Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

14. fejezet - A dohány

14. fejezet - A dohány

A dohány betegségei

A dohány gazdaságos termesztése az egészséges, edzett palánta előállításával kezdődik. A súlyos károkat okozó betegségek nagy része a palántaágyból ered. Az elvetett magból kelő csíranövénykéket a palántadőlés és tőfekély kórokozói (Pythium spp., Fusarium spp., Rhizoctonia solani, Olpidium brassicae), valamint a fekete gyökérrothadást előidéző Thielaviopsis basicola károsíthatják. Míg az előbbieknél járulékos gyökérképződés előfordulhat, utóbbi kórokozónál ilyenek nem képződnek. A fekete gyökérrothadás kórokozója a palántával a termőföldre széthurcolható, ahol elpusztítása a gomba kitartó klamidospórái és soktápnövényűsége miatt rendkívül nehéz. A maghoz tapadó Alternaria gombák (Alternaria alternata, A. tabacina) konídiumai a nyálkás- vagy zöldrothadás előidézői, amelyek fellépését a túlöntözés, szellőztetési hiányosságok, valamint a sűrű vetés segítik elő. A palántaágyban felléphet a dohányvész baktérium kórokozója (Pseudomonas syringae pv. tabaci) vagy jelentkezhet a peronoszpóra (Peronospora hyoscyami f. sp. tabacina) korai fertőzése.

A szántóföldre kiültetetett dohány már a palántaágyból hozhat fertőzöttséget, pl. a fekete gyökérrothadással fertőzött állomány az egész tenyészidőben „ülve marad”. A dohányvész és a peronoszpóra – a hajlamosító környezeti tényezők megléte esetén – komoly járvány kialakulásához vezethetnek. Párás, meleg időjárás – különösen a levéltetű vektorok tömegszaporodásán keresztül –, számos vírusbetegség, pl. a dohánymozaik (tobacco mosaic tobamovirus), a dohány érbarnulás (potato Y potyvirus), a dohány uborkamozaik betegsége (cucumber mosaic cucumovirus) kártételét segítheti elő. A dohány bronzfényűsége (tomato spotted wilt tospovirus) a tripszek, míg a sztolbur betegség (stolbur phytoplasma) a kabócák gradációjával mutat párhuzamosságot. A vegetációs időszakban bármikor jelentkezhet az Alternaria fajok károsítása, különösen akkor, ha az állományt egyéb stresszhatások (pl. tápanyagellátási zavarok, napégés, aszálykár) is érik.

Dohánymozaik

(Tobacco mosaic tobamovirus, TMV)

Gazdanövény: rendkívül széles gazdanövénykörrel rendelkezik, elsősorban lágy szárú, kétszikű növényeket (zöldség, dísz- és gyomnövény) képes megfertőzni.

Tünet: sok törzse van, amelyek különböző szimptómákat okoznak.

A leggyakoribb a világosabb – sötétebb zöld tarkázottság (egyszerű mozaik). A levelek széle fodros, a levéllemez hullámos vagy hólyagosan kidomborodó, s mindig a legfiatalabb felső leveleken jelenik meg (fodros mozaik). Ez a tünet összetéveszthető az uborkamozaik kórképével.

Másik kórkép az ún. hálós mozaik: az erek a legfinomabb hajszálerekig elfehérednek, és a zöld levéllemeztől élesen elütnek. A pettyes mozaik: a sárguló levélrészeken elszórt fehér és világosbarna, 2–3 mm átmérőjű, kerek pettyecskék jelennek meg, amelyek átütnek a levél fonáki részére is. A zöld levélrészeken is kialakulnak a pettyek, de csak a levél színén.

A keskenylevelűséget okozó törzs fiatal leveleken jelentkezik. Ha a mozaik vírus túl öreg leveleket fertőz, a tarkázottság nem alakul ki, hanem égésszerű nekrózisok keletkeznek, amelyek összetéveszthetők a dohányvész foltjaival (barna foltos, perzselt mozaik).

