Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A káposztafélék gyomnövényei

A káposztafélék gyomnövényei

Mivel a káposztaféléket tápanyagban gazdag talajokon termesztik, sőt a fejes káposzta alá rendszerint közvetlenül istállótrágyáznak, megnő a gyomosodás veszélye. Az előforduló leggyakoribb egyéves gyomnövények T1, ritkábban T2, T3 vagy T4 életformájúak lehetnek. Évelő fajok közül rendszerint a szár- és gyökértarackos (G1 és G3) életformájú fajokkal találkozhatunk.

Káposztafélék között legkorábban a T1 életformájú pásztortáskát (Capsella bursa-pastoris) találjuk meg. Nagyobb mennyiségben a T3 életformájú vadrepce (Sinapis arvensis) és a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) fordulhat elő.

Kiemelkedő jelentőségű azonban a T4 életformájú, kétszikű szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a fehér libatop (Chenopodium album), az apró gombvirág (Galinsoga parviflora), a porcsin keserűfű (Portulaca olerecea), az ebszékfű (Matricaria inodora), a varjúmák (Hibiscus trionum), a szulák keserűfű (Bilderdykia convolvulus) és a fekete csucsor (Solanum nigrum). Az egyszikű gyomok közül a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a fakó muhar (Setaria glauca) és a zöld muhar (Setaria viridis) fordul elő nagyobb mennyiségben. A tarackos gyomok közül az apró szulákkal (Convolvulus arvensis) gyakrabban, míg a közönséges tarackbúzával (Agropyron repens) ritkábban, foltszerűen gyomosítva találkozhatunk.

A káposztafélék gyomirtása

A káposztafélék területén kialakuló nagymérvű gyomosodást csak a termesztéstechnológia elemeinek kihasználásával, a mechanikai és a vegyszeres gyomirtás együttes alkalmazásával lehet megszüntetni.

Mivel az évelő tarackos gyomok ellen nem tudunk vegyszeresen védekezni, az ilyen típusú gyomfajokat lehetőség szerint az előveteményből kell kiirtani, de hatásos ellenük az elővetemény betakarítása utáni tarlókezelés is.

A magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen alapkezelésekkel, továbbá a vegetáció során az alapkezelések által meghagyott gyomok ellen kapálással vagy kiegészítő állománykezelésekkel védekezhetünk.

Helyre vetett káposztaféléknél az alapkezelés az alkalmazott gyomirtó szerek függvényében presowing vagy preemergens időpontban történhet.

Palántáról való termesztés esetén az alapkezeléseket kiültetés előtt (preplanting) kell elvégezni, de egyes készítményeket a kezelést követően a talajba kell dolgozni (ppi).

Mivel a palántáról termesztett káposztafélék az alkalmazható gyomirtó szerekre is érzékenyek, ezért a kezeléseket trifluralin hatóanyagú szerek esetében 3-4 nappal, napropamid hatóanyagú herbicid esetében 5-6 nappal, pendimetalin hatóanyagú gyomirtó szerek esetében 7–10 nappal a palánták kiültetése előtt kell elvégezni.

A kiegészítő állománykezeléseket magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen mindkét termesztési módnál azonos szerekkel végezhetjük.

A palántáról termesztett káposztaféléknek a kétszikű gyomok ellen hatásos, állományban kijuttatható herbicidekkel szembeni tűrőképessége gyenge. Karfiolt, érzékenysége miatt, posztemergensen kezelni tilos!

Egyéb káposztafélék esetében is meg kell várni, míg a palánták jól begyökeresedtek. A kezelések legkorábbi időpontja a kiültetést követő 10. nap lehet. Bár az állományba kijuttatható speciális egyszikűirtó fluazifop-P-butil hatóanyagú gyomirtó szer a káposztában szelektív, kétszikű gyomokat irtó herbiciddel a már említett okok miatt ne kombináljuk. A kezelések között legalább 1 hét várakozási időnek kell lennie.

A káposztafélék gyomirtó szerei

A káposztafélék védelme

A termesztett káposztafélék védelme alapvonásait tekintve azonos. Az eltérések főként a termesztés időzítéséből és a termesztés módjából (helyrevetés, palántázás) adódnak.

A faj- és fajtaválasztás meghatározza a növényvédelmi teendőket. A fejes káposzta esetében a xantomonászos feketeerűség és a fuzáriumos sárgaság a legjelentősebb betegség. Célszerű ezért olyan fajtákat választani, amelyek ezekre rezisztensek vagy toleránsak. A kelkáposztára ugyanez vonatkozik. A bimbós kel esetében a xantomonászos feketeerűség és a fuzáriumos sárgaság ugyancsak jelentős. A fajták zöme azonban ezekre nem rezisztens, illetve toleráns, ezért a következetes vegyi védekezés ellenük fontos. A karfiolra ugyanez vonatkozik. Ezeken túlmenően az alternáriás betegség elleni védelmet már a karfiolrózsa képződésekor meg kell kezdeni. A karalábén a fuzáriumos hervadás jelentkezhet, a xantomonászos feketeerűség nem jelentős.

