Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

34. fejezet - A rózsa

34. fejezet - A rózsa

A rózsa betegségei

A rózsamozaik (prunus necrotic ringspot ilarvirus) gyakori, pollennel és mechanikai úton terjedő vírusos betegség. A dugványról szaporított rózsafajtákon újabban az agrobaktériumos gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens) terjed. Hajtatott rózsában a peronoszpóra (Peronospora sparsa) a legsúlyosabb betegség.

Szabad földön és növényházban a lisztharmat (Sphaerotheca pannosa var. rosae) mindenhol előfordul. A rózsa védelme a lisztharmat elleni védekezéshez kapcsolódik. A metszési sebektől kiinduló kéregelhalás a koniotíriumos vesszőfoltosság (Coniothyrium cystotricha) következménye.

A rózsarozsda (Phragmidium mucronatum) a nemes rózsákon elterjedőben van. A levélfoltosságok közül a diplokarponos (Diplocarpon rosae) és a szfacelómás levélfoltosság (Sphaceloma rosarum) jelentős. A botrítiszes betegség (Botrytis cinerea) következtében virágbimbó-elhalás, sziromfoltosság, hajtás- és vesszőelhalás állhat elő.

Rózsaperonoszpóra

(Peronospora sparsa)

Gazdanövény: a rózsaperonoszpóra a termesztett rózsafajokon és -fajtákon általánosan előfordul. Az alanyként használt Rosa canina is erősen fogékony.

Tünet: a levél színén szegletes, erekkel határolt, sárgászöld vagy bíborvörös foltok láthatók. A fonákon elszórtan, apró csoportokban, nehezen észrevehető, szürkésbarna sporangiumtartók vannak. A hajtáscsúcson fejlődő fiatal levélkék a fonákuk felé kanalasodnak. A beteg levelek érintésre, légmozgásra a talajra hullanak. A hajtatott rózsa néhány nap leforgása alatt a teljes lombozatát elveszíti. A virág külső sziromlevelei elszáradnak, emiatt a virág nem piacképes.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a peronoszpóra a szabadföldi és a hajtatott rózsán is megjelenik. Szabadban kártétele nem jelentős. A növényházban, de különösen a fólia alatt hajtatott rózsában, ősszel és tavasszal a nagy hőmérséklet-ingadozások időszakában súlyos járványok alakulnak ki.

A kórokozó életmódja: a gomba oospórája a talajra hullott levélben telel át. Hajtatott rózsában télen folyamatosan károsít. A gomba 18 °C léghőmérsékleten, 85% feletti relatív páratartalmon fejlődik a legerőteljesebben. Növényállományban sporangiumokkal, a légmozgással terjed. A sporangiumok vízcseppben csíráznak.

Ökológia és előrejelzés: ősszel és tavasszal, a napi nagy hőingadozások idején, az erőteljes páralecsapódás miatt a növényházban és a fóliás hajtatás során nagy a járványveszély. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a lehullott leveleket a talajba forgatjuk. Rendszeresen gyomláljunk. A hajtatás során erőteljes szellőztetési lehetőséget kell biztosítani. Az éjszakai páralecsapódást meg kell akadályozni.

Szabad földön a peronoszpóra ellen a kontakthatású hatóanyagok 10–14 naponkénti kezeléssel megbízható védelmet adnak. Ezek közül a cineb, a mankoceb és a propineb használata javasolt.

Termesztőberendezésekben az erőteljes páralecsapódás miatt a kontakt hatóanyagok nem adnak kellő védelmet, ezért ezekben kontakt és szisztémikus hatóanyagú készítményeket is használunk. Ilyenek a metalaxil + cineb és az oxadixil + cineb hatóanyagúak. A permetezéseket járványveszélyben 10–14, egyébként 14–18 naponként kell megismételni.

Rózsalisztharmat

(Sphaerotheca pannosa var. rosae)

Gazdanövény: a lisztharmat a termesztett és a vadon élő rózsafajokon fordul elő. A fajok és fajták fogékonysága változó, olykor jelentősen eltérő.

Tünet: a betegség első tünetei már rügypattanás után, a beteg rügyekből fejlődő hajtásokon megjelennek. Felületükön fehér, finoman hálózatos, lisztszerű micéliumbevonat látható. Ezt nevezzük a lisztharmat elsődleges tünetének. Az elsődlegesen fertőzött hajtások növekedésével a lisztes bevonat egyre erőteljesebbé válik. A levelek kanalasodnak, a hajtás meggörbül. Az egészséges rügyekből fejlődő hajtások levelein alakulnak ki a másodlagos tünetek, majd a rózsa valamennyi levele megbetegszik. A hajtáson, a virágszáron és a vesszőn a lisztszerű bevonat erőteljesebb, esetenként durva, nemezes.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a rózsa legjelentősebb betegsége, amely az egész világon elterjedt, és folyamatosan súlyos károkat okoz. A betegség minden évben járványszerűen lép fel, emiatt a rózsa védelme, mint vázra, a lisztharmat elleni védelemre épül.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a fertőzött rügyekben micéliummal telel át. A gomba konídiumai a szél, az öntöző- és esővíz segítségével terjednek széjjel. A konídiumok 95–98%-os relatív páratartalmú levegőben csíráznak jól, vízcseppben rendszerint elpusztulnak. Csírázásuk 3–35 °C között lehetséges, de a csírázási optimum 21–27 °C között van. A gomba micéliuma a rózsa zöld részeinek felületén él, és a tápanyagokat a bőrszövet alatti sejtekbe növő hausztóriumaival veszi fel.

