Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A paprika kártevői

A paprika kártevői

Palántanevelés során a talajban a gyökérgubacs-fonálférgek, pajorok, bagolypillelárvák, drótférgek és bársonylégylárvák veszélyeztetik a termesztést. A talajfelszín közelében lótetű és különböző meztelencsiga-fajok károsítják a kis növényt. Már ilyenkor megjelennek a leveleken a vírusvektor levéltetvek, a takácsatkák és a molytetvek. Az utóbbi évtizedben speciálisan sok gondot okozott a szélesatka.

Szabadföldi termesztés során a gyökéren cserebogár- és szipolypajorok, drótférgek, bársonylégylárvák, fénykerülő bagolypillelárvák és gyökérgubacs-fonálférgek károsíthatnak.

A paprika termesztésekor a szívó kártevők okozzák a legnagyobb gondot. A védekezés gerincét az e fajok ellen alkalmazott kezelések alkotják. A zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), a sárga burgonya-levéltetű (Aphis nasturtii), a zöld burgonya-levéltetű (Aulacorthum solani), a fekete répalevéltetű (Aphis fabae) kártételének mértékét fokozza, hogy veszélyes vírusvektorok is egyben. Az üvegházi molytetvek (Aleyrodidae) és a kabócák (Auchenorrhyncha) ellen, a levéltetvekhez hasonlóan, a palántanevelés időszakában, hajtatás alatt, a helyre vetett vagy kipalántázott szabadföldi termesztés során egyaránt rendszeresen védekezni kell. Szabálytalan rágásnyomok jelzik a levélzeten a meztelen csigák és a fénytűrő bagolypillelárvák jelenlétét. Az alulról „kopaszodó” tövek a takácsatkák tömeges szívogatása következtében vesztik el leveleiket.

A virágot és a termést fogyasztja a somkóró-bagolylepke, a gamma-bagolylepke, a gyapottok-bagolylepke, a kukoricamoly hernyója. Az egész növényen torzulásokat, a termésen parásodást okoz szívogatásával a szélesatka.

Gyapottok-bagolylepke

(Helicoverpa armigera)

Tápnövénykör: eredeti élőhelyén a gyapot, a dohány, a szója, a földimogyoró, a kukorica, a cirok, a borsó, a paradicsom és a len kártevőjeként ismert. Hazánkban dohány, kender, kukorica, paprika, paradicsom, muskátli és más dísznövények alkotják tápnövénykörét.

Kárkép: a hernyó dohányon a leveleket, virágot és a termést rágja vagy a szárba hatol be. Kukoricán főként a csőben és a szárban rág üregeket. Paprikában a magokat és a termés belső bordáit fogyasztja, míg paradicsomban mélyebb üregek jelzik kártételét. Muskátlin és dísznövényeken a virágokat, bimbókat fogyasztja el vagy azokba hatol be. A lárvák nem tűrik egymást, így a károsított helyeken csak egy-egy hernyó található.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: eredetileg szubtrópusi, trópusi területeken élő faj. Délkelet-Európában a 40. szélességi fokig terjedt el. Közép- és Észak-Európa országaiba vándorlással vagy behurcolással került be. Az eddigi vizsgálatok szerint amúgy is óriási areálja egyre északabbra tolódik. Hazánkban a nyár folyamán az ország legészakibb részében is megtalálható. Tipikus vándorló lepke.

Kártétele helyenként pl. kukoricában nagyon súlyos lehet. Az Európai és Földközi-tengeri Növényvédelmi Szervezet (EPPO) zárlati kártevőnek minősíti. Hazánkban a növényvédelmi kódex 5/1988. (IV. 26.) MÉM rendelet 2. számú melléklete A/II. szerint is karantén, zárlati kártevőnek minősül.

Fejlődésmenet: hazánkban e vándorlepkefaj első példányait június közepén fogták a fénycsapdák. A petéket többnyire a tápnövények generatív részeire rakják a nőstények, egyesével. A kis lárvák berágják magukat a bimbóba, termésbe. Ezt igazolja, hogy több esetben található ép héjú paprika, amelynek belsejében kifejlett lárva található. A folyamatos bevándorlás következtében különböző fejlettségű lárvák találhatók a gazdanövényeken. A fénycsapdaadatok és a lárvaegyedszám-vizsgálatok azt mutatják, hogy faunaterületünkön két nemzedéke van. A 6. stádiumú hernyók a talaj felső szintjében bábozódnak, gyengén előkészített bölcsőben. A késő őszre kifejlődő hernyópopuláció a tél folyamán elpusztul. Feltehetően csak a báb lenne képes áttelelni, de erre vonatkozó hazai adat még nincs.

Ökológia és előrejelzés: meleg, szubtrópusi, trópusi környezetet igénylő faj. Faunaterületünkön nem tud áttelelni, mivel a talajfelszínen bábozódik és egyedei 5 °C alatt 1–2 napon belül elpusztulnak. Lárvái kannibálok, így környezetükben egyenként fordulnak elő. A mediterrán országokban a kukoricamollyal (Ostrinia nubilalis) és a somkóró-bagolylepkével (Heliothis maritima) együtt károsít.

Előrejelzése a fénycsapdák által befogott bagolylepkék rendszeres figyelésén alapszik. Szignalizációra a potenciális tápnövények folyamatos vizsgálatára van szükség.

Védekezés: a faj biológiai ellenségeiről keveset tudunk. A hernyók rejtetten élnek, ezért hatékonyan csak mély hatású vagy felszívódó szerekkel lehet védekezni ellenük.

