Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

21. fejezet - A paradicsom

21. fejezet - A paradicsom

A paradicsom betegségei

A szabadföldi paradicsomon a paradicsommozaik (tobacco mosaic tobamovirus, tomato mosaic tobamovirus), a paradicsom páfránylevelűsége (cucumber mosaic cucumovirus, tomato mosaic tobamovirus), valamint a paradicsom nekrotikus elhalása (cucumber mosaic cucumovirus, potato X potexvirus, tobacco mosaic tobamovirus) jelentősek. A paradicsom foltos hervadása (tomato spotted wilt tospovirus) a nyugati virágtripsz elszaporodásakor válhat jelentőssé. A paradicsom sztolbúrja (stolbur phytoplasma) nyáron akkor válhat súlyossá, ha a kabócák tömegesen elszaporodnak. A paradicsom klavibakteres betegsége (Clavibacter Michiganensis subsp. michiganensis) a fogékony fajtákon jelentkezik. E fajtákat a termesztésből ki kell zárni. A paradicsom xantomonászos betegsége (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria) a rendszeresen előforduló, jelentős betegségek közé tartozik. Ellene a folyamatos védekezés indokolt. A paradicsom fitoftórás betegsége (Phytophthora infestans) leküzdése a védekezés gerincét alkotja. A paradicsom szeptóriás betegsége (Septoria lycopersici) főleg levélfoltosságot, következésképpen lombpusztulást okoz. A paradicsom alternáriás betegsége (Alternaria porri f. sp. solani) főleg a nyár második felében válhat súlyossá. Nemcsak lombpusztulás, hanem bogyórothadás is bekövetkezhet. A palántadőlés (Rhizoctonia solani) a palántázott, szabadföldi termesztésnél fordul elő. A helybe vetett paradicsom esetében fellépésére nem kell számítani.

A hajtatott paradicsomon a vírusos betegségek előfordulása és jelentősége a szabadföldi paradicsomnál tárgyaltakkal azonos. A fitoftórás betegség (Phytophthora infestans) a legveszedelmesebbek közé tartozik. Fellépése meghiúsíthatja a hajtatott paradicsom termesztését. A termesztéstechnológiai hibák (sűrű állomány, a vegetációs fűtés hiánya, a növényfelület hosszan tartó nedvessége stb.) a betegség fellépésére kedvezőek. A paradicsom lisztharmatát két kórokozó is előidézheti. Az egyik a Leveillula taurica, amely a növény szövetében él, és konídiumait a levél fonákán hozza létre. Ellene csak szisztémikus szerekkel lehet védekezni. A másik az Erysiphe orontii, amely tipikus, lisztesfehér bevonatot képez a levél színén. Ellene szisztémikus és kontakt szerekkel egyaránt lehet védekezni. A paradicsom szklerotíniás betegsége (Sclerotinia sclerotiorum, S. minor) fellépése akkor várható, ha más növénykultúrákban a betegség már jelentkezett, s a talajban a szkleróciumok felhalmozódtak. A paradicsom pirenohétás betegsége (Pyrenochaeta lycopersici) a hajtatóházakban újabban vált jelentőssé, mivel a több éven át tartó, talajcsere nélküli paradicsomhajtatás esetén a talajban maradt gyökérmaradványokon a kórokozó fennmaradt. A paradicsom szeptóriás betegsége (Septoria lycopersici), valamint a paradicsom alternáriás betegsége (Alternaria porri f. sp. solani) a hajtatott paradicsom kisebb jelentőségű betegségei közé tartoznak. A paradicsom botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea) a hajtatott paradicsomon gyakori. A zöldmunkák során ejtett sebeken keresztül a levélen telepszik meg, onnan pedig a bogyóra jut, ahol a kocsánytól kiinduló rothadás jelentős terméskiesést okoz. A palántadőlés (Rhizoctonia solani) a palántanevelés során fordul elő. A paradicsom kladospóriumos betegsége (Cladosporium fulvum) kisebb jelentőségű, mivel a hajtatott fajták zöme e betegséggel szemben ellenálló.

Paradicsommozaik

(Tobacco mosaic tobamovirus, tomato mosaic tobamovirus)

Gazdanövény: a paprika, paradicsom, dohány, számos gyomnövény.

