Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

30. fejezet - A saláta

30. fejezet - A saláta

A saláta betegségei

A salátamozaik (lettuce mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus) a fejes saláta legjelentősebb betegsége, az ellenálló fajták termesztése és a levéltetvek elleni védekezés ezért döntő fontosságú.

A salátaperonoszpóra (Bremia lactucae) a fejes saláta ugyancsak fontos betegsége. Az ellenálló salátafajták termesztésével jelentősége csökkent. Tekintettel arra, hogy a fajták teljes ellenállósággal nem rendelkeznek, csökkentett kezelésekkel védekezni kell ellene.

A saláta botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea) és a saláta szklerotíniás betegsége (Sclerotinia sclerotiorum, S. minor) rendszeresen jelentkezik és a salátatövek pusztulását okozza. E talajlakó kórokozók a gyökérnyakat betegítik meg, ezért ellenük a megelőző védekezés feltétlenül indokolt.

A rizoktóniás palántadőlés (Rhizoctonia solani) fellépésére is számítani kell. Ellene megelőző védekezést kell alkalmazni.

Salátamozaik

(Lettuce mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus)

Gazdanövény: a termesztett salátafajok, valamint számtalan termesztett gyomnövény.

Tünet: a növények fejlődésükben visszamaradnak, fejképződés nélkül laza levélrózsát fejlesztenek. A levelek mozaikfoltosak, hólyagosak, klorotikusak, a levélér kivilágosodik. A levélerek között és mentén nekrotikus foltok figyelhetők meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a fejes saláta jelentős és gyakori betegsége. A saláta nem fejesedik, értékesítésre alkalmatlan, maghozama csekély, értéktelen.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési forrás az étkezési saláta közelében lévő számos termesztett és gyomnövény. A legfontosabb fertőzési forrás azonban a salátavetőmag. A lettuce mosaic potyvirus a beteg növények pollenjével az egészséges növényekre kerül, s azokat már a virágkötődés során megfertőzi, majd a kötődött mag belsejében helyezkedik el. A beteg magvakból szisztémikusan fertőzött növények fejlődnek, amelyekről a kórokozó az egészséges növényekre jut. A kórokozók terjesztésében számos levéltetűfaj vesz részt. A kórokozók még növényi szövetnedvvel is átvihetők.

Ökológia: a betegség terjedése a levéltetvek tömeges elszaporodásának függvénye.

Védekezés: az étkezési salátatáblát a maghozó táblától távol kell elhelyezni. Az egészséges vetőmag felhasználása a vetéshez azért fontos, mert a kórokozó a mag belsejében helyezkedik el, emiatt a vetőmag csávázása eredménytelen. A kórokozó terjedése a levéltetűvektorok gyérítésével akadályozható meg. A salátamozaik-ellenálló fajták előállítása és termesztése a legeredményesebb védekezési eljárás. E salátafajtákat a fajtaleírások közlik.

Salátaperonoszpóra

(Bremia lactucae)

Gazdanövény: fejes, endívia- és cikóriasaláta, valamint számtalan, a Compositae családba tartozó gyomnövény.

Tünet: a levél színén nagy, erek által határolt, szögletes foltok jelennek meg, amelyek először sárgászöld, majd sárga színűek, végül elszáradva barna színűek lesznek. A levélfolt fonákán hófehér bevonat (sporangiumtartó gyep) látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség főleg a palántanevelés, valamint a fólia és üveg alatti hajtatás esetén jelentkezik rendszeresen, de hűvös, csapadékos időjárás esetén szabad földön is jelentős lehet. A kórokozónak jelenleg 10-nél több fiziológiai rassza van, de újabbak is megjelennek, amelyek áttörik a korábbi rezisztenciát.

A kórokozó életmódja: a kórokozó oospórával vészeli át a kedvezőtlen körülményeket. Az oospóra még nyáron vagy a következő tavasszal fejlődik tovább. A kórokozó terjesztésében döntő szerepe van a sporangiumoknak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó fertőzésének hőmérsékleti optimuma 15–17 °C, tehát alacsony hőmérsékleti igényű. Rövidnappalos, környezeti igénye megegyezik a gazdanövényével. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a salátafajták részlegesen, azaz a kórokozó néhány vagy több fiziológiai rasszával szemben ellenállók. Jelölésük pl. Bremia NL (Netherlande) 1, 2. A megelőző védekezést már 2-3 lombleveles korban meg kell kezdeni, majd 10 napos időközökkel, 1-2 alkalommal meg kell ismételni. Védekezésre kaptán- és folpettartalmú szerek ajánlhatók.

