Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A répafélék kártevői

A répafélék kártevői

A cukor- és takarmányrépa csíranövényeit a törpe répabogár, a répabolha, a lisztes répabarkó, a fekete barkó, kukoricabarkó, hegyesfarú barkó, vincellérbogár, a talajszintben károsító bagolylepkék (felkiáltójeles, vetési, fésűs) lárvái veszélyeztetik.

A növények gyökérzetének fő kártevői a répa-fonálféreg, pajorok, valódi és áldrótférgek, talajszintben élő bagolylepkelárvák. Kisebb mértékű kárt okoznak az ormányosbogarak lárvái, a levélbolhalárvák, a szár-fonálféreg, a lótetű és bársonyszúnyoglárvák.

A zöld növényi részeken a répabolha, a fekete répa-levéltetű, a sároshátú bogár, a lisztes répabarkó, a répa-levélbarkó, a vincellérbogár, a fekete, kukorica-, és hegyesfarú barkók, a répa-aknázómoly, a talaj- és lombszintben károsító bagolylepkék lárvái okozhatnak tetemes károkat. Időnként és helyenként károsíthat még a répaféléken a szár-fonálféreg, az olasz sáska, a fekete tücsök, a répa-dögbogár, a közönséges takácsatka, a rétimoly, a nyúl, a hörcsög és a mezei pocok is.

A virágzaton és a termésen a fekete répa-levéltetű, a mezei poloskák, és a répa-aknázómoly lárvája gyakori kártevő.

Törpe répabogár

(Atomaria linearis)

Tápnövénykör: béta-répák, majoránna, retek, fehér libatop, tyúkhúr, madárkeserűfű.

Kárkép: az imágó a fő károsító, a csíranövény megrágásával okoz súlyos károkat. A répa gyengén vagy hiányosan kel, a tőben vagy a sziklevél alatt megrágott csíranövény eltörik, elfonnyad, elpusztul. Enyhébb károk esetében a levéllemezt hámozzák, lyuggatják, kb. 1 mm átmérőjű, kerek berágások nyomai láthatók. Csak a fiatal répavetést veszélyezteti.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Franciaország, Svájc, Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Románia, Oroszország, Marokkó, Magyarország területén fordul elő. Délkelet-Európa répatermő területeinek leggyakoribb kártevője. Magyarországon a Kisalföldön, a Tiszántúlon, Borsod és Heves megyében okoz időnként érzékeny veszteséget. Egy bogár 500 m2 területen már 8% kárt okozhat.

Fejlődésmenet: Magyarországon évente egy nemzedéke van. Imágó alakban telel át a talaj felső rétegében vagy a répatáblával határos gyepes területeken. Áprilisban csapatokba verődve keresi fel a répavetéseket, ahol hűvös időben a szikleveleken és a csírahajtásokon, meleg, száraz időben a gyökérnyakon és a föld alatti szárrészeken táplálkozik. A legnagyobb kártétel a táblaszéleken található. 1-2 hetes érési táplálkozás után párosodik és a növények tövénél helyezi el kevés petéit. A petéből kikelő lárva színtelen, a répa hajszálgyökerein táplálkozik. Az új bogarak nyár végén előjönnek a talajból, és késő őszig a répa szívlevelein, továbbá a korhadó répahulladékokon táplálkoznak. A tartós fagyok beköszöntével telelőre vonulnak.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásuknak a sokévi átlagnál hűvösebb, párásabb időjárás kedvez. A peterakás és a bábozódás idején igénylik a csapadékot, száraz periódusban a talajba húzódnak. Legkedvezőbb számukra a 60%-os légnedvesség és a 14–16 °C hőmérséklet. Ha a répa után sűrű növény (gabona) kerül, tavasszal nehezen tud a területről kivándorolni. A nagytáblás gazdálkodás nem kedvez a kártevőnek.

Védekezés: az időbeni és térbeli elszigetelés nagyon fontos. A bogarak súlyosabb kártételét csökkenthetjük helyes agrotechnikával, a vetőmagágy jó minőségű előkészítésével, egyenletes kelés biztosításával. Tömeges felszaporodásuk megelőzhető továbbá a gyomok irtásával, gyors betakarítással és a répamaradványok mély leszántásával. A vetőmagra juttatott szisztémikus szerek 8–10 napos védelmet nyújtanak. A későbbiek során a répabolha és a barkók ellen alkalmazott kémiai védekezés elpusztítja a törpe répabogarakat is.

Répabolha

(Chaetocnema tibialis)

Tápnövénykör: cukorrépa, takarmányrépa, céklarépa. Lárvája a libatop és a laboda gyökerén is megél.

