Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A dohány kártevői

A dohány kártevői

A melegágyakban, palántaágyakban a gyökerek megrágásával a legnagyobb veszélyt a lótücsök jelenti, de jelentős kárt okozhatnak a bársonyszúnyog lárvái is. A hajtatóházakban élő dohányliszteske és csíkos burgonya-levéltetű szívogatásával vírusbetegségek átvivője lehet. A kiültetett dohánypalántát megrághatják a polifág barkók, a vincellérbogarak, a dohánybarkó, a fekete tücsök, a bagolylepkék hernyói, s szívogathatja a vírusvektor dohánytripsz.

A gyökerek jelentős rágókártevői a pajorok, drótférgek, áldrótférgek, a polifág barkók és vincellérbogarak lárvái, a bagolylepkék hernyói, de a dohány szártövét egészen a gyökerekig rostaszerűen megrághatja a gyepi hangya is. Alkalmi kártevők lehetnek a dohányfonálféreg, a gyökérgubacs-fonálférgek, valamint a vándorló gyökérfonálférgek is.

A zöld részeket illetően a legfontosabb rágókártevők itt is a polifág barkók, a bagolypillék hernyói, a fekete tücsök, a dohánybarkó, a kendermagbogár és a gyászbogarak. Szívogatással okozhatnak mennyiségi és minőségi kárt a dohánytripsz, a dohányliszteske, a zöld őszibarack-levéltetű (vírusterjesztő), a foltos, valamint a csíkos burgonya-levéltetű, a mezei poloskák és a közönséges takácsatka.

A generatív részeket a gamma- és a somkóró-bagolylepke hernyói rághatják meg, míg a szívókártevők közül a dohánytripsz, a zöld őszibarack-levéltetű, a közönséges takácsatka és a mezei poloskák a legjelentősebbek.

Dohánytripsz

(Thrips tabaci)

Tápnövénykör: polifág faj. Közép-Európában több mint 100 növényfajt károsít.

Magyarországon fontosabb tápnövényei közé tartozik a dohány, a vöröshagyma, a paradicsom, a bab, a burgonya, a lucerna, az uborka, de megfigyelték kártételét vörös herén, szegfűn, ciklámenen, valamint gyapjas és piros gyűszűvirágon is.

Kárkép: a kifejlett rovar és a lárvák is károsítók. Tápnövényeiknek csaknem minden részét (levelek, hajtások, bimbók, virágok) megtámadhatják. Megsértik az epidermiszt, és az ennek nyomán kibuggyanó sejtnedvet szívogatják. A szúrások nyomán apró, fehéres, ezüstös foltok alakulnak ki. Ha a kártétel folyamatos, a szívásnyomok akár az egész növényt beboríthatják, aminek következtében a növény vagy bizonyos részei eltorzulnak, csökötté válnak (paradicsom, uborka), sőt el is pusztulhatnak. A kárkép megjelenési formája a növénytől függően változó. A kártevő a dohányon főleg az erezet (fő- és másodrendű erek) mentén szívogat. Az erek megbarnulnak, később kifehérednek (fehérerűség). Az ilyen levél csökkent minőségű, szivargyártásra nem alkalmas. Hagymán az apró, ezüstös foltocskák először főleg a levelek hónaljában jelennek meg, s csak azután borítják be a növényt. Vírusvektor.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: geopolita faj. Az Antarktiszon kívül minden földrészen előfordul. Hazánkban szabad földön és üvegházban is gyakran, esetenként tömegesen károsít.

Fejlődésmenet: üvegházban 8–12, szabad földön 4–5 nemzedéke fejlődik epimorfózissal (neometabólia). Az imágók telelnek át a talaj felső rétegében, a növényi maradványok között vagy a dughagymában. Az első egyedek rendszerint már április elején megjelennek, de előjövetelük elhúzódó. A megtermékenyített vagy szűznemző nőstények érési táplálkozást követően helyezik 40–100 petéjüket a levelek epidermisze alá. A lárvák május végén, június elején, 5–7 napos embrionális fejlődés után kelnek ki. Intenzíven táplálkoznak, majd hamarosan vedlenek. A néhány napos 2. lárvaállapot után a talajba vonulnak, ahol 3–4 nap alatt előnimfává, majd nimfává alakulnak. Ez idő alatt nem táplálkoznak, de helyüket képesek változtatni. Az 1–3 napig tartó vedlés után előjönnek az imágók, és azonnal táplálkozni kezdenek. Egy nemzedék kifejlődéséhez 15–30 nap szükséges. Az egyes nemzedékek kezdetben elkülönülnek, később teljesen egybefolynak.

