Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A sárgarépa kártevői

A sárgarépa kártevői

A különböző gyökérzöldségeket károsító fontosabb állatfajok közel azonosak, ezért ehelyütt tárgyaljuk őket. A kisebb jelentőségű kártevő fajok között akad olyan, amelyik csak egy bizonyos növényfajon károsít, ilyen esetben ezt az adott növénynél ismertetjük.

A gyökérzöldségek legjelentősebb kártevői a talajban több évig fejlődő terrikol kártevők (Melolonthidae, Elateridae lárvák). A többi kártevő faj jelentősége szinte eltörpül mellettük. A gyökér kártevői közül külön figyelmet érdemel a vetési bagolylepke (Scotia segetum) lárvája. A gyökér említett kártevői a gyökerek felületének megrágásával tetemes károk okozói.

A sárgarépán esetenként a sárgarépa-fúrómoly (Aethes williana), főleg a vetésforgó nélküli termesztés esetében, a sárgarépán, petrezselymen és a pasztinákon a sávosnyakú cincér (Phytoecia interica) okoz károkat a répatestbe fúrt járatával. A sárgarépagyökér felületén gyakran előforduló, de jelentős kárt ritkán okozó faj a sárgarépa-gyökértetű (Pemphigus dauci). Egyre gyakrabban kell számolnunk a szabadföldi gubacs-fonálféreg (Meloidogyne hapla) megjelenésével és kártételével.

A környező növényállományból betelepedő mezei pocok (Microtus arvalis) a tenyészidő második felében a sárgarépagyökér talajból kiálló végének megrágásával súlyos károk előidézője lehet.

A sárgarépa levélkártevői közül esetenként a zöld sárgarépa-levéltetű (Cavariella aegopodii) szívogató egyedeit a levélnyeleken és a leveleken egyaránt megfigyelhetjük. Közvetlen kártétele hazai viszonyok között alig jelentős, vírusvektor tevékenysége miatt azonban figyelmet érdemel.

Cserebogarak, pattanóbogarak lárvái

(Melolonthidae, Elateridae)

Tápnövénykör: polifág kártevők.

Kárkép: a talajlakó kártevők közül a cserebogarak pajorjai a répatest felületén kisebb-nagyobb, szabálytalan alakú mélyedéseket rágnak. A károsítás a karógyökér teljes hosszában jelentkezhet. A drótféreg károsításakor 2–3 mm átmérőjű, furatszerű mélyedéseket találhatunk a répatesten. A talajlakó kártevők által okozott sérülések, mennyiségi és minőségi veszteséget okoznak. A károsított termény tárolásra nem alkalmas.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a talajlakó kártevők a gyökérzöldségek legjelentősebb kártevői. Kártételükkel az egész ország területén a termesztőkörzettől függetlenül számolni kell. A cserebogarak közül leggyakrabban a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) károsít. Az egyes fajok előfordulásának gyakorisága területenként változó. A pattanóbogarak lárvái elsősorban a kötött, középkötött talajú területeken okozhatnak kárt. A talajlakó kártevők kártétele a minőségi gyökérzöldség-termesztést és a tárolhatóságot hátrányosan befolyásolják.

Ökológia és előrejelzés: a terrikol kártevők ökológiáját lásd Az uborka kártevőinél.

A talajlakó kártevők lárváinak fejlődése több évig tart, így az esetleg szükséges védekezésre időben fel tudunk készülni. A kártétel megelőzésére a termesztésre kijelölt területen indokolt megállapítani a talajlakó kártevők lárváinak egyedszámát, korát, esetleg faji összetételét. Ennek alapján dönthetünk a védekezés szükségességéről és módjáról. A talajlakó kártevők egyedszámát 0,5 m2 területű, két ásónyom mélységű mintagödrök talajának átvizsgálásával állapíthatjuk meg. Amennyiben a területen véletlenszerűen kijelölt több mintagödör átlagában a talajlakó kártevők száma meghaladja az 1 kártevő/m2 értéket, indokolt a vegyi védekezés.