Kárkép: száraz, meleg időben a répa gyengén kel, mert a bogár a tenyészőcsúcsot már a talajban megrágja. A kikelt növény szik- és lomblevelein hámozgatások, 1–2 mm-es lyukak, illetve ablakok láthatók. A levél szélén is előfordulhat rágás. A növényke pusztulását nem igazán az asszimilációs felület elvesztése, inkább a vízháztartás felborulása, a fokozott vízveszteség okozza. A bolha által károsított idősebb levél akkor is kilyukad, ha eredetileg ablakos volt a károsítás. A június végén, júliusban megjelenő új bogárnemzedék a répa szívlevelein rág kerek lyukakat, de ekkor már csak nagy egyedszám esetén okozhat érzékeny károkat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Földközi-tenger mellékén, Dél-Európában és Kis-Ázsiában él. Magyarországon elsősorban az ország délkeleti részén található, de az ország egész területén előfordul és elszaporodhat, kedvező ökológiai viszonyok mellett. Mivel kora tavasszal a szikleveles répát károsítja, 10–12%-os is lehet a kár.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. Árokpartok, töltésoldalak, erdőszélek avarában telel át, imágó alakban. Márciusban, mikor az átlaghőmérséklet a 8–10 °C fölé emelkedik, elhagyja telelőhelyét. Eleinte ugrálva, majd a meleg déli órákban repkedve nagy távolságokra eljut. Kezdetben a táblaszegélyt, majd az egész táblát benépesíti. A megtermékenyített nőstény a nyirkosabb táblarészeken, májusban helyezi el 40–50 petéjét, 2–3 cm mélyen a talajban, a répa mellé. A 2–3 mm hosszú lárvák június végéig táplálkoznak a répa gyökerein. Júliusban jön elő az új nemzedék, amely néhány hetes táplálkozás után telelőre vonul.

Ökológia és előrejelzés: a könnyen felmelegedő, középkötött vagy lazább talajokon és szárazabb években szaporodik el tömegesen. Vastag kitintakarója segítségével a szélsőséges mikroklímához is jól alkalmazkodik. Jól tűri a meleget és a szárazságot. Hűvös, szeles időben a talajrepedések közé húzódik.

Távelőrejelzéshez a bogarak telelési táplálkozása idején (július vége, augusztus) a répatábla déli oldalán hálózással (5×10) gyűjthetünk adatokat. Tél végén rövid időre szóló előrejelzést készíthetünk a répabolhák kifuttatásával. A répatábla mellett, pormentes, füves területen, tél végén 0,1 m2-es gyeptéglát ásunk ki, és papírzsákba téve 20 °C-os helyiségbe visszük. A zsák végére befőttesüveget teszünk, majd a kiugráló bolhákat alkohollal elkábítva megszámoljuk. 100–200 m2 fertőzöttségnél komoly kárra lehet számítani. A száraz, meleg áprilisok sorozata különösen kedvez a répabolha elszaporodásának. Szignalizációhoz a répa kelésekor növényvizsgálattal és szürkelapos csapdázással kaphatunk adatokat. Ha száraz, napos időben a csapda naponta 3–4 imágót fog vagy növényenként 2–3 rágásnyom látszik, a védekezés indokolt.

Védekezés: a fiatal növény a legérzékenyebb – fokozottan vonatkozik ez a helyre vetett répára! – ezért nagyon fontos, hogy minden kikelt növény egészséges és ép maradjon.

Lényeges az időben és jó minőségben előkészített vetőmagágy, az időben elvégzett vetés – ezzel biztosítható az egyenletes kelés, és egyenletes fejlődés. Fontos a terület gyommentesítése is. Optimális ökológiai viszonyok között a védekezés nem hagyható el. A bolhák megjelenésekor a táblaszegélyek metilparation hatóanyagú szerekkel kezelhetők. A szisztémikus csávázó- és drazsírozószerek 6–8 napig a répabolhák ellen is védettséget nyújtanak. A talajfertőtlenítő granulátumok is jó megelőző védelmet nyújtanak ellene.

Lisztes répabarkó

(Cleonus punctiventris)

Tápnövénykör: a cukorrépa, a takarmányrépa és a céklarépa kártevője. A gyomnövények közül a keserűfűfélék (Polygonaceae), a libatopfélék (Chenopodiaceae), az amarantfélék (Amaranthaceae) és a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családba tartozó gyomokat kedveli.

