Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A retek kártevői

A retek kártevői

A retek kártevőegyüttese nagymértékben függ a termesztési módtól és a termesztés idejétől. A hosszabb tenyészidejű, szabad földön termesztett fajtákon a gyökeret, illetve a gumót károsító polifág, talajlakó kártevők, így a cserebogarak (Melolonthidae), a drótférgek (Melolonthidae) megjelenésével és károsításával számolhatunk.

Különösen a tavaszi szabadföldi termesztésben, de a retekhajtatásban is az egyik jelentősebb kártevő a gumókon károsító, azokat át- meg átfurkáló gyökérlégy (Phorbia radicum).

A csírázó, a szikleveles, majd a néhány leveles fiatal növényeken a levelek lyuggatásával a keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta spp.) okozhatnak számottevő, olykor a növény pusztulását okozó kárt. Szabad földön termesztett retek lombozatát esetenként a repcedarázs (Athalia rosae) károsítja.

A hideghajtatással termesztett hónapos retek esetében a korai termesztési időszak és a rövid tenyészidő miatt kártevők megjelenésével szinte alig kell számolnunk.

Polifág talajlakó kártevők

(Melolonthidae, Elateridae)

Tápnövénykör: a cserebogarak pajorjai és a pattanóbogarak lárvái a sok tápnövényű kártevők közé tartoznak. Előszeretettel támadják a talajban található lédús szárrészeket, gyökereket.

Kárkép: a lárvák a retek gyökerének, gumójának megrágásával, kiodvasításával okozhatnak kárt. A gyökerek megrágásával a növények víz- és tápanyagfelvételét zavarják, a károsított növények lemaradnak a növekedésben, súlyos kártétel esetén elpusztulnak. Amennyiben kártételük a fiatal növényeken jelentkezik, a növények pusztulását okozzák.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kártételük különösen az újonnan termesztésbe vont, korábban gyomnövényekkel borított területeken várható.

A cserebogarak és a pattanóbogarak kártételével elsősorban a szabadföldi, főleg másodvetésben termesztett, hosszú tenyészidejű reteknél kell számolni. A korai szabadföldi termesztésnél a lárvák kártétele még nem jelentkezik.

Fejlődésmenet: lásd A szamóca kártevőinél.

Ökológia és előrejelzés: lásd A szamóca kártevőinél.

Védekezés: a felsorolt kártevők több évig fejlődnek a talajban, így várható kártételük előre jelezhető.

A talajlakó kártevők egyedsűrűségét talajmintavétellel állapíthatjuk meg, amit a termesztés előtti nyár végén érdemes elvégezni. Ha a területen a talajlakó kártevők előfordulása eléri a 0,5 db/m2 egyedsűrűséget, a kártétel megelőzésére rovarölő szeres talajkezelés szükséges. A talajlakó kártevők ellen diazinon, fenitrotion + malation hatóanyagok használhatók. A diazinon hatóanyagú készítményeket a kiszórás után a talajba kell dolgozni. A fenitrotion + malation hatóanyagú készítmények talajba dolgozása nem feltétlenül szükséges, mivel a talajra szórt növényvédő szer hatóanyaga az öntözővízzel a talajba mosódik.

A talajlakó kártevők elleni kezelés nyár végén vagy ősz elején ajánlott, mivel később a talaj hőmérsékletének csökkenésével a pajorok és lárvák mélyebb talajrétegekbe vándorolnak, és a sekélyen bedolgozott rovarölő szerek hiába fejtik ki hatásukat.

Gyökérlégy

(Phorbia radicum)

Tápnövénykör: leggyakoribb a retek, a káposztafélék, ritkábbak más lágy szárú növények.

Kárkép: a kártétel egészen a retek betakarításáig nem szembetűnő. A gyökérlégy kártételét rendszerint a gumó elvágása után észlelhetjük. A retek belsejében egyre szélesedő lárvajáratot, néha a gyökérlégy csontszínű nyüveit is megtalálhatjuk. Önmagában a kárkép alapján a gyökérlégy előfordulását nem tudjuk egyértelműen megállapítani, tekintettel arra, hogy más Anthomyidae fajok, nevezetesen a tavaszi káposztalégy (Phorbia brassicae) és a nyári káposztalégy (Phorbia floralis) szintén hasonló kárképet okoz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a gyökérlégy országosan elterjedt, gyakori kártevő. Kártételével különösen a tavaszi időszakban termesztett, ún. hónapos reteknél, szabadföldi és növényházi termesztésben egyaránt számolhatunk. A hagyományosan retektermesztő, -hajtató körzetekben védekezés hiányában gyakran közel 100%-os fertőzés is kialakulhat.

Fejlődésmenet: a gyökérlégynek évente 2-3 nemzedéke fejlődik. A bábok a talajban telelnek át. Az imágók rajzása a hőmérséklettől függően már kora tavasszal megindul. Tojásaikat a növény tövéhez, a talajra helyezik. A fiatal lárvák behatolnak a gumó belsejébe és ott fejlődnek ki, majd a talajban bábozódnak.

