Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A szegfű kártevői

A szegfű kártevői

A növényházban termesztett amerikai szegfű legfontosabb kártevői a növényházakban általánosan előforduló polifág fajok közül kerülnek ki.

A gyökéren károsító gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.) különösen a kétéves szegfűtermesztés során okoznak jelentős károkat. Kártételük azokban a kertészetekben a leggyakoribb, ahol a szegfűt fonálféreg kártételére érzékeny zöldségfajokkal felváltva, azonos területeken termesztik.

A levélkártevők közül a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) a legveszélyesebb faj. A növényállomány záródásával, elöregedésével fokozatosan felszaporodó takácsatkák szívogatása még a bimbóra és a virágra is kiterjed. Az erőteljesen növekvő hajtásvégeken, bimbókon a valódi levéltetvek (Aphididae) populációi károsítanak. Közülük leggyakrabban a csíkos burgonya-levéltetű (Macrosiphum euphorbiae) fordul elő. A levéltetvek kártétele elsősorban a tenyészidő melegebb felében jelentős.

A bimbó és a virág kártevői közül az 1980-as évek végéig a szegfűtripsz (Taeniothrips dianthi), valamint a vele együtt és még nagyobb gyakorisággal fellépő dohánytripsz (Thrips tabaci) voltak a legjelentősebbek. A nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) behurcolását követően jelentőségük eltörpül az újonnan behurcolt fajhoz viszonyítva. A bimbón és a virágon károsító állatok sorát a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) meglepetésszerű megjelenésével és kártételével a legutóbbi esztendőkben tovább gyarapította.

Közönséges takácsatka

(Tetranychus urticae)

Tápnövénykör: sok tápnövényű faj. Szegfűházakban a szegfűn és a gyakran megjelenő gyomnövényeken, pl. tyúkhúron gyakori.

Kárkép: a szegfű levélfonákán, szárán, csészelevelein károsító állatok szívogatásának hatására a növények párologtatása fokozódik, a vízháztartása szabályozhatatlanná válik. A növényállomány növekedése lelassul, sárgul, és a virághozama csökken.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kisebb-nagyobb populációit valamennyi szegfűtermesztő növényházban megtalálhatjuk. Elterjedtsége és az általa okozott kártétel miatt a legjelentősebb levélkártevő.

Fejlődésmenet: lásd Az uborka kártevői c. fejezetben.

Ökológia és előrejelzés: a téli hónapokban a szegfű igényének megfelelő 10–15 °C hőmérsékleten tartott növényállományban kártétele erősen mérséklődik, szinte eltűnik. A tavaszi felmelegedést követően, amikor a hidegebb időszakban az alsó levelek fonákán, gyomokon meghúzódó állatok a szegfű felsőbb állású, fiatalabb leveleire vándorolnak, az egyedsűrűségük ezeken a növényrészeken megnő, hirtelen súlyos kártétel alakulhat ki.

A dugványok, a kiültetett növények levelének rendszeres vizsgálatával a takácsatka megjelenése és egyedsűrűségének változása jól nyomon követhető.

Védekezés: a közönséges takácsatka megjelenése a kiültetett szegfűállományon a nyári időszak folyamán várható. A speciális akaricidekkel (amitráz, dienoklór, fenbutatin-oxid, flucikloxuron) végzett kémiai növényvédelem hatékonysága a szegfűállomány záródását követően erősen csökken, ezért a permetezéseket a visszatörések utáni időszakban a kártevő megjelenésétől, egyedsűrűségétől függően indokolt elkezdeni. A növényházak környéki területek gyommentesen tartása a takácsatka betelepedésének csökkentését is szolgálja. A takácsatka által károsított idős és a még mentes, fiatal szegfűállomány egy növényházban való termesztése elkerülhetetlenül a takácsatkák szétterjedését vonja maga után.

Nyugati virágtripsz

(Frankliniella occidentalis)

Tápnövénykör: növényházban termesztett dísznövények és a hajtatott zöldségfélék. A dísznövények közül a szegfűn, a rózsán, a gerberán, a krizantémon, a zöldségfélék közül pedig a paprikán és az uborkán okozhat jelentős károkat. A fentieken kívül számos termesztett és vadon élő növényen megtalálható.

Kárkép: a kárkép elsősorban a bimbókon, a virágokon, a kötődött termésen és olykor a levélen is jelentkezhet. A kárkép megjelenési formája növényenként eltér. Szegfűn kizárólag a bimbót és a virágot károsítja. A tripszek szívogatásának hatására, különösen a piros és bordó fajtákon, a sziromlevelek ezüstös elszíneződése figyelhető meg. Súlyos kártétel esetén a sziromlevelek deformációja is bekövetkezik. Kárkép alapján, a szegfűn károsító két másik fajtól, a szegfűtripsztől (Taeniothrips dianthi) és a dohányripsztől (Thrips tabaci) nem különíthető el. Rózsán a sziromlevelek széle a szívogatás hatására elbarnul és beszárad. A kárkép kísértetiesen hasonlít a botrítiszes betegség által okozott tünethez. A virágban található népes tripszpopuláció minden kétséget eloszlat az elváltozás eredetét illetően.

