Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A borsó kártevői

A borsó kártevői

A csíranövényt, illetve a föld alatti részeket a talajlakó kártevők (drótférgek, áldrótférgek, pajorok) esetenként károsíthatják, de a borsó korai vetésideje miatt általában ezek még nem aktívak, így károsításuk ritkán fordul elő.

A kelő és szikleveles növényt leggyakrabban a galambok, a fácán, a csipkézőbarkók, a hamvas vincellérbogár fogyasztják.

A zöld növényi részeken súlyos károkat okoznak a levéltetvek (legtöbbször a borsó-levéltetű), a lombszinten károsító bagolylepkék (Mamestra, Heliothis, Autographa fajok) lárvái. Megtaláljuk a borsótripsz, borsó-aknázólégy és a közönséges takácsatka kártételét is.

A virágzaton és a termésen a borsótripsz, a levéltetvek, a generatív részeket is fogyasztó bagolylepkelárvák mellett a borsó-gubacsszúnyog, a borsóormányos, az akácmoly, a borsómoly és a borsózsizsik az ismert kártevők.

Akácmoly

(Etiella zinckenella)

Tápnövénykör: megtaláljuk lárváit a termesztett és vadon termő pillangós növényeken (Glycine, Phaseolus, Lupinus, Pisum, Vigna, Robinia fajok).

Kárkép: a hernyó a fenti pillangósok hüvelyében a szemeket rágja. A hüvelyen kívülről legfeljebb a fiatal hernyó pontszerű behatolási rágásnyomát látjuk (ami beforr, illetve szövedékkel elzárt), a felpattintott hüvelyben találjuk meg a durva szövedékes, rágcsálékos, ürülékes kárképet. A megrágott szem(ek)ből sokszor csak a maghéj egy része marad meg. A kijárati nyílás jól látható a hüvelyen.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Föld számos, meleg régiójából ismert kártevő. Hazánkban a borsó- és szójatermesztő körzetekben gyakori, kártétele e két növényen a legjelentősebb, országosan 10% körül alakul.

Fejlődésmenet: nemzedékszáma hazánkban kettő (tőlünk délre ennél több, trópusi területeken akár 7–8 nemzedéke is lehet). Az első nemzedék imágói a borsó virágzása idején repülnek, a nőstények ovális, finoman pontozott, kb. 0,6 mm nagyságú petéiket a csészelevelekre vagy a fiatal hüvely alapi részére rakják. A néhány nap múlva kikelő lárvák berágják magukat a hüvelybe, és a szemekkel táplálkoznak. A hernyó, amely kifejlődve mintegy 15–18 mm hosszú, sárgás sötétbarna fejtokú, tápláléktól, kortól függően zöldes vagy színtelen testű, amely enyhén szőrözött. A szemeket elfogyasztva másik hüvelybe is átmehet. Táplálkozását befejezve a talaj felső néhány centiméterében bábozódik. Második nemzedéke július–szeptember között szóján, akácon károsít. A kifejlett lárva ugyancsak a talajfelszín közelében telel.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásának a meleg és párás évek kedveznek (különösen a rajzás és a peterakás időszakában). A borsó- és szójatáblák elhelyezkedése (távolsága), valamint az akácfák közelsége befolyásolja a fertőzés nagyságát. Az imágók rajzása fénycsapdával, szexferomon csapdákkal nyomon követhető.

Védekezés: az előző évi borsó és szója megfelelő időben való, veszteségmentes betakarításával, talajmunkákkal gyéríthetjük az áttelelő populációt. A virágzás után, levéltetvek, illetve bagolylepkék ellen végzett védekezés, ha egybeesik a lárvakeléssel, elegendő a kártétel szint alatt tartásához.

Borsóormányos

(Aoromius quiquepunctatus)

Tápnövénykör: borsó- és bükkönyfélék.

