Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

27. fejezet - A zeller

27. fejezet - A zeller

A zeller betegségei

A zellermozaik (celery mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus) előfordulása gyakori. Fertőzési forrás a gumó, terjesztői pedig a levéltetvek. A vírusmentes vetőmag előállítása alapvető fontosságú.

A zeller fómás gumóvarasodása (Phoma apiicola) a gumó minőségét jelentősen csökkenti. A magcsávázással és késői ültetéssel a megbetegedés mértéke csökkenthető.

A zeller szeptóriás levélfoltossága (Septoria apii, S. apii graveolentis) a fontos betegségek közé sorolható. Rendszeresen előfordul, a lombot súlyosan károsítja, ezért a magvak csávázása és a folyamatos lombvédelem elengedhetetlen.

A zeller szklerotíniás rothadása (Sclerotinia sclerotiorum) és a zeller botrítiszes rothadása (Botrytis cinerea) elsősorban a tárolóban jelentkezik, de termőhelyi eredetű. A gabona-elővetemény, a sérülésmentes betakarítás, az alacsony hőmérsékletű tárolás megakadályozza e betegségek súlyos fellépését. Magas hőmérsékletű tárolóban a zeller ervíniás lágyrothadása (Erwinia carotovora subsp. carotovora) jelentkezhet.

Zellermozaik

(Celery mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus)

Gazdanövény: az Apiaceae családba tartozó növényfajok és számtalan termesztett növény, valamint gyomfaj.

Tünet: mozaikfoltosság, levélér-kivilágosodás, a levelek deformációja. A növények növekedésükben visszamaradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hazai előfordulása gyakori.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési forrás a gumó és más, az Apiaceae családba tartozó termesztett növények és gyomfajok. A kórokozó legfontosabb terjesztői a levéltetvek, amelyek a vírusokat csak rövid távolságra hurcolják. A kórokozók szövetnedvvel is átvihetők.

Ökológia: a kórokozó terjedése a levéltetvek tömeges elszaporodásának függvénye.

Védekezés: a zellertáblán, illetve annak közelében más, Umbelliferae családba tartozó termesztett és gyomnövények ne legyenek. A kórokozó terjedése a levéltetűvektorok gyérítésével megakadályozható.

A zeller fómás gumóvarasodása

(Phoma apiicola)

Gazdanövény: zeller.

Tünet: felszedéskor a gumókon vörösesbarna foltok, valamint hossz- és keresztirányú vagy szabálytalanul szétfutó, 2–3 mm mély, parás, behegedt repedések figyelhetők meg. A repedés szélén a gumószövet enyhén megvastagodott. A vörösbarna foltokon és a parás részeken elszórt, apró, fekete piknídiumok nehezen vehetők észre. A tárolóban a gumó felületén mélyre nem hatoló, egyre nagyobb kiterjedésű, egynemű, vörösesbarna, rothadó foltok láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazánkban a betegség elterjedt. Szabad földön a gumók minőségét rontja, a tárolóban pedig a gumórothadás jelentős kárt okoz.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a vetőmag, amelynek felületén helyezkedik el a kórokozó. Fertőzési források továbbá a talajba kerülő növénymaradványok, ahol a gomba több évig is életképes. A kórokozó a palánták kiültetése után a zsenge gumóba vagy a levélnyél tövébe az ép bőrszöveten vagy seben keresztül jut.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó hőmérsékleti igénye alacsony, hőmérsékleti optimuma 18 °C, azonban ezen a hőmérsékleten is nagyon lassan növekszik. A fertőzési veszély tehát a palánták korai kiültetése esetén a legnagyobb. Ha a palánták nedves, hideg talajba kerülnek és a kiültetés után az időjárás hűvös, csapadékos, akkor a betegség nagymértékben jelentkezik. Előrejelzés nincs.

Védekezés: legalább 4 éves vetésforgót kell betartani. Mély fekvésű, nedves, kötött talajon kockázatos zellert termeszteni. A legfontosabb az, hogy a palántákat ne ültessük ki korán. Hazánkban a zellerpalántákat 4-5 lombleveles korban, május második felében, június elején ültetik ki állandó helyükre. Törekedjünk arra, hogy a palánták felmelegedett talajba kerüljenek, ezért a palántákat június elején ültessük csak ki! A magvakat benomil-, kaptán- vagy tirámtartalmú csávázószerekkel csávázzuk.

A zeller szeptóriás levélfoltossága

(Septoria apii, S. apii-graveolentis)

Gazdanövény: zeller.

Tünet: a Septoria apii a nagy levélfoltosságot okozza. A levélen nagy, 3–10 mm átmérőjű, kerek vagy kissé ovális foltok láthatók. A folt szegélye határozott, barna színű. A folt közepe kiszürkül, s benne elszórtan apró, fekete pontok, piknídiumok vannak.

A Septoria apii-graveolentis a kis levélfoltosságot okozza. A levélen apró, 1 mm-t meg nem haladó, kerek vagy kissé ovális foltok találhatók. A foltok egyneműek, barna színűek. A foltokban és a foltokon kívül is apró, fekete pontok, piknídiumok jelennek meg. Gyakori, hogy foltok kialakulása nélkül, csoportosan piknídiumok figyelhetők meg. A foltok a levélnyélen és a maghozó száron megnyúltak, oválisak, az ernyővirágzaton pedig kerek vagy ovális alakúak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hazánkban általánosan elterjedt. A levél nagy része elszárad, emiatt lombveszteség és gumósúlycsökkenés következik be.

A kórokozó életmódja: a kórokozók a beteg növényrészeken is áttelelnek, a fő fertőzési forrásuk azonban a vetőmag, amelybe apró, fekete piknídiumok vannak ágyazva. A piknokonídiumok csak 1-2 évig fertőzőképesek. A csíranövényeket a magon lévő piknídiumból kiszabaduló piknokonídiumok fertőzik meg. Az áttelelt, beteg növényrészekről is piknokonídiumok juthatnak a növényekre. A piknídiumok később mind a levél színén, mind a fonákán kialakulnak, és a kiszabaduló piknokonídiumok a vegetációs időben vízcseppekkel továbbjutva, újabb fertőzéseket hoznak létre.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozók 9–28 °C között növekednek. A S. apii-graveolentis hőmérsékleti optimuma 21 °C, a S. apii kórokozóé kissé magasabb, 24 °C. A kórokozók számára gyakori, bőséges csapadék is szükséges. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a vetőmagot benomil-, kaptán- vagy tirámtartalmú csávázószerekkel csávázzuk.

A lombvédelem céljából már a palántanevelés közben kell permetezni a növényeket, először 2-3 lombleveles korban. Szabad földön a kiültetést követően, június közepén szükséges a permetezést megkezdeni, majd 10 naponként megismételve, még 3-4 alkalommal permetezni. A betegség leküzdésére rézhidroxid, rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyag-tartalmú permetezőszerek a leghatásosabbak.