Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

25. fejezet - A sárgarépa

25. fejezet - A sárgarépa

A sárgarépa betegségei

A vírusos betegségek közül a sárgarépa tarkalevelűsége (carrot mottle virus) és a sárgarépa vöröslevelűsége (carrot red leaf luteovirus) a legjelentősebbek. Fertőzési források a karógyökerek, átvivője pedig a zöld sárgarépa-levéltetű. A vírusmentes vetőmag előállítása nagy jelentőségű.

A sárgarépa sztemfíliumos betegsége (Stemphylium radicinum) jelentős betegség, mivel lombpusztulást és a gyökértestek feketefoltosságát idézi elő. A magcsávázás következetes végrehajtásának bevezetésével kártétele mérséklődött.

A sárgarépa alternáriás levélfoltossága (Alternaria porri f. sp. solani) rendszeres, súlyos lombpusztulást okozó betegség. Fellépésére a lomböregedés időszakában lehet számítani. Kártétele miatt a nyüvő rendszerű betakarítás meghiúsulhat.

A sárgarépa lisztharmata (Erysiphe heraclei) szintén az idősebb leveleken jelentkezik, lombpusztulást okozva. Ellene a védekezés feltétlenül indokolt.

A sárgaréparozsda (Uromyces lineolatus) főleg az Alföldön jelentkezik, ahol a szikes, vizenyős területeken a sziki káka (Bolboschenus maritimus) is megtalálható. Ilyenkor a sárgarépa, mint köztesgazda levelén és levélnyelén a spermogóniumok és a narancssárga ecídiumok találhatók. A sziki kákán mint főgazdán pedig az uredo- és teleutotelepek fejlődnek.

A sárgarépa rizoktóniás betegsége (Rhizoctonia crocorum) kötött, nedves talajokon fordul elő. Fellépésére akkor kell számítani, ha a sárgarépát nem bakháton termesztjük.

A sárgarépa szklerotíniás rothadása (Sclerotinia sclerotiorum) és a sárgarépa botrítiszes rothadása (Botrytis cinerea) szabad földön, de főleg a tárolás során válik jelentőssé. Fellépésükre akkor kell számítani, ha a sárgarépát nem kalászos elővetemény után termesztjük, továbbá akkor, ha a felszedést nem nyüvő, hanem ásó rendszerű betakarítógépekre alapozzuk, és a tárolási hőmérséklet magas. A sárgarépa ervíniás lágyrothadása (Erwinia carotovora subsp. carotovora) a levegőzés nélküli, vizesen tárolt gyökértesteken, magas hőmérsékletű tárolóban válhat jelentőssé. A sárgarépa rizoktóniás betegsége (Rhizoctonia carotae) a faládában tárolt gyökértesteken jelentkezik.

A sárgarépa tarkalevelűsége

(carrot mottle virus)

Gazdanövény: az Apiaceae családba tartozó, termesztett és gyomnövényfajok.

Tünet: a leveleken sárgászöld tarkázottság figyelhető meg. A levélnyél alapi része gyakran görbült. A növények törpe növésűek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség szórványosan fordul elő, jelentősége hazánkban növekszik.

A kórokozó átvitele, terjedése: a kórokozót a zöld és a hamvas sárgarépa-levéltetű viszi át.

Ökológia: a kórokozó terjedése a fenti levéltetűfajok elszaporodásának függvénye.

Védekezés: a kórokozó terjedése a levéltetűvektorok gyérítésével csökkenthető.

A sárgarépa vöröslevelűsége

(carrot red leaf luteovirus)

Gazdanövény: az Apiaceae családba tartozó növényfajok.

Tünet: a levélkeosztatok hegyénél vörös elszíneződés látható, amely később a levélkeosztatokra is kiterjed. Végül a levelek vörös színűek lesznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hazánkban egyre nagyobb jelentőségű.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési forrás a sárgarépa karógyökere és az Apiaceae családba tartozó termesztett és gyomnövények. Átvivője a zöld sárgarépa-levéltetű.

Ökológia: a kórokozó terjedése a fenti levéltetűfajok elszaporodásának függvénye.

Védekezés: a beteg tövek eltávolítása. A kórokozó terjedése a levéltetűvektorok gyérítésével megakadályozható.

Sárgarépa-lisztharmat

(Erysiphe heraclei)

Gazdanövény: az Apiaceae családba tartozó növényfajok.

Tünet: a levélen, a levélnyélen először foltszerűen, majd a felületet beborítva, finom, szürkésfehér epifita micéliumbevonat látható, majd a bevonat a konídiumláncok tömegétől lisztszerű lesz. A nyár közepétől apró, fekete kleisztotéciumok jelennek meg. A kaszattermésen szintén szürkésfehér micéliumbevonat és kleisztotécium található.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: száraz nyarakon és ősszel általánosan elterjedt. A lomb elszárad, emiatt a gyökérfejlődés gyenge. Csapadékos időjárás után a növények új, egészséges leveleket fejlesztenek.

A kórokozó életmódja: a beteg magvak jól csíráznak, s belőlük egészséges növények fejlődnek. A kórokozó fertőzési forrásai az elpusztult növénymaradványokon lévő kleisztotéciumok. A kleisztotéciumból kiszabaduló aszkospórák a leveleket fertőzik meg. A nyári fertőzésben a konídiumoknak nagy szerepük van.

Ökológia és előrejelzés: a betegség száraz, csapadékszegény időszakban válik jelentőssé. Előrejelzés általában nincs.

