Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

33. fejezet - A muskátli

33. fejezet - A muskátli

A muskátli betegségei

A vírusos betegségek közül a mozaik (cucumber mosaic cucumovirus) gyakori, mechanikai úton és levéltetűvektorokkal terjed. A gyűrűsfoltosság (pelargonium ringspot carmovirus), a virág színtörése (pelargonium flower break carmovirus) és a levélfodrosodás (pelargonium leaf curl tombusvirus) mechanikai úton és a talajban gyökérérintkezéssel terjed.

A baktériumos betegségek közül a muskátli xantomonászos betegése (Xanthomonas campestris pv. pelargonii) a legjelentősebb. Ritkábban fordul elő a muskátli rodokokkuszos betegsége (Rhodococcus fascians), amely a szártőnél rendellenesen fejlődő levélrozettákról könnyen felismerhető.

A gombás betegségek közül a muskátlirozsda (Puccinia pelargonii-zonalis) a kerti muskátlin fordul elő és súlyos károkat okoz. Növényházban és a dugványok gyökereztetése során a muskátli botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea), ritkábban a muskátli pítiumos szárrothadása (Pythium debaryanum) fordul elő.

A muskátli levélfodrosodása

(Pelargonium leaf curl tombusvirus)

Gazdanövény: a P. zonale hibrideken gyakori, a P. peltatum hibridek kevésbé fogékonyak.

Tünet: a betegség tünetei évszakonként változnak, módosulnak. Tavasszal jól láthatók, nyáron és ősszel alig láthatóan maszkírozódnak. A levél színén kör vagy csillag alakú, sárgászöld, majd sárga foltok láthatók. Idült fertőzés esetén a foltok közepén barna, pontszerű elhalás keletkezik, és a levél átlyukad. A sérült levél felhólyagosodik, görbül, kanalasodik, a levéllemez csíkokban bereped. A beteg növény gyengén fejlődik, virághozama csökken.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a muskátli vírusos betegségei közül a levélfodrosodás könnyen felismerhető, emiatt jelentőségét gyakran eltúlozzák.

A kórokozó átvitele, terjedése: a legjelentősebb fertőzési forrás az élő, beteg növény. A mag mint fertőzési forrás gyakorlatilag nem jelentős. A vírus terjedése növénynedvvel történhet. Az átvitel dugványvágó késsel, érintéssel, továbbá a gyökér vagy a levél érintkezésével a legvalószínűbb.

Ökológia: a léghőmérséklet befolyásolja a tünetek kialakulását. Magas hőmérséklet esetén a kezdeti tünetek alig látszanak, esetleg eltűnnek. A betegség inkubációs ideje 4–6 hét.

Védekezés: csak egészséges anyanövényekről szabad szaporítóanyagot szedni. Vírusmentes növényeket merisztématenyésztéssel kombinált hőkezeléssel nyerhetünk. A dugványok hőkezelése 38 °C-on, 4 héten át tart.

A muskátlit tavasszal bonitáljuk, és a beteg töveket ilyenkor szelektáljuk.

Dugványszedéskor a dugványvágó kést minden anyanövény után nátrium-hidroxid-oldatba kell mártani.

A muskátli xantomonászos betegsége

(Xanthomonas campestris pv. pelargonii)

Gazdanövény: a Pelargonium nemzetség fajain fordul elő. A P. zonale hibridek erősen, a P. peltatum hibridek közepesen, a P. grandiflorum hibridek gyengén fogékonyak.

Tünet: a betegség két jellemző tünettípusa a levélfoltosság és a szárrothadás. A levélen általában a levélszéltől kiinduló, kör alakú, vízzel átitatott foltokat láthatunk, amelyek néhány nap alatt 3–5 mm átmérőjűek lesznek. Közepük megbarnul vagy barnásfekete lesz, szegélyük sárga. A foltok összefolynak, és a levél hamarosan elszárad. Esetenként a folt az érközökben található, és a leveleken érközi sárgulás, majd nekrózis következik be.

A száron vizenyős, egyre növekvő, sötétbarna, majd fekete, foltszerű elhalások láthatók. Az elhalás a teljes szárrészre kiterjed, és a szár nedvesen, nyálkásan elrothad, majd ráncosan összetöpped, megfeketedik, elszárad. A száron levő levelek is elszáradnak. A dugványokon a rothadás a metszlaptól indul ki és felfelé halad. A gyakorlatban ezt a tünetet „feketetalpasságnak” nevezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a muskátli elterjedt, nagyon gyakori betegsége. Súlyos, néha 80–90%-os kár is kialakulhat.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a beteg növény és a talajon elfekvő növénymaradványok. Az elhalt növényben csak néhány hónapig életképes a baktérium. Növényállományban a baktériumot a szétfröccsenő öntözővíz terjeszti. Gyakori terjesztője a dugványvágó eszközre tapadt növénynedv is. A baktérium a légző- és párologtatónyílásokon, valamint sebeken keresztül fertőz, és a sejt közötti járatokban terjed széjjel a növényben.

