Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

32. fejezet - A krizantém

32. fejezet - A krizantém

A krizantém betegségei

A vírusos betegségek közül a virágtorzulás (tomato aspermy cucumovirus) gyakori. Ritkábban fordul elő a krizantém B vírusa (chrysanthemum B carlavirus), ami gyakran tünetmentes, és a tünetek csak más vírussal való fertőződés után jelentkeznek. A krizantémon a paradicsom bronzfoltosság (tomato spotted wilt tospovirus) is előfordul. A levelek foltszerűen vagy teljesen megbarnulnak, majd elszáradnak. Lásd: Paradicsom vírusos betegségei. A vírus veszélyes vektora a Frankliniella occidentalis.

A krizantém ervíniás hervadása (Erwinia chrysanthemi) ritkán előforduló baktériumos betegség.

A gombás betegségek közül a közelmúltban megjelent fehérrozsda (Puccinia horiana) okozza a legnagyobb kiesést. Fóliaházakban esetenként a didimellás betegség (Didymella ligulicola) léphet fel, szár-, levél- és virágrothadás következik be. Vegyes profilú kertészetekben a szklerotíniás betegség (Sclerotinia sclerotiorum) szárrothadást okozhat. Virágzó állományokban és dugványokon a botrítiszes betegség (Botrytis cinerea) gyakori. Szabad földön, főképpen évelő krizantémnövényeken a krizantémrozsda (Puccinia tanaceti és P. chrysanthemi) és a szeptóriás levélfoltosság (Septoria chrysanthemella, S. obesa) lehet alkalmi károsító, növényházban pedig a lisztharmat (Oidium chrysanthemi).

A krizantém virágtorzulása

(Tomato aspermy cucumovirus)

Gazdanövény: krizantém és más növény.

Tünet: a levéltünet ritka, ha van, akkor mozaik- vagy gyűrűsfoltosság látható. A virág fakó színű, gyakran zöldes árnyalatú. A sziromlevelek csavarodottak, a virág „kócos” kinézetű.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan előforduló betegség.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírust levéltetűvektorok terjesztik, dugványvágáskor növénynedvvel is átvihető.

Védekezés: vírusmentes szaporítóanyagot használjunk! A beteg növényeket virágzáskor szelektálhatjuk. A levéltetvek ellen védekezünk. A dugványvágó kést minden vágás után nátrium-hidroxid oldatba kell mártogatni.

A krizantém didimellás betegsége

(Didymella ligulicola)

Gazdanövény: a növényházban termesztett krizantémon fordul elő. A fajták fogékonysága nagymértékben eltérő.

Tünet: a levélen kör alakú vagy a levél szélétől kiinduló szürkésbarna, enyhén vizenyős, egyre nagyobbodó foltok vannak, amelyek gyakran az egész levélfelületre kiterjednek. A levél elhal.

A száron ovális, sötét- vagy lilásbarna, 5–10 cm-es, hosszúkás foltok láthatók. Ha a foltok a szárat körülölelik, a folt feletti szár, a levél és a virág elhervad, elszárad. A foltokban lévő levelek is elhalnak és elszáradva, a száron lefelé csüngenek.

A virágok fészkéből barna rothadás indul ki, ami fokozatosan a nyelves virágokra is kiterjed, a virág elrothad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon 1979 óta fordul elő. A műanyag fóliás termesztőberendezésekben súlyos károk keletkezhetnek. Fogékony fajták olykor teljesen megsemmisülnek. A betegséget a kórokozó anamorf alakjáról „aszkohitás betegségnek” is nevezik.

A kórokozó életmódja: a gomba növénymaradványokban telel. Dugványokkal hurcolható széjjel. Aszkospórái a légmozgással, piknokonídiumai a szétfröccsenő vízzel terjednek. A bőrszöveten, a sztómán és a sebeken át fertőz.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó termesztőházakban fordul elő. A levegő magas páratartalma a betegség kifejlődésének fő feltétele. A betegséget a fogékony fajták állandó megfigyelésével előre jelezhetjük.

Védekezés: csak egészséges anyanövényekről szabad dugványt szedni. A krizantémot gőzzel fertőtlenített talajban hajtatjuk. A növényházban a páratartalmat állandó szellőztetéssel alacsonyan tartjuk. A betegség észlelése esetén a krizantémállományt ditianon, mankoceb, propineb vagy benomil, fenarimol, tiofanát-metil, triforin hatóanyagok váltakozó használatával védhetjük meg.

Krizantém-fehérrozsda

(Puccinia horiana)

Gazdanövény: a fehérrozsda a Chrysanthemum nemzetség egyes fajain fordul elő. A krizantémhibridek fogékonysága eltérő. A termesztett fajták fogékony, kevésbé fogékony, csaknem rezisztens, rezisztens, gyakorlatilag immúnis és immúnis csoportokba oszthatók.