Kárkép: a bogár a hajtások, levelek és virágok megrágásával okozhat kárt, de a fő kártevő a lárva, amely a hüvelyben a szemeket rágja meg, fogyasztja el, sokszor csak a maghéjat és a rágcsálékos ürüléket hagyva maga után, ahol az akácmollyal ellentétben nem találunk szövedéket és szemcsés ürüléket.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában és Észak-Afrikában ismert kártevő. Hazánkban mindenhol gyakori, kártétele néhány százalékra tehető.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van, a talaj felső részében áttelelt imágó május elején jön elő. A borsó zöld részein, virágján táplálkozik, majd megfúrja a hüvelyt, és abba 3–4 petét helyez el. A peterakás elhúzódhat, tehát az eltérő vetésidejű vagy másodvetésű borsón is megtaláljuk a kárt. A kifejletten 5–6 mm-es kukac típusú lárva (hüvelyenként több is lehet) 2–3 hét alatt a szemeket elfogyasztva fejezi be fejlődését, és magát a hüvelyből kirágva a talaj felső rétegében bábozódik.

Ökológia és előrejelzés: a párás, meleg időjárás kedvez elszaporodásának, a rajzáskori szeles, hűvös idő vagy a bábozódáskori száraz talaj csökkentheti a populáció nagyságát. Szignalizációja a rajzás időszakában hálózással végezhető el.

Védekezés: az előző évi borsótáblán alkalmazott talajmunkák, az az évi tábla ettől távolabbi elhelyezése fontos megelőző beavatkozások. A virágzás előtti inszekticides kezelés (levéltetvek ellen) vagy a virágzás utáni kezelés (főként a felszívódó és mélyhatású inszekticidek) megfelelően gyérítik a populációt.

Borsómoly

(Laspeyresia nigricana)

Tápnövénykör: oligofág faj, amely a borsón kívül károsítja a bükkönyt és a ledneket is.

Kárkép: hernyója a borsó hüvelyének falát átrágva a szemeket fogyasztja. A zöld magba nagy felületen üreget rág, az egymás melletti magokat károsítva szemcsés, ürülékes szövedékkel ezeket összeszövi. Általában néhány százalékos terméskiesést okoz, de jelenléte különösen konzervipari borsóban kerülendő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában, Amerikában és Kis-Ázsiában is ismert kártevő. Hazánkban kártétele és így jelentősége az adott év időjárásától (kitavaszodás, hőmérséklet, nyár közepi csapadék) függően változik.

Fejlődésmenet: egynemzedékű faj, de csonka második nemzedéke változó egyedszámmal megtalálható. A kifejlett lárva a talajban áttelelve tavasszal bábozódik, az első imágók a fehér akác virágainak nyílásakor jelennek meg. Az első nemzedék rajzáscsúcsa május végén, június elején van. A nőstény lepkék érési táplálkozás után petéiket a borsó pálha- és csészeleveleire, a fiatal hüvelyre rakják. Az egy hétig tartó embrionális fejlődés után a kikelő lárvák a hüvelybe rágják be magukat, egy hüvelyben a kannibalizmus miatt egy lárva marad meg. Mintegy egy hónapos táplálkozás után a hüvely falát átrágva (1,2–1,5 mm nyílás), a talajban kokont készítve bábozódnak. A második, csonka nemzedék csúcsrajzása július közepére-végére esik.

Ökológia és előrejelzés: a rajzás ideje alatti meleg, párás idő kedvez az elszaporodásnak. Korai kitavaszodás és meleg időjárás esetén nagyobb fertőzéssel számolhatunk. A második nemzedék számát a fentiek mellett az első nemzedék lárváinak talajba jutása, bábozódása miatt a június–júliusi csapadék határozza meg. Késői kitavaszodás, száraz időjárás esetén a második nemzedék elhanyagolható. A lepkék szignalizációja szexferomon csapdával elvégezhető.

Védekezés: korai borsófajták termesztésével, az előző évi borsótábla ápolásával csökkenthető a kár. Az imágók rajzását követő, a peterakás, illetve a lárvakelés ideje alatti inszekticides védekezés hatékony.

Borsótripsz

(Kakothrips pisivorus)

Tápnövénykör: oligofág kártevő, a borsó mellett a lucerna, lóbab és egyéb pillangósok a tápnövényei.