(A gerberán és krizantémon a kártétel a bimbón, a virágon és ezek hiányában vagy nagy tripszegyedsűrűség esetén a levélen is megfigyelhető. A sziromleveleken a szívogatás hatására színváltozás, olykor ezüstös elszíneződés és alakváltozás lép fel. A levelek fonákán szívogató tripszek is ezüstös elszíneződést okoznak.

A zöldségfélék közül a paprikán okozott kártétele a legveszélyesebb. A kárkép a fiatal paprikabogyó alján, a csuma körüli részen kiemelkedő, parás szemölcsök formájában kezdődik, majd kiterjed a bogyó egész felületére is. Az imágók és a lárvák a bimbókat és a virágokat, valamint a fiatal, növekedésben lévő leveleket is károsítják. Uborkán a leveleken ezüstös szívásnyomok mutatkoznak, súlyos esetben a levél elszárad. A kötődött termés görbül, rendellenesen fejlődik. Paradicsom esetében a közvetlen kártétel jelentéktelen, de mint vírusterjesztő faj, különös figyelmet érdemel.)

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kártevő a ’80-as évek közepe óta a nyugat-európai zöldség- és dísznövényhajtató telepek rettegett kártevője. Feltehetően dísznövény-szaporítóanyaggal érkezett az országba. Magyarországon okozott kártételéről 1988-tól van tudomásunk. Az első észlelését követően kártétele az ország valamennyi tájegységében hamarosan jelentkezett. Terjedése a dísznövénykertészetekből indult ki, és többnyire muskátli, petúnia és más, főleg egynyári palántákkal hurcolták szét. Közvetlen kártételét vírusvektor tevékenysége fokozza. Karantén kártevő.

Fejlődésmenet: soknemzedékű, rejtett életmódot folytató állat. A nyugati virágtripsz imágói 1,5 mm hosszú, karcsú, sárgásbarna, élénk mozgású állatok. A nőstények tojásaikat a virágban és a levélen a növény szövetébe süllyesztik. A tojásból kikelő lárvák sárga színűek, a virágokat szívogatják. Két lárvastádiuma van, majd ezt követően a lárva a talaj felső rétegében nem táplálkozó prenimfává, majd nimfává alakul. A nimfa a talajban vedléssel imágóvá alakul, amely ismét a növényen károsít. Soknemzedékű faj, egy nemzedéke 25 °C körüli hőmérsékleten 15–20 nap alatt fejlődik ki.

Ökológia és előrejelzés: melegkedvelő faj. Hazai körülmények között a télen is fűtött növényházakban folyamatosan szaporodik. Szabadföldi áttelelése nem bizonyított. Egyedfejlődésének ütemét a hőmérséklet szabja meg: míg 17 °C-on mintegy 40 nap szükséges egy nemzedék kifejlődéséhez, addig 30 °C körüli hőmérsékleten ez mindössze két hetet vesz igénybe.

A nyugati virágtripsz előfordulása növényvizsgálattal, továbbá csapdázással állapítható meg. A növényvizsgálat során elsősorban a virágban és a bimbóban lévő állatok megtalálása a legkönnyebb. A virágok boncolásával, fehér papírlap feletti kopogtatásával az imágók és lárvák jelenlétét, illetve egyedsűrűségét állapíthatjuk meg. A világoskék, ragadós lapok segítségével a növényházban repülő imágók számát vizsgálhatjuk.

Védekezés: a nyugati virágtripsz elleni sikeres védekezés szempontjából döntő jelentőségű a kártevő megjelenésének időben való felismerése. Mivel a paprikán elsősorban virágkártevő, itt a bimbókat, virágokat és a frissen kötődött terméseket vizsgáljuk meg. A virágokat fehér papírlap felett ütögessük meg! A fertőzött virágból kihulló tripszek a fehér papírlapon könnyen észrevehetők. A nyugati virágtripsz esetében virágonként egy állat is a kártétel veszélyét hordja magában. A kártevő rejtett életmódja és gyors fejlődése miatt eredményes kémiai védekezésre csak akkor számíthatunk, ha a rovarölő szeres kezeléseket a kártevő csekély egyedszámánál elkezdjük és egy nemzedék kifejlődése alatt a növényvédő szerek hatástartamától függően megismételjük. Ilyen intenzív kezeléssorozatra kizárólag a termésszedést megelőző időszakban kerülhet sor. A növényházban engedélyezett hatóanyagok közül az acefát, diklórfosz, tiociklam, deltametrin, lambda-cihalotrin hatóanyagú készítmények adtak kielégítő eredményt a nyugati virágtripsz ellen. A permetezést nagy folyadékmennyiséggel (2–4 dl/m2) végezzük.

