Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

28. fejezet - A káposztafélék

28. fejezet - A káposztafélék

A káposztafélék betegségei

A káposztamozaik (cauliflower mosaic potyvirus, turnip mosaic potyvirus) elterjedt és jelentős betegség, ezért a maghozó káposztaállományban fontos feladat a tőszelekció.

A káposzta rizoktóniás palántadőlése (Rhizoctonia solani) a palántanevelőben rendszeresen előfordul. A káposztaperonoszpóra (Peronospora brassicae) főleg a palántanevelés alatt veszélyeztet, őszi megjelenése alárendelt.

A káposzta xantomonászos feketeerűsége (Xanthomonas campestris pv. campestris) az öntözetlen, ún. „száraz” termesztésben nem jelentős, ugyanakkor az öntözött növényállományban a legjelentősebb betegségek közé tartozik. A káposzta alternáriás betegsége (Alternaria brassicae, A. brassicicola) elsősorban a maghozó állományban okoz súlyos veszteséget, mivel a becőterméseket pusztítja. Ugyancsak romlik a vetőmag minősége. Az étkezésre és feldolgozásra termesztett káposztafélék közül e betegség elsősorban a bimbós kelen, a fejes káposztán és a karfiolon jelentős. A karfiolon főleg a karfiolrózsák feketedése okoz gondot. A káposzta fuzáriumos sárgasága (Fusarium oxysporum f. conglutinans) jelentősége a korábbi évekhez viszonyítva kisebb lett, mivel a káposztafélék (főleg a fejes káposzták) e betegséggel szemben ellenállók. A betegség előfordulására egyes káposztatermesztő körzetekben kell számítani, ahol évtizedek óta fuzáriumos betegségre fogékony fajtákat termesztenek.

Káposztamozaik

(cauliflower mosaic potyvirus [CaMV], turnip mosaic potyvirus [TuMV])

Gazdanövény: káposztafélék, keresztes virágú termesztett és gyomfajok, továbbá sok dísznövény.

Tünet: a levélen világos- és sötétzöld mozaik észlelhető, az erek kivilágosodnak (CaMV, TuMV), az erek mentén sötétzöld sávok figyelhetők meg (CaMV). A fejes káposztán sötétbarna gyűrűk is kialakulhatnak (TuMV).

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a káposztaféléken gyakran előfordul.

A kórokozó átvitele, terjedése: mindkét kórokozó levéltetvekkel és növénynedvvel könnyen átvihető.

Ökológia: a betegség terjedése a levéltetvek tömeges elszaporodásának függvénye.

Védekezés: maghozó növények szelekciója, vírusgyanús tövek eltávolítása és a levéltetvek elleni rendszeres védekezés.

A káposzta xantomonászos feketeerűsége

(Xanthomonas campestris pv. campestris)

Gazdanövény: káposztafélék, valamint keresztes virágú termesztett és gyomfajok.

Tünet: a levél szélén V alakú, sárgás foltok, azokban fekete levélerek láthatók. A torzsa edénynyalábja szintén fekete. (A karalábé gumójában elszíneződés nem észlelhető.)

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség főleg fejes káposztán, bimbós kelen, karfiolon és kelkáposztán válhat jelentőssé.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a talaj és a növénymaradványok, ahonnan vízcseppekkel jut a kórokozó a növényre. A beteg magból beteg növények fejlődnek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó magas hőmérsékletű, csapadékos nyarakon, illetve öntözés esetén jelentős károkat okoz. Előrejelzés nincs.

Védekezés: állománypermetezés csapadékos nyarakon vagy rendszeres esőztető öntözés esetén, megelőzésképpen elengedhetetlen. Védekezésre kasugamicin, rézhidroxid, rézszulfát vagy rézoxiklorid ajánlható.

Káposztaperonoszpóra

(Peronospora brassicae)

Gazdanövény: keresztes virágú növények, így a káposztafélék.

Tünet: a levél színén szögletes, sárgászöld, majd elhaló foltok vannak. A fonákon fehér kivirágzás (sporangiumtartó gyep) észlelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség főleg a palántanevelés idején válik veszélyessé, néha a kiültetés után jelentkezik.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a káposztanövény-maradványok, valamint a keresztes virágú növények, mivel ezekben oospórák képződnek. Ezekről légmozgással vagy vízzel jut a kórokozó a levelekre.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó alacsony hőmérsékleti igényű, ezért ősszel vagy tavasszal válik jelentőssé. Előrejelzés nincs.

Védekezés: palántaneveléskor legalább 2 alkalommal, szükség esetén a kiültetés után cineb, mankoceb vagy propineb hatóanyagú szerekkel kell védekezni.

A káposzta alternáriás betegsége

(Alternaria brassicae, A. brassicicola)

Gazdanövény: keresztesvirágúak, így a káposztafélék is.

Tünet: a levélen kerek vagy ovális, lilásbarna, zónált foltok mutatkoznak, amelyet sötétbarna bevonat (konídiumtartó gyep) takar. Hasonló tünetek észlelhetők a maghozó száron és a becőtermésen is.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a fejes káposzta külső levelein, maghozó szárán és a karfiolrózsán a legjelentősebb.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a növénymaradványok és a vetőmag, ahonnan a kórokozó a sziklevelekre, majd a lomblevelekre kerül.

Ökológia és előrejelzés: magas (25–30 °C) hőmérsékleti igényű. A levélfelület-nedvesség a gomba számára kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: magcsávázás kaptán- vagy tirámtartalmú szerekkel. Az állomány permetezését megelőzésképpen a káposztafejesedés időszakában kell megkezdeni, majd 10 napos időközzel, legalább 3–4 alkalommal meg kell ismételni. Védekezésre mankoceb, propineb, metirám vagy kaptán hatóanyagú szerek használhatók.

A káposzta fuzáriumos sárgasága

(Fusarium oxysporum f. conglutinans)

Gazdanövény: Brassica fajok, elsősorban a fejes káposzta, a bimbós kel és a karfiol.

Tünet: a levélerek, majd az érközök elsárgulnak, a levelek lehullanak. Torzsában az edénynyalábok barnák. Az elpusztult növényrészeken rózsaszínű bevonat (sporodóhiumok a makrokonídiumokkal, rövid konídiumtartók mikrokonídiumokkal) látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Magyarországon első ízben 1955-ben közölt betegség a káposztatermesztő körzetekben súlyos kiesést okozott. A fuzáriumos betegséggel szemben ellenálló hibridek termesztésének növekedésével jelentősége kisebb lett. Fogékony fajták termesztése azonban jelenleg is kockázatos, különösen a hagyományos káposztatermesztő körzetekben.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a talaj és a talajba került növényrészek. A kórokozó a talajban hosszú ideig, klamidospórával marad fenn. A kórokozó a talajból a gyökereken keresztül jut a növénybe, majd a torzsa edénynyalábjain keresztül a levelekbe.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a 27 °C hőmérséklet és a talaj alacsony vízkapacitása kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: azokon a talajokon, ahol a betegség megjelent, kockázatos káposztaféléket termeszteni. A betegséggel szemben ellenálló káposztafajták, illetve -hibridek termesztése ajánlható.

A káposzta palántadőlése

Lásd: A paradicsom palántadőlése.