Kárkép: fő kártevő a bogár, háromféle jellegzetes kártétellel. 1. A tenyészőcsúcsot még a talajban lerágja, a növény nem kel ki. 2. A kikelt növény sziklevelét fogyasztja, csak a szik alatti szárrész marad meg (keférerágás). 3. Az idősebb leveleken jellegzetes karéjozás, tarrágás. A lárva a répa gyökerén táplálkozik, amelyen sekély, hosszanti berágások, barázdák láthatók. Az ilyen tő levelei sárgulva, elbarnulva elpusztulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: délkelet-európai elterjedésű faj. Fő kártételi területe Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Bulgária és a Fekete-tenger melléke. Magyarországon főleg a jó cukortermő mezőségi talajokon, különösen az Alföld és a Dunántúl délkeleti részén, a különböző csernozjom talajokon gyakori. Kedvező ökológiai viszonyok között időnként tömegesen elszaporodik. A viszonylag nagy testű barkó a csíranövények lerágásával érzékeny veszteségeket okozhat. Újravetéssel pótolható az állomány, de növeli a termelési költségeket, és a fejlődésben 3–4 héttel elmaradt répa terméshozama 10–15%-kal is kevesebb lehet.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. Az imágó zömmel a répatábla talajában, többnyire 15–40 cm mélyen telel át. Amikor a talajhőmérséklet a telelés mélységében eléri a 6–7 °C-ot (március vége, április eleje) jönnek elő a talaj felszínére. Kezdetben gyalogosan vándorolnak, 200–300 m-t is megtehetnek. A napos, déli órákban (22 °C felett) kisebb-nagyobb csoportokban, 2–3 m magasan repülnek. Ilyenkor keresik meg a távolabbi, 1–2 km-re lévő répatáblákat. Tömeges vándorlásukat nemcsak az időjárás, hanem a vándorlási ösztön és a párosodási kedv is szabályozza, amit néhány hetes érési táplálkozás előz meg. A párosodás után néhány nappal a többségben lévő nőstény elkezdi a hetekig is elhúzódó peterakást. 60–200 petét helyez el, többnyire egyesével, a növényhez közel, a talajba. A talajnedvesség hatására a peték megduzzadnak, és kéthetes embrionális fejlődés után kelnek ki a lárvák. A lárvák kezdetben a karógyökér felületén rágnak, később a talajba és a gyökérbe is mélyebbre hatolnak. Fejlődésük 10–12 hétig tart. A kifejlődött lárva a talajban 15–40 cm mélyen bábozódik. Két hét elteltével, szeptemberben fejlődik imágóvá, de már nem jön elő a talajból, ott telel át.

Kedvezőtlen, hűvös, csapadékos években és helyeken a lárvák egy része alakul csak át imágóvá, lárvaként telel jelentős részük, és csak a következő évben, vagyis két év alatt fejezi be fejlődését.

Ökológia és előrejelzés: a lisztes répabarkó ott a legveszélyesebb a cukorrépára, ahol az átlaghőmérséklet 7–14 °C között, az évi csapadék 250–650 mm között alakul. Tömeges elszaporodásának a mezőségi, lazább, könnyen felmelegedő, homokos vályogtalajok kedveznek. A bogarak érési táplálkozásának idején (április–május) a száraz, meleg időjárás a kedvező. Nagymérvű felszaporodására akkor számíthatunk, ha 2–3 évben egymás után a június hónap az átlagosnál szárazabb és melegebb. A pete- és lárvanépességre előnyös, ha júniusban az átlagnál kevesebb a csapadék (50 mm alatt). A hideg, kötött réti és erdei agyagtalajokban nem él meg.

Nagy gazdasági jelentősége miatt a lisztes répabarkó biológiáját folyamatosan kell figyelni. Távelőrejelzéshez nyugalmi időszakban (ősszel és kora tavasszal) kell talajmintavétellel meghatározni az egyedszámot az előző kétévi répatáblákon. Rövid előrejelzés esetén a lisztes répabarkó vándorlása idején a régi és új répatáblák területi kvadrátos vizsgálatát kell elvégezni. A telelő bogarak veszélyességi küszöbértéke 0,6–1,0 db/m2. Helyrevetés esetén azonban 0,25–0,50 db/ m2 esetén is indokolt a védekezés.

Védekezés: fontos az agrotechnikai védekezés, a térbeli és időbeli izoláció, a jó minőségű vetőmagágy, az időben való vetés, az egyenletes kelés biztosítása. A mechanikai eljárások közül a régi vagy az új vetések körülárkolása, amelybe metilparation hatóanyagú porozószert szórunk, ezzel megakadályozva a kártevő eltávozását az előző évi tábláról, illetve betelepedését az újonnan vetett területre. Tavasszal a megjelenő barkók ellen eredményesen védekezhetünk endoszulfán-, monokrotofosz-, benszultap-, kartaptartalmú szerekkel.

Répa-fonálféreg

(Heterodera schachtii)

Tápnövénykör: legjelentősebb a cukor- és takarmányrépa, de előfordul céklarépán, spenóton, repcén, káposztán, karalábén, karórépán és egyéb káposztafélében, mustáron, zsázsán. Gyomok közül tápnövényei a vadrepce, repcsényretek, pásztortáska.

