Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

12. fejezet - A repce

12. fejezet - A repce

A repce betegségei

Keléskor a különböző Alternaria, Fusarium fajok, Pythium debarianum és Rhizoctonia solani gombák okoznak csíranövény-pusztulást, gyökérfekélyt, amelyek ellen csávázni kell. Buja növényállomány és a kórokozóra kedvező időjárás esetén a peronoszpóra tüneteit is megtaláljuk ebben az időszakban.

Zord, hideg teleken a fagy hatására a növényállomány kiritkulhat. Tavasszal egyre több kórokozó tüneteivel találkozunk. A hőmérséklet emelkedésével számítanunk kell a peronoszpóra, a fehérpenészes rothadás, a fehérsömör, a feketeerűség, az alternáriás foltosságok, a fómás levélfoltosság és a szárrák mind nagyobb mértékű elterjedésére. A vírusok okozta elváltozások egyre gyakoribbá válnak. A gyökérgolyva hazánkban csak egyes területeken okoz komolyabb kárt. Magas hőmérséklet és magas relatív páratartalom esetén a lisztharmat is megjelenik.

A virágok kialakulásától kezdve egyre nagyobb jelentősége van az alternáriás becőrontó betegségnek, amelynek hatására epidémia esetén az egyébként is gyorsan nyíló becőkből a magvak nagy része kihullik, és a többi pedig fertőzötté válik.

Repcemozaik

(cucumber mosaic cucumovirus)

Gazdanövény: a vírus igen kiterjedt gazdanövénykörrel rendelkezik. Gazdái több mint ezer, főleg kétszikű kultúr- és gyomnövényre, közöttük fás szárú növényekre terjednek ki.

Tünet: a beteg növényeken tavasszal jellegzetes mozaikfoltosság lép fel. Az áttelelt növényeken a levelek erős deformációt és fejlődésgátlást mutatnak. Jelentősen csökken a becők mérete és száma.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vírusbetegség első leírására az 1960-as évek végén került sor Magyarországon. Olajrepcét termesztő országokban feltehetően mindenütt előfordul. A sporadikusan fellépő betegség azáltal idéz elő jelentős károkat, hogy az ezermagtömeg akár 40%-kal is csökkenhet, és a csírázóképesség mintegy 20%-kal romlik.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag és levéltetvekkel (Myzuspersicae) nem perzisztens módon könnyen átvihető. A fertőzés már az őszi hónapokban létrejöhet. A maggal való átvitel kizártnak tekinthető.

Ökológia: a repce, mint vírusgazdanövény és levéltetűvektor-tápnövény, vizsgálataink szerint leginkább ősszel fertőződik meg uborka mozaik vírussal olyan kertészeti kultúrákról (paprika, paradicsom) és vad gyomnövényekről, amelyek már utolsó, őszi tápnövényei a vírust hordozó levéltetűvektoroknak. A betegség fellépésére a tápláléklánc beszűkülése, az intenzív levéltetűvektor-táplálkozás, a kedvező időjárási tényezők és 15–20 °C körüli időjárás kedvező. A sűrű repceállomány kedvez az állományon belüli tavaszi fertőződés fokozódásának.

Védekezés: a gyomnövények elpusztítása. A levéltetűvektorok elleni inszekticides védekezés a nem perzisztens típusú uborka mozaik vírus ellen nem eléggé eredményes.

Repce levélgöndörödés

(turnip mosaic potyvirus)

Gazdanövény: ismereteink szerint mintegy 30 növénycsalád 200 faja (kultúr-, dísz- és vadnövény) fogékony a vírussal szemben. Egyik legismertebb gazdanövény a Brassicarapa var. rapa.

