Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A paradicsom kártevői

A paradicsom kártevői

A paradicsom kártevőegyüttese a termesztési módtól függően eltérő.

A szabadföldi paradicsomtermesztés során a kártevők száma kevés, és rendszerint alig veszélyezteti a termesztés sikerét. A helyre vetett paradicsomtermesztésnél, a palántanevelés elmaradásából adódóan, a melegigényes gyökérgubacs-fonálférgek (M. incognita, M. javanica, M. arenaria) szántóföldi megjelenésétől nem kell tartani. A palántáról való termesztés esetén az előzőekben említett fajok a szántóföldi paradicsomtermesztés során is jelentős károk okozói lehetnek. A polifág, terrikol kártevők (Melolonthidae, Elateridae) a fiatal növényállományban a gyökerek megrágásával olykor a növények pusztulását okozzák. A szabadföldi paradicsom föld feletti részein előforduló kártevők között a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) és a valódi levéltetvek (Aphididae) jelentősek. Az utóbbiak főleg vírusvektor tevékenységükkel veszélyeztetik a növényállományt. A termésen a legutóbbi esztendőkben a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) lárvája mint alkalmi kártevő okozott károkat.

A növényházban termesztett paradicsom kártevőegyüttesében a meleg égövről behurcolt fajok a meghatározók. A növényház mikroklímája kedvező feltételeket teremt fennmaradásukhoz és gyors elszaporodásukhoz. A gyökéren élő kártevők közül a gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.) a hazai paradicsomhajtatás meghatározó jelentőségű kártevői. Kártételük különösen súlyos lehet, ha a növények már a palántanevelés során fertőződnek. A paradicsom lombkártevői közül az üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum) a legjelentősebb kártevő. Mellette a növényházakban anholociklikusan szaporodó levéltetvek (Aphididae), a paradicsom-aknázólégy (Liriomyza bryoniae), a gerbera-aknázólégy (Liriomyza trifolii) és a paradicsom-levélatka (Aculops lycopersici) okozhat kárt. A növényházban termesztett paradicsom termésén a szántóföldön termesztett paradicsomhoz hasonlóan a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) lárvája károsíthat.

Gyökérgubacs-fonálférgek

(Meloidogyne spp.)

Tápnövénykör: sok tápnövényűek, a legtöbb gondot a melegigényes hajtatott zöldségfélék közül az uborkán, a paradicsomon és a paprikán okozzák. Ezenkívül még számos más kétszikű, lágy szárú termesztett és gyomnövényen előfordulnak. A dísznövények közül leggyakrabban a szegfűn, gerberán okoznak károkat.

Kárkép: tekintettel a gyökérgubacs-fonálférgek mikroszkopikus méretére, jelenlétükre az általuk okozott tünet hívja fel a figyelmet. A károsított növények vontatottan fejlődnek, lankadnak, hervadnak. A növény gyökerén kezdetben apró, 1–2 mm nagyságú, majd egyre nagyobb, akár 1–2 cm-t is elérő gubacsokat találunk. Gubacsok alapján a gyökérgubacsot okozó fajok nem különíthetők el.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a gyökérgubacs-fonálférgek a zöldséghajtatás és olykor a szántóföldi zöldségtermesztés jelentős kártevői. Kártételük különösen a téli időszakban is fűtött hajtatólétesítményekben termesztett növényeken gyakori. A Meloidogyne nemzetség fajai közül a szabadföldi gubacs-fonálféreg (M. hapla) Magyarországon szabad földön is áttelel, így kártételével szántóföldön számolni kell. A melegigényes, hazai teleinket csak növényházakban átvészelő kertészeti gubacs-fonálféreg (M. incognita), a növényházi gubacs-fonálféreg (M. arenaria) és a meleg övi gubacs-fonálféreg (M. javanica) szabadföldi kártétele csak abban az esetben következik be, ha a palánta már a palántanevelés során fertőződött.

Fejlődésmenet: a gyökereken lévő gubacson belül helyezkednek el a gyökérgubacs-fonálférgek 1 mm körüli nagyságú, opálosan áttetsző, csepp alakú nőstényei. Egy nőstény 800–1000 tojást rak. A tojások a nőstények testének végén lévő tojászsákban találhatók. A tojásból kikelő, fonál alakú, ún. inváziós lárvák a talajban vándorolnak és újabb gyökereket támadnak meg. Miután a gyökértenyészőcsúcs táján befurakodtak a gyökérbe, táplálkozásuk során újabb gubacsok képződését indukálják. A lárvák további fejlődése a növekvő gubacsban, a gyökér belsejében történik.