Védekezés: a védekezés hatékonyságát több tényező együttesen befolyásolja. A kezelés időpontjának meghatározásánál feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a terrikol kártevők a talaj hőmérsékletének csökkenésével a talaj mélyebb rétegeibe húzódnak, így a késő őszi vagy kora tavaszi talajfertőtlenítés (különösen rövid hatástartamú készítményekkel) nem éri el a célját. A gyökérzöldségek talajának vetés előtti vagy vetéssel egy menetben végzett fertőtlenítésére diazinon, és terbufosz hatóanyagú készítmények használhatók. Ha a területen több évig fejlődő pajorok, drótférgek találhatók, kézenfekvő védekezési lehetőség, hogy a gyökérzöldség termesztésére kijelölt területen már az előveteménynél – amely rendszerint gabonaféle – elvégezzük a talajlakó kártevők elleni védekezést. Az előveteményként termesztett kalászosoknál sokkal több lehetőség kínálkozik a talajfertőtlenítésre, ugyanis olyan tartós hatású készítmények is használhatók, amelyek a gyökérzöldségeknél lassú lebomlásuk miatt nem engedélyezettek.

Vetési bagolylepke

(Scotia segetum)

Tápnövénykör: leggyakrabban gyökérzöldségfélék, cukorrépa, gabonafélék, hagyma, kukorica.

Kárkép: a fiatal lárva a levelek fonákán hámozgat, majd a levelet lyuggatja. A fejlettebb lárva a talajban a növény szárát, gyökerét szabálytalan rágással körberágja, odvasítja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vetési bagolylepke Magyarországon általánosan elterjedt faj. A gyökérzöldségféléket mindkét nemzedéke károsítja, ezért a rágott répák aránya gyakran eléri a 15–20%-ot. Az okozott kártétel jelentős. A megrágott gyökerek rosszul vagy (súlyos kártétel esetén) egyáltalán nem tárolhatók.

Fejlődésmenet: évente két nemzedéke fejlődik. A kifejlett lárvák a talajban telelnek. Tavasszal a bábozódást követően május második felében, júniusban repülnek a lepkék, majd az érési táplálkozás után párosodnak. A növények levelére, levélnyelére rakott tojásokból 10–14 nap alatt kikelő lárvák levéllel táplálkoznak. A fejlettebb lárvák fénykerülők, és a talajba húzódnak, ahol a gyökerek és a földbeli szár megrágásával folytatják károsításukat. A kifejlett lárvák a talajban bábozódnak, és két-három hét elteltével megjelennek az imágók. A második nemzedék rajzása július végére, augusztusra esik.

Ökológia és előrejelzés: meleg, párás időjárás, bőséges nektárt adó gyomnövényzet kedvező a faj tömeges elszaporodásához.

A hatékony védekezés alapja a kártevő megjelenésének időbeni felismerése. A védekezést a fénycsapdák adatai és a növényállományban végzett megfigyelések alapján időzíthetjük. A fénycsapda adatokat szolgáltat az imágók rajzásmenetéről, a növényállomány vizsgálatával pedig megállapítható a növények fertőzöttsége, a lárvakelés üteme, a kémiai védekezés szükségessége és időpontja.

Védekezés: a vetési bagolylepke imágói rendszerint a táblán kívüli területekről telepednek be a növényállományba, ezért a vetés előtti talajfertőtlenítés teljesen hatástalan ellenük. A kártétel a tenyészidő alatt végzett növényvédelmi kezelésekkel akadályozható meg. A gyommentes táblák eleve kedvezőtlenebb feltételeket teremtenek a vetési bagolylepke imágóinak érési táplálkozásához. A gyökérzöldségek, illetve a növényállományban lévő gyomok alsó leveleire rakott tojásokból kikelő, leveleken táplálkozó lárvák ellen (mielőtt a talajba húzódnának) eredményesen védekezhetünk. A védekezés sikere jobban függ a helyes időzítéstől, mint a növényvédő szer megválasztásától. Ha a kártevők egyedszáma indokolja a permetezést, akkor azt a fiatal lárvák talajba vonulása előtt lehet eredményesen elvégezni. A védekezés triazofosz, deltametrin, permetrin + tetrametrin, aszimetrin, cipermetrin hatóanyagok valamelyikével, állománypermetezés formájában végezhető el.

