Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A kajszi kártevői

A kajszi kártevői

A levéltetvek közül a hamvas őszibarack-levéltetű (Hyalopterus amygdali) és a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) esetenkénti előfordulására számíthatunk, de ellenük nincs szükség külön védekezésre.

Bronzbogár

(Perotis lugubris)

Lárvája a fa gyökerében rág, az imágó pedig a hajtásokat rágja meg. Hazánk hegyvidékein helyi kártevő.

Eszelények

(Attelabidae)

A bíborszínű eszelény (Rhynchites bacchus) tavasszal a rügyeket rágja, majd tojásrakás után átrágja a tojást tartalmazó fiatal gyümölcs kocsányát. Időszakos kártevő, nagyon ritkán okoz jelentős kárt, de akkor a rügyek 80–90%-át is megrághatja, és a gyümölcshullás is elérheti a 80%-ot.

Levélbarkók

(Phyllobius spp.)

Rendszeresen megrágják a kajszifák hajtásvégein lévő leveleket. Közülük a közönséges levélbarkó (Phyllobius oblongus) fordul elő leggyakrabban és legnagyobb számban.

Zöld cserebogár és rezes cserebogár

(Anomala vitis, Anomala dubia)

Imágói alkalmanként megjelennek a kajszin, de nem okoznak számottevő kárt.

Szúbogarak

(Scolytidae)

A legyengült fákat elsősorban, mint másodlagos kártevők támadják meg. Kártételük olyan, mintha rengeteg sörét csapódott volna be a fába. Az ilyen fák pár éven belül teljesen kiszáradnak, elpusztulnak.

Sarlósajakú molyok

(Gelechiidae)

A gyümölcsöt, a hajtásvégeket és a rügyeket károsítja a barackmoly (Anarsia lineatella), amely melegebb évjáratokban veszélyezteti a termés 25%-át is. A rügyekben és a lombon károsító molyok domináns faja a kis vörös rügymoly (Recurvaria nanella) kártétele érdemel még említést ebből a lepkecsaládból.

Sodrómolyok

(Tortricidae)

Több faj lepkéi is károsítanak a kajszin. A ligeti sodrómoly (Pandemis heparana) hernyói a tavaszi aszpektus leggyakoribb fajai közé tartoznak, egyaránt károsítják a zöld részeket és a termést is. A kerti sodrómoly (Pandemis ribeana) kártétele kisebb mérvű. A kajszi fás részeit támadja a kéregmoly (Enarmonia formosana), gyakran az ültetvények faállományát 25%-ban, gutaütésszerűen pusztítja. A gyümölcsön a keleti gyümölcsmoly (Laspeyresia molesta) kártétele jelentősebb, mint a barackmolyé, de a kajszin okozott kártétele lényegesen kisebb, mint az őszibarackon.

Rozsdabarna kisszövő

(Orgya antiqua)

A kajszi lombozatának alkalmi kártevője.

Galagonyalepke

(Aporia crataegi)

Évtizedenként egy alkalommal gradál, és a gradáció 1–2 évig tart, ilyenkor gyakran okozhat tarrágást a kajsziültetvényeken is.

Poloskaszagú fekete szilvadarázs

(Hoplocampa minuta)

Rárakja tojásait a kajszivirágok csészecimpájára, de a termésen 4–5%-nál nagyobb fertőzést még nem észleltek.

Nagy tarkaharkály

(Dendrocopos major)

A dió nagyságú zöld kajszi magbelét fogyasztja. A termést ágvillába szorítva töri fel. Télen a lehullott és a fa alatt maradt csonthéjú magvakon folytathat hasonló táplálkozást. A kártétel mértéke elenyésző.

Közönséges levélbarkó

(Phyllobius oblongus)

Tápnövénykör: a legkülönbözőbb lomblevelű fákon és cserjéken egyaránt előfordul. Leggyakrabban és legnagyobb számban a fiatal kajszifákon található, de a levélbarkók közül ez a faj fordul elő legnagyobb tömegben az idős fákon is.

Kárkép: a bogarak tavasszal a fakadó rügyeket rágják, nem kímélik a növény más lágy részeit (bimbó, bibe, porzó, sziromlevél) sem. Fő kártétele a hajtások csúcsi részéhez közel levő levelekre koncentrálódik. A leveleken eleinte csupán csipkézés látható azok szélein, később a rágás úgy elhatalmasodhat, hogy csak a vastagabb erek maradnak meg. A kártétel ritkán észlelhető a lombkorona belsejében.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: euroszibériai faj, hazánkban általánosan elterjedt. Jelentősebb kártételére elsősorban az erdők menti ültetvényekben számíthatunk. Kártételük mértéke változó. Ritkán okoznak 5–10%-nál nagyobb lombveszteséget, számukra kedvező feltételek között azonban tarrágást is előidézhetnek, elsősorban a fiatal fákon.