Tünet: a levélen világos- és sötétzöld mozaik, a levelek deformálódnak. A bogyón elhalások észlelhetők. A növények gyengén fejlettek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hajtatott és szabadföldi paradicsomon gyakori és jelentős.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési források a talajba került növényrészek, továbbá a talaj, amelyben a kórokozók a kolloidokhoz kötődve hosszú ideig fertőzőképesek maradnak. Fontos fertőzési forrás továbbá a vetőmag is, ahol a kórokozók a mag felületén helyezkednek el. Szövetnedvvel a kórokozók átvihetők.

Ökológia: az ökológiai tényezők szerepe alárendelt.

Védekezés: a paradicsomfajták legtöbbje TMV és/vagy ToMV ellenállósággal rendelkezik. A fajtaleírások az ellenállóságot jelzik. Egyik legfontosabb védekezés a vetőmag csávázása. A vetőmagot 1%-os nátrium-hidroxidban kell csávázni 10 percig, utána vízzel alaposan le kell öblíteni. A növénynedvvel való átvitel a higiéniai rendszabályok megtartásával csökkenthető.

A paradicsom páfránylevelűsége

(Cucumber mosaic cucumovirus, tomato mosaic tobamovirus)

Gazdanövény: számtalan termesztett és gyomnövény.

Tünet: a betegség legjellegzetesebb tünete a páfránylevelűség, súlyos esetben fonállevelűség alakul ki. A növények növekedésükben jelentősen visszamaradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hajtatott és szabadföldi paradicsomon gyakori és jelentős.

A kórokozó átvitele, terjedése: mindkét kórokozó szövetnedvvel átvihető. A tomato mosaic tobamovirus a vetőmaggal, a cucumber mosaic cucumovirus pedig levéltetvekkel terjed.

Ökológia: a terjedés egyik fontos lehetősége a levéltetvek tömeges elszaporodásának függvénye.

Védekezés: egyes paradicsomfajták ellenállósággal rendelkeznek. A magot 1%-os nátrium-hidroxiddal 10 percig kell csávázni. Ezen túlmenően a levéltetvek ellen kell védekezni.

A paradicsom nekrotikus elhalása

(Cucumber mosaic cucumovirus, potato X potexvirus, tobacco mosaic tobamovirus)

Gazdanövény: a paradicsom, paprika, uborka, dohány, burgonya és számos gyomfaj.

Tünet: a levéléren és a száron – annak felületén és belsejében – vonalas elhalások, a bogyón pedig vonalas vagy kerek, enyhén besüppedő foltok jelentkeznek. Végül a növény elpusztul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hajtatott és szabadföldi paradicsomon jelentős.

A kórokozó átvitele, terjedése: szabad földön a cucumber mosaic cucumovirus kórokozót terjesztő levéltetveknek van jelentősége. Hajtatóházban viszont főként a szövetnedvvel átvihető potato X potexvirus + tobacco mosaic tobamovirus komplexnek van szerepe. A tobacco mosaic tobamovirus maggal is átvihető.

Ökológia: a terjedés egyik fontos lehetősége a levéltetvek tömeges elszaporodásának függvénye.

Védekezés: lásd A paradicsom páfránylevelűsége.

A paradicsom sztolbúrja

(Stolbur phytoplasma)

Gazdanövény: a paradicsom, paprika, tojásgyümölcs és dohány. Gazdanövénye számos gyomnövény, közülük legfontosabb a Convolvulus arvensis, valamint a Cirsium arvense, a Cichorium intybus és a Salvia pratensis.

Tünet: a paradicsomtő elsöprűsödik, mert számos hónaljhajtás képződik.

A levelek deformálódnak, elkeskenyednek, besodródnak. A levél fonákán jellegzetes, lilás elszíneződés figyelhető meg. A virágok torzak, csészelevelük megnagyobbodik, a sziromlevelek hiányoznak. A növények nem vagy alig nevelnek bogyót.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: ez a korábban kisebb jelentőségű betegség jelenleg egyes évjáratokban számottevő terméskiesést okoz.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési források elsősorban a kabócák, valamint a Cuscuta fajok és a gyomnövények közül a Convolvulus arvensis.

A kabócák a kórokozót nagy távolságra elhurcolják. Gradációjuk ideje és mértéke a betegség megjelenésének és súlyosságának meghatározója.

Ökológia: a kórokozó terjedése a kabócák tömeges elszaporodásának függvénye.

Védekezés: a sztolbúrgazda gyomnövények rendszeres irtása, valamint a kabócák elleni védekezés.

A paradicsom klavibakteres betegsége

(Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis)

Gazdanövény: a paradicsom.

