Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

39. fejezet - A szilva

39. fejezet - A szilva

A szilva betegségei

A szilvafákat elsősorban a vírus eredetű himlőbetegség, illetve néhány gombás betegség veszélyezteti. A szilvahimlő (plum pox potyvirus) nemcsak a termés mennyiségét csökkenti és minőségét rontja, hanem a fák élettartamát is jelentősen lerövidíti. A gombás betegségek közül legfontosabb a tafrinás gyümölcstorzulás (bábaszilva) (Taphrinapruni), a polisztigmás vörösfoltosság (Polystigma rubrum) és egyes években a szilvarozsda (Tranzschelia pruni-spinosae). A tafrina elsősorban a termést károsítja (bár az ágseprűsödés is ismert), a polisztigmás betegség és a rozsda viszont a leveleken okoz foltosságot, elhalást, illetve levélhullást, ezáltal gyengítve a fák kondícióját.

Szilvahimlő

(Plum pox potyvirus)

Gazdanövény: a szilván, ringlón, kajszin és őszibarackon károsít, azonban előfordul a kökényen és más díszfákon, valamint gyomnövényeken is, amelyek rezervoárként szerepelnek.

Tünet: a leveleken halványzöld, illetve sárgászöld, 2-3 mm-es foltok és 6–10 mm-es gyűrűk jelennek meg. A foltok és gyűrűk fonáki részén az erek sárgászöldre színeződnek.

A gyümölcsökön enyhén vagy erősebben bemélyedő, gyűrű alakú vagy szabálytalan rajzolatú, sárgászöld foltok láthatók. Az ilyen gyümölcs egyenlőtlenül fejlődik, torz lesz és íztelen, belső szöveteiben barna elszíneződés látható. Gyakori még a mézgaképződés is. Olykor a csonthéjon is barna foltok jelennek meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a himlővírust először Bulgáriában írták le 1932-ben (sarka). Később Európa-szerte ismertté vált, és jelenleg mind Magyarországon, mind Kelet- és Dél-Európában komoly mértékben károsít. Főleg a szilván és kajszin veszedelmes, terjedőben lévő betegség. Nemcsak a termés válik értéktelenné, hanem hatására a fák legyengülnek és jelentős részük korán elpusztul.

A kórokozó átvitele, terjedése: fontos fertőzési források az anyanövények (a vírus szisztemizálódik a fában), illetve az ezekről származó szaporítóanyag (szemzőhajtás, mag, pollen). A vírus terjeszthető mechanikai úton is a fertőzött fák nedvével (pl. művelőeszközökkel), és nagyon fontos a levéltetvekkel való nem perzisztens vírusátvitel.

Védekezés: vírusmentes szaporítóanyag használata, a fertőzött fák kivágása és megsemmisítése továbbá a megfelelő termőhely kiválasztása mind fontos megelőző intézkedés. A vírustörzsek között patogenitásban, tetűátvitelben és szerológiai tulajdonságokban jelentős különbségek lehetnek, ezért a pontos diagnosztika fontos eleme a megelőzésnek.

Szilva tafrinás betegsége

(Taphrina pruni, T. insititiae)

Gazdanövény: szilva és ringló.

Tünet: a gyümölcstorzulást (bábaszilva) okozó T. pruni esetében a tünetek terméskötődés után jelentkeznek. A fejlődő gyümölcsök megnyúlt, lapos külsőt mutatnak és erősen megnagyobbodnak, néha kissé begörbülnek. Szabálytalan formájuk alapján könnyen elkülöníthetők. A beteg gyümölcsök színe sárgászöld, sárgásbarna, és felületüket fehéres, deres bevonat takarja. Az ilyen gyümölcs belül rágós, íztelen, a magház üres, nincs csonthéj. Végül a termés ráncosodik, töpped, majd lehullik, vagy éppen sokáig rajta marad a fán.

Az ágseprűsödést (boszorkányseprű) okozó T. insititiae fertőzése teljesen más tünetekkel jár, és ez a betegség főleg idősebb ültetvényekben jelentkezik. A beteg fák levelei aprók, hullámosak, csavarodottak, és a fonákjukon fehéres, dérszerű bevonat látható. A legjellegzetesebb tünetet azonban a szabálytalanul, sűrűn növő ágak adják, vagyis az ilyen fák elseprűsödnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: nagyon régen ismert betegség, és elsősorban a csapadékosabb vidékeken fordul elő, fellépése azonban érzékeny termésveszteséggel jár.

A kórokozó életmódja: leginkább micéliumos alakban telel át a gyümölcsmúmiákban vagy a fertőzött vesszők, ágak kérge alatti parenchimaszövetekben. Hidegtűrése miatt azonban az aszkokonídiumokkal, más néven sarjsejtekkel vagy sarjkomidiumokkal is képes fennmaradni, amelyek enyhe téli napokon is képződhetnek.

Az első fertőzések rügypattanáskor és azt követően várhatók, egészen a gyümölcs kötődéséig. A magházba benőtt micélium kóros sejtburjánzást indít el, és ezért alakul ki a torz, nagyméretű gyümölcs. Az első fertőzést az újonnan fejlődő aszkospórák, majd sarjkonídiumok révén továbbiak követik, és ezt a fertőzési láncot rendszerint a nyári meleg időjárás állítja meg. Az ágseprűsödés kórokozója a leveleken képezi az aszkuszokat és aszkospórákat, amelyek ugyancsak a nyár elejéig szolgálnak fertőzési forrásul.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kialakulásához hűvös, csapadékos időre van szükség, elsősorban virágzás idején. A mészben szegény, savanyú talajok kedveznek a betegség fellépésének.