Somkóró-bagolylepke

(Heliothis maritima)

Tápnövénykör: polifág kártevő. A somkórón kívül a len, a napraforgó, a lucerna, a cukorrépa, a tök, a burgonya, a bab, a paprika, a paradicsom, az uborka, sőt a szőlő- vagy gyümölcsfacsemeték lehetnek a tápnövényei.

Kárkép: a hernyók a növénynek csak a föld feletti részeit fogyasztják. Kezdeti hámozgatás után lyuggatás, majd tarrágás következik. A növényen a kártétel mindig alulról felfelé indul. Az idősebb hernyók generatív részeket fogyasztanak.

A paprikán a termésben okoz kárt. A csészeleveleknél hatol be és a magokat fogyasztja vagy a vacokba rág bele. Kártétele hasonlít a gyapottok-bagolylepkééhez.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Közép- és Dél-Európa, Észak-Afrika a fő elterjedési területe, de alfajai Közép- és Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában is élnek. Hazánkban a Duna–Tisza közén, a Mezőföldön és a Nagyalföldön fordul elő. Elszaporodásakor az ország minden részében megtalálható. Ilyenkor kártétele tetemes. 1954–1955-ben, 1962–1964-ben az ország nagy részén, mintegy 10 megyében több tízezer hektárnyi területen az egyes kultúrák 30–90%-át elpusztította.

Fejlődésmenet: évente két nemzedéke fejlődik ki. Bábállapotban tölti a telet, 2–4 cm mélyen a talajban. A lepkék rajzása májusban kezdődik. Május végén, június elején tömegesen repülnek a délutáni órákban. Az imágók nektárral táplálkoznak, majd megtermékenyítés után a nőstények több száz tojást raknak a növények alsó leveleire. 8–10 napos embrióállapot után kelnek ki a kis hernyók. Hat lárvastádiumban fejlődnek ki. A harmadik vedlés után az elfogyasztott táplálék mennyisége rohamosan nő. Az idős hernyók generatív növényrészeket fogyasztanak, majd kifejlődve a talajba húzódnak bábozódni. Pár hét múlva rajzanak ki az új lepkék. Ez a nemzedék július közepétől augusztus közepéig repül. E generáció nőstényeinek termékenysége alacsonyabb. Lárváik a magasabb hőmérséklet következtében gyorsabban fejlődnek ki. Szeptember elejétől már bábozódnak és sekély mélységben a pupariumban áttelelnek.

Ökológia és előrejelzés: párás, meleg, mediterrán klímát kedvelő faj. Hűvös, esős időjárás a populáció összeomlását okozza, a tartósan száraz meleg pedig a nyári nemzedék ritkulásához vezet.

Az imágók rajzását fénycsapdával követhetjük, a lárvák számának felmérésére, a szignalizációhoz a területi kvadrát módszer alkalmas.

Védekezés: baktériumos megbetegedésen túl a fürkészdarazsak és fürkészlegyek parazitálhatják a hernyókat.

Vegyszeres védekezésre alfametrin, cipermetrin és deltametrin hatóanyagú készítmények használhatók fel.

Szélesatka

(Polyphagotarsonemus latus)

Tápnövénykör: kevéssé kutatott faj, így tápnövénykörét nem teljesen ismerjük. Eddig ismert a paprika, paradicsom, uborka és a gyomnövények közül az apró gombvirág, szulák, keserűfű és a tyúkhúr.

Kárkép: a tápnövényt már csírakorban elpusztíthatják. Mindig a legfiatalabb részeken szívogatnak. A levelek szalagosodnak, kanalasodnak, torzulnak. A fonák ólomfényűvé válik. A levéllemez vastagodik, üvegesen törik. A hajtásnövekedés leáll. A virág és a termés bebarnul, parásodik. Később felreped, és íze dohossá válik, fogyasztásra alkalmatlan lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a trópuson a legismertebb, legveszélyesebb polifág kártevő. Brazíliában, Indiában, Japánban, Kolumbiában és az USA néhány államában súlyos gondokat okoz a bab-, burgonya- és paprikatermesztésben. Nyugat-Európába a két világháború között hurcolták be. Közép-Európában Bukarest környéki üvegházakban találták meg, 1976-ban. Hazánkban először dísznövénykertészet üvegházában találták meg, a 70-es évek végén. 1980–1981-ben már súlyos károkat okozott paprikán és paradicsomon. Védekezés nélkül a teljes növényállományt képes elpusztítani.

Fejlődésmenet: rendkívül gyors fejlődésű állat. A hőmérséklet és a páratartalom függvényében 3–8 nap alatt fejlődik ki egy nemzedéke. A nőstények 7–18, a hímek pedig 4–14 napig élnek. Egy nőstény élete folyamán 30–76 tojást rak le. Megtermékenyítéssel és szűznemzéssel is szaporodhatnak.

Ökológia és előrejelzés: a faj a trópusi éghajlati körülményeket kedveli. Üvegházi borostyánon 24–25 °C-on, 90–95% relatív páratartalomnál 7 nap alatt fejlődik egy nemzedéke. Emellett hidegtűrő képessége is jó. Károsítását paprikán 8–9 °C-on is észlelték.

Előrejelzése csak karanténszerű növényegyed-vizsgálattal oldható meg.

Védekezés: károsításának megelőzésére palántakori védelem szükséges. A virágzás kezdetéig kinalfosz, oxamil, metidation és metomil hatóanyagú készítmények használhatók. Terméskötődéstől amitráz és pirimifosz-metil hatóanyagú szerek pusztítják eredményesen mozgó alakjait.