Ökológia és előrejelzés: a nagy meleg és a szárazság kedvez elszaporodásuknak. Rajzásuk sárga vagy kék színű, ragadós lapokkal vagy vízzel töltött tálakkal jól követhető. Palántával és széllel is terjednek. Üvegházakban, fóliasátrakban, melegágyakban könnyen elszaporodnak. Amennyiben a növények 15–20%-án található tripsz, érdemes védekezni.

Védekezés: a telelésüket elősegítő növényi részeket idejében el kell távolítani, alá kell szántani. A korai palántázás és a gyors növekedés fokozza a dohány tűrőképességét a tripszekkel szemben. A védekezést leginkább kiültetés után kezdik meg. Általában kétszer szokás védekezni, május végén, június elején és június végén, július elején, a dohány törésekor a vegyszeres védekezés azonban megengedhetetlen. A kártevő érzékeny a foszforsavészter hatóanyagú szerekre (metilparation, diklórfosz, foszfamidon, dimetoát). Dohányban főleg a formotion ajánlható.

Dohányliszteske

(Bemisia tabaci)

Tápnövénykör: polifág kártevő. Eddigi ismereteink szerint 74 növénycsalád 506 faját károsítja. Vírusvektor: a paradicsom, a paprika, a dohány, a burgonya stb. vírusos betegségeit terjesztheti. Hazánkban eddig főleg hajtatott dísznövényeken találták meg, de szabadföldön paradicsomon és tojásgyümölcsön is megjelent. Ezeken kívül dohányon, burgonyán, paprikán, szóján, illetve egyéb hüvelyeseken, valamint kabakosokon károsíthat.

Kárkép: kárképe igen hasonlít az üvegházi liszteske okozta tünetekhez. Szívogatása következtében a levelek elhalványodnak, az ürített mézharmattól fénylenek, majd sötét foltok jelenhetnek meg rajtuk a korompenész megtelepedése miatt. Később a levelek elhalnak, lehullanak, sőt akár az egész növény is elpusztulhat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a trópusokon és a mediterráneumban igen gyakori, de a nyolcvanas évek végen néhány év alatt elterjedt az európai hajtatóházakban is. Magyarországra valószínűleg dísznövény-szaporítóanyaggal került be.

Fejlődésmenet: többnemzedékű faj. Üvegházakban egész évben szaporodhat, így nemzedékeinek száma 10-nél is több lehet. A hőmérséklet és a tápnövény minősége egyaránt befolyásolhatja fejlődési idejét. 25 °C hőmérsékleten, babon 21,5 nap alatt, paradicsomon pedig 23,5 nap alatt fejlődik ki. Petéit a levelek fonákára helyezi. A kikelő lárva gyorsan letelepszik, s lábait az első vedlés során elveszíti. Az utolsó fejlődési fokozat, a nimfa, lárvabölcsőt (puparium) készít, ahonnan majd az imágó bújik elő.

Ökológia és előrejelzés: üvegházakban és fűtött fóliaházakban gyakran tömegesen elszaporodik. Az a tény, hogy Dél-Európában szabad földön is növekedtek kártételei, valamint a kilencvenes évek hazai enyhe telei egyaránt a fokozódó veszélyre figyelmeztet.

Védekezés: a kártevő jóval toleránsabb a vegyszerekkel szemben, mint az üvegházi molytetű, ezért a védekezések tervezésekor feltétlenül vegyük figyelembe a biológiai védekezési lehetőségeket (parazitoidok: Encarsia spp.; ragadozók: Eretmocerus californica, Delphostus pusillus, Macrolophus caliginosus; rovarpatogén gombák: Poecilomyces fumoroceus, Verticillium lecanii, Aschersonia spp.) is. Vegyszeres beavatkozásra leginkább a rovarfejlődés-szabályozó vegyületek: teflubenzuron, fenoxikarb, buproferin, flucikloxuron javasolhatók.