Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A bab kártevői

A bab kártevői

A bab kártevőegyüttese nagyban függ a termesztési céltól (pl. ipari feldolgozásra termesztett zöldbab vagy étkezési szárazbab), továbbá attól is, hogy a főnövényként a tavaszi, nyári időszakban, illetve másodvetésként a nyári és a kora őszi időszakban termesztik-e.

A bab gyökerén jelentkező kártevők, kivéve a fésűslábú-viráglégy (Phorbia platura) alkalmanként jelentkező kártételét, általában nem okoznak jelentős károkat. Vetésforgó hiányában, valamint tápnövényeinek egymáshoz közeli területeken termesztett állományaiban a fésűslábú-viráglégy kártétele nem kizárható. A talajlakó polifág fajok (drótférgek és cserebogarak lárvái) jelentős kárt nem okoznak a nagy növényszám miatt.

A sziklevelet követő első lombleveleken a csipkéző barkók (Sitona spp.) kártétele ritkán előfordulhat.

A levélen, hajtáson megjelenő kártevők közül a fekete répalevéltetű (Aphis fabae) a legjelentősebb. Kártételével elsősorban azokban a babállományokban számolhatunk, ahol a növényállomány erőteljes növekedése a fekete répalevéltetű migrációjával egybeesik. A vegetációs időszak második felében, különösen a szárazbabtermesztés során a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) a levelek fonákán olyan mértékben szaporodhat el, hogy szívogatásával a növények idő előtti öregedését idézi elő.

A bab alkalmanként előforduló kártevői közül a mezei nyúl (Lepus europeus) a kelő, illetve fiatal növények zsenge leveleinek lerágásával károsíthat.

A termésen, az érő hüvelyeken a takácsatka szívogatásának nyomát gyakran megtalálhatjuk, bár ennek gazdasági jelentősége elhanyagolható. A termésen a legjelentősebb károkat a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) okozza. A még zöld hüvelyek megrágásával okozott kártétele a termés ipari feldolgozását is meghiúsíthatja.

A szárazbabtermesztésnél az ún. pergamenérésen túljutott, esetleg felrepedő babhüvelyekre a raktárakból kiszabaduló babzsizsik (Acanthoscelides obtectus) lerakhatja a tojásait. Ennek a fajnak későbbi, igen súlyos kártétele majd a raktározás alatt, a tárolóban fog jelentkezni.

Fésűslábú-viráglégy

(Phorbia platura)

Tápnövénykör: a zöldségfélék közül gyakori a bab, a borsó, a káposztafélék és a vöröshagyma.

Kárkép: tápnövényenként eltérő. A fiatal, károsított bab és borsó a növekedésben leáll és elpusztul. A gyökérben és a szárban, továbbá a kelő növények sziklevelében csontszínű nyüvek találhatók. Vöröshagymán a fiatal növények pusztulását okozza. A későbbi nemzedékek lárváinak kártétele a hagymatestre korlátozódik és megegyezik a hagymalégy kártételével.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kártétele különösen akkor válik jelentőssé, ha tápnövényei egymást követő esztendőkben kerülnek ugyanarra a területre. Ilyenkor különösen babon és káposztaféléken súlyos károkat okozhat. Nemritkán előfordul, hogy a kelő babnövények foltokban kipusztulnak. Az idősebb babot már nem károsítja.

Fejlődésmenet: évente három nemzedéke fejlődik. A talajban áttelelő bábokból kirajzó imágók áprilisban–májusban jelennek meg a babtáblákon. Tojásaikat a kelő növényekre vagy a talajra rakják. A lárvák befúrják magukat a növény főgyökerébe vagy a szik alatti szárba. A károsított növények rendszerint elpusztulnak. A második nemzedék júniusban–júliusban, a harmadik nemzedék szeptemberben rajzik.

Védekezés: vetésforgó betartásával jelentősen mérsékelhetjük a fésűslábú-viráglégy kártételét. Amennyiben a kelés megindulásakor a babtáblában az imágók tömeges betelepedését észleljük, akkor ellenük metilparation, deltametrin hatóanyagú rovarölő szerekkel védekezhetünk.

Közönséges takácsatka

(Tetranychus urticae)

Tápnövénykör: sok tápnövényű, lágyszárúakon és fásszárúakon egyaránt előfordul.

Kárkép: az idősebb babállományokban és ott is elsősorban az alsó leveleken jelentkezik először. A károsított levelek színén klorofillelhalás figyelhető meg, a fonákon a takácsatkák szövedék védelmében szívogatják a levelet. A kártétel a babhüvelyekre is kiterjed. A kártétel gyakran a levelek és a szívogatott hüvelyek alakváltozását is okozza.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: gyakori, általánosan elterjedt faj. Különösen a száraztermesztésben jelentős. A rövid tenyészidejű öntözéses zöldbabtermesztésben rendszerint nem okoz károkat.

Fejlődésmenet: soknemzedékű, szabad földön áttelelő faj. A babon május közepétől szeptemberig károsíthat. A legnépesebb populációk július–augusztus hónapokban találhatók a babon.

Védekezés: a bab alsó leveleinek átvizsgálásával nyomon követhetjük a populáció változását. A takácsatkák tömeges elszaporodásának kezdetén speciális akaricidek (amitráz, fenbutatin-oxid, hexitiazox) levélfonákra juttatásával védekezhetünk.