Kárkép: a kifejlett tripsz és a lárvák a borsó bimbóit, hüvelyeit szívogatják. A hajtások torzulása, a bimbók elszáradása, lehullása súlyos fertőzésnél következik be. Leggyakrabban a hüvelyen okozott kárképpel, a szívogatás helyén kialakuló ezüstös, majd megbarnuló, érdes bevonattal találkozunk.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában mindenhol gyakori, hazánkban is megtaláljuk kártételét, amely párás időben erősebb.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke fejlődik, a talajban áttelel lárva prenimfává, majd nimfává alakul, és a borsó virágzása kezdetén jelennek meg az 1,5–1,7 mm hosszú imágók. Az érési táplálkozás után a nőstény a portok szövetébe, esetleg a hajtásba, terméskezdeménybe petézik. Az egy hét után kikelő fiatal lárvák az imágóhoz hasonlóan főleg a hüvelyen szívogatnak.

Ökológia és előrejelzés: párás, meleg tavaszon, zártabb növényállományokban gyakoribb. Színes fogólapokkal szignalizálható.

Védekezés: virágzás előtt vagy után, inszekticides védekezés alkalmazható ellene.

Lombszinten károsító bagolylepkék

(Mamestra brassicae, M. oleracea, M. pisi, Heliothis maritima, Autographa gamma).

Jellemző fajként a M. brassicae tárgyalására kerül sor.

Tápnövénykör: lágy szárú, elsősorban kétszikű növények polifág kártevője, cukorrépa, borsó, keresztesvirágúak, dohány, burgonya, paradicsom, saláta, lucerna stb. a tápnövénye, de megtaláljuk kukoricán is.

Kárkép: a fiatal hernyó kezdetben az érközöket hámozgatja, rágja, majd a levél egészét elfogyasztva tarrágást okoz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában, Ázsiában is ismert kártevő, Magyarországon is mindenütt megtaláljuk. Mennyiségi kártétele mellett friss fogyasztásra vagy feldolgozásra termelt borsóban jelenléte kizáró ok.

Fejlődésmenet: évente 2 nemzedéke van, báb alakban telel. Az első nemzedék imágói május közepe és június közepe között rajzanak, a nőstények petéiket a levelek fonákára rakják. A mintegy 10 nap múlva kikelő kis lárvák először csoportosan hámozgatnak, később szétszélednek, és mivel ekkor fénykerülők, nappal a növényzet belsejében tartózkodnak. 5–6 hét alatt fejezik be fejlődésüket, a talajban bábozódnak, majd a második nemzedék imágói július végétől repülnek, lárváik kártétele inkább augusztustól jelentős más növényeken (káposzta, karfiol, cukorrépa stb.).

Ökológia és előrejelzés: a rajzáskori és a fiatal hernyó stádiumában a párás meleg kedvező, száraz időjárás esetén kisebb a populáció nagysága. A virágzó gyomok elősegítik a nőstény peteprodukcióját (de egyúttal a peték és a lárvák parazitáinak felszaporodását is). Fénycsapdával vagy szexferomon csapdával követhetjük nyomon az imágók rajzását, majd a növényállomány alapos vizsgálatával szignalizálhatjuk a hernyók jelenlétét, abundanciáját.

Védekezés: a pontos előrejelzés alapján szükséges időzítenünk a fiatal hernyók elleni védekezést, pl. piretroid, szerves foszforsavészter hatóanyagcsoportok valamely készítményével.

Borsózsizsik

(Bruchus pisorum)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a borsó (Pisum fajok), néha más pillangósok (csicseriborsó, csillagfürt, szegletes lednek) magjaiban is kifejlődik.