Tünet: a beteg növény levelein feltűnő érkivilágosodás és érszalagosodás figyelhető meg, amely mozaikfoltosodással és levélgöndörödéssel jár együtt. Jelentős a növekedésgátlás is.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegséget Magyarországon az 1980-as években állapítottuk meg. Előfordulása sporadikus, gazdasági jelentősége pontosan nem ismert.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag és levéltetvekkel (Myzuspersicae) nem perzisztens módon könnyen átvihető.

Ökológia: sűrű állományokban az endogén fertőzések elősegítik a vírus gyors terjedését. A vírusbetegség széles körű elterjedésében jelentős szerepet játszik a nyár végi fertőződés, valamint az olajrepcetáblák közelében termesztett tarlórépa (Brassicarapa var. rapa), amely az egyik legjelentősebb vírusgazdanövény és levéltetűvektor-tápnövény.

Védekezés: vírusfogékony kultúrnövények izolációja, egészséges, vírusmentes növények magjának használata, ui. a beteg növények magjának csírázóképessége igen gyenge. A vírusvektor levéltetvek elleni védekezés, a vírus nem perzisztens voltára tekintettel, nem teljes értékű.

Olajrepce virágelzöldülés

(clover dwarf phytoplasma)

Gazdanövénye: a Leguminosae és a Solanaceae család tagjai.

Tünet: a fitoplazma az internódiumok megrövidülését, növekedésgátlást, virágelzöldülést és virágproliferációt idéz elő. Jelentős a becők deformálódása és számának csökkenése.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: előfordulása Kanadában, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Magyarországon és Németországban ismert. Hazai előfordulása 1968 óta sporadikus.

A kórokozó átvitele, terjedése: a fitoplazma mechanikailag nem, de kertészeti oltással átvihető. Terjedésében a kabócák játszák a legfontosabb szerepet: Macrosteles laevis, Cicadella viridis, Psammotettix alienus.

Ökológia: száraz, meleg időjárás és megfelelő nagyságú kabócapopuláció kedvez a betegség kialakulásának.

Védekezés: a kabócavektorok elleni inszekticides védekezéssel csökkenteni lehet a cirkulatív fitoplazma okozta betegség terjedését.

Repce-becőrontó

(Alternaria brassicae, A. brassicicola; teleomorf alak: Leptosphaeria napi)

Gazdanövény: a keresztesvirágúak termesztett fajain kívül több vadon élő fajon is megtalálható.

Tünet: a becők falán sötét, fekete foltosság alakul ki, a foltok zsugorodnak, a becő idő előtt felnyílik, a magvak kiperegnek. A fertőzött magvú csíranövény elhal. A leveleken viszonylag nagyméretű, kerekded, barnásfekete, koncentrikus zónázottságú foltok jönnek létre. Súlyos fertőzés esetén a levél hullása bekövetkezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenütt előfordul, az egyik legismertebb és leggyakrabban előforduló repcebetegség. A becőfertőzés következtében 10–15%-os a termésveszteség.

A kórokozó életmódja: a fertőzött növényi maradványok, illetve a fertőzött vetőmag jelentik a primer fertőzési forrást. A fertőzött vetőmag a fiatal növények pusztulását okozza. A két faj elkülönítése a konídiumok alapján lehetséges. A becők fertőzését inkább a kisebb konídiumméretű A. brassicicola idézi elő. Konídiumai láncokban képződnek, „csőr” nélküliek, míg az A. brassicae konídiumai nem láncokban képződnek, és a konídium hosszú csőrrel ellátott.

Ökológia: a becőképzés idején uralkodó meleg, párás időjárás, a zárt fekvés elősegíti a betegség elhatalmasodását.

Védekezés: agrotechnikai eljárások (vetésváltás, harmonikus tápanyagellátás, a fertőzött növényi maradványok, árvakelések megszüntetése, egészséges vetőmag használata, az érett termés minél előbbi betakarítása) mérséklik a fertőzést. A vetőmagcsávázás (benomil, karboxin, karbendazim, mankoceb stb.) a kórokozó kezdeti fertőzését megakadályozza.