Tünet: legjellemzőbb tünet a növény fokozatos hervadása és elszáradása. A hervadás először az alsó leveleken mutatkozik, majd fokozatosan egyre feljebb terjed, végül a növények részben vagy teljesen elszáradnak. Jellegzetes tünet, hogy a száron és a levélnyélen megnyúlt, barna csíkok és hosszanti repedések láthatók, az edénynyalábok, majd a belső szövetek barnák, üregesek (tracheobakterózis). Ha a szárat és a levélnyelet megnyomjuk, akkor abból világosbarna baktériumnyálka buggyan ki. A bogyón apró, majd 2–3 mm átmérőjű, kerek foltok láthatók. Ezek szegély nélküliek, fehérek, közepükön világosbarna elhalás figyelhető meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: ez a hazánkban korábban jelentéktelen betegség az 1960-as évek elejétől súlyos növénypusztulást okoz. A betegség robbanásszerű jelentkezése annak tudható be, hogy ekkor kezdődött meg a külföldi, elsősorban az amerikai eredetű, ún. intenzív fajták termesztése. A korábbi, hazai fajták a betegségre alig fogékonyak. Az új külföldi és hazai paradicsomfajták egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága az e betegséggel szembeni ellenállósága. Fogékony fajta, termesztése kockázatos.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a talajba került növényrészek, amelyekben a kórokozó 5 évig is életképes marad. Fontos fertőzési forrás a vetőmag, ahol a baktérium a mag belsejében és a mag felületén helyezkedik el. A fertőzött magból fertőzött palánták fejlődnek, a talajban lévő növénymaradványokról pedig a kórokozó a gyökereken keresztül jut a növénybe, és az edénynyalábokban rendkívül gyorsan terjed. Egyik növényről a másikra a művelőeszközökkel terjed, de a kacsozáskor és a szedéskor is továbbjut. A kórokozó az apró és a nagy sérüléseken keresztül egyaránt a növénybe hatol. A bogyó felületére a kórokozó a felcsapódó vízcseppekkel kerül.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a magas, 24–28 °C-os léghőmérséklet kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: fogékony paradicsomfajták termesztése kockázatos. A fajta kiválasztásakor ezért a betegséggel szembeni ellenállóságot feltétlenül vegyük figyelembe! Fogékony fajta, termesztésekor, esőztető öntözés esetén, a kórokozó számára kedvező hőmérsékleten viszont a vegyi védekezéstől eredmény alig várható.

A paradicsom xantomonászos betegsége

(Xanthomonas campestris pv. vesicatoria)

Gazdanövény: paradicsom és paprika.

Tünet: a levélen először apró, vizenyős, kerek foltok jelentkeznek. Később a foltok elszáradnak, barna színűek lesznek, szélükön sárga udvar figyelhető meg. A foltok felületét vékony, fénylő baktériumnyálka borítja. A levélnyélen és a száron a foltok megnyúltak, nagyobbak. A bogyón apró vagy 2–3 mm átmérőjű, kerek, kiemelkedő, sötétbarna, varszerű, enyhén berepedező foltok mutatkoznak, felületükön filmszerű bevonat (baktériumnyálka) figyelhető meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hazánkban rendszeresen előfordul, szabad földön súlyos károkat okoz. A betegség a termés minőségét rontja. A varas foltokon szaprofita gombák telepednek meg. A bogyók konzerv- és hűtőipari feldolgozásra alkalmatlanok.

A kórokozó életmódja: fontos fertőzési forrás a vetőmag, ahol a kórokozó a mag felületén helyezkedik el. Fertőzési források még a növénymaradványok, valamint a talaj. A kórokozó víz (eső, harmat, öntözés) segítségével terjed. A levélbe és a szárba a sztómákon keresztül, a bogyóba pedig a homok ütötte apró sérüléseken keresztül kerül be. A baktérium a fiatal és idősebb leveleket egyaránt megfertőzi, a bogyókat viszont csak fiatal korban, 2–3 cm nagyságig betegíti meg, mert az érett bogyók magas savtartalma a kórokozó fertőzését megakadályozza. A kórokozó a bogyó héján lévő foltokról magnyeréskor mosódik a mag felületére.

Ökológia és előrejelzés: a baktérium számára a magas, 27–30 °C-os hőmérséklet és a hosszú növényfelület-nedvességi időtartam a legkedvezőbb. Előrejelzés nincs.