Elterjedés és gazdasági jelentőség: habár a fertőzött növényegyed terméscsökkenése általában 15%-nál kisebb, gyakori előfordulása mégis jelentőssé teheti. Nálunk aránylag ritkábban okoz számottevő kárt. A termés- (és minőségi) veszteség attól függ, hogy a dohány mely fenológiai állapotában lép fel.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus présnedvvel, mechanikai úton (ápolási munkák, szélverés, dörzsölés stb.), talajrészecskékkel átvihető, a rovarok szerepe a TMV átvitelében nem tekinthető fontosnak, maggal nem terjed (legfeljebb a maghoz tapadt dohányporral). Inokulum forrásként a Solanaceae család fajai számítanak a legjelentősebbeknek. A TMV fizikai és kémiai behatásokkal szemben rendkívül ellenálló.

Ökológia: a tünetek kialakulásában a hőmérsékletnek és a fénynek meghatározó szerepe van. Magas hőmérsékleten (27 °C) és alacsony hőfokon (10 °C alatt) a szimptómák nem szembetűnőek (maszkírozódnak, látens fertőzés). A fiatal növények általában érzékenyebbek, mint az idősebbek.

Védekezés: a vírus a levélszövetekben több éven át megőrzi fertőzőképességét, ezért a növénymaradványokat nem szabad komposztálni. A vetésváltás (legalább 2 év, egyéb földhasznosítás két dohányültetés között) és az általános növényhigiénés szabályok betartása elengedhetetlen. Rezisztens fajták mind a burley, mind a virginia dohányoknál rendelkezésre állnak. A TMV-vel szemben vannak ellenálló fajták, fogékonyak a Hevesi 7, 11. A keresztvédelem (cross protection) lehetőségét felhasználva Abel és munkatársai (1986) TMV köpenyfehérje gén átvitelével, amely meggátolja a virulens törzs fertőzését vagy replikációját, TMV-rezisztens transzgénikus dohánynövényt állítottak elő.

Dohány érbarnulás

(potato Y potyvirus, PVY)

Gazdanövény: fontos gazdanövényei a burgonya, paprika, paradicsom és a dohány, amelyek mindegyikén súlyos károkat okoz. A Solanaceae mellett az Amaranthaceae, a Chenopodiaceae, az Asteraceae (=Compositae) és a Fabaceae (=Leguminosae) némely tagja is fogékony.

Tünet: a levél színén a főéren barna színű, besüppedt nekrotikus csík jelenik meg. Ugyanakkor az egész levéllemezen a finom érhálózat kivilágosodik, a másodrendű és a finomabb hajszálerek a levél fonákán barna színűek, elhalóban vannak. A levéllemezen hólyagosodás, a sárga hólyagos részen áteső fényben fehér pettyek mutatkoznak.

Másik kórkép: levélhólyagosodás, a levél fonákán az első és másodrendű erek elhalnak, a levéllemezen 3–5 mm nagyságú, barna szegélyű, téglavörös foltok jelennek meg. Az idősebb leveleken a világos pettyesség az egész levéllemezt elborítja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a levéltetű-gradációval párhuzamosan, rendkívül súlyos formában jelentkezhet, gyakran az uborkamozaik vírussal (CMV) komplexen fertőzve. A beteg növény alacsony marad, levélhozama – a kisebb levélméretet is hozzászámítva – 20–30%-kal kevesebb. A betegség esetenként csak egy levélemeleten jelentkezik.

Ökológia: a levéltetvek tömegszaporodására kedvező ökológiai tényezők szorosan összefüggnek a PVY járványos mértékű terjedésével. A fiatal növények jobban károsodnak, mint az idősebbek. A PVY koncentrációja a sejtekben 25 °C-on a legmagasabb.

