Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A kender kártevői

A kender kártevői

A kender szikleveleit a kenderbolha, a sároshátú bogár, a vetési fésűsbagolylepke, az ipszilon-bagolylepke károsítja.

A növények gyökerein a komló-fonálféreg, a pajor és drótféreg típusú lárvák, továbbá a kenderbolha- és lószúnyoglárvák okoznak érzékeny veszteséget.

A zöld növényi részeket a kender-levéltetű, a sároshátú bogár, a kis kendermoly, a kukoricamoly és a különböző bagolylepkefajok (vetési-, c betűs, gamma-, somkóró-, káposzta-bagolylepke) veszélyeztetik.

A virágzat és a termés kártevői a kender-levéltetű, a kenderbolha, a kis kendermoly, kisebb mértékben az aranysárga sodrómoly, a verebek és a pikóegér.

Kenderbolha

(Psylliodes attenuata)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a kender és a komló. A gyomnövények közül a csalánfajokon gyakori.

Kárkép: az imágó kora tavasszal a legjelentősebb, a fiatal növények leveleit hámozgatja, lyuggatja. A károsított növények szára alacsonyabb marad, a termés mennyisége, minősége egyaránt csökken. Időnként olyan tömegben fordul elő, hogy a kendert újra kell vetni. A nyár végi új nemzedék egyedei a szártetőző leveleket károsítja. Különösen a mag-, de a rostkenderen is előfordul. Esetenként a kender virágaiba és a fiatal termésekbe is berág. A komlón tavasszal a fiatal leveleket és hajtásokat rágja meg. Nyár vége felé a komló virágzatát is kilyuggatja. A lárva a talajban a kender és a komló főgyökerén károsíthat, barázdákat rágva, odvasítva.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a palearktikus régióban Közép-Európától Japánig előfordul. Magyarországon mindenütt megtalálható, közönséges faj. Meleg tavaszokon az imágó kártétele 4–5%-ra becsülhető, de helyenként és évenként elérheti a 20–25%-ot is. A kártétel során a kenderszár rövidebb lesz, ezzel ipari értéke csökken. A lárvakártétel nem jelentős.

Fejlődésmenet: évi egy nemzedéke van. A bogár telel át részben a kendertábla talajában, részben erdőszélek, árokpartok avarában. Április második felében, amikor a nappali hőmérséklet +14–15 °C körül van, elhagyja telelőhelyét, és repülve keresi fel a kender- és komlótáblákat, ahol érési táplálkozást folytat. A fő táplálkozási időszak április vége, május eleje. Kopuláció után a nőstény kisebb csoportokban helyezi el petéit a főgyökér mellé a talajban, 8–10 cm mélyen. Egy nőstény 300 petét is rakhat. 2–3 hét embrionális idő elteltével kikelnek a fehér, hengeres testű, barna fejű és nyakpajzsú lárvák. A kifejlett lárva a talajban bábbölcsőt készít, és ott bábozódik. Az új nemzedék bogarai nálunk júliusban jelennek meg; néhány hét táplálkozás után telelőre vonulnak.

Ökológia és előrejelzés: a telelő bogarak -25 °C-ot is kibírnak, azonban csak száraz és meleg tavaszokon szaporodnak fel tömegesen.

Tavasszal, amikor a léghőmérséklet 16 °C körül van, a táblán átlósan haladva 10 × 10 növényt kell megvizsgálni. Ha 10 növényből 4 bolharágott és az ökológiai viszonyok kedvezőek, haladéktalanul védekezni kell.

Védekezés: az egészen fiatal, szikleveles növényt veszélyezteti, ezért fokozott gondossággal kell meghatározni a védekezés időpontját. Az időben és jól végzett talaj-előkészítés, az egyenletes kelés biztosítása egyben védekezés is a kártevő ellen. Ha az agrotechnikai védekezés nem elegendő, kémiai védekezésre van szükség. Esetenként elegendő a szegélykezelés metilparation-tartalmú készítményekkel. A legkorszerűbb védekezés mind környezetvédelmi, mind ökonómiai és hatékonysági szempontból a vetőmag csávázása karbofurántartalmú szerekkel.

Kis kendermoly

(Grapholita delineana)

Tápnövénykör: tömegesen a termesztett kenderen fordul elő, de károsíthat a gyom- és vadkenderen is. A kenderen és a komlón élő populációk egymáshoz való viszonya még nem tisztázott. Termesztett komlón Magyarországon még nem mutatták ki.