Védekezés: a gyökérlégy elleni védekezés sikerét jelentősen növeli a vetésforgó. Kémiai védekezésre elsősorban az imágók ellen van lehetőség. A legyek ellen a tojások lerakásának megakadályozására elsősorban a piretroidok csoportjába tartozó hatóanyagok (permetrin + tetrametrin, cipermetrin, deltametrin) jönnek számításba. A legyek rajzása, illetve a tojáslerakás kezdetén feltétlenül szükséges a kémiai védekezés. Az elhúzódó rajzás miatt a készítmények hatástartamától függően többszöri permetezésre van szükség. Tekintettel a rövid tenyészidőre, a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű rovarölő szerek használata indokolt. Még a gumóképződés kezdetén a talajban lévő, szerves anyagokon és a gyökér felületén táplálkozó fiatal lárvák ellen diazinon hatóanyagú granulált inszekticidek használata is számításba jön.

A keresztesvirágúak földibolhái

(Phyllotreta spp.)

Tápnövénykör: termesztett és vadon élő keresztes virágú növények. A helyre vetett káposztaféléken, retken a feketelábú földibolha (Phyllotreta nigripes), a közönséges földibolha (Phyllotreta cruciferae), a fekete káposztabolha (Phyllotreta atra) és a nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum) károsít a leggyakrabban.

Kárkép: a kártételt a földibolhák imágói okozzák. Már kora tavasszal megjelennek a kelő növényeken, majd a szik- és a lombleveles növényeken folytatják károsításukat. A leveleken apró, kerek lyukakat rágnak. Gyakran a levél fonákáról indul ki a rágás, és a levél színén, epidermisszel fedett, kerek ablak jelzi a szövethiányt. Az imágók által ejtett sebeken a növény párologtatása szabályozhatatlanná válik. A nagy mennyiségben távozó vizet a növény a még fejletlen gyökérzetével nem tudja a hideg talajból pótolni, így különösen aszályos időjárás esetén ellankadnak, fejlődésben visszamaradnak, és olykor elpusztulnak. A lárvák a talajban a gyökereken fejlődnek, de táplálkozásukkal nem okoznak jelentős kárt.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: eurázsiai fajok, Magyarországon általánosan elterjedtek. A keresztesvirágúak földibolhái különösen a kora tavaszi, szabad földre vetett retek legjelentősebb kártevői. A később vetett retket, tekintettel a faj életmódjára, ugyancsak károsítja.

Fejlődésmenet: kivétel nélkül egynemzedékes fajok. Az imágók telelnek át a növénymaradványok között, és már kora tavasszal megjelennek a fiatal növényeken. Tojásaikat a növények mellé a talajba vagy a gyökérnyaki részre helyezik. A lárvák a gyökereken táplálkoznak. Mintegy kéthetes fejlődési időszak után a talajban bábozódnak. Az újabb imágók a nyár folyamán előjönnek a talajból és folytatják a károsításukat.

A földibolhákra általánosan jellemző fejlődésmenettől eltérően fejlődik a nagy káposztabolha. Tojásait a levelekre rakja, és a lárvák a levelekben készített aknákban fejlődnek, majd a talajban bábozódnak.

Ökológiai és előrejelzés: szárazságkedvelő fajok. Telelőhelyüket akkor hagyják el az imágók, ha a levegő hőmérséklete meghaladja a 7–8 °C-ot. A napsütéses, tartósan száraz, meleg időjárás kedvez tömeges elszaporodásuknak.

Az imágók tavaszi megjelenését növényállomány-vizsgálattal és ragadós fogólapok kihelyezésével egyaránt ellenőrizhetjük. Klimogrammok segítségével a földibolhák várható tömegszaporodása jól nyomon követhető.

Védekezés: a vetésforgó következetes betartásával számottevően csökkenthető a földibolhák kártétele. Az imágók betelepedése és kártétele esetén a piretroid hatóanyagú készítményektől (deltametrin, permetrin + tetrametrin, cipermetrin) hatásos védelmet várhatunk. Elhúzódó imágórajzás esetén a permetezés megismétlésére is szükség lehet. A növények vontatott fejlődése fokozza a kártétel mértékét, ezért minden olyan termesztéstechnikai beavatkozás mérsékli a kártételt, ami segíti a növények növekedését.

Repcedarázs

(Athalia rosae)

Olykor az ősz folyamán termesztett retken, továbbá magtermő állományokban okozhat kárt. A repcedarázs levélkártevő. Álhernyói szabálytalan rágással lyuggatják a leveleket.

A retken okozott kártétele az őszi szabadföldi termesztés, továbbá az őszi retekhajtatás során érdemel figyelmet. Számottevő kártételével a gradációs években kell számolni. Az augusztus közepétől rajzó harmadik nemzedék a repcén, a tarlórépán és a retken is károsít.

Az imágók rajzása, a retektáblára való betelepedése Moericke-féle sárga tálakkal figyelhető meg. Az imágók rajzásának kezdetétől két-három héten belül várható a lárvák kelése. A lárvakelés pontos ideje és üteme a növényállomány 3-4 naponkénti ellenőrzésével állapítható meg.

Védekezés: a fiatal lárvák tömeges megjelenése esetén piretroid hatóanyagú készítményekkel eredményesen védekezhetünk. A repcedarázsról részletes leírás A repce kártevői c. fejezetben található.