A nőstény lárvák fokozatosan körte, majd csepp alakúvá válnak. A hímek fonál alakúak maradnak. A fonálféreg által okozott gubacs zavarja a víz- és tápanyagszállítást, és ezzel számottevően csökkenti a növény teljesítőképességét.

Ökológia és előrejelzés: a gyökérgubacs-fonálférgek határozatlan nemzedékű fajok. Fejlődésük ütemét a hőmérséklet és a tápnövény határozza meg. Növényházi körülmények között egy nemzedék kifejlődéséhez hozzávetőleg egy hónapra van szükség, így egy termesztési ciklus alatt számos nemzedékük kialakulhat.

A gyökérgubacs-fonálféreg fajainak életmódja többnyire hasonló. A védekezés szempontjából említésre méltó életmódbeli eltérés, hogy a felsorolt fajok közül szabadföldi körülmények között egyedül a Meloidogyne hapla tud áttelelni. A zöldséghajtatásban legtöbb gondot okozó Meloidogyne incognita az átfagyott talajban elpusztul. A gyökérgubacs-fonálféreg fertőzése leggyakrabban a talajban nyugalmi állapotban lévő tojásokból indul ki. A károsított gubacsos gyökerekben a tojászsákban lévő tojások még a gyökerek elkorhadása után is életképesek maradnak. Ha tápnövény kerül a talajba, a tojásokból kikerülő lárvák hamarosan fertőzik. A fertőzött talajon nevelt palántákkal a gyökérgubacs-fonálféreg a korábban e kártevőtől mentes talajra is átvihető.

A talaj gubacsfonálféreg-fertőzöttsége az előző növényállomány lekerülésekor a gyökérzet vizsgálatával vagy próbavetéssel állapítható meg.

Az utóbbinál tesztnövényül valamelyik gyorsan fejlődő tápnövényüket, pl. a paradicsomot használjuk. A szaporítóládába vetett növényeken, amennyiben a talaj gyökérgubacs-fonálféreggel fertőzött, 4–5 hét elteltével a növények gyökerein megjelennek a gombostűfejnyi gubacsok. Ha a talaj fertőzött, a fonálférgek ellen feltétlenül védekezni kell.

Védekezés: az előzőek alapján a gyökérgubacs-fonálférgek elleni védekezés alapja, hogy a zöldségfélék szaporítása, palántanevelése, illetve termesztése gyökérgubacs-fonálféregtől mentes talajon történjen.

A védekezésnek alapvetően két módszere ismert. Egyrészt a fonálférgek kártételének megelőzését célzó agrotechnikai módszerek, mint pl. a kőzetgyapoton való termesztés, növényváltás kevésbé fogékony növényre, toleráns és rezisztens fajták termesztése, a fonálféreg-kártételnek ellenálló növényfajra való oltás. A paradicsomnál a Lycopersicum peruvianum fonálféreg-ellenállóságáért felelős Mi génjét sikerült a nemesítés során a növényházban termesztett fajták jó részébe bevinni. Ez jelentősen megkönnyíti a gyökérgubacs-fonálféreg elleni védekezést paradicsomnál, bár teljes egészében nem oldja meg a fonálféreg okozta gondokat, ugyanis az ily módon előállított fajták többnyire toleránsak és nem rezisztensek, másrészt a M. hapla ellen nem adnak védelmet.

A védekezés másik módszere a gyökérgubacs-fonálférgek elpusztítása, egyedszámának csökkentése biológiai, fizikai és kémiai talajkezelési (fertőtlenítési) módszerekkel.

A biológiai módszerek közül a hurokvető gombák (Arthrobotrys oligospora, Arthrobotrys irregularis) gyökérgubacs-fonálférgek elleni felhasználása jelenleg kísérleti stádiumban van, üzemi bevezetésük több részletkérdése még tisztázásra vár.

A fizikai talajfertőtlenítési módszerek közül a talajgőzölés egyike a leghatásosabb védekezési módoknak, azonban mivel speciális berendezést igényel, költséges eljárás, így a zöldséghajtatásban alig terjedt el. A fizikai védekezési módszerek közé sorolható az az eljárás, amikor a fonálféreggel fertőzött területen a téli időszakban szüneteltetik a termesztést, a talaj átfagy, és a legtöbb gondot okozó gyökérgubacs-fonálférgek elpusztulnak. Ezzel magyarázható, hogy a kizárólag hideghajtatással foglalkozók – ha egészséges palántát ültetnek – alig ismerik a gubacs-fonálférgek kártételét.