A kórokozó átvitele, terjedése: legfontosabb vektorai a levéltetvek (pl. Myzus persicae), primer inokulumforrásként leginkább a burgonya szolgál. Vetőmaggal nem terjed.

Védekezés: elsődleges szempont a levéltetűvektorok elleni védelem. A Solanaceae növényfajoktól (pl. burgonya, paprika, paradicsom, gyomnövények) való tér- és időbeli izolálása elengedhetetlen. Ellenálló fajták alkalmazhatók: a Hevesi 1, 6, Pallagi 1, 3, Kerti 1, 2.

A dohány uborkamozaik betegsége

(cucumber mosaic cucumovirus, CMV)

Gazdanövény: dohány, paprika, uborka, évelő gyomnövények (pl. Convolvulus spp., Chelidonium majus, negyven növénycsalád közel 200 növényfaja).

Tünetek: emlékeztetnek a TMV okozta szimptómákra, de az eltérő vírustörzseknek megfelelően különbözőek lehetnek. Tipikusan tarkázottság, mozaikosság, burley fajtákon tölgyfalevél mintázatú kórkép is kifejlődhet, de gyűrűs mintázat is lehetséges. Az erek között sötétzöld hólyagosodás látható, a levél alakja általában nem változik, a levél hegye fénylő. A beteg terület gyorsan elpusztul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Ázsiában az egyik legfontosabb dohánybetegség volt, a japán dohánytermesztők – a világon egyedülállóan – emlékoszlopot is emeltek a CMV elleni sikeres védekezésre emlékezve. Magyarországon a virginia és a burley típusú fajtákon gyakori.

A kórokozó átvitele, terjedése: levéltetvekkel (pl. Aulacorthum solani, Macrosiphum euphorbiae, Myzuspersicae) nem perzisztens módon, illetve mechanikailag történik, vetőmaggal azonban nem terjed.

Ökológia: a CMV és a PVY a környezeti tényezőkre hasonló módon reagál. A TMV-től eltérően a CMV gyorsan inaktiválódik, és a talajban, valamint a növényi maradványokban csak néhány hétig tartja meg fertőzőképességét.

Védekezés: levéltetűvektorok ellen vegyszeres védekezés szükséges. Kerüljük a CMV-gazdanövények közelségét. A dohány térbeli izolálása a betelepülő vírusvektor levéltetvektől eredményes lehet nem-gazdanövény (pl. napraforgó) szomszédos termesztésével.

Dohány bronzfényűség vagy bronzfoltosság

(Tomato spotted wilt tospovirus, TSWV)

Gazdanövény: sok tápnövényt megbetegítő jellege (34 növénycsalád, 166 faj) miatt számos szántóföldi, dísz- és gyomnövény (dohány, napraforgó, paradicsom, saláta, dália, cínia, Datura stramonium, Solanum nigrum stb.) lehet gazdanövénye.

Tünet: a primer tünetek előbb a fiatalabb, később az öregebb leveleken is megjelennek szögletes, körkörös nekrózisok formájában, amelyhez gyűrűs mintázatok, ér- és ér menti nekrózisok társulnak. A szárakon nekrotikus elhalások, görbültség jelentkezik. A levelek felületén ráncoltság, egyenetlen növekedésből származó torzultság, sárgaság, majd bronzos nekrózisok láthatók. A növény fejlődésében megreked (törpe marad), a csúcstól kezdve elhal. Már melegágyban is jelentkezhet a betegség, a kiültetés után a fertőzött növények hajtáscsúcsi görbülése összetéveszthető a benefin hatóanyagú herbicid okozta esetleges fitotoxikus hatással, amely utóbbit azonban a dohány rendszerint kiheveri.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó a környező országokban jól ismert. Magyarországon formálisan 1989-ben, paradicsomról írták le, de már a 70-es évektől károsít a hazai dohányokon, 1990-ben komolyabb epidémiát okozott (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 10–15% veszteséggel).

