Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A krizantém kártevői

A krizantém kártevői

A krizantém védelmét meghatározó kártevők részben a növényházakban általánosan előforduló sok tápnövényű kártevők köréből kerülnek ki, másrészt, akadnak olyan kártevők, amelyeknek a krizantém a legfontosabb tápnövénye.

A polifág fajok közül a krizantém védelmében meghatározó jelentőségű a virágot károsító nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis), a levelet károsító üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum), a gerbera-aknázólégy (Liriomyza trifolii), a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) és a valódi levéltetvek (Aphididae).

A krizantém kártevői között a legjelentősebb faj a krizantém-levélfonálféreg (Aphelenchoides ritzema-bosi). A bimbókat és a virágkezdeményeket károsító mezei poloskák (Lygus spp.) előfordulása, különösen a halottak napjára időzített krizantém esetében, gyakran számottevő mértékben rontja a virágok minőségét és ezáltal csökkenti az eladható virágok mennyiségét.

Krizantém-levélfonálféreg

(Aphelenchoides ritzema-bosi)

Tápnövénykör: a krizantém-levélfonálféreg annak ellenére, hogy sok tápnövényű kártevő, jelentős kárt elsősorban a krizantémon és néhány páfrányfajon okoz.

Kárkép: a kárkép a növények alsó, idősebb levelein jelentkezik először. A leveleken erek által határolt, kezdetben sárga, majd barna elszíneződés alakul ki. A károsított levelek, miután felületük nagyobb részét a fonálférgek megtámadták, elszáradnak. A növények szára a tövi részen felkopaszodik. A kártétel mértéke nagymértékben függ a fajták érzékenységétől.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a krizantémot termesztő kertészetekben általánosan előforduló, kozmopolita faj. Gyors szaporodása és súlyos kártétele miatt megjelenése nagy veszélyt rejt magában.

Fejlődésmenet: endoparazita fonálféreg. Évente sok nemzedéke fejlődik. Az egyes nemzedékek nem különülnek el egymástól. Általában szaporítóanyaggal terjed. A fertőzött anyanövényről szedett dugványok, még akkor is, ha tünetmentesek, a fonálféreg fertőzés veszélyét hordják magukban. Ritkán a talajból is kiindulhat a fertőzés. A krizantém-levélfonálféreg a növény belsejében, tojásokkal szaporodik. Egy nemzedék kifejlődéséhez mindössze két hétre van szükség. A károsodott, elszáradó leveleket a fonálférgek elhagyják, és a szomszédos levelek sztómáján behatolva a növény belsejében tovább szaporodnak. Az egymáshoz érő, nedves felületű levelek megkönnyítik a krizantém-levélfonálféreg állományon belüli gyors elterjedését.

Ökológia és előrejelzés: a krizantém-levélfonálféreg nedvességkedvelő faj. A számára kedvezőtlen, száraz körülményeket anabiotikus állapottal vészeli át.

A kártevő felderítését a tünetet még nem mutató növények esetében levélmintavétellel végezzük. A leveleket 0,5–1 cm-es csíkokra vágjuk és Petri-csészében, csapvízben mintegy félóráig áztatjuk. A levelet elhagyó fonálférgek sztereomikroszkóp alatt vizsgálhatók.

Védekezés: a krizantém-levélfonálféreg elleni védekezés alapvető feltétele az egészséges szaporítóanyag. Ennek előállítására a szaporításra szánt anyanövényeket a fajtaazonosság értékelésén túl, a fonálféreg-fertőzöttség szempontjából is szelektáljuk. Az értékes, továbbszaporításra szánt, de fonálféreggel fertőzött anyanövényeket kémiai kezeléssel mentesíthetjük. Az anyanövényekben lévő fonálférgek ellen ültetéskor, nematocid hatást is adó, oxamil hatóanyagú granulátum kiszórásával védekezhetünk. A dugványszedést megelőzően, az anyanövények hajtatásakor, ugyancsak oxamil hatóanyagú permetezőszertől várhatunk jó eredményt.

A fertőzött dugványok 40 °C-on 1 óra hosszat tartó melegvizes csávázással is mentesíthetők.

A gyökeres dugványok vásárlásakor, kiültetés előtti mintavétellel győződjünk meg a fonálféreg-fertőzöttség mértékéről vagy a szaporítóanyag mentességéről. A már kiültetett növény akár gyökéren, akár levélen keresztül felszívódó oxamil hatóanyagú növényvédő szerekkel megvédhető, a növényállomány záródása előtt kijuttatva. Mivel a kártevő talajjal is terjedhet, kerüljük a krizantém ismételt termesztését ugyanazon a területen.

Mezei poloskák

(Lygus spp.)

Tápnövénykör: termesztett és vadon élő fészkes virágú növényfajok, továbbá a legkülönbözőbb növénycsaládokba tartozó lágy szárú gyomnövények. Legjelentősebb kártétel a krizantémon alakul ki.

Kárkép: a krizantém bimbók és virágok féloldalasan fejlődnek. A növények levelén a szívogatás helyén sárga, majd nekrotizálódó foltok alakulnak ki. Az elhalt szövetrészek helyén, a környező egészséges részek növekedésekor, a levél felszakad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az országban általánosan elterjedt fajok. A Lygus fajok közül a változó mezei poloska (Lygus pratensis), a szőrös mezei poloska (Lygus rugulipennis) és a világoszöld mezei poloska (Lygus gemellatus) fordul elő leggyakrabban. A krizantém jelentősebb kártevői közé tartoznak. A bimbókon okozott kártételük következtében a virágok deformálódnak, és így értékesíthetetlenek.

