Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A répafélék gyomnövényei

A répafélék gyomnövényei

A gyomnövények a cukorrépa-területeken jelentős kárt okozhatnak a növény elnyomásával, különösen pedig szárazságra hajló éghajlatunkon a talaj vízkészletének felhasználásával. Nagymértékű gyomborítottság esetén csökken a betakarított termés tömege és cukortartalma. Gyomos táblákon jelentős az ún. „kis répa” mennyisége és aránya, ami a betakarítás során általában kinn marad a területen. Gondot okoz a betakarítógépeknek a nagymértékű gyomosodás is, ilyenkor lassabban halad a munka, és a termény átadásakor megnő az idegen anyag aránya a cukorrépához képest.

A cukorrépa és a gyom versengése (kompetíciója) a szakember segítő beavatkozása nélkül általában a gyomnövényzet javára dől el.

A cukorrépa korai vetésideje miatt megtalálhatók a T2, ősszel és kora tavasszal csírázó életformacsoport tagjai, mint pl. a galaj (Galium aparine) és a nagy széltippan (Apera spica-venti), bár nem nagy tömegben. Nagy felületborítottságot adhatnak a T3 fajok, mint pl. a repce (Sinapis arvensis) vagy a repcsépnyretek (Raphanus raphanistrum). Az igazi gyomproblémát azonban a T4 életformacsoport tagjai képezik, mint pl. a parlagfű (Ambrosia elatior), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.), a keserűfűfélék (Polygonum spp.) és a selyemmályva (Abutilon theofrasti). Az említett fajok közül is különös figyelmet érdemelnek a libatopfélék, amelyek rendszertani rokonsága a cukorrépával a vegyszeres védekezést nagymértékben nehezíthetik. A T4 csoport egyszikű gyomnövényei közül meg kell említeni a kakaslábfüvet (Echinochloa crus-galli), a különböző muhar- és pirók-ujjasmuhar- (Setaria és Digitaria spp.) fajokat, amelyek rendszerint nagy tömegben fordulnak elő a cukorrépa-területeken.

Az évelő gyomfajok közül a sekélyen gyökerező szártarackosok sorából a fenyércirok (Sorghum halepense) jelentőségét kell kiemelni, a mélyen gyökerezők közül pedig az apró szulák (Convolvulus arvensis), valamint a mezei acat (Cirsium arvense) jelenlétével kell a termelőnek számolni.

A cukorrépa-termesztés egyik újkeletű gyomproblémája a napraforgó-árvakelés (Helianthus annuus) jelenléte a vetésekben. Irtása rendkívül megnöveli a termelési költségeket.

A cukkorrépa-termesztés fő gyomproblémái közül kell megemlíteni az ún. veszélyes gyomok egyre fokozódó mértékű jelenlétét.

Veszélyes gyomok elterjedése cukorrépában, Magyarországon (1986–1989)

Forrás: Tizenkét, jelentős kárral fenyegető gyomnövény országos felmérése. FM. Kiadv., Bp. 1990

A parlagfű (Ambrosia elatior), a csattanó maszlag (Datura stramonium) és az olasz szerbtövis (Xanthium italicum) mint veszélyes gyomok a cukorrépa vetésterületének kb. 20%-án évente előfordulnak.

A répafélék gyomirtása

Agrotechnikai védekezés: a cukorrépa gyomirtásában az agrotechnikai védekezésnek kiemelt jelentősége van. Ezen védekezési csoportból elsősorban a megfelelő tábla kiválasztását és a kiváló minőségű vetés-előkészítő talajmunkát kell különösen hangsúlyozni.

A tábla kiválasztásánál – ha erre módunk van – ügyeljünk arra, hogy olyan táblát jelöljünk ki, amelyen nem fordulhatnak elő évelő kétszikű gyomnövények (apró szulák, mezei acat), valamint a napraforgó-árvakelés, mert ezek ellen a fajok ellen nincs mód hatékony vegyszeres védekezésre. Lehetőség szerint kerülni kell az olyan területeket is, ahol a fenti táblázatban szereplő veszélyes fajok vannak. (Ez a megállapítás azonban csak arra az esetre vonatkozik, amennyiben kizárólag vegyszeresen kívánjuk a gyomproblémát megoldani. A mechanikai védekezésekkel kombinált gyommentesítésnél gyakorlatilag e szempontoknak nincs jelentősége, mert a kézi kapálás teljes hatásspektrumot biztosít.)

Különösen jól tudunk védekezni gyomirtó szerekkel az egyszikű gyomnövények ellen.

A vetés-előkészítő talajmunkák során törekedni kell az aprómorzsás, egyenletes mélységű talajállapot kialakítására. Ez több vonatkozásban is kapcsolatban van az eredményes védekezéssel.

