Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A káposztafélék kártevői

A káposztafélék kártevői

A káposztafélék kártevői közel azonosak és valamennyi termesztett növényfaj védelmében meghatározó jelentőségűek.

A gyökerek károsítása révén a tavaszi káposztalégy (Phorbia brassicae) már röviddel a kiültetés után a fiatal növények egy részének pusztulását okozhatja. A kártételt túlélő növények a részleges kártétel miatt a növekedésben és a fejlődésben lemaradnak, kisebb termést hoznak, továbbá az eltérő időben fejesedő, károsított növények lehetetlenné teszik az egymenetes betakarítást.

A káposzta szárát károsító rovarok közül a repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens) kártétele gyakran a káposztalégy kártételéhez hasonló következményekkel jár.

A levélkártevők közül a szikleveles korban megjelenő keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta spp.) a palántázott és a helyre vetett káposztaféléket egyaránt károsítják. Az utóbbiaknál a fiatal növények pusztulása is gyakran bekövetkezik. A szúró-szívó szájszervű levélkártevők közül a káposzta-levéltetű (Brevicorine brassicae) a legjelentősebb faj. Kártétele a megtámadott növényeken erőteljes növekedési lemaradást okoz. A rágó szájszervű levélkártevők a káposztaállományokban gyakori és jelentős fajok. A káposztalepke (Pieris brassicae) és a káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae) a leveleket lyuggatja, karéjozza. A káposzta-bagolylepke lárvája a káposztafejet alkotó leveleket átrágva behatol a fej belsejébe is.

Az utóbbi évek fejeskáposzta-termesztésének egyik legnagyobb növény-egészségügyi gondja a dohánytripsz (Thrips tabaci) megjelenése és kártétele. A káposztafej belsejébe húzódó dohánytripsz szívogatása nyomán képződő parás szemölcsök a fejes káposzta minőségét olyan mértékben rontják, hogy az már az értékesíthetőség rovására megy.

Keresztesvirágúak földibolhái

(Phyllotreta spp.)

Tápnövénykör: termesztett és vadon élő, keresztes virágú növények.

Kárkép: károsításuk elsősorban a fiatal növényeket érinti. Gyakran már a csírázó, kelő növényeket megtámadják. Rendszerint apró, kerek lyukakat rágnak a levél fonákán.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt kártevők. A kártétel következtében a növény párologtatása megnő, szabályozhatatlanná válik, és a többnyire még hideg talajból a fejletlen gyökérzet képtelen a károsított levélzeten keresztül elpárolgó vízveszteséget pótolni, így a növény növekedésben, fejlődésben visszamarad, esetleg el is pusztul. Különösen aszályos tavaszon szenvednek a helyre vetett káposztafélék a földibolhák imágóinak kártételétől.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedékük fejlődik. Az imágók telelnek át a talajban, növénymaradványok között, majd kora tavasszal elhagyják a telelőhelyüket és megkezdik károsításukat. A párosodást követően a nőstények a növény gyökérnyaki részéhez, a talajra rakják tojásaikat. A lárvák a hajszálgyökereket fogyasztják.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, meleg, napsütéses tavaszi időjárást kedvelik.

A káposztatáblákra betelepedő imágók megjelenése a növények kelésétől növényvizsgálattal vagy a növényállományba helyezett ragadós lapok segítségével állapítható meg.

Védekezés: az imágók ellen még a kártétel létrejötte előtt szükséges a védekezés. A kontakthatású rovarölő szerek közül az alacsony hőmérsékleten is hatásosaktól várhatunk jó eredményt. Így elsősorban a piretroid hatóanyagcsoportba tartozó hatóanyagok, nevezetesen a deltametrin, a permetrin + tetrametrin, a cipermetrin, az alfametrin hatásosak. A kártevő imágóinak elhúzódó betelepedése esetén a permetezés megismétlése is szükséges lehet.

Tavaszi káposztalégy

(Phorbia brassicae)

Tápnövénykör: termesztett káposztafélék és sok keresztes virágú gyomnövény (pl. pásztortáska, vadrepce).