Védekezés: fontos védekezés a vetőmag csávázása. E csávázás a megbetegedés mértékét a minimálisra csökkenti. Csávázásra a kasugamicin hatóanyagú szer jöhet számításba. Szabad földön a megelőző védekezés a leghatékonyabb. Ezért a paradicsom kezelését a kiültetés után, május második felében meg kell kezdeni, s addig kell folytatni, amíg a bogyók 2–3 cm-nél nagyobbak nem lesznek. Permetezésre a kasugamicin tartalmú szer a leghatásosabb. Jó eredményt adnak még a réz-szulfát, a réz-hidroxid és a rézoxiklorid (illetve kombinációi) hatóanyagú készítmények is.

A paradicsom fitoftórás betegsége

(Phytophthora infestans)

Gazdanövény: a paradicsom, a burgonya és a Solanaceae családba tartozó gyomfajok.

Tünet: a levélen szürkészöld, vizenyős, majd zöldesbarna, elmosódott szélű foltok jelennek meg. A foltok fonáki részén, leggyakrabban az egészséges és beteg rész határán, finom, fehér sporangiumtartó gyep jelenik meg. A levelek később szennyesszürkék lesznek, petyhüdten lógnak, majd elszáradnak. A levélnyélen és a száron szabálytalan alakú és nagyságú, vizenyős, majd sötétbarna foltok láthatók, amelyeken a sporangiumtartó gyep szintén megfigyelhető. A bogyón nagy kiterjedésű, elmosódott szélű, vörösbarna foltok jelentkeznek, felületüket laza, fehér sporangiumtartó gyep borítja. A bogyó belső szövetei szürkésbarnák. Az érett bogyók foltjai könnyen rothadnak, és azokon szaprofita gombák telepednek meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a paradicsom egyik legveszedelmesebb betegsége, amely szabad földön gyakran jelentkezik, hajtatóházakban is esetenként súlyos kárt okoz. Járványszerű fellépésére szabad földön hűvös, csapadékos nyáron és ősszel számíthatunk.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a paradicsom és a burgonya elhalt növényrészei és a burgonyagumó, ahol a kórokozó micéliummal telel át, ezenkívül a kórokozó szaprofita módon a talajban is fennmaradhat. A kórokozó sporangiumai légmozgással terjednek. A sporangiumokból mozgó sporangiospórák szabadulnak ki, amelyek vízben terjednek. A mozgó sporangiospórák néhány perces mozgás után flagellumukat elvesztik és csíratömlőt fejlesztve a növény légzőnyílásain és epidermiszén keresztül a növénybe jutnak. Később a levél fonákán finom sporangiumtartó gyep képződik. Az ezekről leváló sporangiumok újabb fertőzések elindítói.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó életmódját az alacsony léghőmérséklet és a növényfelület nedvességének időtartama határozza meg. A kórokozó fertőzéséhez 12–15 °C-os léghőmérséklet szükséges. A fertőzés után viszont a kórokozó számára magasabb, 18–22 °C a kedvező. A növényfelület nedvességének időtartamát az eső, a harmat, valamint az öntözés befolyásolja. Néhány órán át tartó növényfelület-nedvesség elegendő ahhoz, hogy a fertőzés bekövetkezzen. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a vegyi védekezés akkor eredményes, ha azt megelőzésképpen, azaz preventív módon hajtjuk végre. Szabad földön ezért a védekezést május második felében meg kell kezdeni, majd legalább július elejéig rendszeresen védekezni kell. Növényházban a kiültetés után a növények rendszeres védelmet igényelnek. A betegség leküzdésére szisztémikus és kontakthatású szerek egyaránt rendelkezésre állnak. A szisztémikus szerek közül a benalaxil, a cimoxanil, a metalaxil, az efozit vagy az oxadixil hatóanyagok és kombinációik jöhetnek számításba. A szisztémikus szereket főleg veszély-helyzetben kell használni, amikor a környezeti tényezők kockázati tényezőkké (alacsony léghőmérséklet, hosszú növényfelület-nedvességi időtartam) válnak. A kontakt szerek közül mankoceb-, propineb-, rézoxiklorid + cineb-, metirám-, kaptán- vagy klórtalonil-tartalmú szerek javasolhatók.

A paradicsom szeptóriás betegsége

(Septoria lycopersici)

Gazdanövény: paradicsom.