Védekezés: száraz nyáron és ősszel a lombot kén-, dinokap-, kinometionát-, pirazofosz- vagy tridemorf-tartalmú szerekkel, nedvesítőszer hozzáadásával kell permetezni. Csapadékos időjárás esetén és öntözött növényállományban nem kell védekezni.

A sárgarépa alternáriás levélfoltossága

(Alternaria porri f. sp. dauci)

Gazdanövény: sárgarépa.

Tünet: a levélen apró, kerek, vizenyős foltok mutatkoznak, amelyek később megnagyobbodnak, és sárgásbarna színűek lesznek. Ha a foltok összeolvadnak, a levélkeosztatok elszáradnak. A levélnyélen a foltok oválisak, majd összeolvadva, vonalszerűek lesznek. Konídiumtartó gyep a foltok felületén csak csapadékos, párás körülmények között képződik. A levelek később teljesen elszáradnak, és a talajra fekszenek. Szabad földön szembetűnő, hogy a külső, idős levelek elpusztulnak, és a sárgarépa új, egészséges leveleket fejleszt.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: szabad földön, nyár végén nagymértékű lombpusztulás észlelhető. Az idős levelek pusztulása miatt a gyökérsúly növekedése az egészséges növényekének 1/3-ára csökken.

A kórokozó életmódja: a legfontosabb fertőzési forrás a beteg levél. A kórokozó a száraz levélen nagyon hosszú ideig életképes. Figyelemre méltó, hogy a kórokozó a 6 hónapos, száraz levelekből eredményesen izolálható. A kórokozó az egészséges növényekre a talajon maradt levelekről kerül. A gomba esetenként megtalálható a vetőmagon, ezért a vetőmag, mint fertőzési forrás kisebb jelentőségű. A kórokozó csak az idős leveleket fertőzi meg, a fiatal, zsenge levelek a betegségre nem fogékonyak. A gomba a sztómákon keresztül jut a szövetekbe. Nagymértékű megbetegedés esetén a kórokozó csépléskor tapad a mag felületére, virágzáskor azonban ritkán jut be a mag belsejébe.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó hőmérsékleti optimuma 24–32 °C. A gomba relatívpáratartalom-igénye szintén magas. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a beteg lombot mélyen alá kell szántani a talajba. Magcsávázásra kaptán vagy tirám hatóanyagú porcsávázó szerek jöhetnek számításba. A lombpermetezést csak július végén kell elkezdeni, majd 10 naponként megismételve, a karógyökerek felszedése előtt 2 héttel kell befejezni. Védekezésre cineb-, mankoceb-, propineb- vagy metirámtartalmú permetezőszerek hatásosak.

A sárgarépa sztemfíliumos betegsége

(Stemphylium radicinum)

Gazdanövény: sárgarépa.

Tünet: a csírázó magvak elpusztulnak, nem kelnek ki. A csíranövény szik alatti szárrésze elfeketedik, befűződik, a növények pedig kidőlnek. Az elfeketedő szárrészen finom, sötétbarna konídiumtartó gyep figyelhető meg. A leveleken apró, kerek vagy hosszúkás, barna foltok láthatók. A levélnyélen a foltok megnyúltak, csíkszerűek, sötétbarnák. A levelek sárgulnak, elszáradnak. A virágzaton a fentiekhez hasonló tünetek alakulnak ki. A karógyökér feji részén, végén vagy oldalán 2–15 mm átmérőjű, kerek vagy ovális, besüppedő, fekete foltok láthatók, amelyeken laza, olajbarna bevonat, micélium és konídiumtartó fejlődik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a sárgarépa egyik legjelentősebb betegsége. A fekete foltok minőségromlást, a tárolóban bekövetkező rothadás nagy tárolási veszteséget, a magszár hervadása pedig maghozamkiesést okoz.

A kórokozó életmódja: fontos fertőzési forrás a vetőmag. A kórokozó konídiumai a maghozó tövek leveleiről és virágernyőiről csépléskor a mag felületére tapadnak (külső magfertőzés) vagy pedig a mag kötődésekor a gomba micéliuma és konídiumával csíratömlője a mag belsejébe hatol (belső magfertőzés). Fertőzési források ezenkívül az elpusztult növényrészek, amiken a kórokozó 2 évnél tovább is fennmarad, valamint a talaj, ahol a kórokozó még 6 év után is megtartja életképességét. A kórokozó konídiumai a beteg csíranövényről jutnak a levélre, a levélről lemosódó konídiumok pedig a fejrészre tapadnak, és a peridermán vagy mikrosebeken keresztül jutnak a szövetekbe. A talajban lévő gomba a karógyökérbe seb nélkül és seben keresztül, sőt az oldalgyökereken keresztül is behatol.

Ökológia és előrejelzés: a gomba optimális hőmérsékleti igénye magas, 28 °C, hőmérsékleti minimuma 0 °C körül van, növekedésének felső határa pedig 39 °C. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a sárgarépát mély fekvésű, kötött, hideg talajon ne termesszük. Olyan táblákon, ahol a betegség nagymértékben jelentkezett, sárgarépát csak 7–8 év múlva termeszszünk. A magvakat kaptán vagy tirám hatóanyag-tartalmú porcsávázó szerrel kell csávázni. A vegyi védekezés alapja tehát a vetőmagvak csávázása.

A lombvédelmet akkor kezdjük meg, amikor a növények a 8–10 cm magasságot elérték. Ezt követően 10 naponként, legalább 6 alkalommal kell védekezni. Ha esős az időjárás, akkor további permetezések szükségesek. Védekezésre cineb-, mankoceb-, propineb- vagy metirámtartalmú permetezőszerek kiváló hatásúak.