Kárkép: a káposztalégy lárvái a gyökereket elfogyasztják. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, hervadnak, súlyos kártétel esetén elpusztulnak. Az idősebb növényeken a károsítás tovább folytatódik, de a már erősebb gyökérzetű növényeket a kártétel kevésbé érinti súlyosan. A mélyre ültetett karalábén nemcsak a gyökeret, hanem a talajon ülő gumó alsó részét is károsítják a lárvák.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában általánosan elterjedt faj. A káposztafélék legjelentősebb kártevője. Valamennyi káposztafélén előfordul, de a legnagyobb kártételt a karfiolon és a fejes káposztán okozza. A károsítás mértéke különösen azokon a területeken, ahol évről évre káposztaféléket termesztenek, igen súlyos. A hatásos védekezés az eredményes káposztatermesztés alapfeltétele. Ennek hiányában a káposzta tervezett tőállománya jelentősen csökken, továbbá az egymenetes betakarítás nem valósítható meg.

Fejlődésmenet: a káposztalégy nősténye a tojásokat a gyökér tövéhez rakja, a talajra. A lárvák kezdetben a fiatal gyökereket rágják, majd az idősebb gyökereken vájatokat készítenek, esetleg behatolnak a főgyökérbe. A mintegy három hét alatt kifejlődő lárvák a talajban bábozódnak. A báb stádium a tenyészidőben 15–30 napig tart. Évente három nemzedéke fejlődik. A bábok telelnek át a talajban. A legyek rajzása a kora tavaszi időszakban megkezdődik, így már a palántanevelőben károsíthatnak. Az egyes nemzedékek rajzása meglehetősen elhúzódó, így a három nemzedék akár a korai, akár a később kiültetett káposztaféléket egyaránt veszélyezteti.

Ökológia és előrejelzés: a csapadékos és egyúttal meleg időjárás kedvez az elszaporodásuknak.

A legyek rajzása fehér színű, vizes tálcsapdákkal nyomon követhető, de a csapda anyagának azonosítása bonyolult, külön szakértelmet igényel, így gyakorlati felhasználása nem lehetséges. A nőstények tojáslerakásának kezdete a növények tövére erősített, filcből készült tojáscsapdákkal sokkal könnyebben megfigyelhető.

Védekezés: a vetésforgó számottevően segíti az eredményes védelmet. A nagy hagyományú káposztatermesztő körzetekben a közeli területeken koncentrálódott nagy mennyiségű tápnövény fokozott veszélyhelyzetet jelent. Ezekben a térségekben különösen nehéz a káposztalégy elleni védelem. A kémiai védekezés elsősorban az imágók ellen hatásos. A legyek rajzásának megindulásakor, illetve a tojáslerakás kezdetén feltétlenül szükséges a kémiai védekezés. Az elhúzódó rajzás miatt a készítmények hatástartamától függően többszöri permetezésre van szükség. Az ajánlott készítmények a szerves foszforsav-észterek (diazinon, kinalfosz) és a piretroid hatóanyagok (permetrin + tetrametrin, deltametrin, cipermetrin) köréből kerülnek ki. A védekezés kritikus időszaka a palántanevelés vége, illetve a kiültetést követő egy hónap. Minden olyan termesztéstechnikai eljárás, ami gyorsítja a növények növekedését, segíti a káposztalégy elleni hatásos védelmet. Ha az imágók elleni védelem elmaradt, a lárvák kártételének megakadályozására diazinon hatóanyagú granulátumok használatán kívül nincs engedélyezett növényvédelmi eljárás. A káposztatermesztők a tömeges növénypusztulás megakadályozása céljából a kiültetett káposzta tövének rovarölő szeres (dimetoát) öntözésével védekeznek a káposztalégy lárvái ellen.

Repceszár-ormányos

(Ceutorhynchus quadridens)

Tápnövénykör: valamennyi termesztett káposztaféle.

