Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

16. fejezet - A kender

16. fejezet - A kender

A kender betegségei

A kendernél a Fusarium és Alternaria fajok vetőmag-penészedést, csíranövény-elhalást okoznak. Ugyancsak juvenilis stádiumban jelentkezik a fehérpenész (Sclerotinia sclerotiorum) első támadása is.

A fejlődő növények levelein jellegzetes, szögletes foltosságot okoz a Pseudomonas syringae pv. cannabina. A vegetációs idő közepén–végén gombás eredetű levélfoltosságokat is megfigyelhetünk, amelyek kiváltói a Septoria cannabis és az Ascochyta cannabis. Ugyancsak a levélzeten találjuk a kender egyik leggyakrabban előforduló betegségének, a peronoszpórának (Peronospora cannabina) tüneteit is.

A szár foltosságát és rothadását a Dendrophoma marconii, a Sclerotinia sclerotiorum és a Macrophomina phaseolina, míg a virágzat megbetegedését és elhalását a Botrytis cinerea és az Alternaria alternata okozzák.

Kender fehérpenészes rothadása

(Sclerotinia sclerotiorum)

Gazdanövény: polifág kórokozó. Az egyik legszélesebb tápnövénykörrel rendelkező patogén. Több mint 300 magasabbrendű, leginkább zárvatermő nemzetség számos faját képes megbetegíteni. Különösen gyakran fertőzi a Solanaceae, a Cruciferae, az Umbelliferae, a Compositae, a Cucurbitaceae és a Leguminosae családokba tartozó növényeket.

Tünet: az első tünete a hiányos kelés, amely a vetőmag fertőzöttségével és a csíranövény pusztulásával áll összefüggésben. Később a patogén rendszerint a gyökérnyaknál és a szártőnél támad ismét. Nagy kiterjedésű, vizenyős foltokat okoz az említett részeken. Nedves időjárás esetén a foltokon és a foltok alatt is a parenchimában a kórokozó fehér, vattaszerű légmicéliuma és szkleróciumai megfigyelhetők. A levelek sárgulnak, hervadnak. A növények elhalnak és elszáradnak. Raktározáskor a gomba folytatja rothasztó tevékenységét.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó szerte a világon előfordul, de megbetegedést leginkább hűvösebb, csapadékosabb területeken okoz. Magyarországon a kender egyik leggyakoribb betegsége. Jelentős rosthozam-veszteséget okozhat.

A kórokozó életmódja: a gomba fennmaradásában a szkleróciumoknak kiemelkedő szerep jut. Az áttelelés után a szkleróciumok kétféleképpen csírázhatnak. A talajban csíratömlőt hajtva, illetve a talaj felszínén nyeles apotéciumot fejlesztve. A fiatal növényeket micéliummal, míg az idősebb állományt aszkospórával fertőzi.

Ökológia és előrejelzés: bár a szkleróciumok talajban való fennmaradásának ideje különböző lehet, gyakorlatilag 6–8 évvel lehet és kell számolni. A mérsékelt égövben az apotéciumképzés, illetve az aszkospóra-kiszóródás kezdete nyár elejére esik. A spórák viszonylag széles hőmérsékleti intervallumban csírázhatnak (0–25 °C), de az optimum 15–20 °C. A gomba megtelepedését elhalt, valamint szeneszcens szövetrészek segíthetik.

Védekezés: csávázott vetőmag használata (karboxin + rézoxikinolát, TMTD). Vetésváltás. A kender 3–4 éven belül ne kerüljön se önmaga, se a kórokozó gazdanövénykörébe tartozó kultúra után.

Kender szárfoltossága

(Dendrophoma marconii)

Gazdanövény: a kender.