A fonálféreggel fertőzött talajok fertőtlenítésére általánosan elterjedtek a kémiai módszerek. A kémiai talajfertőtlenítés történhet a talaj metil-bromidos gázosításával, folyékony talajfertőtlenítők (metam-ammónium) talajba injektálásával, valamint talajfertőtlenítő granulátum (dazomet) kiszórásával és talajba dolgozásával. A felsorolt hatóanyagok a növényre is fitotoxikus hatásúak, éppen ezért a kezelést kizárólag tenyészidőn kívül szabad elvégezni, annak figyelembevételével, hogy a talajfertőtlenítő készítmények lebomlásához, dózistól és a talajhőmérséklettől függően több (3–5) hétre van szükség. A kémiai talajfertőtlenítést 5 °C feletti hőmérsékletű talajon végezzük. Magasabb hőmérsékleten hatásukat gyorsabban fejtik ki és gyorsabb a hatóanyag lebomlása is, így hamarabb ültethetünk a kezelt talajba. Vetés vagy ültetés előtt bioteszt módszerrel ellenőrizni kell a kezelt talajban szermaradványként lévő növényvédő szer fitotoxikus hatását. A vizsgálat során a kezelt területről, valamint összehasonlítás céljából a kezeletlen területről származó talajmintát jól zárható üvegedénybe tesszük. A talaj feletti légtérben cérnaszálra kötött, nedves vattacsomón salátamagvakat helyezünk el, majd az üveget lezárjuk. Szobahőmérsékleten a magvak néhány nap elteltével csírázni kezdenek. Amennyiben a talajban növényvédőszer-maradvány van, a csírázó magvak a kontrollhoz képest elváltozást mutatnak. A vetést vagy ültetést csak akkor szabad elvégezni, ha a bioteszt módszer nem mutat káros szermaradványt.

Az előzőkben felsorolt talajfertőtlenítő készítményekkel ellentétben az oxamil hatóanyagú granulátummal közvetlenül vetés előtt is védekezhetünk a fonálféreg ellen. Az oxamil felszívódik a gyökerekbe, és a gyökerekben élő vagy a fiatal gyökeret fertőző fonálférgeket elpusztítja. A javasolt dózisban fitotoxikus hatása nincs. A tenyészidő során a gyökérgubacs-fonálférgek kártételének mérséklésére az oxamil hatóanyagú készítménnyel végzett permetezés eredményesen használható, mivel a hatóanyag a levélre permetezve a gyökerek irányába is transzlokálódik.

Üvegházi molytetű

(Trialeurodes vaporariorum)

Tápnövénykör: az üvegházi molytetű a melegigényes hajtatott zöldségfélék és dísznövények legjelentősebb levélkártevője. Tipikusan soktápnövényű állatfaj, de néhány tápnövényét, mint pl. az uborkát, a paradicsomot, a tojásgyümölcsöt, az agerátumot, a gerberát, a muskátlit, a krizantémot és a fuxiát előnyben részesíti. Számos gyomnövény is a tápnövényei közé tartozik.

Kárkép: az üvegházi molytetű táplálkozó egyedei a leveleket szívogatják. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, a termés mennyisége csökken. Az állat a növényből elvont tápanyag egy részét mézharmat formájában üríti a levelekre és a termésre. A mézharmaton megjelenő korompenész jelentősen rontja a termés minőségét és csökkenti az asszimilációs felületet.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az üvegházi molytetű a múlt évszázad 60-as éveiben Mexikóból került Európába. Gyors elterjedését követően a növényházakban termesztett melegigényes növények egyik legjelentősebb kártevője lett. Növényházakban egész évben, a szabadban a nyári hónapokban károsít. Az üvegházi molytetű veszélyességét vírusterjesztő tevékenysége fokozza.

Fejlődésmenet: az üvegházi molytetű imágói 1 mm körüli, hófehér szárnyú állatok. A levelek fonákán szívogatnak, és a tojásaikat is ide helyezik el. A lerakott tojások száma függ a tápnövénytől, és akár a több százat is elérheti. A hajtatott zöldségfélék között legtöbb tojást rak az uborkára, kevesebbet a paradicsomra és még kevesebbet a paprikára. A frissen lerakott tojások sárgásfehérek, néhány nap elteltével szürkére színeződnek. A tojásból a lárvák 25 °C-on 1 hét alatt kelnek ki. A kikelt lárva a levél fonákán mozog, letelepedésre alkalmas helyet keres, és miután egy-két nap elteltével letelepszik, elveszti mozgásképességét. A továbbiakban a lárvák helyhez kötötten, a viaszmirigyek által létrehozott viaszburok védelmében szívogatják a növény leveleit. A lárvák többszöri vedlést követően nem táplálkozó nimfává, majd imágóvá alakulnak.