Tünet: a levélen egynemű, apró, barna, majd 1–2 mm átmérőjű, kerek, barna szegélyű, közepén kivilágosodó foltok láthatók. A foltok közepén apró, fekete piknídiumok figyelhetők meg. A levélnyélen és a száron a foltok ovális alakúak, enyhén bemélyedtek. A foltok később összefolynak, és a növényrészek leszáradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség szabad földön rendszeresen előfordul, a lombpusztulás miatt a terméshozam csökken, a bogyók napperzseltek lesznek.

A kórokozó életmódja: fertőzési források kizárólag a növénymaradványok, ahol a kórokozó piknídiummal telel át. Tavasszal a piknídiumból kiszabaduló piknokonídiumok vízcseppel és légmozgással a növényre kerülnek, majd csíratömlőjük a sztómán keresztül a szövetbe jut.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó elsősorban a paradicsom kezdeti, intenzívebb fejlődési időszakában a fiatal leveleket fertőzi meg. Ha tehát a paradicsom kiültetése után, májusban és júniusban a gyakori esők vagy a harmat miatt a növényfelület sokáig nedves, a hőmérséklet pedig 25 °C körül van, akkor a megbetegedés nagymérvű lesz. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a permetezéseket már a palántaneveléskor el kell végezni. Ekkor 1–2 permetezés elegendő. Szabad földön, a kiültetést követően, május második felében a permetezéseket 10 napos időközzel folytatni kell. A korai, intenzív növekedés időszakában adott 3–4 permetezés nagyon fontos és elengedhetetlen. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, rézoxiklorid + cineb, kaptán, metirám vagy klórtalonil hatóanyag-tartalmú fungicidek a legeredményesebbek.

A paradicsom alternáriás betegsége

(Alternaria porri f. sp. solani)

Gazdanövény: a Solanaceae családba tartozó növényfajok, elsősorban a paradicsom és a burgonya.

Tünet: a levélen először apró, majd 5–10 mm átmérőjű, ovális vagy erek által határolt, szögletes, szürkésbarna foltok figyelhetők meg. Jellegzetes tünet, hogy a foltok körkörösen zónáltak. A foltok felületét sötétbarna konídiumtartó gyep borítja. Később a foltok elszáradnak, gyakran középen berepedeznek. A folt körüli levéllemez elsárgul, majd elszárad. A szárat nagy kiterjedésű, szabálytalan alakú, enyhén besüppedő, sötétbarna folt borítja. A bogyókocsányon és a csészelevélen sötétbarna foltok láthatók. Ezek a foltok már akkor is megfigyelhetők, amikor a bogyók még tünetmentesek. A bogyón a kocsánytól kiinduló, féloldalasan vagy körkörösen elhelyezkedő, besüppedő, sötétbarna folt látható. Az érett termésen a foltot dús, fekete konídiumtartó gyep borítja. A folt rothad, széle pedig ráncos lesz. Ha a bogyót kettévágjuk, szövete barna színű.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szabad földön termesztett paradicsom rendszeresen fellépő, jelentős betegsége. Nyár közepétől a növény levele elszárad, a bogyó rothad, értékesítésre alkalmatlan.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a vetőmag, ahol a kórokozó a mag felületén és belsejében helyezkedik el. Fontos fertőzési források még az elszáradt, beteg növényrészek, ahol a gomba micéliummal és konídiummal hosszú ideig életben marad. A beteg magvakból fejlődő csíranövényeken már a kelést követő 6–10 nap múlva megjelennek a tünetek. A talajon lévő növényrészeken a konídiumképzés április, május hónapban indul meg. A bőséges konídiumképzés előfeltétele, hogy a növénymaradványok átnedvesedjenek, legalább 10 °C hőmérséklet és bőséges napfény legyen. A konídiumok légmozgással jutnak az alsó levelekre.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó magas hőmérsékleti igényű gomba. Hőmérsékleti optimuma 26–28 °C körül van. A gomba számára a száraz, aszályos vidékeken a rendszeresen és bőségesen képződő harmat kedvező, amely kb. 12 órán át nedvesen tartja a leveleket.

A paradicsom fogékonysága a levelek fiziológiás öregedésével párhuzamosan nő. A növények ezért a termésképződéstől kezdve fogékonyabbak. A levelek fiziológiás öregedését a szárazság is elősegíti. A generatív jellegű determinált és félig determinált paradicsomfajták úgyszintén fogékonyabbak, mint a folytonos növésűek. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a vetőmag csávázása kaptán vagy tirám porcsávázó szerekkel csak részleges eredményt ad, mivel csak a mag felületén lévő kórokozót pusztítják el. A palántákat először 2–3 lombleveles korban kell permetezni, majd ezt követően az ültetésig 10 napos időközzel, még 1–2 alkalommal meg kell ismételni a permetezést. Szabad földön a permetezéseket május második felében kell megkezdeni, majd 10–14 napos időközzel, augusztus közepéig kell permetezni. Leghatásosabbak a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám, a kaptán vagy a klórtalonil hatóanyag-tartalmú szerek.