A kártevő több hatóanyaggal szemben rezisztensnek bizonyult. Éppen ezért a biológiai védekezési módok bevezetése előtérbe került. Nyugat-Európa hajtatóházaiban zöldségféléken a nyugati virágtripsz ellen az Amblyseius cucumeris ragadozó atkát sikeresen alkalmazzák. A Koppert cég Tripex CR márkanéven forgalmazza a kibocsátásra alkalmas, tömegtenyésztéssel előállított ragadozó atkát. A nyugati virágtripsz természetes ellenségei közül kiterjedt vizsgálatok folynak a Ceraninus fajok felhasználhatóságát illetően. A hosszú bimbófejlődési idejű dísznövényeknél a természetes ellenségek nem minden esetben követik a bimbó belsejébe behúzódó lárvákat és imágókat, ezért ezeknél a növényeknél a biológiai védekezés lehetősége nem teljesen kidolgozott.

Gyapottok-bagolylepke

(Helicoverpa armigera)

Tápnövénykör: sok tápnövényű kártevő. Legkedveltebb tápnövényei a kukorica, a gyapot, a zöldbab, a szegfű, a gerbera, a krizantém, a paradicsom és a paprika, továbbá számos lágy szárú gyomnövény.

Kárkép: a növények generatív részét károsítják. A lárvák szabálytalan rágással lyukat rágnak a szegfű, a gerbera vagy a krizantém bimbójába, majd teljesen kiüregesítik. Paprikánál és paradicsomnál a bogyóban fejlődik. A károsított termés gyakran elrothad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: meleg égövön általánosan elterjedt, polifág kártevő. Elterjedésének északi határa a 44. szélességi fok, de vándorló populációik akár Európa északi területeire is eljuthatnak. Elsősorban gyapoton, paradicsomon, bab- és borsóféléken okozott kártételével vált hírhedtté. Az utóbbi esztendőkben a mediterrán területekről felhúzódva, Magyarországon takarmány- és csemegekukoricán, zöldbabon, valamint az említett dísznövényeken augusztus szeptember hónapokban okozott károkat.

Fejlődésmenet: a lepkék éjszaka és nappal egyaránt aktívak. Nappal többnyire a napsütéses, melegebb órákban érési táplálkozás céljából keresik fel a virágzó növényeket. A gyapottok-bagolylepke imágói a tojások lerakását megelőzően a jó nektártermelő lágy szárú növényeken (pl. babon) érési táplálkozást folytatnak. Az imágók néhány napos érési táplálkozás után párosodnak, majd a nőstény megkezdi tojásainak lerakását. A tojásokat rendszerint a növények felső leveleinek fonákára, egyesével rakja. A nőstényenkénti tojásprodukció akár 2000 is lehet. A tojásból a lárva hőmérséklettől függően hozzávetőleg egy hét alatt kel ki. A kelést követően a lárva megkeresi a növény generatív részét, és elkezdi a táplálkozást. A lárva fejlődése során többször vedlik. Az egyes fejlődési stádiumok során a lárva színe még ugyanazon egyednél is változik, így a növényállományban előforduló rendkívül változatos színű hernyókat gyakran több fajnak vélik. A hernyók fejlődése hőmérséklettől függően 2-3 hétig tart, majd a talajban bábozódnak. A nyár folyamán a bábból a lepkék 11–15 nap elteltével jelennek meg. Évente több nemzedéke fejlődik, és az egyes nemzedékek nem különülnek el élesen egymástól.

Ökológia és előrejelzés: a lepkék éjszaka és nappal egyaránt aktívak. Az esti, éjszakai órákban fényre repülnek, így rajzásuk fénycsapdával jól nyomon követhető. Nappal többnyire a napsütéses, melegebb órákban, érési táplálkozás céljából keresik fel a virágzó növényeket. Előszeretettel látogatják a jó nektártermelő növényeket. Különösen súlyos kártétel várható, ha a növény jó nektártermelő és generatív része egyben táplálékul is szolgál. (Ilyen növény pl. a bab.)