Ökológia és előrejelzés: egy nemzedék kifejlődésének ideje a melegigényes növények hajtatása során hozzávetőleg 3–4 hét. A fejlődés időtartamát a hőmérséklet és a tápnövény egyaránt befolyásolja. Soknemzedékű faj. Növényházakban, lakásokban telel át, ahol a tél folyamán is szaporodik.

Az üvegházi molytetű imágópopulációjának csapdázására a sárga színű, ragadós lapok eredményesen használhatók. A tojások, lárvák egyedsűrűsége növényvizsgálattal állapítható meg.

Védekezés: az üvegházi molytetű ellen kémiai és biológiai védekezési módszer egyaránt rendelkezésre áll.

A kémiai védekezésnél figyelembe kell venni, hogy a rovarölő szerektől elsősorban a mozgó lárvák és az imágók ellen várhatunk jó eredményt. A már letelepedett lárvák ellen a kontakthatású készítmények nem hatásosak. A kémiai védekezést az imágók észlelésekor és nem a populáció tömeges elszaporodásakor, esetleg a kártétel létrejöttekor kell elkezdeni. Az imágók észleléséhez a sárga, ragadós lapok jó segítséget nyújtanak.

Az üvegházi molytetű elleni kémiai védekezést egy nemzedék kifejlődésének ideje alatt a készítmények hatástartamától függően több alkalommal is szükséges megismételni. Erre azért van szükség, hogy a leveleken kifejlődött, valamint a nyári időszakban kívülről betelepedett imágókat megakadályozzuk a tojások lerakásában. A készítményeket a rezisztens populációk kialakulásának elkerülése végett úgy válasszuk meg, hogy azok több hatóanyagcsoportból kerüljenek ki. Egy hatóanyag gyakori használata elkerülhetetlenül rezisztens populációk kialakulásához vezet.

Engedélyezett hatóanyagok zöldségfélékben üvegházi molytetű ellen

Ha az üvegházi molytetű ellen permetezéssel védekezünk úgy, hogy a növényvédő szer a kártevő élőhelyére, a levelek fonákára kerüljön. Ez különösen fontos a kizárólag a lárvák elleni védelemre javasolt buprofezin és a teflubenzuron hatóanyagok esetében. Az említett hatóanyagok lárvák elleni hatásukat mintegy 3 hétig megőrzik, így gyakori használatuk szükségtelen. A védekezés eredményességét további, az imágók elleni kiegészítő kezelésekkel (metomil), sárga, ragadós lapok kihelyezésével vagy az üvegházimolytetű-fürkésszel növelhetjük.

Az üvegházi molytetű elleni Encarsia formosa fürkészdarázs kibocsátásával végzett biológiai védekezés Nyugat-Európában széles körben elterjedt. A módszer hazai adaptálása megtörtént. Felhasználhatóságának egyik legnagyobb korlátozója a növényházak klimatizálatlansága. A módszer elterjesztése, általános védekezési módszerré válása kívánatos a zöldséghajtatásban. Az Encarsia formosa fejlődése erősen függ a hőmérséklettől. 20 °C alatt az üvegházi molytetűnél lassabban fejlődik, 20 °C-on még 4 hétig, 25 °C-on alig több mint két hétig tart a fejlődése. A hőmérsékleti optimuma 27 °C körül van. A fürkészdarázs fejlődésére a nagy páratartalom hátrányos. Mivel a molytetűfürkész fejlődését a klimatikus tényezők jelentősen befolyásolják, a jól klimatizált növényházakban a módszer könnyebben alkalmazható. Magyarországon a molytetűfürkész többszöri betelepítésének módszere jó eredményt adott. Az eredményes védekezéshez szükséges paraziták száma függ a molytetű egyedsűrűségétől, a termesztett növényfajtól, a termesztőberendezés klimatizálhatóságától és a hajtatási időszak hőmérsékleti viszonyaitól. A védekezés sikere érdekében a betelepítést alacsony molytetű-populációnál ajánlott elvégezni. Általában két-háromszori betelepítéssel, m2-enként 6–17 fürkészdarázsra van szükség. Paradicsomnál, paprikánál a kisebb, uborkánál a nagyobb egyedszám ad jó eredményt. A biológiai védelem nehezen egyeztethető össze a más kártevők elleni kémiai védekezési módszerekkel. Az Encarsia formosa imágói a legtöbb rovarölő szerre kifejezetten érzékenyek, a kezelés következtében elpusztulnak. A kirajzást megelőző kezelések során, amikor a fürkészdarázs még a gazdaállat testében van, kevésbé mérgező rovarölő szerek használhatók

A levéltetvek ellen használt pirimikarb (Pirimor 50 DP) pl. alig veszélyes. Az akaricidek közül a biológiai védekezéssel egy időben jelentkező takácsatka-kártétel hárítására a fenbutatin-oxid hatóanyagú Torque 50 WP ajánlható.

