Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

37. fejezet - A körte

37. fejezet - A körte

A körte betegségei

A körte röszlériás gyökérbetegsége (Roesleria hypogea) erdőirtás vagy gyümölcsös után telepített, vagy rövid, 4–5 éves forgóval működő faiskolákban rendszeresen előfordul. Elsősorban faiskolákban találkozunk a körte fapuhulásával (apple rubbery wood phytoplasma) és a körte agrobaktériumos gyökérgolyvájával (Agrobacterium tumefaciens). Vadkörte alanyokon okoz korai lombhullást a körte diplokarponos betegsége (Diplocarpon soraueri). Levélhullást okoz még a körte mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella sentina) is. Az újratelepítési betegségek közül legveszedelmesebb a körte rozellíniás gyökérbetegsége (Rosellinia necatrix). Minden évben járvánnyal fenyeget a körte ventúriás varasodása (Venturia pyrina). A körte facidiellás rákja (Phacidiella discolor) régóta ismert, súlyos kártételére utóbb figyeltek fel. A köznyelvben tűzelhalásként emlegetett ervíniás elhalás (Erwinia amylovora) a körtének is veszedelmes betegsége.

A körte ventúriás varasodása

(Venturia pyrina)

Gazdanövény: a termesztett növényfajok közül csak a körtén fordul elő. A fajták fogékonysága jelentősen eltér, különösen a téli vajkörték veszélyeztetettek.

Tünet: a levél fertőzöttségét előbb sárgászöld foltok jelzik, amelyek később bársonyos olajbarnára váltanak. A foltok nagysága nem haladja meg az 1 cm-t, elsősorban a fonákon képződnek, de fogékony fajtákon megjelennek a levél színén is. A foltok a levél színe felé enyhén kidomborodnak, később elhalnak.

A bársonyos barna foltok megjelenhetnek a sziromlevélen és a virágkocsányon is, ami után a kötődött gyümölcs többnyire lehullik.

A gyümölcsön elszórtan, foltszerűen vagy az egyik oldalon egybefüggően sötétbarna konídiumtartó gyep fejlődik. A foltok elparásodnak, kéregszerűen berepedeznek, a gyümölcs féloldalas, alaktalan lesz. A foltok nagysága és a deformálódás mértéke a fajtaérzékenységen kívül a fertőzés időpontjától is függ. A késői fertőzések nyomán csak néhány milliméter nagyságú foltok alakulnak ki.

A hajtásokon halványzöld, majd sötétbarna konídiumtartó gyeppel borított, ovális foltok láthatók, amelyeken az epidermisz megduzzad. A következő években a kidudorodások fölrepednek, alattuk sötétbarna konídiumtartó gyep látszik. Később a varas vesszők és a rajtuk lévő termődárdák, rügyek elszáradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: rendszeresen előforduló, járványos betegség. Súlyos lombhullást okoz, és jelentőségét fokozza, hogy erősen fertőzi a gyümölcsöt, valamint károsítja a hajtást és a vesszőt is.

A kórokozó életmódja: a lehullott leveleken pszeudotéciumokkal telel át, amelyekből tavasszal aszkospórák szóródnak ki. Fontos fertőzési források azonban a vesszők 1-2 éves varas foltjai, ahol az áttelelés konídiumtartó tönkkel megy végbe. A konídiumtartó tönkökön már rügypattanás után nagy tömegben fejlődnek konídiumok, és ezek hamarabb hoznak létre fertőzést, mint az aszkospórák, amelyek kiszóródása hazai viszonyok között május elején szokott bekövetkezni. Vegetációs időben a másodlagos fertőzést a varas foltokon képződött konídiumok hozzák létre.

A kórokozó csak a zsenge hajtásokat képes fertőzni, amikor azok nedvesek, de a gyümölcsöt még tárolás alatt is megtámadhatja.

A konídium a növényrész felületén cseppfolyós vízben csíratömlőt hajt, s az ép bőrszöveten át hatol be a növénye. Micéliumát szubkutikulárisan fejleszti ki, majd a növényrész felszínén konídiumtartókat hoz létre. Az inkubációs idő, illetve az egy nemzedék kifejlődéséhez szükséges idő a hőmérséklettől függ, általában két hét, vagyis egy vegetációs időszakban több nemzedéke van.

A lehullott levelekben a kórokozó szaprofita módon él tovább, ott zajlik az ivaros folyamat is, amelynek terméke a tavasszal kifejlődő aszkospóra.

Ökológia és előrejelzés: környezeti igénye és életmódja az alma ventúriás varasodás kórokozójához hasonló, ezért az előrejelzés módszerei azonosak. A védekezés időpontjának meghatározásánál azonban figyelembe kell venni a tavaszi konídiumos fertőzés lehetőségét is.

Védekezés: a körte ventúriás varasodása elleni védekezés az alma ventúriás varasodása elleni védekezéstől annyiban tér el, hogy a fertőzési forrást jelentő vesszőket már rügyfakadás előtt kell permetezni réztartalmú készítményekkel, lemosásszerűen. A védekezésre felhasználható készítményekre és az időzítésre vonatkozó ismeretek megegyeznek az alma ventúriás varasodásnál leírtakkal.