Kárkép: hasonlít a tavaszi káposztalégy kártételére. A fiatal növényeket veszélyezteti. A károsított növények visszamaradnak a fejlődésben, hervadnak, és gyakran elpusztulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon általánosan elterjedt faj. Az okozott kár gyakran megközelíti a káposztalégy által előidézett veszteséget. A kártétel különösen a tavaszi időszakban ültetett növényeken jelentkezik. A károsítás azokon a területeken gyakori, ahol évről évre nagy területeken termesztenek repcét vagy káposztaféléket.

Fejlődésmenet: a repceszár-ormányos áttelelt imágója tavasszal a fiatal növények levélnyelébe rakja tojásait. A kikelő lárvák a levélnyélen keresztül berágják magukat a növény szárába, és ott lefelé haladó járatokat készítenek. A szárban fejlődő kukacok rendszerint a növény pusztulását okozzák. A talajban bábozódnak, és a június második felében megjelenő fiatal imágók telelőre vonulásukig a káposztafélék leveleit lyuggatják. Ez a kártételük általában jelentéktelen.

Ökológia és előrejelzés: részletesen lásd A repce kártevőinél.

Az imágók rajzásának megfigyelésére a Moericke-féle sárga tál alkalmas.

Védekezés: rendszerint a tavaszi káposztalégy elleni védekezés időpontjával esik egybe, és ugyanazok a hatóanyagok eredményesen használhatók. A védekezés a táblára telepedő imágók ellen, a tojások lerakásának megakadályozására irányul. Az imágók elhúzódó betelepedése esetén a permetezés megismétlésére lehet szükség.

Káposzta-levéltetű

(Brevicorine brassicae)

Tápnövénykör: vadon élő keresztes virágú növények és termesztett káposztafélék.

Kárkép: mindig a növények fiatal, növekvő levelein jelentkezik. Szívogatásuk hatására a levelek deformálódnak, a növekedés üteme csökken, és a fejképződés csak nagy késéssel indul meg. A károsított növények felületét a viaszos, szürke levéltetvek népes kolóniái lepik el. A fejet képező káposztaféléken a kártétel a fejet alkotó, felső leveleken is jelentkezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt faj. A fejes káposzta, a kelkáposzta és a bimbós kel különösen veszélyeztetett.

Fejlődésmenet: növénymaradványokon, tojás alakban telel át. Tavasszal a tojásokból kikelő ősanyák szűznemzéssel és elevenszüléssel gyakran keresztes virágú gyomnövényeken szaporodnak. A szárnyas alakok kifejlődésével a kiültetett káposztaféléket egyre gyakrabban veszélyeztetik. Soknemzedékű kártevő. Az ősz folyamán kifejlődő ivaros nőstények a megtermékenyítés után a levelek fonákára vagy a növények szárára (torzsára) rakják le a tojásaikat.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, meleg nyári időszak különösen kedvez az elszaporodásuknak. A nitrogén-túltrágyázás folytán kialakuló erős növekedés fokozza a levéltetvek kártételét. A levéltetű-kolóniákban gyakran megtalálhatók természetes ellenségeik (pl. zengőlegyek lárvái, levéltetű fürkészek). Ezek általában sajnos nem tudják megakadályozni a káposzta-levéltetű elszaporodását és kártételét.

Bár a levéltetvek betelepedése sárga, vizes tálcsapdák segítségével jól nyomon követhető, a gyakorlatban a védekezés szükségességének eldöntése növényvizsgálattal, a növényállományba betelepedett szárnyas egyedek utódainak megfigyelésével történik.

Védekezés: a helyes tápanyag-gazdálkodáson kívül a levéltetvek szárnyas egyedeinek vagy azok utódainak megjelenésekor végzett rovarölő szeres permetezés. A számításba jövő hatóanyagok közül a pirimikarb, mint a levéltetvek természetes ellenségeit kímélő hatóanyag, továbbá a dimetoát, a metomil, az acefát, a foszfamidon, a heptenofosz, valamint a káposztalégy ellen használt szerves foszforvegyületek és a piretroidok hatásos védelmet adnak. A permetezést, a levéltetű-kolóniák kialakulásának kezdetén kell elkezdeni és figyelembe véve a betelepedés ütemét, továbbá a többi kártevő elleni inszekticides kezelés szükségességét, indokolt megismételni.