A jó minőségű talaj-előkészítésnek az alapkezelésnél használt gyomirtó szerek hatáskifejtésében is nagy jelentősége van. Aprómorzsás talajban jobban hatnak a herbicidek, rögös területen elsősorban a szer elillanása és a „rögárnyék” miatt lehet hatástalan a védekezés. A jó minőségű vetőágyban a cukorrépa egyenletesen csírázik, a táblán lévő növényállomány fejlődési állapota megközelítően azonos. Az esetleges állománykezelésnél ilyenkor kisebb a fitotoxikus kockázat, ugyanis egyidejűleg nem fordul elő érzékeny szikleveles állapotú és ugyanakkor 4–6 leveles fejlettségű répanövény.

Javasolható, hogy az utolsó vetőágy-előkészítő művelet után lehetőleg azonnal vessünk, mert így nagyobb esélyt adunk a répának a gyomok elleni versengésben. A talajműveléssel ugyanis mechanikailag elpusztítjuk a csírában lévő gyomokat, és így nem fordulhat elő, hogy a táblán a tömegesen csírázó gyomfajok fejlődési állapota megelőzi a répáét. Sajnos gyakran megtörténik, hogy szikleveles répában 4–6 leveles gyomok találhatók, és mire a répa eléri a herbicidekkel szembeni tolerálható fenológiai állapotát, a gyomok annyira megerősödnek, hogy már nem irthatók eredményesen.

Az agrotechnikai védekezések sorában kell említést tenni az egyenletes és megfelelően sűrű állományról is. Miután a répa leveleivel már beborítja a talajt, alig van lehetőségük a gyomoknak erőre kapni. Egyéb növényvédelmi gondok (pl. bolha és barkó kártétele) miatt a ritka répában a gyomok az egész tenyészidőszakban csírázhatnak és nagy állományt alkothatnak.

Mechanikai védekezés: jelentősége az utóbbi években nőtt meg, ami összefügg a herbicidárakkal, a falusi lakosság szabad munkaerő-kapacitásával és a környezetkímélő szemlélettel, bár ez utóbbi nem minden esetben tudatos.

A cukorrépa kizárólag kapálással való gyommentesítése – a kedvező vonatkozások ellenére – kockázatos vállalkozás. Általában annyi kézimunkaerő nem áll rendelkezésre, amennyi az optimális időben elvégzett kapáláshoz szükséges, így az elkésett művelet miatt időlegesen előnyt szereznek a gyomok a répával szemben. A gyomirtó szeres alapkezelés nélkül termesztett répában 3-, illetve 4-szeri kapálás minden esetben sürgetően jelentkezik, és az elkésett beavatkozásnak negatív hatása lesz a termésre.

A fentiek miatt inkább javasolható a vegyszeres gyomirtás és kézi kapálás kombinált alkalmazása, ami annyit jelent, hogy e területet alapkezelésben (presowing vagy preemergens) részesítjük, ezáltal a tömegesen csírázó gyomok megjelenését meggátoljuk. Ezt követően a szükséges mértékben és gyakorisággal végezzük el a kézi kapálást, ami általában nem jelentkezik sürgetően, és viszonylag nagy területteljesítménnyel hajtható végre.

Itt kell szólni a sorközművelésről is. Feltétele a megfelelően keskeny kerekű traktor és a speciális kultivátor. Ott, ahol ezek rendelkezésre állnak, a tenyészidőszak elején sikerrel használhatók.

Vegyszeres gyomirtás: gyakran olvashatunk olyan szakvéleményeket, amelyek szerint a cukorrépa jelenlegi gépesítettsége és kemizált termelési módja 1–2%-os cukortartalom-csökkentést és 15–35%-os mennyiségi veszteséget okoz.

A nagyszámú engedélyezett herbicid ellenére nem minden technológiai elem biztonságos a gyomirtásban, és az apró, de lényeges technológiai részletek hibái miatt gyakran következnek be káresetek.

A problémát fokozza az a körülmény, hogy évente csírázási problémák és a talajcserepesedés – valamint egyéb növényvédelmi káresetek – következtében a vetésterület 10–20%-át újra kell vetni. Ilyenkor nemcsak feleslegesen juttatjuk ki a herbicideket, hanem gondot okoz már a talajban a gyomirtó szerek puszta jelenléte is.

Az eredményes gyomirtás egyik alapfeltétele, hogy ismerjük a cukorrépatábla gyomnövényzetének összetételét. Ezeket az információkat a korábbi kapásnövény szakaszban (kukorica, napraforgó, burgonya stb.) elvégzett gyomfelvételezéssel gyűjthetjük be.