A saláta szklerotíniás rothadása

(Sclerotinia sclerotiorum, S. minor)

Gazdanövény: a gazdanövénykör rendkívül széles, általában a kétszikű növények.

Tünet: az állományban elszórtan a salátafejek levelei lankadnak, majd elpusztulnak. A nyálkásan rothadt gyökérnyakon és az alsó leveleken hófehér, vattaszerű micélium és fekete szkleróciumok láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a hajtatott és a szabadföldi salátában egyaránt jelentkezik. Leküzdése a saláta védelmének sarkalatos pontja.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a talajban lévő szkleróciumok, valamint a beteg növénymaradványok, ahol a kórokozók szkleróciummal maradnak fenn. A szkleróciumok egyrészt micéliumot fejlesztenek, amelyek a talajra fekvő levelekbe, majd onnan a gyökérnyakba vagy pedig közvetlenül a gyökérnyakba jutnak, másrészt a talaj felső, 2-3 cm-es rétegében lévő szkleróciumok apotéciumokat fejlesztenek, és a növényre az aszkospórák jutnak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó talajlakó gomba a környezeti tényezőkre nem érzékeny. A talajban hosszú ideig fönnmarad. Előrejelzés nincs.

Védekezés: tűzdeléskor és kiültetéskor a salátát ne ültessük mélyre! Közvetlenül a kiültetés után a salátatöveket nagy lémennyiséggel permetezni kell. Ügyelni kell arra, hogy a szer a tövek gyökérnyaki részére kerüljön. A kezelést egy hét múlva meg kell ismételni. Védekezésre benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon, vinklozolin hatóanyagú készítmények használhatók jó eredménnyel.

A saláta botrítiszes rothadása

(Botrytis cinerea)

Gazdanövény: rendkívül széles körű.

Tünet: az állományban elszórtan egy-egy salátafej levelei lankadnak, végül elszáradnak. A gyökérnyak nyálkásan rothad. A szártövön és az alsó levelek főerén szürke, később szürkésbarna konídiumtartó gyep és apró fekete szkleróciumok találhatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a saláta egyik régóta ismert, veszedelmes és gyakori betegsége. Elsősorban a hajtatott salátán fordul elő.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó szkleróciumai találhatók és a fertőzött növénymaradványok, ahol a gomba micéliummal vészeli át a kedvezőtlen körülményeket. A szkleróciumon és az elhalt növényrészeken később konídiumtartó gyep fejlődik. A gomba a talajból a talajra fekvő levelekre és onnan a gyökérnyakba vagy pedig közvetlenül a gyökérnyakba jut. A legveszélyeztetettebb növényrész tehát a gyökérnyak. A rothadó részeken a kórokozó konídiumtartó gyepe, majd szkleróciuma is megjelenik. A konídiumtartóról leváló konídiumok légmozgással vagy öntözővízzel újabb növényekre jutnak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a csapadékos, párás, fényszegény időjárás kedvező, ami viszont az intenzív fényt igénylő saláta növekedésére kedvezőtlen. Előrejelzés nincs.

Védekezés: hajtatóházban, a hajtatás befejezése után a növénymaradványokat el kell távolítani. A salátát tűzdeléskor és kiültetéskor nem szabad mélyen ültetni, mert minél mélyebben van a gyökérnyak a talajban, annál nagyobb a megbetegedés veszélye.

Vegyi védekezés esetén nagyon fontos a saláta gyökérnyaki részének védelme. Ezért a palánták tápkockába tűzdelése, valamint kiültetése után közvetlenül, majd egy hét múlva benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon vagy vinklozolin hatóanyagú szerekkel, nagy lémennyiséggel kell permetezni.

A saláta rizoktóniás palántadőlése

Lásd: A paprika rizoktóniás palántadőlése.