Tünet: a kender szárán hamuszürke, sötétszürke foltokat okoz, amelyek megnyúltak, olykor szárölelők. A foltok felületén a korokozó piknídiumai rendszerint megfigyelhetők. A piknídiumok elszenesedett (fekete) falúak, félig a növényi szövetbe mélyedők. A konídium egysejtű, hialin, megnyúlt tojásdad és 4,6–6,5 × 1,5 µm nagyságú. A fiatalkori megbetegedés pusztuláshoz vezet. A kifejlett növény ellenállóbb.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Középkelet-Európában és Észak-Amerikában gyakran okoz megbetegedést. Magyarországon 1955 óta ismert. Jelentősen csökkenti a rost minőségét és hozamát.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a fertőzött szárban micéliummal marad fenn. Az áttelelő sztrómában tavaszra pszeudotéciumok keletkeznek, és az ezekből kiszóródó aszkospórák felelősek az első fertőzésekért. A felszaporodást és az elterjedést a piknídiumokból konídiumkacsként előtörő, vízzel, széllel és rovarokkal terjedő konídiumok okozzák.

Ökológia és előrejelzés: az aszkospóra-kiszóródásra tavasz végétől kell számítani. A betegség elterjedésének kedvez a mérsékelt meleg, csapadékos időjárás.

Védekezés: tarlóhántás, legalább 3–4 éves vetésforgó, előrehozott vágás.

Kenderperonoszpóra

(Pseudoperonospora cannabina)

Gazdanövény: a kender.

Tünet: a kórokozó, mind a fiatal, mind az idősebb növényeket megfertőzi. Az első tünetek kicsiny, szórtan elhelyezkedő, sárga foltok formájában a leveleken jelentkeznek. A levelek fonákján, leginkább az erek találkozásánál található a főtünet. Ez utóbbi a zoosporangiumtartók és a zoosporangiumok szürkés tömegéből áll. A foltok idővel – néhány mm-es nagyságot elérve – izodiametrikussá válnak és elhalnak. A beteg növény gyakran levélzetének nagy részét elveszti. A zoosporangiumtartó szubdikotomikusan ágakra bomló. A zoosporangium ibolyaszínű és tojásdad. A csúcsi részén papilla található. Az oogónium gömbölyű, az oospóra ovális, van epispóriuma.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kenderperonoszpóra Amerikában, Ázsiában és Európa-szerte előfordul. Magyarországon gyakran okoz megbetegedést, de epidémiáról nincs adatunk. A szárak felkopaszításával csökkenti a rosthozamot.

A kórokozó életmódja: a patogén az elhalt levelekben oospórával marad fenn. Az innen kiszabaduló zoospórák fröccsenő vízzel kerülnek a növényekre. A zoospórák aktív mozgással keresik meg a fertőzés helyét, a légcserenyílásokat (sztómák), majd a csillangókat elveszítve intercelluláris micéliumot fejlesztenek, amelyekről szívóhífák (hausztóriumok) erednek és hatolnak a parenchimasejtekbe. A kórokozó a tenyészidőszakban zoospórákkal terjed.

Ökológia és előrejelzés: a gomba élete erősen víztől függő. A zoospórák mozgásához és a fertőzéshez vizet igényel. A terjedésében a csapadék és a magas párateltséget biztosító, sűrű állomány egyaránt fontos szerepet játszanak.

Védekezés: vetésváltás. Fungicides kezelés (réztartalmú, illetve szerves hatóanyagú fungicidekkel) alacsony állománynál javasolható, később ugyanis a kezelések kivitelezése már nehezebb, hatékonyságuk romlik.

Szeptóriás levélfoltosság

(Septoria cannabis)

Gazdanövény: kender.

Tünet: kezdetben kerek, később másodrendű erek által határolt, izodiametrikus, 3–5 mm átmérőjű foltokat okoz a leveleken. A foltok kifakuló közepében apró, fekete pontok formájában piknídiumok vannak. Erős fertőzés esetén a levelek sárgulnak, majd elhalnak. A növények felkopaszodhatnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mind Európában, mind Amerikában ismert kenderbetegség. A megbetegített növények fejlődése leáll. A rost gyenge minősége mellett a rosthozam is jelentősen csökkenhet.

A kórokozó életmódja: a gomba a lehullott levelekben micéliummal (sztróma) telel át. Nyár elejére ugyanitt piknídiumok, bennük konídiumok képződnek, amelyek 20–25 °C-nál fertőzik a levélzetet. A teleomorf ismeretlen.

Ökológia és előrejelzés: a betegség járványszerű megjelenésére leginkább meleg, erősen párás időjárás esetén számíthatunk.

Védekezés: vetésváltás. Fungicides állománykezelés mankoceb vagy réz hatóanyagú készítményekkel.