Az imágók rajzása, a táblára, növényházba való betelepedése fénycsapdával és szexferomon csapdákkal nyomon követhető. A fénycsapdára repülő nőstények ivarszervei általában fejletlenek, tehát előre figyelmeztetik a termesztőt a kártevő várható megjelenéséről. A lepkék repülését követően néhány nap elteltével rakják le a tojásaikat, majd közel egy hét elteltével kelnek ki a lárvák. A növényállomány tüzetes átnézésével a kikelt lárvák jelenléte megfigyelhető. Áttelelése növényházi körülmények között mindenképpen lehetséges, bár ez a szabadföldi kultúrák veszélyeztetettsége szempontjából elhanyagolható jelentőségű. Szabadföldi áttelelés lehetősége nem ismert. Ismételt bevándorlása valószínűsíthető, így az említett növényfajok növényvédelmi munkáinak tervezésénél a gyapottok-bagolylepke esetleges megjelenésével számolni kell. Tábla szintű előrejelzés nélkül a gyapottok-bagolylepke ellen hatékony védelem nem valósítható meg.

Védekezés: a gyapottok-bagolylepke lárvái elleni hatásos védekezés nehéz feladat. A védekezést nehezíti, hogy a lárvák életük egy részét rejtett helyen, bimbóban, illetve a termésbe húzódva töltik. Különösen nehéz a védekezés azoknál a növényeknél, ahol a tojásból kikelt lárva hamarosan berág a védelmet jelentő növényrész belsejébe, és azt a lárva kifejlődéséig nem hagyja el.

A védekezést tovább nehezíti az a körülmény, hogy a károsítási időszak jórészt a zöldségfélék termésérésének időszakára esik, így az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására is figyelemmel kell lenni. A védekezés hatásosságát alapvetően meghatározza a kezelések időben való elvégzése. Ehhez ismernünk kell a lárvák tömeges megjelenésének idejét. A fiatal lárvák ellen a piretroid hatóanyagú készítmények akkor hatásosak, ha a növényvédő szerrel még a növénybe hatolás előtt találkoznak. Azoknál a növényeknél, ahol a károsított növényrészt a lombozat takarja (pl. a zöldbab), a kijuttatás eszközének helyes megválasztásával a hatékonyság számottevő növekedése érhető el. Nagy táblákon a helikopter, mint kijuttatási eszköz is számításba jön. A külföldi szakirodalomban számos közlemény beszámol a gyapottok-bagolylepke lárváinak piretroid hatóanyagokkal szemben kialakult ellenálló képességéről. Ennek elkerülése végett, amennyiben a készítmények engedélyokiratainak előírásai lehetővé teszik, más növényvédőszer-csoportokból kikerülő rovarölő szerek váltott használata feltétlenül indokolt. A külföldi szakirodalom adatai alapján számításba jövő hatóanyagok közül az endoszulfán, a kinalfosz, a Bacillus thüringiensis és a teflubenzuron alkalmas a rezisztencia kialakulásának késleltetésére. A jelenleginél nagyobb inszekticidválaszték sem eredményez azonban sikeresebb védelmet, amennyiben a fiatal, inszekticidekre érzékeny lárvák elleni hatékony védekezés időpontját elmulasztottuk.

Csíkos burgonya-levéltetű

(Macrosiphum euphorbiae)

Tápnövénykör: a burgonyán kívül számos termesztett és vadon élő növényen előfordul. A dísznövények közül a szegfű mellett a krizantémon, a muskátlin, a petúnián és a hortenzián gyakori faj.

Kárkép: a szegfű növekvő hajtásain és a bimbókon, gyakran a nyíló virágokon, kolóniákban szívogató levéltetveket találunk. A szívogatás hatására a hajtásvég torzul, a virágok rendellenesen fejlődnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európa szegfűtermesztő növény- házaiban általánosan elterjedt, gyakori faj. Kártételével a szegfű minőségét jelentősen rontja.

Fejlődésmenet: Magyarországon anholociklikus populációi növényházakban a tél folyamán is szaporodnak. Nyáron a növényházakból kirepülő egyedek a szántóföldi tápnövényeken fejlődnek. Határozatlan nemzedékszámú faj.

Ökológia és előrejelzés: melegkedvelő faj. A tél folyamán a növényházban, alacsony hőmérsékleten termesztett amerikai szegfűn a csíkos burgonya-levéltetű kártétele csak ritkán jelentkezik. Tavasszal a hőmérséklet emelkedésével egyre népesebb populációk károsítanak.

A növényállomány ápolása során a növekvő hajtásvégek, bimbók vizsgálatával a levéltetű-kolóniák megjelenése könnyen észlelhető.

Védekezés: a levéltetű-kolóniák észlelésekor pirimikarb, metomil, acefát, dimetoát hatóanyagú rovarölő szerekkel végzett permetezéssel eredményesen védekezhetünk. A szegfűn károsító rovarfajok ellen használt kontakthatású rovarölő hatóanyagok egyúttal a szegfű hajtásán, a permetlének kitett helyen károsító levéltetvek ellen is hatásosak.

Gyökérgubacs-fonálférgek

(Meloidogyne spp.)

Lásd: A paradicsom kártevői.