Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A szegfű védelme

A szegfű védelme

A fajtamegválasztás a fuzáriumos hervadás miatt jelentős. Az amerikai szegfűfajták, az ún. Sim hibridek erősen fogékonyak, a mediterrán szegfűfajták közül azonban több fajta már ellenálló, ún. fuzáriumrezisztens. A rezisztencia foka különböző. A rezisztens fajták termesztése az utóbbi években folyamatosan növekszik. Termesztésük esetén a hatékonyság fokozása céljából a fuzáriumos hervadás elleni védekezéseket célszerű változatlanul elvégezni.

A termesztési mód nagymértékben befolyásolja a növényvédelmi teendőket. A fóliás termesztőberendezésekben a levélbetegségek megtelepedése nagymértékű. Növényházban a termesztés körülményei kedvezőbbek, emiatt itt olyan fajták is termeszthetők, amelyek fólia alatt a levélbetegségek következtében súlyosan károsodnak.

A szegfűt kiemelt vagy a talajon lévő, de izolált ágyakban termesszük! Ezzel lehetővé válik a talaj cseréje, speciális kezelése, továbbá az alsó talajrétegből való befertőződés elkerülése.

A szegfűt általában egyéves időszakban termesztik, többéves termesztés csak igen jó egészségi állapotú állományban lehet gazdaságos. Az egyéves szegfűt március–július között ültetik, és egy vagy két visszatörést végeznek. A virágzás október–május között várható. A továbbiakban egy egyéves állomány védelmét mutatjuk be.

Ültetés előtt a károsítóktól, főként a fuzáriumos betegségek kórokozóitól való mentesség elérése a legfontosabb védekezési művelet, talajcserével, talajgőzöléssel vagy növényvédő szeres kezeléssel. Talajcseréhez kezelés nélkül csak szegfűtermesztésre még nem használt közeg használható. Gőzöléssel valamennyi károsítótól mentesítjük a talajt, beleértve a gyomnövények magvait is. A gőzölést az izolált ágyban 95–98 °C hőmérsékleten, 45 percig, fóliatakarással, helyben vagy prizmában végezhetjük. A kezelt talajt néhány napig pihentetjük. Az ilyen talajban való termesztés során a termesztési higiéne betartására fokozottan ügyelni kell. A növényvédő szeres talajkezelés a használt készítménytől függően, szűkebb hatásspektrumú védekezési eljárás. A dazomet hatóanyaggal végzett talajkezelést használjuk általában. A kezelést követően előírt várakozási időt be kell tartani. A dugványok kiültetése előtt a talajt alaposan átszellőztetjük, és mustár vagy saláta jelzőnövénnyel talajtesztet is végzünk.

A szegfűdugványok kiültetése előtt a talajkezeléseket követően végezhetjük el a biológiai védekezést, a talaj Fusarium-antagonistákkal (pl. Bacillus subtilis, Streptomyces griseoviridis) való kezelését is, a fuzáriumos hervadás elleni védelem hatékonyságának növelésére.

Amennyiben a talaj gyökérgubacs-fonálféreggel fertőzött, a fertőzöttség mértékétől függően a talaj fonálféreg elleni fertőtlenítése elkerülhetetlen. A szegfű esetében a fonálféreg elleni talajkezelés összekapcsolható a szegfű fuzáriumos hervadását okozó kórokozók elleni védelemmel. A metilbromid, metam-ammónium, dazomet hatóanyagú talajfertőtlenítő készítmények kizárólag növényállománytól mentes területen használhatók. A vegyszeres talajfertőtlenítés után a kiültetés előtt a talajban lévő növényvédőszer-maradvány fitotoxikus hatását bioteszt módszerrel ellenőrizni kell.

Begyökeresedéskor, miután a kiültetett növények vízháztartása helyreállt és a gyökérfejlődés megindult, a dugványokkal esetleg behurcolt edénynyaláb-parazita gombák szétterjedésének gátlására benomil hatóanyaggal beöntözéses alapkezelést végzünk. A hervadó növényeket folyamatosan eltávolítjuk. Az első állománypermetezést a mikoszferellás betegség, a szegfűrozsda és az alternáriás betegség ellen is ekkor végezzük. Permetezésre a cineb, a klórtalonil, a mankoceb és a propineb kontakt, valamint az oxikarboxin és a triforin szisztémikus hatóanyagok valamelyikét használhatjuk. A permetléhez a védekezések során minden esetben nedvesítőszert is kell adni.

A visszatöréskor keletkezett sebek azonnali növényvédő szeres kezelése a fuzáriumos szárrothadás megelőzését szolgálja. A sebeket benomil vagy tiofanát-metil hatóanyaggal kezeljük. E hatóanyagokkal a szegfűt máskor sohasem permetezzük.

A száron és a levélen előforduló betegségek ellen ismételt állománykezelést végzünk. A kezelést (megfigyelésünk alapján) az éppen előforduló betegség ellen irányíthatjuk. A mikoszferellás betegség ellen a kaptán, az alternáriás betegség ellen a cineb, a klórtalonil, a mankoceb és a propineb, a szegfűrozsda ellen az oxikarboxin és a triforin hatóanyagot használhatjuk. A talajlakó gombák ellen benomil hatóanyaggal kiegészítő beöntözéses kezelést végzünk, az alapkezelés után egy hónappal.

A hajtásnövekedés idején a fiatal hajtások tömege jelenik meg, és a szegfűállomány légjárhatósága romlik, emiatt erőteljesen szellőztetni kell. A hajtások védelmére a gombás betegségek ellen 10–14 naponként sűrített állománypermetezést végzünk.