Káposztapoloska

(Eurydema ventrale)

Tápnövénykör: termesztett és vadon élő keresztes virágú növények.

Kárkép: a növények levelén csillag alakú, kivilágosodó szívásnyomok láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a káposztafélék gyakori, de kevésbé jelentős kártevője. A levelek szívogatásával a fiatal növények növekedését, fejlődését zavarja. Tömeges megjelenése esetén hátráltatja a fejesedés folyamatát.

Fejlődésmenet: évente három nemzedéke van, az imágók növénymaradványok között telelnek át. Tojásaikat csoportokban a levelekre rakják. A lárvák az imágókkal együtt szívogatnak. Posztembrionális fejlődésük epimorfózis.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásuk főleg a tartósan aszályos esztendőkben jelentkezik.

Védekezés: a káposztapoloska ellen külön védekezésre általában nincsen szükség, mivel a jelentősebb kártevők elleni inszekticides permetezések a káposztapoloska ellen is hatásosak.

Káposzta-bagolylepke

(Mamestra brassicae)

Tápnövénykör: polifág kártevő. A káposztaféléken kívül számos lágy szárú növényen károsít.

Kárkép: a fiatal növényeken a levelek lyuggatása, megrágása. Az idősebb lárvák fénykerülővé válnak, és amennyiben a káposztaféle fejet képez, akkor behúzódnak a fej belsejébe. A lárvák által megrágott fej gyakran rothadásnak indul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt kártevő. A fejet képező káposztaféléken a levélzet megrágásán túl a fejbe behatoló lárvák a termést értékesíthetetlenné teszik.

Fejlődésmenet: évente két nemzedéke veszélyezteti a káposztaféléket. Az első nemzedék imágói május második felében, illetve június elején, majd a második nemzedék imágói július végén, augusztusban rajzanak. A levélre rakott tojásokból kikelt lárvák kezdetben a külső leveleken károsítanak, majd miután fénykerülővé váltak, a fejbe vagy nappal a talajrögök közé húzódnak. A kifejlődött lárvák a talajban bábozódnak.

Ökológia és előrejelzés: meleg, párás időjárás kedvező a faj elszaporodásához.

Az imágók rajzása fénycsapdákkal figyelhető meg.

Védekezés: a kémiai védekezés a tojásból kikelt, fiatal lárvák ellen kontakt vagy mély hatású rovarölő szerekkel hatásos.

A káposzta kártevő hernyói ellen engedélyezett rovarölő szerek

Káposztalepke

(Pieris brassicae)

Tápnövénykör: keresztes virágú növények.

Kárkép: a fiatal és az idősebb lárvák egyaránt a leveleket károsítják. Gyakran nagy kiterjedésű lyukakat rágnak a levélen és nem ritka, hogy csak a vastagabb levélerek maradnak meg. Mivel a káposztalepke hernyói idősebb korban sem fénykerülők, így észlelésük és a védekezés könnyebb, mint a káposzta-bagolylepke esetében.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarország területén általánosan előforduló belső vándor. Főleg a káposztalepke második nemzedéke a gyakori, jelentős lombkártevő.

Fejlődésmenet: a káposztalepke kétnemzedékes kártevő. A növénymaradványokon telelő bábokból már áprilistól megfigyelhetjük az imágók rajzását. Az első nemzedék lárvái gyakran gyomnövényeken fejlődnek ki, bár a korai kiültetésű káposztaféléken is károsíthatnak. A csoportosan a levél fonákára rakott tojásból a lárvák 8–10 nap alatt kelnek ki, és a harmadik lárvastádium végéig együtt maradnak. A mintegy 3-4 hétig tartó lárvastádium után a kifejlett lárvák a növény szárán, gyomokon, növénymaradványokon bábozódnak. A báb stádium 2-3 hétig tart. A második nemzedék rajzása augusztusban tömeges.