Fejlődésmenet: kétnemzedékes fajok. Az imágók növénymaradványok között, az avarban telelnek át. Az első nemzedékük gyomnövényeken fejlődik, majd a második nemzedék imágói augusztus–szeptember hónapokban jelennek meg a krizantémon. A hajtáscsúcs szívogatásával a tenyészőcsúcsban lévő virágkezdemény rendellenes fejlődését idézik elő. A kártétel következtében létrejött virágtorzulás csak egy-két hónap elteltével válik szembetűnővé. Kártételük az ősz folyamán a növényházakban folytatódik, sőt sokszor a már fűtött növényházban a szabadból behúzódó imágók révén a kártétel veszélye fokozódik.

Ökológia és előrejelzés: a növényházak környezetében lévő elhanyagolt, gyomos területek kedveznek a Lygus fajok tömeges elszaporodásának.

A növényállomány rendszeres vizsgálatával kísérjük figyelemmel a poloskák megjelenését. Jelenlétük különösen akkor veszélyes, ha a hajtáscsúcsban a virágkezdemény megjelent. Ekkortól már négyzetméterenként 1-2 poloska előfordulása is veszélyes.

Védekezés: a növényház közvetlen környezetében lévő gyomok irtásával, a műveletlen területek felszámolásával a poloskák megtelepedése csökkenthető. Tömeges megjelenésük esetén vegyi védekezéssel akadályozható meg a kártétel. A számításba jövő kontakthatású hatóanyagok közül a deltametrin, a cipermetrin, a permetrin + tetrametrin, a mély hatásúak közül a metomil hatásos. A poloskák elhúzódó betelepedése esetén a készítmények hatástartamától függően a permetezés többszöri megismétlésére lehet szükség. Mivel a poloskák kártétele a sok kézi munkát igénylő bimbózás idejére esik, ezért elsősorban a rövid munka-egészségügyi várakozásidejű készítményeket részesítsük előnyben.

Nyugati virágtripsz

(Frankliniella occidentalis)

A növényházban termesztett krizantém veszélyes kártevője. Különösen a fűtött üvegházakban, az időzített krizantémtermesztésben lehet súlyos a virágkártétele. A sziromlevelek szívogatásával okozott színelváltozás jelentős minőségrontó tényező. A fertőzött virágok a karanténrendszabályok értelmében a nemzetközi virágkereskedelemben nem vehetnek részt. A nyugati virágtripszről részletesebben A szegfű kártevői c. fejezetben olvashatunk.

Üvegházi molytetű

(Trialeurodes vaporariorum)

A krizantém gyakori, de nem túl jelentős levélkártevője. Ebben az is közrejátszik, hogy a növényházban a sűrű lombozatú, magas páratartalmú krizantémállományban az üvegházi molytetű levélfonákon élő lárváin gyakori az entomopatogén gombák, főleg az Aschersonia sp. előfordulása. Részletesen lásd A paradicsom kártevői c. fejezetben.

Gerbera-aknázólégy

(Lyriomyza trifolii)

Amerikából a 70-es évek közepén krizantémdugványokkal, Kenyán keresztül került Hollandiába, majd innét behurcolták Európa valamennyi országába. A krizantém egyik legveszélyesebb kártevője. A kártétel mértékét illetően a termesztett fajták között lényeges eltérés mutatkozik. A kártevőről részletesen A gerbera kártevői c. fejezetben olvashatunk.

Valódi levéltetvek

(Aphididae)

A krizantém a visszatörést követő hajtásnövekedés megindulásától a virágzásig veszélyeztetett a levéltetvek kártételétől. Az erőteljes növekedésben lévő hajtáson, a fiatal levélzeten kedvező táplálkozási feltételeket talál több levéltetűfaj is. A leggyakrabban a sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helichrysi), a csíkos burgonya-levéltetű (Macrosiphum euphorbiae) és a zöld bogáncslevéltetű (Brachycaudus cardui) károsít a krizantémon. Az említett fajok közül a csíkos burgonya-levéltetű növényházakban anholociklikusan egész évben szaporodik. A szabad földön holociklikusan szaporodó másik két faj fás szárú tápnövénye a szilva, és erről vonul a nyár folyamán a fészkes virágú növényekre, köztük a krizantémra. A sárga szilvalevéltetűnek növényházban anholociklikus populációi is ismertek.

Védekezés: a krizantémon károsító levéltetvek a növény permetlé által jól elérhető részein szívogatnak, így ellenük a kontakt és a felszívódó rovarölő szerek (pirimikarb, dimetoát, acefát, cipermetrin, deltametrin, permetrin + tetrametrin, alifás zsírsav) egyaránt hatásosak. Különösen a szisztémikus készítmények használatakor kell ügyelni a túladagolásból adódó fitotoxikus hatás elkerülésére. Mivel a termesztett nagyszámú fajta érzékenysége eltérő, a fajtánkénti kezelési próbák elvégzése indokolt.

Közönséges takácsatka

(Tetranychus urticae)

Lásd: Az uborka kártevői.