A kórokozó átvitele, terjedése: tripszek segítségével: Thrips tabaci, néhány Frankliniella faj, pl. F. occidentalis (nyugati virágtripsz) átvihető, amelyek évelő gyomnövényekről kiindulva végzik a primer inokulációt. Az utóbbi tripszfaj Magyarországon a `80-as évek végétől fordul elő. A TSWV mechanikailag átvihető, de dohánymaggal nem terjed.

Ökológia: hasonlóan a többi rovarvektorral terjedő vírusbetegséghez, a növény-vírus-vektor kapcsolatot a környezeti tényezők jelentősen befolyásolják. A szimptómák 25 °C-on 5 nap alatt kifejlődnek, míg 10–12 °C-on ez 3 hetet is igénybe vesz. Általánosan jellemző, hogy a magas hőmérséklet és a magas páratartalom kedvező a súlyos TSWV tünetek kialakulására.

Védekezés: hatékony védelmet a tripszvektorok elleni védekezéssel, a gyomok irtásával érhetünk el. A megfelelő növénysorrend és az izoláció betartása meghatározó.

Dohányvész

(Pseudomonas syringae pv. tabaci)

Gazdanövény: habár több növényen való előfordulását közölték, gazdaságilag számottevő kárt csak a dohányon (Nicotiana spp.) és a szóján okoz (ez utóbbinál kártétele kisebb jelentőségű).

Tünet: a dohány bármely fejlődési szakaszában megjelenhet. A fertőzés a palántaágyban kezdődik: a leveleken, főként a széleken világossárga, 4–5 mm átmérőjű foltok keletkeznek. A fertőzött palánták sárgulnak, egy részük már a palántaágyban elpusztul. A kiültetett növényeken hasonlóak a foltok (közepükön tűszúrásnyi, fakó, barna ponttal), amelyek megnagyobbodnak, összefolynak. A foltokat sárga udvar határolja (baktériumtoxin hatás). A betegség előrehaladtával a foltok nekrotizálódnak, a levél elhal és rongyként csüng a száron.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kedvező járványtani tényezők meglétekor a betegség igen gyors terjedésű (dohányvész). Palántanevelésnél prevencióra kell törekednünk. Fellépése esetén jelentős gazdasági kárt okozhat.

A kórokozó életmódja: vetőmaggal, fertőzött talajjal, művelőeszközökkel, beteg növénymaradványokkal, rovarok segítségével (pl. Thrips tabaci) is terjedhet. A baktériumok elsősorban a sztómákon, de sérüléseken is bejuthatnak a növénybe.

Ökológia és előrejelzés: a baktérium kifejezetten vízigényes (eső, harmat) és melegkedvelő. A járványkialakulást a viharos, szeles, nedves periódust követő meleg, párás időjárás segíti elő.

Védekezés: a palánta előállítása során preventív eljárásokkal védekezhetünk: vetőmagcsávázás (0,2%-os formaldehidoldatban 10 percig), melegágyi talajfertőtlenítés, eszköz, felszerelés fertőtlenítése nátriumhidroxiddal. Permetezés: palántaágyban bordói lé (4–8 naponként megismételve), szántóföldön: bordói lé, rézoxiklorid hatóanyagú készítmények jöhetnek számításba.

Palántadőlés és tőfekély

(Pythium spp. – legalább 13 faj – okozhatja: pl. P. aphanidermatum, P. irregulare, P. ultimum var. ultimum, de a korábban széleskörűen átvett – téves leíráson alapuló, nem létező – P. debaryanum Hesse emend. Middleton gombafaj nem!; Fusarium spp.; Rhizoctonia solani, teleomorf: Thanatephorus cucumeris; Olpidium brassicae)

Gazdanövény: a tünetek hasonlósága alapján egybegyűjtött fajok rendszertanilag gyakran távol esők, s egyenként is rendszerint soktápnövényűek.