A hajtásnövekedés megindulásakor elvégezzük a második és egyben az utolsó kiegészítő, benomil hatóanyaggal való beöntözést. Ez az első kiegészítő beöntözés után egy hónappal esedékes.

A szegfűhajtásokon kezdetben a levéltetvek és a szegfűtripsz, a későbbiekben a közönséges takácsatka és a nyugati virágtripsz kártétele okozhat gondot.

Tekintettel arra, hogy az intenzív hajtásnövekedés időszaka nyárra esik, a levéltetvek betelepedésének lehetősége folyamatos. A hajtáscsúcson, később a bimbón károsító levéltetvek ellen a betelepedés mértékétől függően több alkalommal is szükséges védekezni.

A védekezés szükségessége a fiatal, növekvő növényrészek vizsgálatával dönthető el. A levéltetvek elleni védekezésre a pirimikarb, metomil, acefát, dimetoát hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak.

Május, június hónapokban, a visszatörést követően, a hajtásokon jelentkező tripszkártétellel számolni kell. Ez idő tájt a szegfűtripsz és a dohánytripsz ellen metomil, diklórfosz hatóanyagú rovarölő szerekkel permetezhetünk.

Bimbós állapotban a levélbetegség elleni permetezéseket tovább folytatjuk. Ősszel a szegfűrozsda fokozatos felszaporodására kell felkészülni.

A szegfűn élő tripszek, elsősorban a nyugati virágtripsz, virágon okozott kártételének megelőzésére a bimbók megjelenésének kezdetétől, a kék színű ragadós lapokkal nyomon követett betelepedés mértékétől függően, rovarölő szeres permetezésekkel (diklórfosz, tiociklám, lambda-cihalotrin, deltametrin) is védekezhetünk. Tekintettel a kártevő rejtett életmódjára, a permetezések többszöri megismétlése szükséges. Ebben az időszakban a rovarölő szerek megválasztásakor a hatásosságon túl arra is figyelni kell, hogy a készítmény minél kisebb mértékben színezze a leveleket és a virágkezdeményt, majd a virágot.

A meleg, nyári időszakban a közönséges takácsatka először az alsó leveleken, majd az egész növényen tömegesen elszaporodhat. A szegfűlevelek fonákán élő közönséges takácsatka ellen már a növényállomány záródása előtt, kis egyedsűrűség esetén is indokolt lehet a védekezés. A növények záródását követően a kivétel nélkül kontakthatású speciális akaricidekkel (amitráz, dienoklór, fenbutatin-oxid, flucikloxuron) csak nagy permetlémennyiség és dózis kijuttatásával érhetünk el kielégítő akaricid hatást. A szegfű folyamatos gyommentesen tartásával, a növényállomány mikroklímájának, főleg páratartalmának szabályozásával a közönséges takácsatka elszaporodása jelentősen mérsékelhető.

Virágszedés során a permetezést úgy végezzük, hogy a sziromlevelek szennyeződését elkerüljük. Ezt a védekezés helyes technikai kivitelezésével, illetve a megfelelő növényvédő szer kiválasztásával érhetjük el. Kezeléskor a szórófejet a lombozatra kell irányítani. A növényvédő szerek közül az EC jelzésű, folyadék kiszerelésű készítményeket célszerű használni. A permetezést mindig a virágszedés után végezzük el. A virágzás alatt, különösen a téli időszakban, a kezeléseket ritkítjuk. A levélbetegségek elleni folyamatos védekezés esetenként szükséges lehet.

Szellőzetlen viszonyok között, elsősorban télen, a szeldelt sziromlevelű fajtákon a botrítiszes betegség, az ún. szürkepenész jelentkezhet, amelynek következtében a virágok halnak el. A botrítiszes virágokat el kell távolítani. A szürkepenész megjelenése mindig az elégtelen szellőzést, a fényszegény, túlzottan nedves viszonyokat jelzi. Megelőzésére télen is intenzíven kell szellőztetni. A botrítiszes betegség ellen növényvédő szeres kezelés nem szükséges.

A növényházban termesztett amerikai szegfű virágzási időszaka hónapokon keresztül elhúzódik, sőt a kétéves termesztési mód esetében mintegy másfél évig is eltart.

Ez idő alatt a növényen elöregedő levelek, erőteljesen növekvő hajtások, bimbók, virágok egyaránt előfordulnak. A kártevők előfordulását a növény-egészségügyi higiénés teendők betartása esetén elsősorban a növényház légterének hőmérséklete és páratartalma határozza meg. Az ősz végi és téli időszakban az alacsony hőmérsékleten tartott szegfűállományokban a folyamatos termesztés ellenére a kártevők megjelenésével alig kell számolni. Tavasszal a felmelegedés beköszöntével az alsó levelekről, esetleg a növényházban megtalálható gyomnövényekről a közönséges takácsatka és a levéltetvek a növény növekvő részeire vándorolnak, és hamarosan súlyos kártétel alakulhat ki. A hőmérséklet emelkedésével a nyugati virágtripsz kártétele is egyre súlyosabb mértékben jelentkezik, így a vegyi védekezés elkerülhetetlen.

A felszámolás előtti növényállományon védelem hiányában a kártevők néhány hét alatt elszaporodhatnak, így az ilyen növényállomány gyors eltávolítása és megsemmisítése halaszthatatlan növényvédelmi teendőként is értékelhető.

A szegfű védelme