Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A szilva kártevői

A szilva kártevői

A szilvamagoncok vagy csemeték gyökerét a cserebogárpajorok (Melolontha spp.) rágják, a főgyökérben, majd a csemete fatestében a csemetebogár (Agrilus viridis) lárvája károsíthat. Az utóbbi kétéves fejlődése során a csemete törzsében körkörös járatot rág, amelynek mentén a csemete szélnyomásra vagy egyéb mechanikai okból letörik.

A termőfákon a szilva jellegzetes kártevője a szilva-gubacsatka, amely apró, gömbölyű, gombostűfej nagyságú gubacsokat képez, és rügyek, levélkezdemények alatt áll. Jelentékeny, gazdaságilag is érezhető kártételt azonban főképpen a szilvamoly okoz, amelynek két nemzedéke a termésekben kora nyártól őszig károsít. A poloskaszagú szilvadarazsak (fekete és sárga szilvadarázs) és a fiatal gyümölcsök lehullását okozó, bronzos fényű szilvaeszelény ritkább, alkalmi kártevők, és főképpen kisebb házikertekben, speciális ökológiai viszonyok között lépnek fel; védekezés az utóbbiak ellen ritkábban indokolt.

A szilvafán pete alakban áttelelő sárga szilva-levéltetű jelentősége a szilván alárendelt, miután csak a sarjhajtások levelein okoz fodros levéltorzulásokat; ellene ezeken nem is igen ismeretes védekezés. Kártétele a növényi vírusok átvitele révén egyéb kultúrákban (burgonya, napraforgó) jelentkezik.

Szilvamoly

(Grapholitha funebrana)

Tápnövénykör: hazai és külföldi megfigyelések alapján a szilvamoly tápnövényei: szilva (ringló), kökény, meggy, cseresznye, őszibarack, valamint kisebb mértékben dió és alma.

Kárkép: a fertőzött gyümölcs gyakran féloldalasan fejlődik, a lárva berágásának helyén a gyümölcsön általában mézgacsepp jelenik meg, amely egyes esetekben hosszú fonállá nyúlik. A hernyó barnás, szemcsés ürülékével beszennyezi, fogyasztásra alkalmatlanná teszi a gyümölcs belsejét. A késői nemzedékek és a meleg időjárás a fertőzött szilva erjedését, rothadását okozzák, így a lehullott szilva még cefrézésre is alkalmatlanná válik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Magyarország területén közönséges faj Európa és Ázsia középső és déli részén is elterjedt, a szilvatermesztés egyik legveszélyesebb korlátozója. Míg a kezelt üzemi gyümölcsösökben a fertőzése alig haladja meg a 2–10%-ot, az elhagyott és kezeletlen szórványgyümölcsösökben (és ilyen a szilvások nagy része) kártétele elérheti az 50%-ot is. A szilva viszonylag magas piaci ára következtében a védekezés napjainkra egyre kifizetődőbbé válik.

Fejlődésmenet: a faj Magyarországon háromnemzedékű. Az áttelelés kifejlett lárva alakjában történik a fák törzsének kérgébe rágott üregben, amelyet rágcsálékkal vegyített, szabálytalan és kevéssé észrevehető gubó borít. Az áttelelő nemzedék első lepkéi májusban jelennek meg, és rajzásuk júliusig elhúzódik; az utolsó lepkék repülésével egy időben már az első nyári nemzedék rajzása is megkezdődhet, a rajzások tehát összefolynak. A 3. lepkerajzás augusztus elejétől észlelhető. Az elmosódó nemzedékhatárok csak az imágók gondos megfigyelésével állapíthatók meg, különösen forró nyarakon. A lepkék normál fényre nem vagy csak alig repülnek, de UV-csapdával jól gyűjthetők; főképpen az alkonyati és hajnali órákban aktívak, nappal a lombozaton, törzsön pihennek.

Az első lepkék megjelenése és a petézés megindulása között 8–18 nap is eltelhet, a peterakást döntően időjárási tényezők befolyásolják. A petéket rendszerint a gyümölcs alsó harmadára rakják, levélen, ágon pete csak kivételesen található.