A fejes káposzta dohánytripsz okozta kártételének mérséklésére a toleráns fajták termesztése indokolt.

Vegyszeres gyomirtás szempontjából a káposztafélék, a karfiolt kivéve, egységesen kezelhetők. A karfiolt ugyanis (érzékenysége miatt) kétszikű gyomok ellen nem szabad felülkezelni.

A terület kiválasztása elsősorban a fuzáriumos sárgaság miatt fontos. Olyan területen, ahol e betegség már jelentkezett, rezisztenciával vagy toleranciával nem rendelkező fajtát kockázatos termeszteni.

A termesztési mód meghatározza a védekezést. A karalábé hideghajtatása esetén a xantomonászos feketeerűséggel nem kell számolni. A hajtatóházakban a fuzáriumos sárgaság nem jelentkezik. A szabadföldi káposztafélék esetében a xantomonászos feketeerűség elleni védekezést az öntözéses termesztés során feltétlenül be kell tervezni. Öntözetlen, ún. száraz termesztés esetén viszont e betegség elleni védekezésnek alárendelt szerepe van.

Vetés előtt a káposztafélék magvait az alternáriás betegség ellen kaptán- vagy tirámtartalmú porcsávázó szerrel csávázni kell. E csávázást általában a vetőmag-előállítók, illetve -forgalmazók már eleve elvégzik, és a mag csomagolóanyagán feltüntetik. A csávázás előtt győződjünk meg erről!

Helyre vetett káposztafélék esetén vetés előtt, azaz presowing kell kijuttatni és a talajba dolgozni a trifluralin hatóanyagú gyomirtó szereket.

Vetés után, kelés előtt a helyre vetett káposztafélék esetében, ha a vetés előtti kezelés elmaradt, akkor napropamid hatóanyagú gyomirtó szert használjunk.

Kelés után a helyre vetett káposztafélék esetében (kivéve a karfiolt) a kétszikű gyomok ellen 3,6-diklór-pikolinsav vagy aziprotrin hatóanyagú, az egyszikű gyomok ellen pedig fluazifop-P-butil hatóanyagú gyomirtó szerek használhatók.

A palántanevelés során a palántadőlés ellen már a magvetés után meg kell kezdeni a védekezést, majd a kelés után meg kell ismételni. Beöntözésre 8-oxikinolin-szulfát, cineb, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú készítmények jöhetnek számításba. A fejlődő palántákat palántaneveléskor legalább két alkalommal a káposztaperonoszpóra ellen cineb, mankoceb vagy propineb hatóanyagú készítményekkel, nedvesítőszer hozzáadásával kell permetezni.

A növényházi palántanevelés során, különösen a palántanevelés utolsó időszakában, amikor a tavaszi káposztalégy rajzása már szabad földön is megindul, a palántanevelőbe repülő imágók elleni védekezés nem halasztható. A tojások lerakásának megakadályozására az imágók ellen rovarölő szeres permetezéssel védekezhetünk (lásd Tavaszi káposztalégy). A palántanevelés során diazinon hatóanyagú granulátum kiszórásával mérsékelhetjük a lárvák kártételét. A granulátum hatóanyagát a kiszórást követő beöntözés a lárvák élőhelyére mossa.

Kiültetés előtt a talajba dolgozva (ppi) a trifluralin hatóanyagú szereket vagy a talaj felszínére juttatva a napropamid, illetve a pendimetalin hatóanyagú szereket alkalmazhatjuk.

A kiültetéstől a betakarításig terjedő időszakban öntözéses termesztéskor a xantomonászos feketeerűség jelentőssé válhat. Az öntözés időpontjának megválasztásával a megbetegedés mértéke csökkenthető. Célszerű ezért délelőtt öntözni, mert így a lombról a víz hamarabb felszárad. A melegebb időjárás beköszöntével ezért június elejétől augusztus végéig legalább 4 alkalommal védekezni kell. Száraz termesztés esetén e betegség ellen gyakorlatilag nem kell védekezni. Megelőző védekezésre rézhidroxid, rézoxiklorid vagy rézszulfát hatóanyag-tartalmú szerek hatásosak. Veszélyhelyzetben kasugamicintartalmú szert kell választani. Júliustól az alternáriás betegség elleni védekezést is be kell tervezni. Erre a xantomonászos feketeerűség ellen megelőző védekezésre javasolt réztartalmú szerek hatásosak. Ha viszont a xantomonászos feketeerűség ellen a kasugamicintartalmú szert választjuk, akkor az alternáriás betegség leküzdésére a mankoceb-, propineb-, metirám- vagy kaptántartalmú szereket részesítsük előnyben. A permetezőszerekhez a káposztafélék levelének viaszossága miatt nedvesítőszert is adjunk.