A vegyi védekezést nehezíti, hogy a vetési bagolylepkének évente két nemzedéke van és a rendszerint május végén, június elején, valamint augusztus közepén bekövetkező rajzáscsúcsok előtt és után szép számmal akad rajzó imágó. Mindezek ellenére rajzásmegfigyelésre alapozott védekezéssel elkerülhető a vetési bagolylepke lárvájának olyan mértékű kártétele, amely a gyökérzöldségek minőségét, tárolhatóságát jelentősen rontaná.

Sárgarépa-gyökértetű

(Pemphigus dauci)

Tápnövénykör: sárgarépa- és nyárfafajok (Populus nigra, P italica).

Kárkép: a tenyészidő második felében, a sárgarépa gyökerén figyelhető meg. A főgyökér és a hajszálgyökerek felületén 1–2 mm hosszúságú, fehér viaszszálakkal borított állatok szívogatnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elsősorban a homoktalajú területeken gyakori, de ez idáig jelentős kártételét nem tapasztaltuk.

Fejlődésmenet: a faj többnemzedékű, gazdacserés kártevő. Tavasszal a nyárfákon, elsősorban a Populus nigra és Populus italica fajokon okoz levélgubacsot, majd júniustól repül a sárgarépára.

Védekezés: a kártétel mértéke ez idáig nem indokolt növényvédelmi beavatkozást.

Zöld sárgarépa-levéltetű

(Cavariella aegopodii)

Tápnövénykör: sárgarépa, kapor, kömény és más ernyős virágú, lágy szárú növények, továbbá fűzfajok.

Kárkép: a sárgarépa levelén, levélnyelén a nyár elejétől jelenik meg. A károsított levelek csavarodnak, besodródnak. A zöld részeken szívogató levéltetvek által ürített mézharmattól ragadósak a levelek. A levéltetvek károsítása miatt kisebb répatest fejlődik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elsősorban a folyópartok, ártéri erdők közelségében termesztett sárgarépán gyakori faj. Szívogatásával a levélen okozott közvetlen kártétele a sárgarépán általában jelentéktelen, vírusátvivő szerepe azonban figyelmet érdemel. Az élelmiszer-ipari feldolgozásra termesztett petrezselyem-, kaporlevélen a zöld sárgarépa-levéltetű jelenléte jelentős minőségrontó tényező.

Fejlődésmenet: évente több nemzedéke van. Tavasszal az áttelelt tojásokból kikelő, szárnyatlan ősanyák és leánynemzedékeik a fűzfajokon károsítanak, majd nyár elejétől a kialakuló szárnyas alakok különböző ernyős virágú növényekre repülnek.

Ökológia és előrejelzés: a zöld sárgarépa-levéltetű ökológiájának hazai adatai jórészt ismeretlenek. A kártevő tömegszaporodását korlátozó természetes ellenségek közül a katicabogár-lárvák és -imágók, továbbá a zengőlegyek lárvái a legjelentősebbek.

Védekezés: tömeges elszaporodása esetén pirimikarb hatóanyagú készítménnyel végzett permetezés jó eredményt ad.

Sárgarépa-fúrómoly

(Aethes williana)

Tápnövénykör: a gyökérzöldségek közül kizárólag a sárgarépa.

Kárkép: a károsított növények gyengébben fejlődnek. A kettévágott sárgarépa- gyökér közepén lefelé haladó lárvajárat látható. A károsított sárgarépa a tárolóban elrothad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: tömeges megjelenésére, illetve jelentős elszaporodására elsősorban a házikertekben számíthatunk, ahol évről évre azonos területeken termesztik a sárgarépát.

Fejlődésmenet: az imágó a szívlevelek tövéhez rakja tojásait. A kikelő lárvák járatot készítenek a karógyökérben. Évente két nemzedéke fejlődik, bár az áprilistól szeptemberig rajzó egyes nemzedékek nem különülnek el élesen egymástól. Az első nemzedék vadon élő tápnövényein fejlődik. A tömegesen július elejétől rajzó második nemzedék károsít a sárgarépán. A kifejlett lárva a répatestben vagy a talajban telel.