A petében az embrionális fejlődés 5,5–8,6 napot, meleg július–augusztusban 1–3 napot vesz igénybe. A mintegy 1 mm átmérőjű, lapos, kerek peték színe a víztisztából a hernyó kelésének közeledtére rózsaszínűre változik. A fiatal (L1) hernyó a gyümölcsbe való behatolás előtt a szilva felületén mászkál. Nagyobb fertőzéskor egyetlen gyümölcsben 2–5 hernyó is fejlődhet (eltérően a jóval erősebb konkurenciaharcot folytató almamolyhernyóktól!). A kocsánynál vagy a gyümölcs oldalán készített kirágási nyíláson át a fán maradó (vagy lehullott) gyümölcsöt elhagyó hernyók a tenyészidő folyamán bármely szilárd aljzaton képesek gubót készíteni és abban bábozódni. A 2., illetve 3. nemzedék áttelelő lárvái a fakéreg felületébe rágnak be.

Ökológia és előrejelzés: a szilvamoly elszaporodásának mindenekelőtt a száraz, meleg időjárás kedvez. A fejlődésmenetben fontos szerepet játszik a diapauza állapot bekapcsolódása. Hazai viszonyok között a diapauza rendszerint a nyár végi előbáb állapotban lép fel, létrejöttében kritikus és döntő a 15-16 órás napi megvilágítás. A 15 óránál rövidebb nappalokon fejlődő lárvák csaknem 100%-a diapauzába vonul. A nyugalmi állapotba vonulás a nyár közepén, július 15. után indul meg, és augusztus 10–15. között a hernyók már valamennyien diapauzában vannak. Kísérleti körülmények között 16–17 órás fotoperiódus-viszonyoknál megszakítatlan nemzedéksor alakul ki.

Az előrejelzés alapja a rajzás és peterakás figyelése. E célból május első napjától kezdve háromnaponként és fánként 100–100 gyümölcsöt vizsgálnak át a fa 4 oldalán (4 × 25). Az említett kerek, gyöngyház csillogású peték rózsaszínűre válása jelzi, hogy a hernyók kelése 2–4 nap múlva bekövetkezhet. A tenyészidő későbbi szakaszában (június–augusztus) a lepkék rajzása nyomon követhető a különböző feromoncsapdákkal. Bár a lepkék élénken repülnek az UV-fénycsapdák fényére, a lepkék meghatározása a nagy számban fogott hasonló molylepkék és az anyag rossz megtartása miatt nehézkes.

Védekezés: a védekezés akkor időszerű, ha a fertőzöttség eléri, illetve meghaladja a 4%-ot. A kémiai védekezésre az üzemi szilvásokban deltametrin, diklórfosz, dimetoát stb. hatóanyagú inszekticidek engedélyezettek. A kisüzemi szilvásokban a dimetoát hatóanyagú szerek használhatók.

A kémiai védekezés sikeresen kiegészíthető (főleg házikertekben és kisüzemekben) a fák derekára erősített 2-3 rétegű zsákvászon vagy hullámpapír övekkel, amelyek a sima kérgű fákon sok lárvát vonzanak, és cseréjükkel a lárvák megsemmisíthetők.

Fekete és sárga szilvadarázs (poloskaszagú szilvadarazsak) (Hoplocampa minuta és H. flava)

Tápnövénykör: a fekete szilvadarázs különböző szilvafajtákon és ringlón károsít. Alkalomszerűen fertőzi a kajszibarackot is, ebben azonban a lárva a legtöbbször elpusztul. A jóval kevésbé jelentős sárga szilvadarázs egyes esetekben a szilván kívül a kajszi, a cseresznye, a meggy és a kökény gyümölcsét is fertőzi.

Kárkép: az L1 lárva a terméskezdemény vagy fiatal gyümölcs alsó csúcsi részébe hatol be. A fejlettebb szilván fertőzéskor általában két nyílás található, ezek közül a nagyobbik üregen át hagyja el a már kifejlődött lárva a gyümölcsöt.