Kárkép: a kárt a hernyó okozza, amely a szárban és a virágban él. A petéből kikelő L1-es lárva a levélfonák epidermiszén rág kis foltokat, ahol az epidermisz kilyukadhat. 3–4 cm-es aknát rág fejlődése során. A kis kendermolyra utaló rágás mellett szövedék, ürülék, rágcsálék található. Ez a kártétel azonban nem jelentős. Az L2-es lárva a levélnyélbe és a növekedő fiatal szárrészbe furakodik. A befurakodás helyén deformálódás, gubacsosodás látható, mely 1–2 héten belül eléri a végleges nagyságot. Hossza 12–20 mm, átmérője 5–8 mm. A hernyók felfelé haladnak a szárban, mindig a felső részekben találhatók. Felettük a hajtás elpusztul, „villás” elágazás alakul ki. A gubacsok a 2., esetenként 3. nemzedéknek megfelelően 2, illetve 3 különböző szintben helyezkednek el. (A kenderben esetenként előforduló kukoricamoly aknája hosszabb, mint a kis kendermolyé.)

A 2. és 3. nemzedék hernyói a virágzatot és a termést károsítják súlyosan. A virágzat részben elhal, a magvak kiodvasítottak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Romániában, Horvátországban, Szerbiában. Magyarországon az 1960-as évek elejétől károsít. Magyarország déli, délkeleti részeiben léphet fel tömegesen. Egyes években a kár elérheti az 50–60%-ot is, a szárban élő hernyó a rost minőségét csökkenti úgy, hogy a károsítás helyén a rostok megszakadnak. Az erősebben fertőzött tövek alacsonyabbak maradnak.

Fejlődésmenet: Magyarországon évi 3 nemzedéke fejlődik. A kifejlett hernyó telel át a kender szárában, a talajban. Május végén, júniusban repül ki a lepke. Kezdetben a táblaszél fertőződik, a későbbi nemzedékek az egész táblát befertőzhetik.

A nőstény a felső levelekre és a szár csúcsi részére helyezi el petéit, kisebb csomókban mintegy 350–500 db-ot. Az embrionális fejlődés kb. 10 nap. A lárvák fejlődése 4 hét, miközben 4 alkalommal vedlenek. A kifejlett hernyók károsításuk helyén a járatban bábozódnak. A 2. nemzedék lepkéi júliusban, a 3. lepkenemzedék pedig augusztus–szeptemberben rajzik. A 3. lepkenemzedék nőstényei a magkenderre és a vadon növő kenderre petéznek.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, csapadékszegény nyarak kedveznek elszaporodásának. A magkender termesztése és a tömegesen előforduló vadkender is kedvez a felszaporodásának.

A kis kendermoly jelenléte jól és határozottan megállapítható, részben az állományban rajzó lepkék, részben a száron jelentkező gubacsok alapján, mikor ezek segítségével megfelelő szignalizáció készíthető. Vizsgálhatjuk a későn betakarított táblák karóját tavasszal, bábozódás előtt. Amennyiben azok 1-2%-ában élő hernyót találunk, fel kell készülni a védekezésre. A rajzó lepkék rajzásdinamikájának, rajzáscsúcsának megállapítása többféleképpen történhet: a növényállomány rovarhálózásával, sátras izolátorral, fénycsapdával és szexferomonos csapdákkal.

A fenti módszerekkel többnyire csak az első védekezés időpontját lehet megállapítani, amit erős fertőzés esetén meg kell ismételni. Magkendernél a 2. nemzedék rajzása idején is kell védekezni. A későbbi védekezések szignalizálására legjobb módszer a fűháló használata. Amennyiben 10 hálócsapásban 0,5–1 lepkét észlelünk, a védekezés elvégzése indokolt.

Védekezés: előrehozott rostkenderaratás, amellyel megakadályozható a 2. nemzedék zömének kifejlődése. A tápnövénymaradványok, hulladékok, árvakelésű kender megsemmisítése, korai mélyszántás. A vegyszeres védekezés az imágók és a fiatal lárvák ellen eredményes metilparation, fenitrotion hatóanyagú készítményekkel. Minden esetben figyelembe kell venni a táblaszélek magasabb fertőzöttségét. Természetes ellenségek (Trichogramma evanescens petefürkész) felszaporodásának elősegítése.