Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A rózsa kártevői

A rózsa kártevői

A szabad földön és a növényházban termesztetett rózsa kártevőegyüttese több eltérést is mutat.

Szabadföldi körülmények között a rózsa legveszélyesebb és egyben leggyakoribb kártevője a nagy rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae). A termesztési céltól függetlenül az erőteljes hajtásnövekedés időszakában számolni kell megjelenésével. A hajtáskártevők közül, különösen a meleg fekvésű területekre ültetett állományokban, gyakran megjelenik a hajtásfúró rózsadarázs (Monophadnus elongatulus). Az idősebb, törzsesre nevelt rózsán gyakran előfordul a rózsapajzstetű (Aulacaspis rosae). Kártételével ennek ellenére szinte alig kell számolni.

A növényházban termesztett rózsán a rózsa-levéltetűn túl a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) és a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) a leggyakoribb és legjelentősebb kártevő fajok. A nyugati virágtripsz a bimbók, virágok károsításával, a közönséges takácsatka a levelek szívogatásával önmagában is korlátozója lehet a sikeres rózsahajtatásnak.

Nagy rózsa-levéltetű

(Macrosiphum rosae)

Tápnövénykör: a termesztett és a vadon élő rózsafajokon egyaránt előfordul.

Kárkép: a növekedésben lévő rózsahajtások csúcsi részén, a fiatal leveleken és a bimbókon kolóniákban élő levéltetvek szívogatásának hatására a növény növekedése lelassul, a leveleken megjelenik a mézharmat, majd a korompenész.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: országosan elterjedt kártevő. A hajtatott és a szabadföldi rózsa leggyakoribb, jelentős kártevője.

Fejlődésmenet: holociklikus fejlődésű faj. A vesszőkön tojás alakban telel. A rózsa kihajtását követően hamarosan megjelenő ősanyák a fiatal hajtásokon elkezdik a táplálkozást, majd miután a többszöri vedlést követően imágóvá alakultak, szűznemzéssel és elevenszüléssel leánynemzedéknek adnak életet. A levéltetű-kolóniákban megjelenő szárnyas alakok újabb és újabb növényre viszik át a fajt. A rózsán, bár változó egyedszámmal, az egész tenyészidőben megtalálható.

Ökológia és előrejelzés: melegkedvelő faj. Trópusokon, növényházakban anholociklikusan szaporodó populációi is fennmaradhatnak.

Az erőteljesen növekvő, a levéltetű számára jó táplálkozási feltételeket teremtő rózsán a levéltetvek gyors elszaporodását az egyébként gyakran megfigyelhető természetes ellenségei, mint a katicabogarak lárvái és imágói, a zengőlegyek lárvái vagy a fátyolkák, legfeljebb korlátozni tudják.

A nagy rózsa-levéltetű megjelenését legegyszerűbben a növekvő hajtásvégek rendszeres vizsgálatával kísérhetjük figyelemmel.

Védekezés: a kártétel létrejöttének megakadályozására a levéltetvek természetes ellenségeit kímélő pirimikarb hatóanyagú rovarölő szeres permetezéssel lehetséges. A permetezőszernek jól kitett rózsa-levéltetű ellen a kontakt, a szisztémikus és mély hatású inszekticidek (dimetoát, acefát, quassia, alifás zsírsav) egyaránt hatásosak.

Nyugati virágtripsz

(Frankliniella occidentalis)

A hajtatott rózsa legveszélyesebb bimbó- és virágkártevője. Lásd A szegfű kártevői c. fejezetben.

Közönséges takácsatka

(Tetranychus urticae)

A növényházban termesztett rózsán gyakori és jelentős levélkártevő, ezzel szemben a szabadföldi rózsán hazai körülmények között ritkán károsít. Lásd A szegfű kártevői c. fejezetben.

Hajtásfúró rózsadarázs

(Monophadnus elongatulus)

Tápnövénykör: elsősorban a termesztett rózsafajok, kisebb gyakorisággal a vadrózsa.

Kárkép: a hajtáscsúcs hervad, a hajtás felső harmada a tél beálltáig nem érik be, elszárad. A vesszőt felvágva belsejében lárvajáratot találunk. A károsított vesszőn a levélnyelek tövi részén a tojásrakási helyek lencse nagyságú szemölcs formájában láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kizárólag az erős növekedésű, szabad földön termesztett rózsát károsítja. A védett, meleg fekvésű területeken gyakori.

Fejlődésmenet: egynemzedékű faj. A kifejlett lárvák a talajban telelnek. Az imágók rajzása április végétől május végéig tart. Tojásaikat a levelek nyelének alapi részébe süllyesztik. A fiatal lárvák berágnak a hajtás belsejébe, és ott felfelé haladó járatot készítenek. Egy hajtásban több lárva is károsít. A kifejlett lárvák a talajban gubón belül telelnek.

Ökológia és előrejelzés: a meleg, száraz időjárás kedvez a tömeges elszaporodásának.

Az erősen növekvő hajtások levélalapi részének átvizsgálásával a tojások lerakásának kezdete szignalizálható.

Védekezés: az imágók ellen a tartós hatású, piretroid hatóanyagú (cipermetrin, permetrin + tetrametrin) készítmények ismételt kijuttatásával védekezhetünk. A tojások lerakásának kezdetén végzett kezelések a későbbiekben tojásaikat rakó imágók, továbbá a befurakodás előtt a vessző felületén mozgó lárvák ellen is hatásos.

Fehéröves levéldarázs

(Emphytus cinctus)

A szabadföldi rózsa gyakran előforduló, de nem túl jelentős levélkártevője. Részletesen lásd A szamóca kártevői c. fejezetben.