Fejlődésmenet: egynemzedékes faj, amely imágó alakban, a földből készült bábbölcsőben telel át a talajban. Az imágók már márciusban megjelennek, rövid megszakítással kétszer tartanak érési táplálkozást és tojásrakást, amely május közepéig elhúzódik. Tojásaikat általában tojáscsomó formájában a talajba vagy a levelek fonákára rakják. A kikelő lárvák a talajban lágy szárú növények gyökereivel táplálkoznak. Az L3 lárvastádiumot elért lárvák földgubót (bábbölcsőt) készítenek, amelynek belső falát váladékkal simára egyengetik. A bábbölcsőben még az ősz folyamán bábozódnak és imágóvá alakulnak.

Ökológia és előrejelzés: dombvidékeinken nagyobb mérvű kártételére számíthatunk, mint az Alföldön. A populáció növekedésére a száraz, meleg időjárási periódusokban számíthatunk, ami az elterjedésével kapcsolatos ismereteinknek ellentmondani látszik. Amennyiben kopogtatóernyővel vagy számlálással ellenőrizzük az imágók számát félméteres ághosszon, akkor öt vagy annál kevesebb imágó esetén nem kell védekezni.

Védekezés: a védekezést a bogarak ellen kell irányítani. Ellenük jó hatású az alfametrin hatóanyagú inszekticid.

Barackmoly

(Anarsia lineatella)

Tápnövény: fő tápnövényei elsősorban az őszibarack, másodsorban a kajszi. Ezeken kívül előfordulhat még szilván, mandulán, cseresznyén és meggyen. Utóbbi növényeken csak szórványosan fordul elő, nem okoz számottevő kárt.

Kárkép: az áttelelt hernyók eleinte a rügyeket károsítják, majd a 2-3 cm-t meghaladó hajtásokra váltanak át. A belülről kirágott hajtások csúcsa elhervad, majd elszárad. Az elszáradt hajtás tövénél mézgacsepp látható. A hajtások belül üresek a hernyó rágása következtében. Egy hernyó élete során több hajtást is károsít (3-4 db-ot.). Nyáron a hernyók a csonthéjas mag megkeményedése után a gyümölcskocsány körüli részen károsítanak, ahol ürülék és mézgafolyás szennyezi a gyümölcsöt.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a barackmoly elterjedt kártevő Anglia kivételével Európa-szerte, de jelentősebb kártételére elsősorban Közép- és Dél-Európában kell számítani. Honos még Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában. Behurcolták már Kanadába és az USA-ba is. Kaliforniában érzékeny károkat okoz. Hazánkban az ország melegebb vidékein jelentősebb a kártétele. A kár mértéke 30–50%-os is lehet, de ez ritkán következik be, mert a keveset permetezett kajszisokban jól érvényesül a rovarparaziták fékező hatása. Példának említhető az évente háromnemzedékes szivárványfürkész (Paralitomastix varicornis), amely a felmérések szerint 80–85%-ban parazitálta a barackmoly lárváit.

Fejlődésmenet: a barackmoly a fiatal vesszők kérge alatt vagy esetleg a rügyek belsejében rágott üregekben L3–L4-es lárvafokozatban telel át. Tavasszal az időjárási és helyi körülményektől függően nagyon vontatott a telelőhely elhagyása, ami után a rügyeket, majd a hajtásokat károsítják. Az áttelelő nemzedék a károsítás helyén bábozódik. A kirajzó lepkék (május közepe után) tojásaikat főleg a gyümölcsre és a levelek fonákára, az érzugokban helyezik el. A kikelő lárvák zöme a kajszi gyümölcsében, kis hányaduk a hajtásban fejlődik ki. A következő nemzedék (július közepén) tojásait a gyümölcsre és az ágakra rakja. A lárvák egyre inkább a gyümölcsöt károsítják. Az őszi nemzedék (augusztus–szeptember) nőstényei zömmel az ágakra rakják tojásaikat. A kikelő lárvák a kéreg alá hatolnak, ott rágnak, majd áttelelnek. Hazánkban évente három nemzedéke fejlődik, de az ország déli, meleg nyarú részein egy negyedik, csonka nemzedék is elindulhat.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának a száraz, meleg időjárás kedvez. Legjobban kedveli a szórvány és a házikerti gyümölcsösökben uralkodó viszonyokat. Az előrejelzéshez izolátorba helyezve hernyókat nevelünk, amelyek rajzáscsúcsa után 10–14 nap múlva a fiatal lárvák tömeges kelése várható. Az imágók rajzásmenetét szexferomon csapdával is ellenőrizhetjük. A fénycsapda nem alkalmas a rajzás nyomon követésére. Az imágók rajzását 5 nap késéssel követi a szivárványfürkész imágóinak a rajzása.