Tünet: a betegség a két szikleveles növénykék hypocotyl részének barnulásával, a növénykék kidőlésével jelentkezik. A csírázó mag sokszor ki sem kel, a talajban elpusztul. A palántadőlés betegség rendszerint foltokban figyelhető meg.

A tőfekély 3–4 lombleveles állapotban jelentkezik, a növényke fejlődése leáll, gyökere elrothad. Szerencsés esetben járulékos gyökérképződés indul meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a talajlakó gombák valamennyi palántaágyi nevelést kívánó növényünket veszélyeztetik.

A kórokozó életmódja: valamennyi gomba hosszú ideig képes tápnövény jelenléte nélkül is a talajban vagy a növénymaradványokban életben maradni oospóra, klamidospóra, konídium vagy vegetatív micélium formájában.

Ökológia és előrejelzés: a palántaágyi környezeti feltételek meghatározók a kórokozók fellépése szempontjából. A túl sűrű palántaállomány, a túlöntözés, a szellőztetési hiányosságok, a vetést követő lehűlés, a fűtési hiányosságok elősegítik a palántadőlés és tőfekély kialakulását.

Védekezés: a palántanevelés ismert agrotechnikai rendszabályai szerint. A preventív vegyi védekezés lehetőségei: dazomet, metam-ammónium, metilbromid + klórpikrin hatóanyagú általános talajfertőtlenítőkkel, illetve propineb, cineb hatóanyagú fungicides permetezéssel vagy beöntözéssel.

Fekete gyökérrothadás

(Thielaviopsis basicola, synanamorf: Chalara elegans)

Gazdanövény: a gomba gazdanövénykörébe tartoznak a Fabaceae (=Leguminosae,csillagfürt, lucerna, bab stb.), Solanaceae családok fajai (dohány, burgonya, paprika stb.), valamint sok egyéb kerti és virágos növény.

Tünet: a palánták foltonként sárgulnak, a fejlődésben lemaradnak. A szár alsó része és a gyökérzet megfeketedik. Járulékos gyökerek nem képződnek. A szántóföldön a fertőzött palánták vagy a szabad földön áttelelt inokulumtól fertőződött fiatal növények az egész tenyészidő során palántakori nagyságban maradnak, „ülnek a talajon”.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a talajból kiinduló fertőzés az egész ültetvényt tönkreteheti. Minthogy a kórokozó rendkívül sok növényt képes megfertőzni és klamidospórái segítségével hosszú ideig képes életben maradni, ezért vetésváltással nehezen távolítható el a fertőzött talajból.

A kórokozó életmódja: a primer inokulum forrása a talaj. A gyökerek fertőződése az endokonídiumok vagy klamidospórák fertőző hífáinak az epidermiszsejtekbe hatolásával kezdődik. A cortex sejtek elpusztítása után a micélium a gyökérzónában endokonídiumokat és ellenálló klamidospórákat képez, amelyek a másodlagos inokulum forrásai: a fogékony gazdanövények gyökereinek fertőzését biztosítják.

Ökológia és előrejelzés: a fekete gyökérrothadás súlyossága a talajhőmérséklettől, a kórokozó inokulummennyiségétől, a talaj pH-jától és a növény rezisztenciájától függ. A gomba számára a 17–23 °C talajhőmérséklet optimális. Az alacsonyabb hőmérséklet a dohánynak sem kedvező, de a gomba kártétele ilyenkor rendszerint fokozódik. A talajnedvesség a kórokozó számára tág határok között megfelelő, viszont a fertőzést követő szárazságban az új dohánygyökerek képződése gátolt, és súlyos kártétel alakulhat ki. A gomba tenyészetben pH 4,0 és 6,4 között jól fejlődik, de a meszezést nem találták előnyösnek. A dohány fejlődésére a talaj pH 6,0 értéke kedvező.