A szilvamoly (Grapholitha funebrana) hernyójának kártételétől eltérően, ahol a rágás a mag körüli gyümölcshúsra terjed ki, a szilvadarazsak által fertőzött szilvában magot, illetve magkezdeményt nem találunk, mert a lárva teljesen kirágja a gyümölcs belsejét. Az így keletkezett üreget a lárva fekete, poloskaszagú, szemcsés ürüléke tölti ki. A kifejlődött lárva a gyümölccsel együtt a talajra lehullik, és azt csak 1–2 nap múlva hagyja el. A szilvadarazsak csak az apró, fejletlen gyümölcsre veszélyesek, a már megkeményedett magvú, valamint az érő szilva „férgesedését” rendszerint szilva- vagy almamoly okozza.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindkét faj közönséges Magyarországon. Míg a fekete szilvadarázs elsősorban a kontinentális klímájú területeken honos, a sárga szilvadarázs inkább az atlanti vagy mediterrán klímájú területeken károsít. Jelentősebb kártétel elsősorban a szórvány gyümölcsösökben és elhanyagolt üzemi szilvásokban jelentkezett, ezekben 30–90%-os veszteséget is feljegyeztek. Századunk 60-as éveiben Szolnok és Bács megyében évenként ismétlődő, 20% feletti kár nyomán a Szolnok megyei Növényvédő Állomás három község határában repülőgépes védekezést szervezett.

Mivel a kártétel a fiatal gyümölcsöket és gyümölcskezdeményeket fenyegeti, különösen veszélyeztetettek az elhúzódó virágzású fajták.

Fejlődésmenet: a szilvadarazsaknak évente egy nemzedéke ismeretes, az áttelelés lárva alakban, a talaj felső 10 cm-ében történik. A gubóban telelő lárvák március elején, a 10 °C feletti talajhőmérséklet elérésekor bábozódnak, és az imágók rajzása 2-3 hét bábnyugalom után kezdődik. Az imágók repülése 2-3 hétig tart, és a rajzás szorosan kapcsolódik a szilva virágzásához, fontos tehát a két jelenség szinkronitása (egybeesése). A nőstények 20–40 petéjüket 12 °C feletti hőmérsékleten, fűrészes tojócsövük segítségével a csészelevelek cimpáiba süllyesztik, és a lárvák 6-7 napos embrionális fejlődés után kelnek ki. 13 °C alatti hőmérsékleten a peterakás nem jön létre. A lárvák fejlődése a szilvában 14–20 napig tart, ezalatt a lárva 4–6 gyümölcsöt tesz tönkre; az utolsóval a földre hullik. A kifejlődött lárvák az árnyékos helyre pottyant gyümölcsöt 1-2 nap múlva, napfényen néhány óra múlva elhagyják, és a talaj felső rétegébe fúrják magukat. A talajban a lárvák diapauzában maradnak a következő tavaszig, illetve egy részük tovább is diapauzában maradva csak 2 év múlva alakul imágóvá.

A szilvadarázs imágói napközben rendszerint a lombkoronaszintben tartózkodnak a virágokon és bimbókon, bár virágpor és nektár táplálékukat egyéb, alacsonyabban virágzó növényekről is gyűjtik.

Ökológia és előrejelzés: a fekete szilvadarázs elszaporodásának a száraz, meleg évek kedveznek. A védekezés szükségességének eldöntéséhez a rövid lejáratú előrejelzés bizonyult eredményesnek, amikor 4 naponként minimálisan (fánként) 4–25 virág átvizsgálásával megállapítják a csészelevelek cimpáiba rakott peték és a fertőzött virágok számát. Ahol a fertőzés 2-3% alatt marad és az időjárás a virágok megtermékenyülése, fejlődése szempontjából kedvező, a védekezés meggondolandó.

Védekezés: a lehullott szilva legalább 2 naponkénti összeszedése a védekezést is szolgálja, mivel a lárvák 1-2 napig a gyümölcsben maradnak. A sziromhullás végén, 12 °C feletti hőmérsékleten végzett védekezés során az üzemi szilvásokban dimetoát és mevinfosz használata engedélyezett. Kisüzemben és házikertben ugyancsak dimetoát hatóanyagú szerek használhatók, és a kezelés a szilvásban jelentkező egyéb károsítók (pl. pajzstetvek, sárga szilva-levéltetvek) ellen is hatásos.