Paradicsom-aknázólégy

(Liriomyza bryoniae)

Tápnövénykör: annak ellenére, hogy polifág faj, elsősorban hajtatott paradicsomon károsít. Előfordulása a télen is fűtött hajtatóházakban gyakoribb.

Kárkép: a levélen megjelenő 1–2 mm széles, fehér, kanyargós akna árulkodik a kártételről. Kárkép alapján nem különíthető el a nagyobb veszélyt jelentő gerbera-aknázólégytől.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európa növényházaiban általánosan elterjedt faj. A mediterrán területeken a szabadföldi paradicsomon is károsít. A hazai paradicsomhajtatásban ez idáig nagyobb kárt nem okozott.

Egyedfejlődés: a paradicsom-aknázólégy imágói a levél színén az epidermisz alá süllyesztik a tojásaikat. A 2–3 nap alatt kikelő lárvák egyre szélesedő aknában fejlődnek. A kifejlett lárva a levél színén felszakítja az epidermiszt, a talajra veti magát, majd közvetlenül a talajfelszín alatt bábozódik. A 2–3 hetes bábnyugalom után megjelennek az imágók, és mintegy hét elteltével kezdik meg a tojások lerakását.

Ökológia és előrejelzés: a paradicsom-aknázólégy, hasonlóan a paradicsomon ugyancsak károsító gerbera-aknázólégyhez, soknemzedékű kártevő. A két faj életmódjában jelentős eltérés, hogy a paradicsom-aknázólégy báb alakban szabadban is áttelelhet. Növényházban a tél folyamán is szaporodik.

Az imágók csapdázására a ragadós, sárga lapok eredményesen használhatók.

Védekezés: a paradicsom-aknázólégy ellen csak tömeges megjelenés esetén kell védekezni. A védekezés módszere megegyezik a gerbera-aknázólégynél leírtakkal.

Paradicsom-levélatka

(Aculops lycopersici)

Tápnövénykör: a Solanaceae családba tartozó növényeken fordul elő. Magyarországon kártétele kizárólag az üvegházban termesztett paradicsomon és ott is ritkán jelentkezik.

Kárkép: a szabad szemmel nem látható, karcsú, 150 µm hosszúságú, négylábú állatok a paradicsom levelét, szárát és a termését szívogatják. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak, a fonákon ezüstös elszíneződés figyelhető meg. A tünetek alulról felfelé terjednek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a paradicsom növényházi termesztése során általánosan előforduló faj. Mediterrán területeken szabad földön is károsít.

Egyedfejlődés: soknemzedékű, gyorsan fejlődő állat. 25 °C körüli hőmérséklet és alacsony (30% RP) páratartalom mellett hetente fejlődik ki egy nemzedéke. Tojással szaporodik. A nőstények mintegy 50 tojást raknak a levelek fonákára. Szabadföldi körülmények között nem telel át.

Ökológia, előrejelzés: szárazság- és melegkedvelő faj.

Az idősebb alsó levelek mikroszkópi vizsgálatával még a kártétel kialakulását megelőzően felismerhető a faj jelenléte.

Védekezés: megjelenése esetén a növényház páratartalmának növelésével, továbbá a kén hatóanyagú, ventilált kénpor kiszórásával eredményesen védekezhetünk.

Gyapottok-bagolylepke

(Helicoverpa armigera)

A legutóbbi esztendőben szabad földön és a növényházakban termesztett paradicsom bogyóján egyaránt károsított. A fajról részletesebb ismereteket lásd a szegfű kártevőinél.

Valódi levéltetvek

(Aphididae)

Számos levéltetűfaj, köztük a leggyakoribb a foltos burgonya-levéltetű (Aulacorthum solani) növényházban és szántóföldön termesztett paradicsom kártevői közé tartozik. Míg közvetlen kártételük ritkán jelentős, addig annál nagyobb károkat okoznak vírusos betegségek terjesztésével. Részletesen lásd A paprika kártevői c. fejezetben.

Burgonyabogár

(Leptinotarsa decemlineata)

Lásd A burgonya kártevői c. fejezetben.