Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

13. fejezet - A mák

13. fejezet - A mák

A mák betegségei

A mák kórokozói által előidézett kár egyes járványos években elérheti vagy akár meg is haladhatja egyéb károsítóinak kártételét.

Legjelentősebb a mákperonoszpóra (Peronospora arborescens), valamint a levél- és tőszáradás (helmintospóriumos levélfoltosság) kórokozója (Pleospora papaveracea). E két betegség ellen szinte elengedhetetlen a vegyszeres védekezés a tenyészidő folyamán, különösen a kórokozók számára kedvező környezeti feltételek megléte esetén.

Egyes években és különösen gyengébb termőhelyeken más, kisebb jelentőségű kórokozók kártétele is felerősödhet. Nem megfelelő minőségű vetőmag, illetve rosszul előkészített vetőágy esetén a gyökérfekélyt előidéző gombák (pl. Alternaria brassicae, Pleospora papveracea, Fusarium spp.) jelentős tőszámcsökkenést okozhatnak. Csapadékos években, különösen mély fekvésű táblákon komoly károkat okozhat a baktériumos gyökér- és szárrothadás (Erwinia carotovora subsp. carotovora). Esetenként egyéb fajok megjelenésére is számíthatunk a tenyészidő folyamán, pl. mákmozaik (poppy mosaic virus), máklisztharmat (Erysiphe cruciferarum, Erysiphe orontii, Leveillula taurica), levélüszög (Entyloma fuscum), amelyek kártétele olykor igen jelentős lehet.

Bórhiányos területeken számítanunk kell az igen súlyos tünetekkel jelentkező szívrothadás hiánybetegség fellépésére. Az utóbbi években több helyen is súlyos gubófertőzést okoztak egyes fuzáriumfajok (Fusarium equiseti és egyéb Fusarium spp.).

Szívrothadás

(Bórhiány)

Tünet: a növények fejlődésükben visszamaradnak, a hajtásvégek száradnak, a virágok aprók, gyakori a virágszárak csavarodása is. A tokok kicsik maradnak, gyakran mag nélküliek. A hajtások csúcsi részein sötét, lilásbarna elszíneződés, „szívrothadás” jelentkezik. A levelek görbültek, sárgásszürke színűek, az erek megfeketednek. A szárakon sötét csíkok, sőt repedések jelenhetnek meg. Az elpusztult főhajtás pótlására gyakran mellékhajtások képződnek, de ezek is hasonló tüneteket mutatnak.

Védekezés: könnyen oldódó bórvegyületek (bórsav, bórax) kijuttatása a bórhiányos területeken.

A mák ervíniás gyökér- és szárrothadása

(Erwinia carotovora subsp. carotovora)

Gazdanövény: a mák és a Papaveraceae családba tartozó növények, valamint a dohány.

Tünet: a száron és a gyökereken sötétlila, hosszúkás foltok jelennek meg. A szár bélállománya rothad, nedves masszává alakul át. A rothadás a főéren keresztül a levéllemezre is átterjed. A mákon a rothadó szövetek feketére színeződnek. A baktérium a máktokfeketedés egyik okozója lehet, különösen, ha a tenyészidő vége, a betakarítási időszak csapadékos. A megtámadott növények gyakran törpék maradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egyes csapadékos években, mély fekvésű táblák állományaiban jelentős károkat okoz.

A kórokozó életmódja: a fő fertőzési forrás a fertőzött növényi maradványok és a vetőmag. A kórokozó a parenchimasejtek falának elbontásával a sejtek szétesését idézi elő, amiben nagy szerepet kap a baktérium pektinázenzim-termelő képessége.

Ökológia és előrejelzés: áttelelésében jelentős szerepet kapnak a talajba kerülő fertőzött növényi maradványok. A baktérium aktivitásához víz jelenléte szükséges. Tág hőmérsékleti intervallumban képes aktív élettevékenységet folytatni, így fertőzést előidézni (hőmérsékleti minimum: 5 °C, optimum: 24 °C, maximum: 37 °C).