A tavasszal kipalántázott fejes káposztát a keresztesvirágúak földibolhái, a tavaszi káposztalégy és a repceszár-ormányos veszélyezteti. Közülük rendszerint a tavaszi káposztalégy okozza a legjelentősebb kárt, így ennek elkerülésére a rajzó imágók ellen kell védekezni. A permetezéseket elhúzódó rajzás esetén, a rovarölő szer hatástartamától függően, indokolt akár többször is megismételni. A tavaszi káposztalégy elleni kezelések, egyúttal az adott időszakban megjelenő többi kártevő ellen is hatásosak. A permetezéssel kijuttatott rovarölő szer hatékonysága, tekintettel a káposzta viaszos levelére, nedvesítőszer felhasználásával fokozható.

A helyre vetett káposztafélék kelés utáni védelme abban tér el a palántáról szaporított állományétól, hogy az előzőkben említett kártevők közül a már a növények kelésekor megjelenő keresztesvirágúak földibolhái a legjelentősebbek. Védekezés hiányában olykor már a tavaszi káposztalégy megjelenése előtt kipusztul a növények egy része. Ennek elkerülésére a helyre vetett káposztaféléknél a kelő, illetve a szikleveles növények földibolhák elleni védelme rendkívül fontos. Ekkor az alacsonyabb hőmérsékleten is hatásos rovarölő szerektől (pl. a piretroidok csoportjába tartozóktól) várhatunk jobb eredményt.

A káposzta begyökeresedését követően meginduló erőteljes növekedés és az új levelek képződésének időszakában, különösen száraz, meleg időjárás esetén, a káposzta-levéltetű tömeges betelepedésével számolhatunk. A növényállomány rendszeres átvizsgálásakor a szárnyas egyedek utódainak tömeges megjelenése a védekezés szükségességére figyelmeztet. Ha a káposzta-levéltetű betelepedése és elszaporodása a fejesedés kezdetéig elhúzódik, fokozott veszélyhelyzet áll elő. Május végétől a káposzta-bagolylepke kelő hernyóinak hámozgatása későbbi, súlyosabb kártételük bekövetkezését vetíti előre. Az egy időben jelentkező két fontos kártevő ellen acefát, diazinon, triazofosz, foszfamidon hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak. A káposzta-bagolylepke lárvái ellen, amennyiben a káposzta-levéltetű populációi nem veszélyeztetik a növényállományt, a hosszabb hatástartamú szerves foszforvegyületek közül a klórpirifosz-metil, a piretroid csoportból a permetrin + tetrametrin, deltametrin, cipermetrin, lambda-cihalotrin, a nereisztoxin prekurzorok közül a benszultap, a kartap és a növekedés-szabályozó anyagok közül a klórfluazuron hatóanyagú készítmények tartós védelmet nyújtanak.

A fejesedés kezdetétől a leendő termés minőségét veszélyeztető fajok közül a dohánytripsz a legjelentősebb. Ellene a kémiai védekezéstől nem várhatunk kielégítő eredményt, éppen ezért ilyen indokból a rovarölő szeres kezelések számának növelése szükségtelen. Ha a fajtaválasztásban, időzítésben rejlő lehetőségeket (lásd A káposztafélék kártevői) korábban nem használtuk ki, akkor a kész fejeskáposzta-fejek haladéktalan betakarításával mérsékelhető a további kártétel.

A fejesedés során a káposzta-bagolylepke és a káposzta-levéltetű kártétele tovább folytatódhat. A jól és gyorsan záródó fajtákat ebben az időszakban a káposzta-levéltetű már kevésbé károsítja. A káposzta-bagolylepke kártétele még a betakarítás előtti utolsó hetekben is súlyosan veszélyeztetheti a termesztés sikerét. A záródó levelek közé behúzódó lárvák elleni védekezés nehezebb feladat, mint az ezt megelőző fenológiai stádiumban. Éppen ezért a még kevésbé fénykerülő fiatal lárvák elleni védelem lehetőségét kell kihasználni. Megkésett kezelés esetén a levelek közé behúzódó lárvák ellen a diklórfosz hatóanyagú rovarölő szerek alacsony gőztenziójuk miatt még kielégítő hatásúak. A káposztafejbe húzódott lárvák ellen a kémiai védekezés teljességgel hatástalan.

A palántázott káposztafélék (kivéve a karfiolt) begyökeresedése után a kétszikű gyomok ellen aziprotrin, az egyszikű gyomok ellen fluazifop-P-butil hatóanyagú herbicidek alkalmazhatók. A palántázott karalábé esetében a begyökeresedés után a 3,6-diklór-pikolinsav hatóanyagú készítmény is használható.

A palántázott káposztafélék védelme