Ökológia és előrejelzés: a párás, meleg időjárást kedveli. Fejlődéséhez optimális a 23 °C körüli hőmérséklet és a 85% relatív páratartalom.

Mivel a káposztalepke vándorlásra hajlamos, így az imágók egyedsűrűségéből a várható kártétel mértékére nem tudunk következtetni. Amennyiben a fiatal lárvák száma 100 növény átlagában meghaladja a növényenkénti 2-3-at, a védekezés elvégzése indokolt.

Védekezés: a fiatal lárvák ellen a káposzta-bagolylepkénél ajánlott készítmények eredményesen használhatók.

Dohánytripsz

(Thrips tabaci)

Tápnövénykör: termesztett növények (pl. vöröshagyma, dohány, uborka, szegfű, fejes káposzta) és gyomnövények. Polifág faj.

Kárkép: a fejesedő káposzta levelei közé behúzódó tripszek a leveleken szívogatnak. A szájszervükkel ejtett szúrások helyén sebzáródási folyamat indul meg. A képződött kallusz kezdetben fehér, majd megbarnuló, szemölcsre emlékeztető kinövések formájában jelentkezik.

Elterjedés és gazdasági jentőség: Magyarországon általánosan elterjedt, régről ismert kártevő faj. Ennek ellenére kártétele mintegy tíz évvel ezelőttől, a fejes káposzta hagyományos termesztéstechnológiájának átalakulásától kezdve okoz gondot. A kártétel a káposztafejet alkotó leveleken jelentkezik és akár 10–15 levél mélységben a fej belsejére is kiterjed, így számottevően rontja a fejes káposzta minőségét. Különösen a július–augusztusban fejesedő káposzták szenvednek a dohánytripsz kártételétől. A külföldi eredetű hibrid fajták általában erősebben károsodnak, mint a hazai tájfajták. A fejes káposztán kívül a vörös káposztán és a bimbós kelen is károsít, bár az utóbbi növényeken a kártétel mértéke lényegesen kisebb.

Fejlődésmenet: a dohánytripsz soknemzedékű, polifág állat. A növénymaradványok között és a talajban áttelelt dohánytripszimágók tavasszal a gyomokon, illetve a vöröshagymán elszaporodnak, majd a nyár folyamán egyre nagyobb számban jelennek meg a káposztán. A kártevő betelepedésében jelentős szerepe van a káposztatábla körüli növényállománynak. A dohánytripsz nősténye a káposztalevél epidermisze alá rakja le a tojásait. A dohánytripsznek két táplálkozó lárva stádiuma van. Ezeket két nem táplálkozó nyugalmi szakasz, a prenimfa és a nimfa követi. A második lárva stádium végén a lárva a talajba vándorol és prenimfává alakul. A káposzta esetében ez a vándorlás többnyire elmarad, és a teljes fejlődési ciklus a káposztafejben játszódik le. Az imágók között ez idáig hímeket nem találtunk.

Ökológia és előrejelzés: lásd Az uborka kártevői c. részben.

Védekezés: a dohánytripsz elleni védekezés káposztaállományban nehéz feladat. A kémiai védekezés a káposztafej belsejébe húzódott és ott a fej elhagyása nélkül szaporodó tripszek ellen hatástalan. A dohánytripsz kártételét jelentősen csökkenti, ha a káposzta termesztését úgy időzítjük, hogy a fejképződés időszaka ne a dohánytripsz nyári migrációs időszakára, július–augusztus hónapra essék. A toleráns fajták termesztése is jelentősen mérsékli a kártételt. A jelenlegi fajták között a Histona és a Riana fajták rendelkeznek a legjobb tripsztoleranciával.

A termesztési ciklus végén a betakarításra érett fejek lábon tartása fokozza a kártétel mértékét, ezért ha lehetséges, a termesztést az értékesítés várható időszakára időzítsük.