Védekezés: a fertőzött gyümölcsök, vesszők és ágak eltávolítása, illetőleg megsemmisítése; szükség esetén rügypattanás előtti lemosó permetezés réztartalmú szerrel, fehérbimbós állapotban, majd sziromhullás után pedig ditiokarbamát, kaptán, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerekkel.

Szilva polisztigmás levélfoltossága

(Polystigma rubrum; anamorf alak: Polystigmina rubra)

Gazdanövény: szilva, ringló és más, vad Prunus fajok (pl. kökény).

Tünet: tavasszal a fiatal leveleken először 1-2 mm-es, elmosódó szélű, sárgászöld, majd sárga foltok jelentkeznek, ezek nagyobbodnak és 1–3 cm átmérőjű, élénk narancsvörös, a levél színén besüppedő, a másik oldalon ennek megfelelően kiemelkedő, kissé megvastagodott foltokká fejlődnek (a kórokozó endogén sztrómái). Nyár közepére a foltok fonáki oldalán sok apró, fekete pont alakul ki, amelyek a kórokozó piknídiumai. Ezektől a folt közepe szürkés színű lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan előforduló lombbetegség, különösen a melegebb éghajlatú vidékeken (pl. Délkelet-Európában). A levélfoltok miatt csökken az asszimilációs felület, idő előtti lombhullás következhet be, a fák legyengülnek és csökken a termőrügy-differenciálódás.

A kórokozó életmódja: a kórokozó peritéciumkezdeményekkel telel át a beteg, lehullott levelekbe ágyazott endogén gombasztrómában (ez utóbbi ilyenkorra kemény és fásodott képletté válik). A tavaszi első fertőzéseket a hialin, egysejtű, elliptikus aszkospórák indítják el, rendszerint virágzáskor, de az aszkospóraszóródás júniusig is elhúzódhat. Az aszkospórák széllel jutnak a levelekre, ahol kicsíráznak és a sztómákon keresztül behatolnak a szövetekbe. Kb. hat hét múlva jelennek meg az első tünetek. A foltokon képződő piknídiumokban fonalas, végükön meggörbülő piknokonídiumok fejlődnek, ezek azonban sterilek, nem játszanak szerepet a betegség terjesztésében.

Ökológia és előrejelzés: mind az aszkospórák kiszóródásához, mind a csírázáshoz és fertőzéshez a gombának nedvességre van szüksége. Éppen ezért tavasszal, mindig esőt követően kezdődik az aszkospórák kiszabadulása (a parafízisszálak megduzzadnak és kilökik a spórákat), és maga a fertőzés is esős, enyhén meleg (18–22 °C) időben következik be leginkább.

Védekezés: az áttelelő alak elpusztítása leszántással vagy vegyszeres (benomil) kezeléssel. Máshonnan szállított inokulum ellen fehérbimbós állapottól vagy sziromhullástól kezdve ajánlatos permetezni a tafrinánál leírt fungicidekkel.

Szilvarozsda

(Tranzschelia pruni-spinosae, T. discolor)

Gazdanövény: fő gazdanövény a szilva és a ringló, de más Prunusok is számításba jöhetnek; köztesgazdáik az Anemone és Thalictrum fajok.

Tünet: a szilvalevelek színén apró, sárga, szögletes foltok jelennek meg, amelyek később szürkésbarna színűre változnak és beszáradnak. Ezeknek megfelelően a levelek fonákán világosbarna uredotelepek fejlődnek. Eddig a tünetek mindkét kórokozónál egyformák. A teleutotelepek azonban már különböznek. A T. pruni-spinosae esetében a levelek színén apró, sárgászöld, később 2–3 mm-es, szürkésbarna, szögletes foltok, a levelek fonákán pedig vörösesbarna, elporzó teleutotelepek láthatók. A T. discolornál viszont a levél színén megjelenő sárgászöld, majd sárga foltoknak a fonákon apró, pontszerű, sötétbarna, nem elporzó teleutotelepek felelnek meg. Egyazon fán, sőt levélen mindkét gombafaj együtt is előfordulhat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában a század elejétől ismert ez a betegség, és ma már világszerte elterjedt. Főleg csapadékos tavaszt követően, a nyár második felére alakulhat ki járványos megbetegedés. A fertőzés következtében csökken a fák életereje és termőképessége, a lombozat idő előtt lehullik.

A kórokozó életmódja: mindkét kórokozó gazdacserés rozsdagomba, azonban az áttelelésükhöz és az elsődleges fertőzéshez nem feltétlenül szükséges a köztesgazda jelenléte vagy közelsége. A lehullott beteg levelekben uredo-, illetve teleutotelepekkel vagy a köztesgazdában évelő micélium formájában telelnek át. A tavaszi fertőzés ennek megfelelően vagy bazidiospórából indul ki, amely a köztesgazdát fertőzi, vagy uredospórából, amely a főgazdát fertőzi, esetleg ecidiospórából, amely megint csak a köztesgazdán kezd élősködni. Bár az első levéltünetek rendszerint már a nyár elején láthatók, tömegesen csak a nyár végére jelennek meg.

Ökológia és előrejelzés: párás, viszonylag meleg idő kedvez a rozsdagomba fejlődésének. Csapadékos májust és júniust követően számítani lehet a járvány kialakulására.

Védekezés: a korai fertőzések megakadályozhatók sziromhullástól június végéig tartó permetezéssel, cineb, mankoceb, propineb, metiram hatóanyagú szerekkel.