Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

40. fejezet - A kajszi

40. fejezet - A kajszi

A kajszi betegségei

A kajszi legelterjedtebb és legveszélyesebb vírusos betegsége a kajszihimlő (plum pox potyvirus). Ugyancsak elterjedt és súlyos károkkal jár a kajszi pszeudomonászos elhalása (Pseudomonas syringae pv. syringae). Néha vele együtt lép fel egy gombás betegség, a kajszi leukosztómás elhalása (Leucostoma cincta). Gyakori és néha jelentős lombhullást okoz a kajszi apiognomóniás levélfoltossága (Apiognomonia erythrostoma). A kajszi sztigminás betegsége (Stigmina carpophila) szórványosan mindenütt előfordul, nem jelentős. Számolni lehet még a verticilliumos hervadás (Verticillium dahliae) kártételével.

Kajszihimlő

(Plum pox potyvirus)

Gazdanövény: a kajszin kívül gyakori szilván, őszibarackon, ringlón, de megtalálható a kökényen, számos dísz Prunuson, sőt gyomokon is.

Tünet: a levelek ereit sárgászöld foltok ölelik körül, amelyek gyűrű alakot is ölthetnek. Az erek a levélfonákon sárgászöldek. Amikor a folt a levéllemez hegyén vagy szélén helyezkedik el, a levél részaránytalan lesz, csavarodik. E tünetek erőssége függ a fajtától, de enyhébben mutatkoznak a nagy melegben képződött leveleken is.

A gyümölcs felületén kissé bemélyülő, többnyire gyűrű, de sokszor szabálytalan alakú barázdák figyelhetők meg, amelyek színe halványabb, mint az egészséges gyümölcsé. A gyümölcs idő előtt megpuhul, húsában vörösbarna szövetrészek láthatók. A kőmagon sárgásfehér, elmosódott gyűrűzöttség van, ami leopárdszerű foltosodást hoz létre, de összeolvadva a mag egésze sárgásfehérnek látszik.

A beteg fa gyengébben fejlődik, a szártagok valamelyest rövidebbek, a hajtások vékonyabbak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: először Bulgáriában észlelték. Hazánkban 1948-ban vált ismertté, ma már a tengerentúli országokra is átterjedt a vírus. Nálunk mindenütt általános.

A megtámadott fák fejlődésükben visszamaradnak, gyümölcsük értéktelen.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési források a beteg fák, illetve az ezekről származó szemzőhajtások és vegetatív úton szaporított alanyok, továbbá a beteg fákról származó magok egy része. A vírusnak egyes országokban olyan törzsei terjedtek el, amelyek maggal nem vagy alig terjednek.

A terjedésben legfontosabb szerepe a szaporítóanyagnak van, de átvihető a vírus növénynedvvel, pl. a nedvkeringés megindulása után végzett metszéssel is. Bár a vírust terjesztő vektorok száma az újabb kutatások szerint tízre emelkedett, a kajszin levéltetvek nem károsítanak, így az átvitel legfeljebb „próbaszívások” következtében fordulhat elő. Az eddig izolált vírustörzsek között találtak olyanokat, amelyek levéltetűvel nem vihetők át, ellentétben a hazai vizsgálatokkal, ahol épp a levéltetűvel való gyors terjedést állapították meg több gazdanövényen. Termőültetvényben a pollenátvitel lehetősége is fennáll.

Ökológia és előrejelzés: a vírus terjedése, növénybe jutása a környezeti tényezőktől független, ezért előrejelzés nem lehetséges.

Védekezés: kedvező jel, hogy külföldön ellenállónak, illetve toleránsnak minősített fajták kinemesítéséről számoltak be. A legfontosabb jelenleg, hogy a rendelkezésünkre álló fogékony fajtákból csak igazoltan vírusmentes oltványokkal telepítsünk új gyümölcsöst.

A kajszi pszeudomonászos elhalása

(Pseudomonas syringae pv. syringae)

Gazdanövény: legfontosabb gazdanövényei hazánkban a kajszi, az őszibarack, a cseresznye, a meggy és a paprika. Gazdasági kárt más növényen nem okoz.