Védekezés: a palántaágy fertőtlenítése (lásd a palántadőlés és tőfekély leírásánál) nélkülözhetetlen. A legalább 3 éves vetésváltás betartása a dohánynál igen fontos, a köztes években nem fogékony kultúrát (pl. gabonafélék) termesszünk, amely az inokulum mennyiségét csökkenti a talajban. A dohányfajták érzékenységében különbségek vannak, aminek alapja az, hogy az ellenálló fajtáknak alacsonyabb talajhőmérsékleten is gyors a gyökérzet paraképző képessége (mechanikai „gát”), míg a fogékonyaknál ez csak 25–30 °C hőmérsékleten következik be. A Nicotiana tabacum rezisztenciája poligénikus. A N. debneyi monogénikusan teljes rezisztenciát biztosít a T. basicola közönséges rasszával szemben.

A hazai fajták között igen erősen fogékony a Hevesi 11, fogékonyak a Hevesi 7, Pallagi 3, toleránsak a Hevesi 9, Pallagi 1, Kerti 1, 2.

A dohány alternáriás betegségei

(Alternaria alternata; Alternaria tenuissima)

Gazdanövény: mindkét gomba igen elterjedt és sok tápnövényű.

Tünet: a betegség mind a palántaágyban, mind a kiültetett növényen megjelenhet.

Nyálkás- vagy zöldrothadás: 20–30 napos palántákon jelentkezik lankadás, nyálkás beszűrődés, növénypusztulás formájában. A fertőzött magból kiinduló megbetegedést a túlöntözés, szellőztetési hiányosságok a sűrű vetés elősegítik.

Barnafoltosság: közvetlenül a kiültetés elôtt jelentkezik a leveleken, kezdetben apró, barna pöttyszerű, majd növekvő, kb. 1 cm átmérőt elérő, szabálytalan ellipszis alakú, hullámos rajzolatú barna foltok formájában. A levéllemez kiszárad, kifakul.

Ugyanezen tünetek a szántóföldön a vegetációs időszakban is megtalálhatók. A foltok gyakran, de nem mindig sárga gyűrűvel határoltak, ami a gomba toxindiffúziójának a következménye. Idővel a foltok a 3 cm nagyságot is elérhetik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szántóföldön a fiatal levelek fertőződése nyomán nem érik el teljes nagyságukat, de a legnagyobb károsodás az idősebb levelek fertőződésekor jelentkezik, ekkor nagy levélterületre terjedhet ki az elhalás.

A kórokozó életmódja: a primer inokulum forrása a szántóföldi fertőződéskor bőségesen képződő, a magtokokhoz és magvakhoz tapadó konídium, amely már a palántaágyban fertőz, illetve a fertőzött növénymaradványok (különösen a dohány bomló szárai), ahol micélium formájában telel át a kórokozó. A konídiumok barnák, soksejtűek, csőrösek, láncokban keletkeznek; ezek a levélfelületen lévő nedvesség hatására kicsíráznak vagy direkt módon hatolnak az epidermiszbe, vagy indirekt penetrációval jutnak be a sztómákon. Másodlagos fertőzések a konídiumok esővel és széllel való terjedése nyomán keletkeznek.

Ökológia és előrejelzés: az Alternariák gyengültségi parazitának tekinthetők, mivel rendszerint a hajlamosító tényezők meglétekor lépnek fel. A nem megfelelő tápanyagellátás és a gyökérgubacs-fonálférgek károsítása fokozza a növények barnafoltossággal szembeni érzékenységét. A gombák 16–31 °C között fejlődnek, optimumuk 20–25 °C. A barna foltosság károsítása a legsúlyosabb a gyakori esőzések nyomán.

Védekezés: a nagyadagú műtrágyázás – különösen a nitrogén túladagolása – kerülendő. A peronoszpóra elleni védelem mellett külön kezelést rendszerint nem igényel, esetenként azonban szükségessé válhat célirányos permetezés pl. mankoceb, iprodion készítményekkel.

Tőhervadás

(Fusarium oxysporum f. sp. nicotianae)

Gazdanövény: a gomba csak a dohányt (Nicotiana spp.) megbetegítő, speciális forma.

