Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A saláta kártevői

A saláta kártevői

A saláta termesztési módja alapvetően meghatározza a kártevők előfordulását. A korábban általános tavaszi, szabadföldi salátatermesztés során a kártevő rovarok megjelenésével alig kellett számolni. A legtöbb gondot a meztelen csigák és olykor a valódi levéltetvek (Aphididae) okozzák.

Az új, nyáron is a felmagzás veszélye nélkül termeszthető fajták megjelenésével a salátát veszélyeztető kártevők száma is növekedett. A nyáron termesztett salátán fokozottan veszélyesek a valódi levéltetvek (Aphididae), továbbá a gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.), esetleg a mezei nyúl (Lepus europeus).

A hajtatott salátán, növényházi körülmények között, a meztelen csigák (Limacidae, Arionidae) és a valódi levéltetvek (Aphididae) károsíthatnak.

Meztelen csigák

(Limacidae, Arionidae)

Tápnövénykör: elsősorban azok a lágy szárú növényfajok, amelyek a csiga számára rejtekhelyet és nedves mikroklímát teremtenek. Földre boruló leveleivel a talajt takaró saláta a meztelen csigák egyik legkedveltebb tápnövénye és egyúttal rejtekhelye is.

Kárkép: a csigák reszelőnyelvükkel már a néhány leveles palántán szabálytalan alakú lyukakat rágnak, majd a salátafejbe behúzódott egyedek a fejet alkotó leveleken folytatják kártételüket. A meztelen csigák által károsított növényeken vagy a talajon a csigák ezüstösen csillogó váladéka (a csiganyál) jelenléte megkönnyíti és egyértelművé teszi a kárkép felismerését. A salátán kívül számos lágy szárú zöldségnövényen, főleg palántakorban a levél, a hajtás és a szár megrágásával jelentős kárt okoz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a meztelen csigák általánosan előforduló kártevők. Kártételükkel elsősorban a nedves mikroklímájú termőhelyeken, továbbá öntözéses termesztés esetén számolhatunk. A levelek megrágásával okozott kártételén kívül a fejesedett, betakarításra kész salátában meghúzódó meztelen csigák gyakran a termény értékesíthetőségét akadályozzák meg. A kártétel különösen azokban az újonnan létesített termesztőberendezésekben gyakori, amelyeket a korábbi években nem művelt, gyomos területeken létesítettek.

Fejlődésmenet: a salátán károsító meztelen csigák több fajból kerülnek ki, így életmódjuk változatos. Hímnős, tojással szaporodó állatok. Évente általában egy-két nemzedékük fejlődik. A telet növénymaradványok között, illetve talajba húzódva, vegyes fejlődésű alakok formájában töltik.

Ökológia és előrejelzés: nedvességkedvelő, fénykerülő fajok.

Egyedsűrűségük a talajba süllyesztett, sörrel töltött csapdákkal, valamint a talajra terített nedves rongydarabokkal jól megbecsülhető. A növényállomány vizsgálata során észlelt levélkártétel alapján már csak a bekövetkezett kárt tudjuk regisztrálni.

Védekezés: a meztelen csigák számát a talaj felületére szórt nedvszívó anyagok (pl. porított műtrágyák) csökkentik. Kémiai védekezésre metaldehid és merkaptodimetur hatóanyagok, mint csalogató és egyben csigaölő hatású anyagok használatosak. A csigaölő készítmények használhatóságánál meg kell említeni, hogy olyan zöldségféléknél, aminek a levelét fogyasztják (ilyen növény a saláta is), egészségvédelmi szempontból tilos az állománykezelés elvégzése. Ilyen esetben a csigák által veszélyeztetett területeken, főleg hajtatóházakban, a csigák elleni védelmet a növények kiültetése vagy vetése előtt lehet elvégezni.

Valódi levéltetvek

(Aphididae)

Tápnövénykör: polifág kártevők.

