekbe. A fertőzött részekben sztrómákat képez, amelyekből konídiumok törnek a felszínre. A konídiumok víz útján terjednek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó a csapadékos, hűvös időjárást kedveli. Optimális hőmérsékleti igénye 15 °C. A gomba az enyhe teleken is tevékenykedik.

Védekezés: a fertőzött növényi részek megsemmisítése, a fertőzött hajtások eltávolítása és elpusztítása. Rügyfakadás előtt rézoxiklorid, rügyfakadás után kaptán hatóanyag-tartalmú készítményekkel permetezzünk!