Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A gerbera kártevői

A gerbera kártevői

A gerbera növényházban termesztett, melegigényes növény, kártevői elsősorban a behurcolt, úgyszintén melegigényes kártevők közül kerülnek ki.

A leggyakrabban előforduló levélkártevő az üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum), a gerbera-aknázólégy (Liriomyza trifolii), a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) és a hazai faunából kikerülő, de növényházi körülmények között még nagyobb károkat okozó közönséges takácsatka (Tetranychus urticae). A levéltetvek kolóniái, bár esetenként megtalálhatók a gerberavirágokon, nem tartoznak az előzőkben felsorolt jelentős fajok közé.

A gerbera talajtakaró, dús levélzete sokszor a meztelen csigák (Limacidae, Arionidae) elszaporodásának is kedvez.

A gyökéren élő kártevők közül a gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.), mint polifág, melegigényes fajok a gerberán is károsíthatnak. Kártételükkel elsősorban akkor kell számolni, ha a gerberát megelőző növényállomány vagy a szaporítóanyag fertőzött volt.

Közönséges takácsatka

(Tetranychus urticae)

Tápnövénykör: sok tápnövényű, termesztett és gyomnövényeken egyaránt gyakori.

Kárkép: az erősen károsított leveleken klorofillelhalás következtében levélsárgulás lép fel, majd a levelek gyorsan elöregszenek. A kártétel a virág sziromleveleire is kiterjedhet és (különösen a piros virágú fajtákon) a takácsatkák szívogatásának nyoma apró, sárga pontok formájában jelentkezik. A kártétel következtében a növények növekedése lelassul, az újonnan növő levelek kisebbek lesznek. A kárkép kezdetben a növényház szárazabb részein, így a fűtőcsövek közelében, gócokban jelentkezik, majd az egész állományra átterjed.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a közönséges takácsatka a gerbera egyik jelentős kártevője. Megjelenésével és súlyos, a növényállomány teljesítőképességét veszélyeztető kártételével valamennyi gerberaállományban számolni kell.

Ökológia: lásd Az uborka kártevőinél.

Fejlődésmenet: lásd Az uborka kártevőinél.

Előrejelzés: a gerbera-szaporítóanyag, később a kiültetett növényállomány hetenkénti levélvizsgálatával nyomon követhetjük a közönséges takácsatka megjelenését, és megelőzhetjük váratlan, gyors elszaporodását.

Védekezés: az egészséges szaporítóanyag, a gyommentes növényállomány, a gerbera igényének jobban megfelelő, nagyobb páratartalom egyaránt csökkentheti a kár bekövetkezését.

A gerberán károsító közönséges takácsatka elleni kémiai védekezést nehezíti, hogy a számításba jövő kontakthatású speciális akaricidek (különösen idősebb, záródott növényállományban) nehezen juttathatók ki a takácsatkák élőhelyére. A kémiai védekezés várható hatékonysága abban az esetben is gyenge, ha a kártételi folyamat előrehaladtával a takácsatkák a levél fonákán, már szövedék védelmében károsítanak. A speciális akaricidek, továbbá más kártevők előfordulása esetén az akaricid mellékhatású rovarölő szerek közül csak azok használhatók, amelyek nem festik a virágokat. Az engedélyezett hatóanyagok közül a fenbutatin-oxid és az amitráz, mint speciális akaricid, az akaricid mellékhatású inszekticid hatóanyagok közül a fenpropatrin és az oxamil nedvesítőszerrel együtt kipermetezve hatásos a közönséges takácsatka ellen.

Gerbera-aknázólégy

(Liriomyza trifolii)

Tápnövénykör: lágy szárú növények. Leggyakrabban gerberán és krizantémon fordul elő. A gerbera-aknázólégy gerbera- és krizantém-szaporítóanyaggal terjedt el egész Európában, és a legnagyobb károkat is ezeken a növényeken okozta. A zöldséghajtatásban ott jelentkezett kártevőként, ahol a dísznövényeket és a zöldségféléket közeli növényházakban termesztették. A hajtatott zöldségfélék közül kedvelt tápnövénye a paradicsom. Az uborkán, a paprikán, a sárgadinnyén is előfordul. A termesztett növényeken kívül számtalan gyomnövényen (pl. Amaranthus, Chenopodium, Sonchus fajokon) is kifejlődik.

Kárkép: a gerbera-aknázólégy levélkártevő. A leveleken 1–2 mm széles, fehér, kanyargós lárvajáratokat, ún. aknákat készít. Súlyos kártétel esetén az aknák szinte a teljes levélfelületet beborítják, és a levél elszárad. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, a virághozam csökken.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a gerbera-aknázólégy Floridából krizantém-szaporítóanyaggal, Kenyán keresztül érkezett Európába. Először Angliában észlelték, majd Hollandia dísznövénytermesztő növényházaiban a ’70-es évek közepén okozott súlyos károkat. Magyarországra 1978-ban Hollandiából került gerbera-szaporítóanyaggal. Mint karanténkártevő jelentős zavarokat okozott a nemzetközi dísznövényszaporítóanyag-kereskedelemben.