Tünet: a tünetek a levélen és a hajtáson láthatók. A levéltünet a gyakori, jellegzetes és könnyen felismerhető: a levél színén apró, sárga foltok keletkeznek, majd kerekded, besüppedő közepű foltok alakulnak ki. Ezek később megbarnulnak, és a levélszövet elhal. A fonákon kiemelkedő, bőrszövettel borított, fehér teleutotelepek fejlődnek, ezekről kapta a betegség a fehérrozsda elnevezést. Az első teleutotelepet körkörösen újabbak veszik körül. A foltok gyakran összefolynak, és a levéllemez jelentős részére kiterjednek. A fehér teleutotelepek elöregedve megbarnulnak. A súlyosan fertőzött levél enyhén hullámos, a fonák felé kanalasodó. A beteg levelek lekonyulnak, elszáradva a száron maradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európába Japánból hurcolták be, Magyarországon 1989 őszén fordult elő először, és azóta az egész országban elterjedt. A krizantémon súlyos levélpusztulás következik be, a hajtás és a virág gyengén fejlett. A fehérrozsda Magyarországon karanténbetegség, észlelése esetén a zárlati rendelkezés szerint kell eljárni.

A kórokozó életmódja: hiányos fejlődésű, egygazdás rozsda, csak teleuto alakja van. Fertőzési forrás az élő, beteg növény. A rozsda a növényházban telel. A szabadföldi áttelelés nem valószínű. Nagy távolságokra dugványokkal hurcolható széjjel. Növényállományban a légmozgással széthulló bazidiospórákkal terjed. A gomba hőoptimuma 17–22 °C, ilyenkor a teleuto- és bazidiospórák 2–7 óra alatt csíráznak, és a bazidiospórák néhány óra alatt fertőznek. A betegség lappangási ideje 7–14 nap.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kifejlődésének – az alacsony hőmérséklet mellett – a levegő 90–100%-os relatív páratartalma és a növények felületére lecsapódó páraréteg kedvez leginkább. A betegség esetleges megjelenését a fogékony fajták megfigyelésével észlelhetjük megbízhatóan.

Védekezés: a védekezés fontos tényezői: az egészséges szaporítóanyag, a növénymaradványok megsemmisítése és a megelőző állományvédelem. A fertőzött növényről nem szabad dugványt szedni. A fehérrozsda elsősorban az anyanövényekben telel át, ezért ezeket folyamatos kémiai védelemben kell részesíteni. A növénymaradványokat talajba forgatással semmisítjük meg. A rezisztens fajták termesztése csökkenti a fehérrozsda elszaporodásának veszélyét, ezek kémiai védelem nélkül is termeszthetők. A levélzet szárazon tartása, a levegő páratartalmának csökkentése, a gyakori szellőztetés, a nitrogénbőség elkerülése gátolja a fehérrozsda megtelepedését. Kémiai védekezést a fogékony és az alacsony rezisztenciafokú fajták igényelnek. A hatóanyagok megválasztásakor a fajták eltérő növényvédőszer-tűrését is figyelembe vesszük.

Permetezésre a kontakt hatóanyagok közül a cineb, a mankoceb vagy a propineb javasolható, prevencióra 10–14, gyógyító védekezésre 7–10 naponkénti kezeléssel.

A szisztémikus hatóanyagok közül az oxikarboxin és a triforin javasolt, 12–15 naponkénti kezeléssel. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

A fehérrozsda ellen újabban a biológiai védekezés lehetősége is felmerült a rozsdagomba telepein élősködő Aphanocladium album és Verticillium lecanii parazita gombákkal. A védekezési technológia azonban még nem kidolgozott.

A krizantém botrítiszes betegsége

(Botrytis cinerea)

Gazdanövény: a kórokozó sokgazdás gomba.

Tünet: a virág elnyílott sziromleveleinek a csúcsa barnulni kezd, ami fokozatosan az egész virágra kiterjed. A virágon szürkésfehér micéliumszövedék, majd egérszürke konídiumtartó gyep jelenik meg. A beteg virágról érintésre szürke porként szállnak tova a konídiumok.

A dugványokon a gyökereztetés alatt a dugvány töve megpuhul, nyálkás lesz, elhal.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a termesztőházakban nevelt krizantémon fordul elő, a túlnyílott virágokon. Jelentős kár keletkezhet a helytelenül időzített és értékesítésre hosszan váró állományokban. A dugványelhalás kisebb jelentőségű.

A kórokozó életmódja: sokgazdás, fakultatív parazita gomba. Növénymaradványokban, a talajon telel, szkleróciumokkal. Konídiumokkal terjed.

Ökológia és előrejelzés: párás, meleg, szellőzetlen viszonyok között hatalmasodik el a betegség, ha ősszel a virágok korán kinyíltak, és a virágzást a krizantém letakarásával és hűvösen tartásával próbálják késleltetni.

Védekezés: a növényeket szellősen kell nevelni: rendszeresen kell szellőztetni. Az elnyílott virágokat meg kell semmisíteni. A növények lombját szárazon kell tartani.

A kémiai védekezés az agrotechnikai védekezési eljárások kiegészítője csupán. A betegség fellépése esetén iprodion, vinklozolin vagy benomil hatóanyaggal permetezhetünk és procimidon hatóanyaggal füstölhetünk.