Védekezés: csak egészséges táblák, illetve tokok magjait használjuk vetésre. Kerülendő a nedves, mély fekvésű helyeken a mák termesztése, valamint fontos a 4–5 éves vetésforgó betartása.

Mákperonoszpóra

(Peronospora arborescens)

Gazdanövény: a mák és a Papaveraceae családba tartozó növények.

Tünet: a kórokozó két tünettípussal jelentkezik az állományokban.

Primer tünetek: a növény szöveteinek korai fertőződésekor alakulnak ki. A növények kicsik maradnak, a virágszár meggörbül, igen gyakran az apró, satnya virágok el is pusztulnak. A levelek megvastagodnak (hipertrófia), megkeményednek, hullámosak lesznek. A levelek színe részben vagy teljesen sárgászöld lesz, a foltok fonáki részén nemezes, lilásszürke sporangiumtartó gyep látható.

Szekunder tünetek: az idősebb levelek színén erek által határolt, szögletes, sárgászöld, majd szürkévé váló foltok jelennek meg, a foltok levélfonáki részén pedig lilásszürke sporangiumtartó gyep képződik. A nyári meleg gátolja a gomba fejlődését. Ekkor csak a talaj közeli leveleket károsítja, ahol a fertőzéshez még elegendő nedvesség található. Jellemző, barna, szögletes és egyre nagyobbodó foltokat okoz, amelyeken a sporangiumtartók nem mindig jelennek meg, de a tünetek végül levélszáradáshoz vezetnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a mák legjelentősebb kórokozója hazánkban. Hűvös, csapadékos nyarakon, különösen sűrű állományokban, nagy károkat okozhat.

A kórokozó életmódja: a növényi maradványokban oospóra alakban vagy az őszi vetésű mákban micéliumos formában telel át. Igen fontos fertőzési forrás lehet a vetőmag is, ahol a gomba micéliuma a mag endospermiumában található. A beteg magból fejlődő növények gyökerében, majd szárában terjed szét a kórokozó micéliuma, ahonnan könnyen behatol a főéren keresztül a levéllemezbe is. A primer fertőzöttségű levelek fonákán létrejövő vagy az oospórából képződő sporangiumok az egészséges növény levelére, szárára vagy gubójára kerülnek, ahol vízben csíratömlőt fejlesztenek, ami a légzőnyílásokon keresztül vagy az epidermiszt áttörve fertőzi az újabb növényeket. A toktermés fertőződésével a magokba is bejut a micélium.

A hőmérséklettől függően 4–8 nap inkubációs idő után a leveleken kialakulnak a jellegzetes tünetek. A levélfonák légzőnyílásain keresztül előtörő sporangiumtartók villásan elágazó végein egyesével keletkeznek a sporangiumok, amelyek újabb fertőzések elindítói. A vegetációs periódus végén a fertőzött szövetekben nagyszámú oospóra képződik.

Ökológia és előrejelzés: A fertőzés optimális hőmérséklete 12–17 °C. A gomba magas relatív páratartalmat igényel. Járványos felszaporodására akkor lehet számítani, ha a vegetációs időszak elején hosszantartó hűvös és csapadékos az időjárás, valamint ha a mákot több éven át azonos területen termesztik, illetve ha a tavaszi mákot az őszi szomszédságába vetik.

Védekezés: első számú feladat a magvak gondos tisztítása. A fertőzési forrásként számba jövő magtoktöredékeket, valamint a léha magvakat el kell távolítani. Fontos, hogy a mákot ne termesszük monokultúrában, illetve ne vessük a tavaszi mákot az őszi közelébe. A növényállomány ne legyen túl sűrű (optimális 15–20 db növény/fm). Csávázásra metalaxilhatóanyagú szert használhatunk. Állománykezelésre a cineb, mankoceb, propinebvagy rézoxiklorid + cinebhatóanyagú készítmények alkalmasak.

A mák pleospórás levél- és tőszáradása

(Pleospora papaveracea)

Gazdanövény: a mák és a Papaveraceae családba tartozó növények.

