Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A burgonya gyomnövényei

A burgonya gyomnövényei

A burgonyaültetvények gyomosodását az alkalmazott agrotechnika és a kultúrnövény életritmusa által kialakított ökológiai viszonyok határozzák meg. A burgonya tenyészideje alatt két időszakban érzékeny a gyomosodásra. Az első szakasz az ültetéstől az állomány záródásáig terjed, míg a második a tenyészidőszak végén jelentkezik. A burgonya érésével és a lombozat természetes öregedésével lazul a lombállomány, és ekkor újból lehetőség nyílik a gyomosodásra. A termésmennyiség szempontjából elsősorban a tenyészidőszak elején kialakuló gyomosodás a döntő, míg a késői gyomosodás a terméseredményt nem befolyásolja lényegesen, azonban megnehezíti a gépi betakarítást. Sok esetben ezen a betakarítás előtti szárzúzás vagy deszikkálás sem sokat segít, mivel a gyomnövények erős gyökérzete és a hozzátapadt talaj az, ami elsősorban gátolja a kombájn munkáját.

A másodlagos gyomosodás mértéke a talaj kultúrállapota mellett alapvetően függ a fajtától. A hosszú tenyészidejű fajták viszonylag hosszú ideig árnyékolják a talajt, ezért a gyomnövények később tudnak fejlődésnek indulni. Annál súlyosabb következményekkel jár a késői gyomosodás, minél hosszabb idő telik el a lombozat lazulása és a betakarítás ideje között.

Az ültetést előkészítő talajmunkák során az áttelelt és a kora tavasszal csírázott T1 és T2 csoportba tartozó gyomnövényeket elpusztítjuk. Korai ültetés esetén a T2 és a T3, késői ültetés esetén a T4 gyomnövényekkel kezdődik a terület gyomosodása. Az egyes életformacsoportokba tartozó gyomfajok között a melegigényes T4-ek a legjelentősebbek, amelyek a gyomborítás mintegy kétharmadát adják, míg őket követik az évelők. A védekezés szempontjából szinte az egész ország területén a legveszélyesebb a parlagfű hatalmas térhódítása, amely alapvetően meghatározza a védekezési stratégiát. A közelmúltban bevezetett modern posztemergens egyszikűirtók nagy lehetőséget jelentenek az évelő tarackbúza, a csillagpázsit, a mezei zsurló, az apró szulák elleni hatékony védekezésre.

A burgonya gyomirtása

A burgonya gyomirtására engedélyezett herbicideket alapvetően három csoportba sorolhatjuk:

  • preemergens gyomirtók,

  • posztemergens gyomirtók,

  • lombtalanítók, érésgyorsítók

A burgonya gyomirtó szerei

A burgonya lombtalanítói, érésgyorsítói

A burgonya tenyészideje hosszú, és a szelektíven alkalmazható herbicidek hatástartama ennél rövidebb, ezért különböző agrotechnikai lehetőségeket kell kihasználni annak érdekében, hogy a herbicideket az ültetést követően minél később juttassuk ki. Így az ültetéssel egy menetben elkészített bakhátat követően addig várunk, amíg a területeken a gyomnövények ismét csírázásnak indulnak, és ezután az első bakhátra vékony földréteget húzunk (szekunder bakhát), amely mechanikai úton biztosítja a kicsírázott gyomnövények pusztítását. A második bakhát elkészítését követően permetezzük ki az alaphatást biztosító kombinációt.

Az egyéves és évelő gyomnövények elleni védekezés időpontját elsősorban a gyomnövények fejlettsége határozza meg, de feltétlenül figyelembe kell venni a burgonya fejlettségét is, nehogy levélzetével takarja a gyomnövényzetet, mert ekkor az ún. levélárnyék jelenségével kell számolnunk. Ilyen esetben a kultúrnövény lombozata akadályozza a permetlé eljutását a gyomok levelére.

A lombtalanítók közül feltétlenül nagy előnnyel rendelkezik a dimetipin hatóanyagú készítmény, amely az első nem gyomirtó szer típusú defóliáns. Hatását úgy fejti ki, hogy az érési folyamatba induló növény levélzetének külső epidermiszrétegét elpusztítva a növényt fokozott vízleadásra kényszeríti. Ez vezet később a lombozat lankadásához és megkönnyíti a betakarítást.