Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A mák kártevői

A mák kártevői

A kelő növény szikleveleit és első levélkéit a fekete barkó, a hegyesfarú barkó, a vincellérbogár, a kis poszogóbogár, a sároshátú bogár, a fekete tücsök, a meztelen csigák, a bagolylepkék hernyói, valamint ritkán a mákgyökérormányosok rághatják meg.

A gyökereket a pajorok, a drótférgek, az áldrótférgek, a vincellérbogarak és barkók lárvái (kukacok), a gyepi hangya, illetve a barna és a fekete mákgyökérormányos lárvái károsíthatják.

A növény levelein a bagolylepkék, a meztelen csigák, a vincellérbogarak, a polifág barkók okozhatnak károkat. A zöld részeken a fekete répa-levéltetű, a zöld őszibarack-levéltetű, a tripszek és takácsatkák szívogathatnak. A legfontosabb szárkárosító a mákszárdarázs lárvája, de a máktokormányos és a mákgyökérormányosok okozta sebzések sem elhanyagolhatók.

A virágot megtámadhatja a bundásbogár, valamint egyes helyeken a mákvirágszúnyog. A zsenge tokot a mezei poloskák szívogatják, a máktokormányos imágója pedig hámozgatja. A terméstokot és a magvakat a bagolylepkék hernyói, csak a magvakat pedig a máktokormányos kukacai és a máktokszúnyog lárvái pusztítják. Az érett termés a verebek és a rágcsálók zsákmánya lehet.

Máktokormányos

(Ceutorhynchus macula-alba)

Tápnövénykör: az eddigi tapasztalatok alapján a faj monofág, csak a mákon képes kifejlődni. A mák legjelentősebb kártevője.

Kárkép: A lárva és az imágó egyaránt kártevő, de a súlyosabb kárt a lárva okozza. A lárvák júniusban, júliusban a tok belsejében a magvakat és a tok rekeszfalait rágják meg, ami a rekeszfalakon szövetburjánzást okoz. Az érett tokon megfigyelhető apró, kerek lyukakat a tokot elhagyó lárvák készítik. Az imágók májusban, júniusban a levéllemezt, a levelek ereit, illetve a bimbó alatti szárrészt rágják meg. Ez utóbbi kártétel miatt a növény elrúghatja a bimbót. A virágok kinyílása után a barkó a tokon hámozgat, majd ormányával átfúrja a tok falát. A sérülések helyén tejszerű ópiumos nedv szivárog ki, ami a levegőn megbarnul, később megfeketedik. Az imágó rágta lyuk teszi lehetővé a máktokszúnyog peterakását.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Közép- és Dél-Európában, a Kaukázusban, Kis-Ázsiában, valamint Afrika északi részén honos. Hazánkban mindenütt megtalálható, ahol mákot termesztenek.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke fejlődik. Az imágó telel az előző évi máktábla talajában, 8–10 cm-es mélységben. Az első bogarak (főleg hímek) május elején jelennek meg, de a tömeges rajzás május második felében kezdődik és június első felében ér véget. Az imágók a frissen kinyílt virágokban párosodnak. A nőstények átrágják az 1–3 napos tok falát, majd megfordulva 1–2 petét helyeznek a tokfal belső falára. Egy nőstény 18–22 °C hőmérsékleten 80–90 petét rak. A peterakás 5–6 hétig is elhúzódhat. Az embrionális fejlődés 6–8 napig tart. Ezt követően a lárvák 2–3 hét alatt, három fejlődési stádiumon keresztül fejlődnek ki. A kifejlett lárva átrágja a tok falát, a talajra ejti magát, és befurakodik. A talajban bábbölcsőt készít, bebábozódik, és egyhavi nyugalmi állapot után imágóvá alakulva a következő tavaszig diapauzál (obligát diapauza). Hazánkban már előfordult (1965–1967), hogy a telelő imágók egy része (13%) még egy évig diapauzában maradt.

Ökológia és előrejelzés: hazai tapasztalatok alapján az imágók 50%-ának megjelenése akkor valószínű, ha az április 1. és május 15. közötti csapadékmennyiség meghaladja a sokévi átlagot, és az április 1-jétől számított, 10 cm-es mélységben mért talajhőmérsékletből adódó effektív hőösszeg eléri a 35–60 °C-ot (fejlődési küszöbhőmérséklete 13 °C). Ha a tavasz száraz, a csapadék a sokévi átlag felénél kevesebb, az imágók 50%-ának előjövetele csak 100–150 °C effektív hőösszeg elérése esetén várható. Szignalizáció adható május második felében: a táblán átlós irányban haladva 10–15 helyen 1 m2-nyi területen megszámoljuk az imágókat. Ha négyzetméterenként 2 imágót találunk, javasolt védekezni.

Védekezés: a mákot ajánlatos az előző évi máktáblától és a házikertektől minél messzebbre vetni. Erős rajzás esetén háromszor is szükséges lehet védekezni: zöldbimbós (ún. kampósbot) állapotban, virágzás elején és teljes virágzáskor. A két utóbbi időpontban csak méhkímélő szert használhatunk, amit alkonyatkor kell kijuttatni. Alacsonyabb fertőzöttség esetén elegendő lehet a szegélykezelés is, mivel az imágók az előző évi máktábla felé eső táblaszélen élnek a legnagyobb számban. Minthogy a mák erősen viaszos, a porozás eredményesebb.

Máktokszúnyog

(Dasyneura papaveris)

Tápnövénykör: mákon és pipacson él, tehát oligofág.

Kárkép: a máktok belsejében júniusban, júliusban sok (1–250) apró, halványpiros lárva rágja a magkezdeményeket, magvakat, a rekesz- és tokfalakat. A lárvák ürüléke, nyála, levedlett bőre beszennyezi a tok belsejét. A tok többnyire eltorzul s belül megpenészedik és megrothad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon és Szlovákiában elterjedt, de Közép-Európa más államaiban is megtalálható.

Fejlődésmenet: nemzedékszáma egy, illetve lehet egy második, részleges nemzedéke is. Az imágók a mák virágzásakor rajzanak. A máktokormányos fúrta lyukon át helyezik 10–57 petéjüket a tokba. Egy tokba több nőstény is petézhet. A lárvák fejlődése, amely 1–2 hétig tart, a tokban zajlik le. A kifejlett lárvák egy része a máktokormányos rágta nyíláson távozik, a talajba furakodik, ahol egy részük diapauzában áttelel, a másik részük bebábozódik és imágóvá alakul. A tokban maradt lárvák részben bábbá, majd imágóvá alakulnak, részben diapauzálnak és áttelelnek. Tehát az áttelelés a talajban vagy az elszóródott máktokban, esetleg a pipacs toktermésében, fehér gubóban történik. Nyáron júliusban rajzik. Ezek lárvái az érőfélben lévő mákszemeket fogyasztják. A mák betakarításakor egy részük még fellelhető a tokban.

Ökológia és előrejelzés: a rajzó imágók számára előnyös a párás meleg. A csapadékos, hűvös időjárás fékezi a petézést. Aszályos nyári időben nő a diapauzáló lárvák száma, sőt esetleg a második nemzedék ki sem fejlődik. A máktokormányos elszaporodása fontos feltétele fennmaradásának.

Védekezés: általában a máktokormányos elleni védekezés védelmet ad e kártevő ellen is. Házikertek közelébe ne vessünk mákot!