Tünet: a kórokozó a mák minden részén előfordulhat. Károsítására a keléstől az érésig egyaránt lehet számítani. A fertőzött magvak egy része ki sem kel vagy a kihajtó csíranövény pusztul el. A fiatal növény szártövén barna folt jelenik meg, amely később rothad, gyakran be is fűződik és a növény pusztulását okozza. A mák későbbi fenofázisaiban a levelek alulról fölfelé barnán elszáradnak a kialakuló, majd később összefolyó, szögletes levélfoltok hatására. A szár az elpusztult levelek ízesülésénél feketén elszíneződik. A szárfoltok elliptikusak, néha kihegyezettek, hosszúságuk elérheti a 10 cm-t is. A kéregszövetek pusztulása következtében a víz és a tápanyagok szállítása akadozik, ami a növény hirtelen száradását okozza. Könnyen fertőződnek a bimbók és a fiatal magtokok is. A bimbók leszáradnak, lehullanak, a mákgubók pedig barnásfekete foltosak lesznek, és rendellenesen, torzan fejlődnek. Belsejükben a gomba szövedéke a magvakat a tok falához tapasztja. A kórokozó a mag belsejébe is behatol.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a mákperonoszpóra mellett a mák legveszedelmesebb betegsége, amely járványos években és kedvezőtlen fekvésű helyeken 80–90%-os veszteséget is okozhat. Jellemző a fertőzött máktokok ópiumtartalmának nagyfokú csökkenése is.

A kórokozó életmódja: a növény zöld részeinek fertőzött foltjaiban a gomba konídiumos alakjának a Dendryphion penicillatum (syn.: Helminthosporium papaveris) sötét, zöldesbarna konídiumkivirágzása figyelhető meg. A tömlőspórás teleomorf alak (Pleospora papaveracea) szaporítóképletei az elrothadt szárban fejlődnek ki.

Ökológia és előrejelzés: a gomba meleg és fényigényes (hőoptimum: 25–28 °C). A ritka állományú és a táblaszéli növények esetében mindig nagyobb arányú a kártétele.

Védekezés: csak egészséges állományok magját használjuk vetésre! A fertőzött növénymaradványok megsemmisítése, mély aláforgatása és a fertőzött táblán 4–5 éves vetésforgó betartása a kívánatos. Csávázásra TMTD hatóanyagú szerek használhatók. Állománykezelésre a mákperonoszpóránál ismertetett hatóanyagok alkalmasak.

Máklevélüszög

(Entyloma fuscum)

Gazdanövény: a mák és egyéb, a Papaveraceae családba tartozó növények.

Tünet: a tenyészidő második felében a leveleken 3–6 mm-es, világos, később sötétbarna, erektől határolt, szögletes foltok jelennek meg. A foltokra jellemző, hogy áteső fényben sötétszürkének, majdnem feketének mutatkoznak. A fertőzött levelek alulról kezdődően korán elszáradnak, aminek következtében a máktokok kicsik maradnak. A levélfoltoknál a felületre törő fonalas konídiumok a levéllemez mindkét felületén fehér színű, penészszerű bevonatot képeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kártétele a múltban jelentősebb volt, ma ritkábban fordul elő Magyarországon.

A kórokozó életmódja: a lehullott levelekben telel át teliospóráival, amelyek tavasszal a gazdanövény szöveteinek szétesése után válnak szabaddá. A teliospóra bazídiumot hajt, amelyen bazídiospórákat képez. A bazídiospórák egyesülése után keletkező dikariotikus micélium a légzőnyílásokon keresztül fertőzi a leveleket. A tenyészidő folyamán keletkező konídiumok könnyen terjednek és azonnal képesek újabb fertőzéseket létrehozni.

Ökológia és előrejelzés: A teliospórák csírázásának optimális hőigénye 12–15 °C. A teliospóra 20 °C fölött már nem bazídiumot, hanem micéliumot fejleszt.

Védekezés: a növényi maradványok megsemmisítése, mély aláforgatása. Állománypermetezés cineb, mankoceb, propineb, metiram, kaptánvagy folpet hatóanyagú fungicidekkel.