Ökológia és előrejelzés: a rózsalisztharmat járványszerű fellépésére a meleg, erősen párás időjárás a kedvező. Hazai viszonyaink között a nyár elején, majd a nyár végén és őszszel alakulnak ki járványok.

Védekezés: mély fekvésű, magas páratartalmú területeken nem tanácsos szaporítóanyagot és vágott virágot termelni. Parkokban a mély fekvésű területekre kevésbé fogékony fajtákat célszerű telepíteni. A rózsaültetvényt a teljes vegetációban gyommentesen kell tartani. A tavaszi metszéskor a beteg vesszőket célszerű erőteljesen visszametszeni, mert ezek rügyeiben valószínű a gomba áttelelése. Az első védekezést rügypattanáskor kell végrehajtani. Járványveszélyes időszakokban, tavasztól nyár elejéig, valamint nyár végén, ősz elején 7–10, a száraz időszakban, nyár közepén, 10–14 naponként kell védekeznünk. Szisztémikus hatóanyagok használatakor a védekezési időszak egy héttel meghosszabbítható. A lisztharmat ellen a kontakt hatású dinokap, elemi kén, kinometionát, nitrotál-izopropil + kén és a szisztémikus hatású benomil, bupirimát, fenarimol, pirazofosz, tiofanát-metil és triforin hatóanyagú fungicidek használhatók. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

A hajtatott rózsa védelmének elve a leírtakkal azonos. A különbség az, hogy üveg alatt még inkább ügyelni kell a növényvédő szerek okozta szennyeződések elkerülésére.

Jól záródó növényházakban, kéngőzölő készülékek használata esetén nem kell a rózsalisztharmat ellen permetezni. A készülékekben elemi kén hatóanyagot (Floristella kénpor) gőzölögtetünk el.

A rózsa diplokarponos levélfoltossága

(Diplocarpon rosae)

Gazdanövény: a nemes és a vad rózsafajokon és -fajtákon fordul elő. Ezek fogékonysága változó.

Tünet: a levél színén 5–20 mm átmérőjű, barnásfekete színű, világos közepű foltok vannak. Szegélyük csipkézett, szabdalt. Erről kapta a betegség a „csillagfoltosság, csillagpenész” népies elnevezést. A foltokat sárga udvar határolja. A levél fonákán a foltok halványabbak. A levél megsárgul és lehullik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenhol előforduló, nagyon gyakori betegség. Teljes lombhullás a kártétel.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a lehullott levél, amelyben a gomba sztrómával telel át. Az áttelelt levélen április végétől acervuluszok fejlődnek, és az ezekből előtörő konídiumok fertőzik a rózsa levelét.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kifejlődésére a 18–27 °C léghőmérséklet és a 80–85%-os relatív páratartalom a kedvező.

Védekezés: a lehullott leveleket a talajba kell forgatni. A betegség ellen cineb, mankoceb, propineb, kaptán, benomil, tiofanát-metil vagy triforin hatóanyagú fungicidek valamelyikével permetezhetünk.

Rózsarozsda

(Phragmidium mucronatum)

Gazdanövény: a Rosa fajokon fordul elő.

Tünet: a levél színén pontszerű spermogóniumok, a levél fonákán, a levélnyélen, a hajtáson, a virágszáron és a csészeleveleken ecídiumok jelennek meg, amelyekből narancsvörös ecídiospórák szóródnak széjjel. Az ecídiumokkal borított növényrészek megvastagszanak, deformálódnak. Később a levél színén sárga, szögletes foltok jelennek meg, és a levél fonákán sárgás színű, szétporzódó uredoszóruszok, majd fekete teleutoszóruszok képződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: díszfaiskolában rózsa alanyokon, erdősávokban a vad fajokon okoz erőteljes lombhullást. Újabban a nemes rózsákon is egyre terjed.

A kórokozó életmódja: a kórokozó egygazdás, teljes fejlődésű rozsda. A talajra hullott levélen uredo- és teleutospórákkal telel át. Néha a torzult vesszőben micéliummal is. Tavasszal a bazidio-, az ecidio- és az uredospórák fertőznek. Nyáron a széllel tovasodródó uredospórákkal terjed.

Ökológia és előrejelzés: a rozsda nyár végén, ősz elején mutatkozik a legerőteljesebben.

Védekezés: a nyugalmi időszakban a leveleket a talajba kell forgatni. Metszéskor a deformálódott vesszőket el kell távolítani. A betegség ellen a kontakt hatású cineb, mankoceb vagy propineb és a szisztémikus hatású fenarimol, oxikarboxin vagy triforin hatóanyagú gombaölő szerek használhatók. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.