Védekezés: a telelésből előjövő lárvák ellen kora tavasszal a metidation hatóanyagtól várhatunk jó eredményt. A védekezéseket lehetőleg parazitakímélő módon hajtsuk végre.

Kéregmoly

(Enarmonia formosana)

Tápnövénykör: sokgazdás kártevő. Tápnövényei megközelítőleg rangsorba szedve: mandula, cseresznye, kajszi, őszibarack, meggy, szilva, ringló, körte, alma, birs, sajmeggy, borostyán és a tűztövis. Feltételezhetően a különböző élőhelyeken más és más szempontok szerint történik a gazdanövények kiválasztása.

Kárkép: a kártevő általában a 15 cm átmérőnél vastagabb fákat fertőzi. A fertőzés alulról halad felfelé az ág koronáig. Csonthéjas fáknál, így a kajszinál is, mézgafolyás és a törzs közelében a földre hullott ürülék árulják el a jelenlétét. Közelebbről megvizsgálva a törzseket, a kéreg felületén 1–3 mm átmérőjű, megközelítőleg 10 mm hosszú, ürülék- és rágcsálékdarabkákkal borított szövedékcsövecskéket találunk a fertőzött törzseken. A kéreg alatt elágazó járatok láthatók. A fiatalabb fákat is megtámadják. Ez akkor szokott bekövetkezni, amikor a vastagabb alanyrész szabaddá válik, mert az erózió lehordja róla a földet.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egész Európában elterjedt faj, ezenkívül megtalálható még Szibériában, a Kaukázus vidékén, a Fekete-tenger partvidékén és Algírban. Elsősorban a hazánk déli tájain élő, idősebb gazdanövényeit veszélyezteti. A fertőzött törzsrészek 10 cm2-es felületén a kéreg alatt károsító hernyók száma 5–43 között is lehet. Ilyenkor már a törzsek 80–100%-a fertőzött, ami évről évre növekvő fapusztulással jár.

Fejlődésmenet: az L3–L5 fejlődési fokozatú lárvák telelnek át a fák kérge alatt lévő járataikban. Tavasszal az L5-ös fokozatot elért lárvák bábozódnak, a többiek tovább károsítanak és csak később bábozódnak, ezért a rajzásuk elhúzódó. A lepkék 4–7 napig élnek. A nőstények a megjelenésük utáni negyedik naptól kezdik meg a tojások lerakását a vastag törzs sima kéregfelületeire. A kikelt fiatal hernyók repedéseken, légzőnyílásokon át hatolnak a kéreg alá. A kürtőszerű szövedékcsövecskék a behatolás után 10–20 nap múlva jelennek meg. A károsító hernyók a fatestet sértetlenül hagyják. A kifejlődött hernyók (L5) ürülékszemcsékből készített gubóban, a kéreg felszínéhez közeli részen bábozódnak. Kirajzásuk után az elhagyott bábingek félig kilógnak a kéregből, ami rajzásra utaló jel. E kártevőknek évente két összefolyó nemzedéke él hazánkban.

Ökológia és előrejelzés: melegigényes faj, ezért a legerősebb fertőzések elsősorban az ország déli részén vagy a hegyoldalak déli lejtőin alakulnak ki. Amennyiben időben észleljük a fertőzést (amíg csak az ültetvény kis területére terjed ki), akkor eredményesen védekezhetünk ellene, mert a kártevő nagyon kis távolságon belül rakja le a tojásait. A rajzás megfigyelhető szexferomon csapdákkal, valamint a letisztított kéregfelületen megjelenő bábingek folyamatos számbavételével.

Védekezés: fontos a sebek kezelése a fatörzsön és a vázágakon. Erre a célra jó eredménnyel alkalmazták az oxin-kopper + karboxi-metil-rutin hatóanyagú fasebkezelő szert, mert a lárvák zömmel a sérülések hegszöveteiben telepednek meg előszeretettel. A permetezéseket a tojásrakás idejére időzítsük, ami V. 9–VII. 6-ig és VII. 5–IX. 9. között várható. Felhasználható növényvédő szerek elsősorban a piretroidok, amelyet bő lével juttatunk ki a vázágakra és a fa törzsére.