A paradicsom botrítiszes betegsége

(Botrytis cinerea)

Gazdanövény: a kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles.

Tünet: a levéllemezen először szabálytalan alakú, vizenyős foltok mutatkoznak. Később, mind a levél színén, mind a fonákán finom, szürke konídiumtartó gyep látható. A levélnyélen 4–6 mm átmérőjű, vizenyős, majd szürkésbarna foltok észlelhetők. A száron 20–60 mm átmérőjű, szürkésbarna, majd fakóbarna, ovális foltok figyelhetők meg. Szklerócium ritkán képződik. A folt feletti növényrészek lankadnak, majd elszáradnak. Ilyenkor a bogyón elsősorban a csészelevelektől kiinduló, vizenyős rothadás észlelhető, amely fokozatosan az egész bogyóra kiterjed. A bogyórothadás esetenként a bibepont felől is kiindulhat, ha a virágmaradványok a bogyón maradnak A rothadó bogyókon szintén dús, szürke konídiumtartó gyep fejlődik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon a betegség főleg a hajtatóházakban, kisebb mértékben pedig szabad földön jelentkezik. A betegség a paradicsomon szár-, levél- és bogyórothadást okoz.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a növénymaradványok, amelyeken konídiumtartó gyep képződik. A konídiumok légmozgással és vízzel a növényre jutnak. Megtelepedésükre főleg az elhalt növényrészek (virágmaradványok, elszáradt csészelevelek) alkalmasak, de seben keresztül is a növénybe hatolnak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a magas relatív páratartalom és a 22–24 °C-os hőmérséklet kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a hajtatóházban a paradicsomot ne ültessük túl sűrűn. A paradicsom tenyészterülete 3,5 tő/m2 legyen. A magas relatív páratartalmat szellőztetéssel csökkentsük oly módon, hogy 18–22 °C hőmérsékleten 60–65% legyen. A sebzést kiváltó fitotechnikai műveletek után, valamint az első tünetek észlelésekor védekezni kell. Permetezésre vinklozolin, iprodion, procimidon, tiofanát-metil vagy benomil hatóanyag-tartalmú szerek eredményesek.

A paradicsom rizoktóniás palántadőlése

(Rhizoctonia solani)

Gazdanövény: mintegy 66 növénycsaládba tartozó 230 növényfaj.

Tünet: a csíranövényeken, a palántákon és a kifejlett növényeken egyaránt megtalálhatók a tünetek. A csíranövények sziklevele és gyökere a talajban elbarnul, elpusztul, a növények nem kelnek ki, a kelés hiányos lesz. A palánták gyökérnyaki része üvegessé válik, majd elbarnul, befűződik, a palánták kidőlnek, levelük sokáig zöld marad, nem hervad el.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a palántadőlést okozó betegségek közül a rizoktóniás betegség előfordulása a leggyakoribb és a legjelentősebb. Jelentőségét alátámasztja az a tény is, hogy a növények nemcsak szikleveles korukig, hanem még később, lombleveles korukban is megbetegedhetnek.

A kórokozó életmódja: a kórokozó tipikus talajlakó gomba. Fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó álszkleróciummal a kedvezőtlen körülményeket hosszú ideig elviseli. Az álszkleróciumok micéliummal fejlődnek tovább. A micélium a növény talajban lévő vagy közvetlen talaj feletti részébe, az ép bőrszöveten vagy a sérülésen keresztül egyaránt bejut.

Ökológia és előrejelzés: a gomba a talaj kötöttségére, vízkapacitására nem érzékeny. A kórokozó pH-optimuma 5,8–8,1 között van, de 4,5–10,4 pH-jú talajban is megél. Patogenitása 15–18 °C között a legnagyobb. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a rizoktóniás palántadőlés ellen cineb, benomil és tiofanát-metil hatóanyagú készítmények ajánlhatók. A szert vízben oldva, közvetlenül a vetés után és a kelést követően kell a talajra öntözni. A talaj vízkapacitásától függően 1 m2 talajfelület alapos beöntözéséhez 3–5 liter vízben oldott fungicidet kell kijuttatni.