Kárkép: az imágó kártétele nem jelentős, a lárva a fő kártevő. A mag belsejében károsít, egy-egy magban mindig egy lárvát találunk. A magba behatolt lárva (amelyet tűszúrásnyi fekete pont és kis dudor jelez) a belső részt átrágva fejlődik és bábozódik. A bábkamra a maghéj alatt sötét folt formájában látszik (ún. ablakos borsó), majd a kifejlődött imágó 2–3 mm-es lyukat rágva a maghéjon át távozik. Az így károsított borsón jól látható a lyuk és a mag belsejében rágott járat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az egész Földön megtalálható, így hazánkban is gyakori. Mennyiségi kártétele (10–15%) mellett a vetőmagtermesztésben veszélyes, mivel a lárva által megrágott szemekből nem fejlődik ki növény. A fertőzött borsó humán fogyasztásra ugyancsak alkalmatlan.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van, a raktárban, épületek repedéseiben, avarban áttelelt imágó a borsó virágzásakor rajzik és táplálkozik a borsótáblán. A borsó hüvelyére ragasztja petéit, majd a mintegy egy hét múlva kikelő lárva behatol a hüvelybe, illetve egy-egy lárva egy-egy magba. Lárvaállapota a magon belül táplálkozva 5–6 hétig tart, amelyet 2 hetes bábállapot követ.

Ökológia és előrejelzés: országszerte megtaláljuk, de mivel melegkedvelő, így a déli országrészen gyakoribb. A rajzáskori, peterakáskori párás meleg kedvez az elszaporodásának. A borsó virágzásakor, hüvelyképzésekor hálózással végezhetünk szignalizációt. Betakarítás előtti termésvizsgálat a fertőzöttségről ad tájékoztatást.

Védekezés: a betakarítás után a termelő köteles 14 napon belül a zsizsiktelenítést elvégezni (a terményt szénkéneggel vagy aluminium-foszfiddal az engedélyezésben megadottak szerint kezelni). A cséplés vagy tisztítás utáni rostaaljat ugyancsak 14 napon belül zsizsikteleníteni kell (feletetés, elégetés stb.). Az export/import borsó élő zsizsiket nem tartalmazhat. Étkezési borsónál, kis tételnél (házi fogyasztás) néhány napra mélyhűtőbe helyezve tudjuk zsizsikteleníteni a terményt.

Zöldborsó-levéltetű

(Acyrthosiphon pisum)

Tápnövénykör: borsó, lucerna, vörös here, bükköny, bab stb. (Ismert, hogy a fajnak az egyes tápnövényekre specializálódott biotípusai alakultak ki, pl. borsón, amely zöld színű; a lucernát nem fogadja el tápnövényként).

Kárkép: a növény vegetatív és generatív részein egyaránt szívogatnak, kedvező időjárás esetén gyorsan felszaporodva a növény levelei besodródnak, virágelrúgás, gyenge mag- és hüvelyképzés alakul ki, az egész állomány mintegy leforrázott és sokszor antociános elszíneződést mutat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: országszerte gyakori, évente több nemzedékével a borsó egyik legjelentősebb kártevője. Gyors felszaporodásával néhány nap alatt nagyon súlyos terméskiesést okozhat. Vírusvektor volta fokozza jelentőségét.

Fejlődésmenet: az évelő pillangósokon telelő petéjéből kikelő ősanya hozza világra az első nemzedéket, majd ezeket több követi. A szárnyas egyedek áttelepülve a gazdanövényre (pl. borsó), kezdik meg szívogatásukat, és szűznemzéssel, álelevenszüléssel rövid időn belül kialakulnak a szárnyatlan egyedekből álló telepek. A gazdanövény elöregedésével megnő a szárnyas egyedek aránya, ezek elhagyván a borsót, összeomlik a populáció.

Ökológia és előrejelzés: meleg, korai tavaszodás kedvez az induló populáció fejlődésének. Párás, enyhén csapadékos, meleg nyárelőn rendkívül gyors a felszaporodása. A szárnyas egyedek betelepedését sárgatállal, a kolóniák kialakulását egyedi növényvizsgálattal ellenőrizhetjük.

Védekezés: a gyors felszaporodás miatt alapvető az idejében végzett inszekticides beavatkozás. A borsó zárt állománya miatt eredményesek a valamilyen mértékben gázosodó, illetve a mély hatású inszekticidek. Kiemelendő a borsóban is ismert és jelentős levéltetűfogyasztó zengőlegyek kímélésének fontossága (az inszekticid megválasztása!).