Gyapottok-bagolylepke

(Helicoverpa armigera)

Tápnövénykör: soktápnövényű kártevő. Legkedveltebb tápnövényei a kukorica, a gyapot, a zöldbab, a szegfű, a gerbera, a krizantém, a paradicsom és a paprika, továbbá sok lágy szárú gyomnövény.

Kárkép: a növények generatív részét károsítják. A lárvák szabálytalan rágással lyukat rágnak a szegfű, a gerbera vagy a krizantém bimbójába, majd teljesen kiüregesítik. A paprika és paradicsom bogyójában fejlődik. A károsított termés gyakran elrothad. A zöldbab hüvelyét kilyuggatja, sőt a fiatal lárva a hüvely belsejébe is behúzódik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: meleg égövön általánosan elterjedt, polifág kártevő. Elterjedésének északi határa a 44. szélességi fok, de vándorló populációik akár Európa északi területeire is eljuthatnak. Elsősorban gyapoton, paradicsomon, bab- és borsóféléken okozott kártételével vált hírhedtté. Az utóbbi esztendőkben a mediterrán területekről felhúzódva Magyarországon takarmány- és csemegekukoricán, zöldbabon és az említett dísznövényeken augusztus–szeptember hónapokban okozott károkat.

Fejlődésmenet, ökológia és előrejelzés: lásd A szegfű kártevői c. fejezetben.

Védekezés: a gyapottok-bagolylepke lárvái elleni hatásos védekezés a nyár végi, őszi betakarítású zöldbabállományokban nehéz feladat. Különösen nehéz a védekezés azokon a babtáblákon, ahol a közvetlen környezetben nagy területeken termesztik a gyapottok-bagolylepke legjelentősebb tápnövényét, a kukoricát. A kukoricán kifejlődött második nemzedék utódai (mivel az ekkorra érőfélben lévő kukorica nem jelent megfelelő minőségű táplálékot számukra) tömegesen hagyják el a táblát és jelennek meg az ez idő tájt virágzó babon. A bab virága az imágó számára kitűnő nektárforrás, a jól záródó levélzet alatt elhelyezkedő hüvelyek pedig a lárva számára nyújtanak kedvező táplálkozási lehetőségeket. Védekezés hiányában a tojásból kikelt lárva hamarosan behatol a hüvely belsejébe, illetve az idősebb lárvák kívülről lyuggatják a hüvelyeket.

A védekezést tovább nehezíti az a körülmény, hogy a károsítási időszak közvetlenül a zöldbab betakarítását megelőző időszakra esik, így az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására is fokozottan figyelemmel kell lenni. A védekezés hatásosságát alapvetően meghatározza a kezelések időben való elvégzése. Ehhez ismernünk kell a lárvák tömeges megjelenésének idejét. A növényvédelmi előrejelzés elkészítésében hasznos adatokat nyerhetünk a táblára mintegy 1 m magasságban kihelyezett szexferomoncsapdákból. A fiatal lárvák ellen a piretroid hatóanyagú készítmények akkor hatásosak, ha a növényvédő szerrel még a növénybe hatolás előtt találkoznak. A zöldbab esetében, ahol a károsított növényrészt takarja a lombozat, a kijuttatás eszközének helyes megválasztása nagyban növeli a hatékonyságot. Nagy táblákon a helikopter bevetése is számításba jön.

Babzsizsik

(Acanthoscelides obtectus)

Tápnövénykör: a bab.

Kárkép: kártétele a raktározott szárazbabon jelentkezik. A magvakon kerek, 2–3 mm átmérőjű lyukak láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: világszerte elterjedt, melegigényes faj. Raktári kártevő, ennek ellenére olykor a beérett magvakat már a szántóföldön is fertőzheti. Nagy jelentőségű, veszélyes kártevő. A raktározott bab elsőszámú kártevője.

Fejlődésmenet: a raktározott magvak felületére rakja az imágó a tojásait. A kikelt lárvák berágják magukat a magvak belsejébe. Egy magban akár 15–20 lárva is fejlődhet, és ilyenkor teljesen felélik a belsejét. A kifejlődött lárvák a maghéj alatt bábkamrát készítenek, és ott bábozódnak. Az imágók a bab héját a bábkamra felett kerek lyuk, „ablak” formájában kirágják, és elhagyják a magvakat. A kirajzott imágók párosodnak, majd hamarosan megkezdik a tojások lerakását. Raktári körülmények között 3–4 nemzedéke fejlődik, az egyes nemzedékek nem különülnek el élesen egymástól. Szabad földön csak védett helyeken, pl. kukoricaszár-kéve belsejében képes áttelelni. A lakott helyiségek közelében termesztett bab a pergamenérésű hüvelyeiben lévő magvakat rendszerint a tárolóból kiszabaduló imágók utódai fertőzhetik és így a kártevő az egyébként mentes magtárakba is bekerülhet.

Védekezés: a raktárak gondos tisztításával, fertőtlenítésével (deltametrin), a fertőzött tételek gázosításával (magnéziumfoszfid, etrimfosz) megelőzhető a kártétel kialakulása. A pergamenérésben lévő, veszélyeztetett szántóföldi állományokban kontakthatású inszekticides permetezéssel a kártevő megjelenése mérsékelhető.

Mezei nyúl

(Lepus europeus)

Lásd A dinnye kártevői.

Csipkéző barkók

(Sitona spp.)

Lásd A borsó kártevői.

Fekete répa-levéltetű

(Aphis fabae)

Lásd A répafélék kártevői.