Ökológia és előrejelzés: a fertőzésre a magas páratartalom, a sok csapadék és a magas hőmérséklet a kedvező. A baktérium optimális hőigénye 24–27 °C. Kedvező viszonyok esetén az inkubációs idő 2–4 nap. A növények teljes pusztulása 20–24 nap alatt következik be.

Védekezés: a muskátlit gőzölt talajban termesszük! Anyanövénynek csak merisztématenyészetben szaporított, baktériummentes növények használhatók. Az anyanövényeket szellősen ültetjük, és tető alatt tartjuk, hogy a növényekre jutó víz mennyisége szabályozható legyen. Az öntözővizet lehetőleg a talajra kell juttatni. A növények levélzetét ajánlatos szárazon tartani.

A dugványt kézzel törjük. Kés használata esetén a késeket kálium-permanganát, klorogén vagy nátrium-hipoklorit vegyszerek valamelyikébe mártogatva, felváltva használjuk. A vegyszeres fertőtlenítés elmaradása a dugványok fertőződéséhez vezethet. Korán, augusztusban kell dugványozni, hogy a gyors gyökeresedés feltételei biztosítottak legyenek. A dugványokat hűvös, száraz növényházban teleltetjük.

Muskátlirozsda

(Puccinia pelargonii-zonalis)

Gazdanövény: a Pelargonium zonale fajon és hibridjein fordul elő. A P. peltatum és a P. grandiflorum, valamint a Geranium fajok rezisztensek. A P. zonale hibridek fogékonysága a „zonale vonal” karakterének csökkenésével párhuzamosan csökken.

Tünet: a levélen 5–8 mm nagyságú, kör alakú, sárga foltok láthatók. A levél fonákán, a foltok közepén barna uredoszórusz jelenik meg, amely körül hamarosan koncentrikus körívekben újabb szóruszok fejlődnek. A legkülső gyűrű körül ritkán, fekete, szurokszerű teleutoszórusz-gyűrű is képződhet. A foltok összefolynak, a levél elszárad, a növény felkopaszodik, virághozama kevés.

Uredo- és teleutoszóruszok a levélnyél, a szár, a pálhalevél és a kocsány felületén képződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség 1965 óta ismert hazánkban. Szabad földön és növényházban is előfordul. Elhanyagolt állományokban alattomosan felszaporodik és 80–90%-os levélfertőzöttség is kialakulhat.

A kórokozó életmódja: hazánkban a gomba szabad földön nem képes áttelelni, ezért a növényházban áttelelt növények az egyedüli fertőzési források. Ezeken a gomba uredospórái telelnek át. Gazdacserés rozsdagomba, köztesgazdája azonban nem ismert, uredospórás alakban tartja fenn magát, a teleutospóráknak nincsen szerepe. Az uredospórák a növények között széllel terjednek. A betegség fertőzött dugványokkal terjeszthető.

Ökológia és előrejelzés: az uredospórák 85–90%-os páratartalmú térben, vízcseppben 3–6 óra alatt csíráznak. Csírázásuk 7–27 °C között lehetséges, de a csírázási optimum 16–18 °C közötti hőmérsékleten van. A gomba 33–39 °C-on elpusztul. A nyári nagy melegben a muskátlirozsda teljesen visszaszorul, de nyár végén, ősszel a rozsda robbanásszerűen újra elhatalmasodik. A betegség inkubációs ideje 16–18 °C hőmérsékleten 24–48 óra.

Védekezés: a beteg levelet le kell szedni. A növényeket folyamatosan ellenőrizzük az esetleges rozsdafertőzés felkutatására.

A rozsdától a dugványokat hőkezeléssel vagy fungicides csávázással mentesíthetjük. A hőkezelést hőkezelő kamrában 39 °C-on, 48 órán át végezzük. A kezelés során a gomba micéliuma és uredospórája egyaránt elpusztítható. A fungicides csávázás során oxikarboxin + cineb hatóanyagok keverékéből készült csávázólében 10 percig áztatjuk a dugványokat.

A muskátlidugványokat 7–10, a növényállományt a betegség észlelése esetén 14–18 naponként kell permetezni, fenarimol + mankoceb, oxikarboxin és triforin hatóanyagok váltakozó használatával. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.