Tünet: kihajtás után, tavasszal, nyár elején egy-egy ágon vagy az egész fán a levelek, hajtások fakózöldek lesznek, lankadnak, majd elszáradnak.

Ha az elhalt rész kiindulópontján lehántjuk a kívülről egészségesnek látszó kérget, a kambiumot és a háncsszövetet barnultnak, jellegzetesen savanyú szagúnak találjuk.

Az elhalt ág alatti részből, vagy ha az egész fa elpusztul, akkor a gyökérnyaki részből új hajtások fejlődnek.

Ha a kambiumpusztulás még nem érte körül a törzset vagy ágat, a még élő kambium új háncs- és faszövetet fejleszt, az elpusztult háncsszövet helyén pedig rákos sebek keletkeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a legfontosabb kajszitermő területeink rohamos pusztulásáért elsősorban ez a betegség felelős. A telepítést követő 10–15 évben az állomány 50%-a is kipusztulhat miatta.

A kórokozó életmódja: a baktérium a levelek felületén él anélkül, hogy fertőzést okozna. Ősszel, csapadékos időben, még a felszínen felszaporodik.

November elejétől március elejéig sebzéseken (metszési seben, egyéb sérülésen) keresztül jut be a növénybe. Fagymentes napokon felszaporodik a háncsban, elhasználja a szövetek cukortartalmát, így annak fagyérzékenysége megnő. A jégképződést a baktérium által termelt anyag is fokozza.

A kambium és a háncsszövet végül teljesen elpusztul, bekövetkezik a károsodott rész fölötti ágrészek vagy törzs hirtelen elhalása.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó fertőzése alacsony hőmérsékleten, fagypont felett megy végbe. Megfigyelések szerint, amikor nagy termés ígérkezik és az időjárás aszályos, mindig nagyobb a fapusztulás, a betegség fellépésére vagy annak mértékére azonban előrejelzés nem adható.

Védekezés: a fertőzésre alkalmas időszakban meg kell akadályozni sebzések létrejöttét, ezért a metszést rügyfakadás és virágzás között kell elvégezni. Ha munkaszervezési okokból erre nincs lehetőség, akkor a sebek lezárását lemosásszerűen végezve réztartalmú permetezéssel kell megoldani. A nagyobb sebeket sebkezelő szerrel kell lezárni.

A kajszi apiognomóniás levélfoltossága

(Apiognomonia erythrostoma)

Gazdanövény: kajszin kívül – ritkán – cseresznyén fordul elő.

Tünet: csak a levelet támadja meg. Kezdetben sárgászöld, majd sárgás, barnuló foltok képződnek, amelyek fonáki részén a levélerek vörösbarnák. Az egyre nagyobbodó foltok széle elmosódott, végül a levélfelület nagy részét beborítják. Közepük kiszürkül, szegélyük sárgán övezett. A foltok fonákán apró, kissé kiemelkedő piknídiumok láthatók. A levélnyél meggörbül, majd megkezdődik a levélhullás.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: minden ültetvényen rendszeresen előfordul, egyes években súlyos lombveszteséget okoz.

A kórokozó életmódja: a lehullott levelekben micélium formájában telel át, a tavaszra alakulnak ki a peritéciumok, majd bennük az aszkospórák, amelyek kiszóródása többnyire április közepén kezdődik és június közepéig tart.

A tünetek 2-3 hét lappangási idő után, általában június első napjaiban jelennek meg. A piknídiumokban képződő spóráknak valószínűleg nincs szerepe további fertőzések kialakulásában.

Védekezés: a lehullott lombot össze kell gyűjteni és elégetni vagy talajba forgatni, hogy az aszkospórák kiszóródását megakadályozzuk. Ősszel, lombhulláskor lombfertőtlenítéssel is gátolni lehet a spóraképződést.

A permetezéseket sziromhullás után kell megkezdeni és folyamatos védettséget adva, június közepéig kell folytatni. A fungicidek választékából a mankoceb, a kaptán, a benomil, a tiofanát-metil, a prokloráz-Mn-komplex és a pirifenox hatóanyagú készítményeket ajánlják erre a célra.