A cukorrépa presowing (vetés előtt) használható gyomirtó szerei

A vetés előtti gyomirtásnak az az előnye, hogy lehetőségünk van a herbicidek talajba munkálására. Ez különösen száraz, csapadékmentes évjáratokban előnyös. Ügyelni kell arra, hogy e herbicidek bedolgozó eszközével ne okozzunk kárt a vetésre jól előkészített aprómorzsás talajban, ugyanis ilyenkor a talaj még általában nedves.

A cukorrépa preemergensen (vetés után, kelés előtt) alkalmazható gyomirtó szere

A hatás sikere a csapadéktól függ. Az ide tartozó készítmények széles hatásspektrummal rendelkeznek. Az Adol 80 WP megosztott dózissal alkalmazandó, amennyiben vetés előtt és vetés után egyaránt használjuk.

A cukorrépa vegyszeres gyomirtási technológiák fejlesztését az utóbbi években a posztemergens kezelések jellemzik, alapvetően két fontos tényező miatt:

– a gyakori újravetésnél nincs feleslegesen kijutatott herbicid,

– a kicsírázott gyomok összetételére pontosabban tervezhetők gyomirtószer-kombinációk, a teljes hatásspektrum lefedése érdekében.

A cukorrépa posztemergensen alkalmazható gyomirtó szerei

* Jó hatása van a Sorghum halepense ellen

A cukorrépa posztemergens kezelésének alapvető feltétele, hogy a gyomnövények a 24 leveles állapotot ne haladják meg, ugyanakkor a cukorrépa legalább 6 leveles legyen. Ezek a feltételek a fent említett, gondos talajmunkával és vetéssel biztosíthatók.

Az állományban használt gyomirtó szereknek általában nincs tartós hatásuk, így gyakorta második „gyomcsírázási hullám” is bekövetkezhet. Ekkor még a cukorrépa levelei nem fedik teljesen a talajt, tehát szükség van ismételt védekezésre.

A gyakorlat rendszeresen alkalmazza az „osztott kezelést”, ami annyit jelent, hogy az engedélyezett dózist két vagy három alkalommal, megosztva juttatják ki. Fontos, hogy a mérsékelt mennyiségű herbicid-hatóanyagot a szükséges hatás érdekében „erősítsük meg” adalékanyaggal, amelyek közül a kozmetikai vazelinolaj-származékok (pl. az Agropon ) jöhetnek elsősorban számításba.

Elterjedt gyakorlat a magról kelő kétszikű gyomok ellen a fenmedifam + etofumezát + fehérolaj (Betanal Tandem 2 l/ha + Agropon 0,5–1,0 l/ha) kétszeri alkalmazása, 2–3 hetes időeltolással.

Egyidejűleg, kombináltan védekezhetünk az egyszikű gyomok ellen a bőségesen rendelkezésre álló készítményekkel (lásd a 40. táblázatot). Az alacsonyabb dózisok csak a magról kelő egyszikűek ellen, a nagyobb dózisok pedig az évelő egyszikűek ellen is hatékonyak.

A posztemergens kezelések lehetőséget biztosítanak a napraforgó-árvakelés elleni védekezésre. A 3,6 diklór-pikolinsav (Lontrel 300) a napraforgó 2–4 leveles állapotában jó hatást biztosít, keverhetősége korlátozott, ezért általában önmagában kell kijuttatni.

A posztemergensen alkalmazott herbicidek fitotoxikusok lehetnek, amennyiben 25 °C feletti hőmérsékleten juttatjuk ki őket. A kezeléseket célszerű a késő délutáni órákban elvégezni.

Az alapkezelés nélküli, kizárólag posztemergensen alkalmazott gyomirtási módszer kellő gépellátottságot, szakértelmet és optimális időjárási viszonyokat kíván, bármelyik tényező hiánya visszafordíthatatlan kárral járhat.

Egy herbicid számára különös értéket jelent, amennyiben mindhárom módban (presowing, preemergensen és posztemergensen) alkalmazható. Ilyen herbicidek a cukorrépa gyomirtásában nagy számban engedélyezettek.

A cukorrépa presowing, preemergensen és posztemergensen felhasználható gyomirtó szerei

*A kloridazon hatóanyag posztemergens alkalmazásánál a dózist kb. felére kell csökkenteni

A cukorrépa rendkívül érzékeny a szulfonilkarbamid, atrazin stb. hatóanyagú herbicidekre. A vetés tervezésekor győződjünk meg arról, hogy a táblán volt-e ilyen kezelés a megelőző intervallumban, s ha igen, a problémát konzultáljuk meg szakemberrel.

A cukorrépánál részletesen ismertetett gyomirtási technológiákat a céklánál és a takarmányrépánál is lehet alkalmazni.