Tünet: a talajból fertőzi a gyökereket, a gyökérnyaki részt. Az edénynyalábokban élősködik (tracheomikózis), a növény sárgul, majd elhal. Az edénynyaláb -barnulás egyöntetű, száraz korhadás jellegű.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: rendszerint gócokban fordul elő, meleg nyarakon.

A kórokozó életmódja: a kórokozó szaprofiton módon a talajban hosszú ideig megél. A dormanciában lévő klamidospórák 10 év után is életképesek. A gomba sebeken keresztül jut a xylem szövetekbe. A tünetek a fertőzést követően 7–10 nap múltán válnak szembetűnővé.

Ökológia és előrejelzés: a nagy talajnedvesség és a tartósan meleg időjárás elősegíti a betegség fellépését. Széles pH-sávban növekszik, optimuma 7 körüli. A homokos vályogtalajokon legnagyobb a kártétele.

Védekezés: a beteg növények eltávolítása és megsemmisítése, vetésváltás. Rezisztens fajták termesztése lenne kívánatos, azonban megfelelő rezisztencia kialakítása még nem járt kielégítő eredménnyel.

Dohányperonoszpóra

(Peronospora hyoscyami f. sp. tabacina, syn.: P. tabacina)

Gazdanövény: rendszerint csak a Nicotiana genus tagjait fertőzi, bár beszámoltak a paprikán, paradicsomon, tojásgyümölcsön és bizonyos gyomnövényeken való előfordulásáról is.

Tünet: a melegágyban a palánták idősebb leveleiben növekszik a gomba, majd a levelek sárgulnak, a levél fonákán szürkéskék penészkiverődés látható („kék penész”): a gomba sporangiumtartói és sporangiumai (konídiumok). A kezdeti, ún. olajfoltok később nekrotizálódnak, majd szabálytalanul töredeznek.

A szántóföldön a levelek olajfoltjai világoszöldek, áttetszők, később megbarnulnak. A levélfonáki „kék penész” sporangiumait a szél és a rovarok terjesztik. A betegség tünetei a dohány szárán és a virágokon is kialakulhatnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a gomba 1960-tól jelen van a hazai dohánytermesztésben, komoly járványokat a ’70-es években okozott.

A kórokozó életmódja: a kórokozó áttelelhet oospóra formájában, amely tavasszal 10 °C körül csírázik. Jelentősebb azonban a korai járványkialakulás szempontjából a Földközi-tenger vidéki déli országokban a sporangiumok áttelelése, ahonnét a szél már kora tavasszal hoz inokulumot (sporangiumesőt). A sporangium csíratömlője csak felületi nedvesség jelenlétében képződik, ami a palántanevelés során már rendszerint bekövetkezhet. A kórokozó terjedésének egyik módja, hogy fertőzött palántákat ültetnek ki, s a látszólag egészséges palánták is fertőzöttek lehetnek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó a csapadékos, páradús, mérsékelten meleg körülményeket kedveli. Járványtani szempontból pandemikus kórokozónak számít. A dohányipar előrejelzése szerint (CORESTA előrejelzés) szükséges védekezni. A „dohánycsapda”: a fogékony fajták korai fertőződése a szignalizáció eszköze lehet.

Védekezés: a palántaágyban profilaxisként 10 naponta kell (pl. ditiokarbamátokkal) permetezni, a betegség megjelenésekor a fertőzött növényeket 3%-os rézszulfát oldattal meg kell semmisíteni. Szántóföldön a kiültetést követő 10. naptól ismételt fungicides védekezés(ek) válhat(nak) szükségessé (cineb, mankoceb, propineb, oxadixil + rézoxiklorid, metalaxil + cineb stb.).

(A Hevesi 1 fajta igen fogékony, a Pallagi 1 fogékony, a Hevesi 276 ellenálló a peronoszpórával szemben.)