Fejlődésmenet: az 1-2 mm nagyságú imágók tojásaikat a levél színén az epidermisz alá süllyesztik. A tojásból 2-3 nap alatt kikelő lárva a levél szövetében haladó, szabálytalan rajzolatú aknában, a gerbera igényének megfelelő hőmérsékleten 6-7 nap alatt fejlődik ki, majd az aknát elhagyva a talajban 0,5–1,5 cm mélyen bebábozódik. Ha a talajhőmérséklet 15 °C alá csökken, a bábnyugalom ideje lényegesen meghosszabbodik. Egy nemzedék 16–25 nap alatt fejlődik ki, így évente több nemzedéke is kialakulhat. Fűtött növényházakban télen is károsít.

Ökológia és előrejelzés: melegigényes kártevő. Hazai körülmények között csak a növényházakban okozhat károkat annak ellenére, hogy a nyár folyamán a növényházak környékén előforduló gyomnövényekre a növényházakból kirepülő imágók tojást raknak, sőt azokon ki is fejlődnek. Szabadföldi körülmények között nem telel át.

Az imágók rajzása 400 m2-enként, a növényállomány felett elhelyezett sárga színű, ragadós lapokkal jól megfigyelhető. A gerbera-aknázólégy által veszélyeztetett dísznövény-szaporítóanyag beszerzésekor a növényvizsgálat terjedjen ki a nőstények tojócsöve által ejtett szúrásnyomok felderítésére is! Ha a növényvizsgálattal nem sikerül aknát, bábot vagy akár tojások lerakására utaló szúrásnyomokat felfedezni a szállítmányban, a kiültetett növény-állományba mégis haladéktalanul helyezzük ki a sárga, ragadós lapokat.

Védekezés: a kémiai védekezés elsősorban az imágók és a lárvák ellen eredményes. A védekezést az imágók észlelésekor kell elkezdeni és az imágók rajzása alatt mindvégig folytatni. Az imágók ellen deltametrin, cipermetrin, tiociklám, a fiatal lárvák ellen oxamil hatóanyagokkal védekezhetünk. Az imágók elleni kezeléseket a rajzás erősségétől függően 5–7 naponként szükséges ismételni. A lárvák elleni permetezést kiegészítő jelleggel, a tömeges lárvakelés idején ajánlott elvégezni.

A gerbera-aknázólégy elleni biológiai védekezés módszere kidolgozott. A Dacnusa sibirica és Diglyphus isaea fürkészdarazsak ismételt kibocsátásával a kártevő ellen kielégítő védelmet sikerült elérni. A Koppert cég Minex ® márkanéven forgalmazza a parazitoidokat.

Gyapottok-bagolylepke

(Helicoverpa armigera)

Kárkép: a növényházakba berepülő imágók utódai a gerberabimbók és a -virágok megrágásával augusztus–szeptember hónapokban károsítanak. Bár az utóbbi években a kártételét több alkalommal is megfigyelték, ennek ellenére alkalmi kártevőnek tekinthetjük.

Védekezés: lásd A szegfű kártevőinél.

Meztelen csigák

(Limacidae, Arionidae)

A gerbera sűrű növényállománya, talajt takaró levelei, továbbá a növényállomány nedves, meleg mikroklímája kedvező feltételeket teremt a meztelen csigák elszaporodásához és kártételéhez. Néhány kisebb jelentőségű cserepes növény kivételével a dísznövények között a gerbera a meztelen csigák által legjobban veszélyeztetett növényfaj. Védekezni metaldehid, valamint merkaptodimetur hatóanyagú molluskicid készítmények kijuttatásával, továbbá különböző csapdázási módszerekkel lehet.

Részletesen lásd A saláta kártevőinél.

Gyökérgubacs-fonálférgek

(Meloidogyne spp.)

A gyökérgubacs-fonálférgek kártétele gerberán a növényvédelmi higiénés szabályok betartásával elkerülhető. A dugványozással való szaporítás során nem kizárt a fonálféreg-fertőzés átvitele sem. Ennek ellenére a leggyakoribb fertőzési forrás a termesztőberendezés talaja, ahol az előző kultúrák termesztésekor a gyökérgubacs-fonálférgek kártétele már kisebb vagy nagyobb mértékben jelentkezett. A gerberán a gyökérgubacs-fonálféreg által okozott kárkép eltér a megszokottól. A gubacsképződés helyett a gyökereken csupán csekély megvastagodás képződik. Ennek ellenére a növényállományban a fertőzött növényeken számottevő növekedésbeli visszamaradást okoz.

Védekezés: lásd A paradicsom kártevőinél.

Nyugati virágtripsz

(Frankliniella occidentalis)

Lásd: A szegfű kártevői.