Repceperonoszpóra

(Peronospora brassicae)

Gazdanövény: minden keresztes virágú növényt megfertőz.

Tünet: már ősszel is, a levelek színén kivilágosodó, kifakuló sárgás foltok keletkeznek. A fonáki részen pedig fehéresszürke penészgyep alakul ki. A foltok beszáradva elhalnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: jelentős károkat a csapadékos, hűvös repcetermesztő vidékeken okoz. Fiatal növények esetében a kártétel nagyobb.

A kórokozó életmódja: a fertőzött növényi maradványokban az oospórás áttelelésnek van elsődleges szerepe. Őszi fertőzés esetében a micélium is jelentős a gomba életbenmaradása szempontjából. A konídium közvetlen csíratömlőt fejlesztve fertőz.

Ökológia és előrejelzés: hideg, nedves, nyirkos időjárásban jelentős fertőzések alakulnak ki.

Védekezés: fungicides védekezésre hazánkban általában nem kerül sor, s ez csak súlyosabb őszi fertőzésnél lehet indokolt. Egyéb hatékony védekezési eljárás nem ismert, de az agrotechnikai rendszabályok betartásával (nitrogén-ellátás, megfelelő állománysűrűség stb.) mérsékelhető a fertőzés.

Repce fehérpenészes rothadás

(Sclerotinia sclerotiorum)

Gazdanövény: a polifág gombának több száz gazdanövénye van.

Tünet: a növények szárain világosbarna, kerek, megnyúlt foltok jelennek meg, gyakran az elágazások alapi részénél. A foltokon gyűrűs rajzolat is megfigyelhető. A szár belsejében képződő fehérszínű micélium, majd fekete, kb. 3–10 mm nagyságú szkleróciumok képződnek. A szklerócium képződése ritkábban a növények felületén is megfigyelhető. A száralapi részen szintén kialakul a vattaszerű micéliumszövedék és a szkleróciumok tömege. A fertőzött növények becői kifehérednek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a repce egyik legsúlyosabb betegsége, amelyre a „repcerák” elnevezés is utal. Felmérések szerint a kár elérheti az 50%-ot is.

A kórokozó életmódja: a kórokozó szkleróciumokkal telel át. A szártövi rész micéliumos, a szárközép és a becők aszkospórás fertőzés áldozatai. Az aszkospórák hialinok, tojásdadok, egysejtűek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára kedvezők a mély fekvésű, nedves talajok. Csapadékos, mérsékelten meleg időjárásban a kár mértéke tetemes. Hajlamosító tényező a több éven át azonos területen termelt gazdanövény.

Védekezés: fertőzött területeken ne termeljünk gazdanövényt. Tartsuk be az 5–6 éves vetésváltást. Szkleróciummentes vetőmag alkalmazása alapvető.

Gyökérgolyva

(Plasmodiophora brassicae)

Gazdanövény: keresztes virágú termesztett és gyomnövények.

Tünet: a fő- és oldalgyökereken kisebb-nagyobb fehéres színű golyva keletkezik, amelyek a növény öregedésével barnulnak, repedeznek és esetenként szétesnek vagy elrothadnak. A fertőzött növények lankadnak, növekedésben elmaradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a keresztes virágúakon általánosan elterjedt betegség, de csak bizonyos termőkörzetekben veszélyes.

A kórokozó életmódja: tipikus talajlakó nyálkagomba, kitartóspórái segítségével évekig megtartja életképességét. A növényeket a „mozgó spóra” típusok fertőzhetik már pár leveles kortól.

Ökológia és előrejelzés: a fertőzés csak savanyú talajokon, kb. 50%-os víztelítettség felett, nyirkos, nedves, mély fekvésű táblarészeken gyakori.

Védekezés: a savanyú talajok meszezése, a talajok vízrendezése és kb. ötéves vetésváltás jelenti a védekezés legfontosabb intézkedéseit.