Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A bab védelme

A bab védelme

Fajtaválasztáskor a babmozaikkal, a pszeudomonászos, a xantomonászos és a kolletotrihumos betegséggel szemben ellenálló fajtákat részesítsük előnyben.

Az egyes babfajták kártevőkkel szembeni érzékenységében jelentős eltérések nem ismertek.

Vegyszeres gyomirtás esetén legyünk tekintettel a különböző babfajták herbicidekkel szembeni tűrőképességére.

A terület kiválasztása az elővetemény miatt fontos. Főnövényként termesztve jó elővetemények a gabonafélék. Másodvetésű bab esetében előveteményként számos rövid tenyészidejű zöldségnövény jöhet számításba.

Ügyeljünk arra, hogy olyan elővetemény után ne kerüljön bab, ahol a fésűslábú-viráglégy károsíthatott. Az évelő pillangósokon károsító Sitona fajok migráció útján a babállományokban is megjelenhetnek, és a fiatal bab levelét is károsíthatják, ezért ezek a növények szintén veszélyes szomszédságot jelenthetnek. Különösen a másodvetésben termesztett zöldbab esetében, a gyapottok-bagolylepke károsításának megakadályozása érdekében kerüljük a kukorica közvetlen szomszédságát.

Vegyük figyelembe a gyomirtási szempontokat is. Olyan területen, ahol évelő gyomnövények nagyobb mennyiségben előfordulnak, ne termesszünk babot.

A termesztési mód a növényvédelmi teendőket befolyásolja. Öntözéses termesztés esetén a xantomonászos és kolletotrihumos betegség elleni védekezést következetesen el kell végezni. Zöldbabtermesztés esetén a vegyi védekezéseket az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt virágzás után be kell fejezni. Étkezési szárazbab- és magtermesztés esetén viszont a védekezéseket tovább kell folytatni. Magtermesztéskor a kétszeri szelekciónak virágzás idején és a hüvelyek kifejlődése után a vírusmentesség miatt döntő jelentősége van.

A bab a szántóföldi termesztés során a kártevők által a kevésbé veszélyeztetett zöldségfélék közé tartozik. Zöldbabtermesztés esetében a fekete répa-levéltetű és a gyapottok-bagolylepke, étkezési szárazbab-termesztés esetén a fekete répa-levéltetű és a közönséges takácsatka okozhat jelentős károkat. A raktározott étkezési szárazbabon a babzsizsik kártételével feltétlen számolhatunk.

A termesztési módhoz igazodó gyomirtási technológiát kell választani. A hosszabb időtartamú étkezési szárazbab- és magtermesztés esetén a hosszabb hatástartamú gyomirtó szereket (pl. metolaklór, metobromuron hatóanyagú) használjuk.

Vetés előtt meg kell győződni afelől, hogy a vetőmag csávázott-e. Amennyiben nem, akkor a magvakat porcsávázni kell. Csávázásra benomil, tirám és kaptán hatóanyagú porcsávázó szerek jöhetnek számításba.

A bab termesztése esetén a talajlakó kártevő rovarok ellen növényvédő szeres talajkezelésre rendszerint nincs szükség.

Vetés előtt 2–3 nappal végezzük el trifluralin hatóanyagú herbicidekkel a presowing kezeléseket. A gyomirtó szereket a permetezést követően 1 órán belül tárcsával vagy kombinátorral, 8–10 cm mélyen a talajba kell keverni.

Vetés után, kelés előtt a gyomirtó szerekkel alapkezelt területet kétszikű gyomok ellen kezelhetjük. Amennyiben az alapkezelés lehetőségével nem éltünk, akkor az egy- és kétszikű gyomok irtását ebben az időszakban tankkeverékben kijuttatott gyomirtószer-kombinációkkal oldhatjuk meg.

Keléstől a virágzásig számos, fontos növényvédelmi teendő adódik. Kelés után a gyomnövényeket kapálással, kultivátorozással vagy posztemergensen kijuttatott gyomirtó szerekkel pusztíthatjuk.

Ezt követően a xantomonászos és kolletotrihumos betegségek ellen a folyamatos védekezést meg kell kezdeni. Először 2–3, majd 6–7 lombleveles korban, valamint virágzás előtt kell védekezni. Az együttes védekezésre a kasugamicin hatóanyagú baktericidet kombinálni lehet cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán vagy folpet hatóanyagú fungicidek egyikével. A réz-szulfát, a rézoxiklorid vagy a réz-hidroxid tartalmú szerek viszont mind baktericid, mind pedig fungicid hatással rendelkeznek. Ugyancsak baktericid és fungicid hatású a rézoxiklorid + cineb szerkombináció is. Öntözéses termesztés esetén a folyamatos védekezést a lombfejlődés időszakában – a lomb szerborítása miatt – feltétlenül el kell végezni. Száraztermesztés esetén a védekezések száma csökkenthető. Virágzás idején esedékes a növények első szelekciója. Ekkor a fajtaidegen, valamint a vírusgyanús töveket el kell távolítani.