Kárkép: a saláta levelein kolóniákban szívogató levéltetvek az általuk ürített mézharmattal, levedlett lárvabőrökkel és jelenlétükkel szennyezik a salátát. A szívogatás hatására a levelek torzulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a növényházakban hideghajtatással termesztett salátát az anholociklikusan szaporodó, növényházakban rendszerint termesztett növényeken és olykor gyomnövényeken a tél folyamán is fennmaradó levéltetűfajok (Myzus persicae, Aulacorthum solani) károsítják. Kártételük rendszerint a fejesedés időszakában jelentkezik. Azokban a termesztőberendezésekben, ahol a tél folyamán a levéltetvek fennmaradása nem lehetséges (pl. fűtetlen fóliasátrak), a levéltetű kártételével csak a tavaszi, szabadföldi migráció indulása után kell számolni. Szabadföldi salátán a levéltetvek közvetlen kártétele, továbbá a vírusos betegségek levéltetvek általi terjesztése egyaránt jelentős.

Fejlődésmenet: a növényházakban károsító levéltetűfajok szűznemzéssel és elevenszüléssel szaporodnak. A megszületett egyedek mintegy másfél, két hét elteltével kifejlődnek, és ebből adódóan a nemzedékek gyorsan követik egymást. Egyedszámuk néhány hét leforgása alatt megsokszorozódhat.

Ökológia és előrejelzés: melegigényes fajok. Teleinket anholociklikus populációik csak növényházakban vészelik át.

Jelenlétüket a növényházban esetleg megtalálható, termesztett és gyomnövények átvizsgálásával, továbbá sárga ragadós lapok, illetve Moericke-féle sárga tál segítségével állapíthatjuk meg.

Védekezés: a hideghajtatás korai időszakában a levéltetvek megjelenése rendkívül ritka. Mennél közelebb járunk a levéltetvek számára is kedvező hőmérsékleti értékek szabadföldi kialakulásához, annál nagyobb mértékben számolhatunk a megjelenésükkel. Mindezek alapján a termesztés időzítésével a levéltetvek várható kártétele mérsékelhető. Azokban a növényházakban, ahol a termesztés a tél folyamán sem szünetel és a levéltetvek elszaporodásának lehetősége adott, a növényállomány váltásakor az előző kultúra növénymaradványainak és az esetleges gyomnövények talajba forgatásával a levéltetvek elszaporodását hátráltathatjuk. Amennyiben a salátán a levéltetvek első kolóniáinak megjelenését észleljük, indokolt a kémiai védekezés elkezdése. A védekezés célja annak megakadályozása, hogy a levéltevek a salátafejbe is behúzódjanak. A levéltetvek ellen pirimikarb, dimetoát, heptenofosz, deltametrin és permetrin + tetrametrin hatóanyagú készítmények, permetezés formájában kijuttatva hatásosak.

Gyökérgubacs-fonálférgek

(Meloidogyne spp.)

Tápnövénykör: lásd A paradicsom kártevőinél.

Kárkép: a károsított növények a növekedésben lemaradnak, és kisebb fejeket fejlesztenek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a saláta régről ismert tápnövénye mind a szabad földön, mind a növényházban károsító fonálféregfajoknak. Ennek ellenére számottevő kártételről ritkán olvashatunk a hazai szakirodalomban. Ennek elsősorban az az oka, hogy a salátát, mint hidegtűrő zöldségfajt, a fóliasátrakban és az üvegházakban a tenyészidő elején alacsony hőmérsékleten termesztették. Az alacsony talajhőmérséklet viszont a gyökérgubacs-fonálférgek számára kedvezőtlen, így kártétel rendszerint nem alakult ki. A korábbi években a szabadföldi termesztés zömmel a tavaszi, esetleg az őszi időszakra (áttelelő saláta) korlátozódott, amikor a fonálférgek számára kedvezőtlen hőmérsékleti értékek miatt a növények nem fertőződtek. A folyamatos salátatermesztés terjedésével, különösen a nyár folyamán a fonálféreg okozta kártétel fokozódott. A fertőzés létrejöttének lehetősége már a palántanevelés során is adott. Ha a palántanevelőben sikerült a fonálféreg-fertőzést elkerülni, a kiültetést követően a Meloidogyne hapla szabadföldi megjelenésével még számolhatunk, bár a hátralévő rövid tenyészidőben, szélsőségesen erős fertőzéstől eltekintve, komoly kártételtől nem kell tartanunk.

Részletesen lásd A paradicsom kártevőinél.

Mezei nyúl

(Lepus europeus)

Lásd: A dinnye kártevői.