Védekezés: a vetésforgó betartása esetén üzemi felületeken ez idáig nem okozott gondot.

Sávosnyakú cincér

(Phytoecia interica)

Tápnövénykör: sárgarépa, pasztinák és petrezselyem.

Kárkép: a karógyökér közepén hosszanti, lefelé hatoló járat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elsősorban a házikertekben termesztett gyökérzöldségeken jelentkezik. A kártevő ritka előfordulása, a kártétel csekély mértéke rendszerint nem igényli a kémiai védelmet.

Fejlődésmenet: a növények gyökérnyaki részéhez rakott tojásokból kikelő lárvák befurakodnak a gyökérbe és kiüregesítik. A kártétel rendszerint a gyökérzöldség felhasználásakor derül ki. Évente egy nemzedéke fejlődik. Az imágó a károsított növényben telel.

Védekezés: a vetésforgó betartása esetén a kártevő elszaporodásától nem kell tartani.

Szabadföldi gubacs-fonálféreg

(Meloidogyne hapla)

Tápnövénykör: több mint 600 tápnövénye ismert. Előfordul lágy szárú, kétszikű, termesztett és gyomnövényen. Gyakran károsít sárgarépán, petrezselymen, paprikán, paradicsomon, uborkán, salátán, zelleren, cukorrépán. A gyomnövények közül leggyakrabban a tavaszi aggófűn (Senetio vernalis) fordul elő.

Kárkép: a gyökérzöldségfélék közül elsősorban a sárgarépa, a petrezselyem és a pasztinák vékonyabb gyökerein gombostűfejnyi, esetleg bors nagyságú gyökérgubacsokat okoz, továbbá a minőséget erősen rontó oldalgyökerek erőteljes képződése indul meg. A gubacsok akadályozzák a növény víz- és tápanyagszállítását.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kozmopolita faj. A mediterrán és a mérsékelt klíma alatt egyaránt károsít. Előfordulása a könnyen melegedő, homokos talajú területeken gyakoribb. Gazdasági jelentősége tápnövényenként változó. A gyökérzöldségekben okozott súlyos kártétele mind mennyiségi, mind minőségi veszteséggel jár.

Fejlődésmenet: a fonálféreg inváziós lárvája behatol a növény gyökerébe, ahol a szívogatás hatására óriássejtek képződnek. A későbbiek során ezekből a sejtekből veszi fel a táplálékát, és a helyét nem változtatja többé. A többszöri vedléssel kifejlődő, csepp alakú állat körül a gyökér megvastagszik, gubacs alakul ki. Ebben a gubacsban a nőstények testének végén, zselatinszerű anyagba ágyazottan találhatók a tojások. A gyökérzöldségfélék esetén a fertőzés mindig a már korábban fertőzött talajból indul ki.

Ökológia és előrejelzés: a szabadföldi gubacs-fonálféreg hőmérsékleti optimuma 25 °C körül van. A talajban, gyökérmaradványokban lévő tojásai szabad földön is áttelelnek. Egy nemzedék kifejlődéséhez (hőmérséklettől és tápnövénytől függően) 30–60 napra van szükség. Hazai vizsgálatok két nemzedék kifejlődését valószínűsítik.

A szabadföldi gubacs-fonálféreg előfordulása legegyszerűbben a területen található tápnövények gyökérvizsgálatával állapítható meg.

Védekezés: a M. hapla az egyszikű növényeket nem károsítja, ezért a fertőzött területen több éven keresztül egyszikű növények termesztése ajánlott. Ennek ellenére a költséges vegyi védekezés szántóföldi viszonyok között általában nem jön számításba. A vetéssel egy menetben az oxamil hatóanyag, granulátum formájában kijuttatva, a tenyészidő kezdetén mérsékli a fonálféreg-fertőzés mértékét.

Mezei pocok

(Microtus arvalis)

A sárgarépa és a petrezselyem gyökerének megrágásával a már betakarításra kész állományt, továbbá a vermeléssel tárolt répát veszélyezteti.