Keléskor, a fiatal szikleveles növényeket veszélyeztető fésűslábú-viráglégy imágói ellen, még a tojásaik lerakását megelőzően, rovarölő szeres állománypermetezéssel védekezhetünk. A védekezésre metilparation vagy a deltametrin hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak. A permetezésre csak abban az esetben lehet szükség, ha a vetésforgóban a bab olyan növény után került, ami tápnövénye a fésűslábú-viráglégynek, illetve a szomszédos területek valamelyikéről az imágók nagy egyedszámmal telepednek be. A veszélyhelyzetben a védekezés elvégzése nem tűr halasztást. Amikor a csíranövények kelése megindul, a növényállomány szinte még nem is látszik, szükség lehet a kezelés elvégzésére.

A fiatal, erőteljesen növekvő babnövényeket a fekete répa-levéltetű károsíthatja. A kártevő ellen a szárnyas alakok megtelepedésekor, az első lárvakolóniák megjelenésekor rovarölő szeres permetezésre lehet szükség. A levéltetvek elleni hatóanyagok közül babállományokban a dimetoát engedélyezett. Az elhúzódó betelepedés esetén a kezelés megismétlésére is sor kerülhet tekintettel arra, hogy a levéltetvek kártétele a néhány leveles állapottól a hüvelyek kialakulásának végéig veszélyezteti a növényállományt. A növekedési ütem lassulásával a levéltetű-kolóniák elnéptelenednek, így az étkezési vagy akár a vetőmagnak termesztett szárazbab esetében a tenyészidő második felében levéltetű-kártételtől nem kell tartani.

A hüvelykötődéstől a betakarításig terjedő időszakban a zöldbab termesztésekor általában nem kell védekezni. Ha azonban a lombon jelentős xantomonászos és kolletotrihumos betegségtünetet észlelünk, kivételesen a korábbi kezeléseket tovább kell folytatni. Hüvelykötődéstől legfeljebb egy kezelésre kerülhet sor, mivel az első szedések már 10–12 nap múlva esedékesek. Ilyenkor a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű szereket válasszuk! Az étkezési szárazbab- és magtermesztés során további növényvédelmi teendők adódnak. A xantomonászos és kolletotrihumos betegségek ellen már ritkábban, de folyamatosan kell védekezni. Számítani kell azonban a babrozsda megjelenésére, amely ellen viszont a kolletotrihumos betegség ellen használt szerek kiváló hatásúak. E betegségek ellen a keléstől a virágzásig már használt készítmények alkalmasak.

A virágzás kezdetétől a hüvelyek éréséig, illetve betakarításáig a gyapottok-bagolylepke a bab legveszélyesebb kártevője. A kártevő elsősorban a másodvetésű zöldbabállományokat veszélyezteti, de a főnövényként, tavasszal vetett, nyár elején betakarított állományokban is súlyos károk okozója lehet. A gyapottok-bagolylepke imágóinak rajzása szexferomon csapdák segítségével nyomon követhető. A kelő lárvák ellen piretroid hatóanyagú készítmények ismételt kipermetezésével védekezhetünk. Az időben, azaz a lárvák táplálkozása előtt kijuttatott rovarölő szer csak abban az esetben hatásos, ha eljut a levélzet által takart veszélyeztetett hüvelyekre is.

A növényállomány öregedésével, különösen a szárazbabtermesztés esetén kell számolni a közönséges takácsatka kártételével. A takácsatkák tömeges elszaporodásának kezdetén, speciális akaricidek (amitráz, fenbutatin-oxid, hexitiazox) levélfonákra való kipermetezésével védekezhetünk ellenük.

Amennyiben a szárazbabtermesztés lakott helységek közelében történik, ahol várható, hogy a raktárakból kirepülő babzsizsik az érésben lévő növényállományt fertőzi, az ún. pergamenérésben lévő, veszélyeztetett szántóföldi állományokban kontakthatású inszekticides permetezéssel (deltametrin, foszmetilán) a kártevő megjelenése mérsékelhető. A fertőzött, zsizsikes termény gázosítással (magnéziumfoszfid, etrimfosz), illetve kisüzemi módon mélyhűtéssel mentesíthető.

A bab védelme (zöldbabtermesztés)

A bab növényvédelme (étkezési szárazbab- és magtermesztés)