Kárkép: a föld feletti részen, még erősebb fertőzés esetén is, csak június–július hónapban jelentkeznek a tünetek a növekedés elmaradásában. A lárvák a répa gyökerein élősködnek, amelynek egyik következménye a kálium- és foszforéhség. Forró, nyári napokon a fertőzött növények levelei elvesztik turgorjukat, és hervadtan terülnek el a talajon. Reggelre azonban ismét felfrissülnek. Erős fertőzés esetén megbarnulnak, elpusztulnak, de a répa új leveleket hajthat. A répa-fonálféreg jellegzetes kártétele a gyökéren látható: a főgyökér visszamarad a fejlődésben, mert az oldal- és hajszálgyökereken nagy számban szívogató fonálférgek megakadályozzák a tápanyagfelvételt. Ezért a tápanyagfelvétel pótlására újabb járulékos gyökerek fejlődnek, kialakul a „szakállas” répatest, nagytömegű hajszálgyökérzettel.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: őshazája a Földközi-tenger környéke. A cukorrépa-termesztés elterjedésével eljutott a világ minden intenzívebb répatermesztő területére. Magyarországon valamennyi répatermesztő vidéken megtalálható, különösen a nedvesebb, mélyebb fekvésű helyeken.

Azonos mértékű fertőzöttség mellett a kártétel nagyságát jelentősen befolyásolja az időjárás. Száraz, meleg időjárású évben a termésveszteség elérheti a 45–50%-ot, ehhez még cukortartalom-csökkenés is járul. Az erősen fertőzött talaj „répaunttá” és a répa termesztésére alkalmatlanná válik.

Fejlődésmenet: a legújabb adatok szerint Magyarországon 5–6 nemzedéke lehetséges. A nőstény citrom alakú, kétcsúcsú, vastag falú, barna színű cisztái telelnek át, amelyekből 10 °C feletti talajhőmérsékletnél és 50–80% talajnedvességnél a béta-répák és a libatopfélék gyökérváladékának hatására a 2. fokozatú lárvák tömegesen jönnek elő. Az 1. lárvastádium a cisztában befejeződik, csak a 2. fokozatú, ún. „fertőzőlárvák” képesek a mozgásra és fertőzésre. A tápnövény megtalálása után a szájszurony és a nyál segítségével átszakítja és feloldja a hajszálgyökér sejtfalát, és a sejtnedvekkel táplálkozik. Az ivari differenciálódás a 3. lárvastádiumtól történik, a nőstény fokozatosan megduzzad, és citrom alakúvá válik, a hím azonban továbbra is fonál alakú marad. Az ivarérett, fonálszerű, üvegesen áttetsző, hengeres testű hím elhagyja a hajszálgyökeret és felkeresi a nőstényt, amelynek testvége kinyúlik a felszakadt bőrszövet alól. A megtermékenyített nőstény testében 200–300 pete fejlődik, általában 4 hét alatt. A petéből kikelt embriók felélik a nőstény testét, amely cisztává alakul. Kedvező körülmények között egyik nemzedék követi a másikat (egy generáció kifejlődése 6–8 hét), míg kedvezőtlen körülmények között diapauzába vonulnak (fakultatív anabiózis), amely állapotban évekig életképesek maradnak.

Ökológia és előrejelzés: a ciszták rendkívül ellenállóak, a szárazságot és a fagyot egyaránt bírják. A fonálféreg elszaporodásának és a lárvák vándorlásának a kötöttebb, 1500–2000 µm-es szemcseszerkezetű talaj, a 70–75%-os talajnedvesség (magas vízállású talajok) és a 20 °C körüli hőmérséklet a kedvező. A répa-fonálféreg-fertőzés kialakulásában nagy szerepet játszanak a keresztes virágú kultúrnövények (repce, káposzta, mustár) anélkül, hogy maguk számottevő kárt szenvednének. Vannak azonban „répa-fonálféreg-ellenes” növények, amelyek a cisztákat aktivizálva a lárvák pusztulását eredményezik.

Üzemi előrejelzéshez a fagyok beálltáig a leendő cukorrépatáblákon talajszondázással megállapíthatjuk a ciszták számát. Nyár folyamán a talajfertőzöttség mértékére a fertőzött, „szakállas” répák számából következtethetünk. Amennyiben az életképes ciszták száma 1 kg talajban 120–260 db, akkor erős a fertőzöttség.

Védekezés: a vetésforgó helyes kialakítása, azaz 4–5 évnél hamarabb répa ne kerüljön ugyanarra a területre. Fontos a tábla gyommentesen tartása és az, hogy a kártevő egyéb tápnövényeit is irtsuk a területen. Erősen fertőzött talajon a talaj megtisztításának legjobb módszere az „ellenségnövények” termesztése, amelyek aktivizálják a cisztákat, de a fertőző lárvák elpusztulnak. Ilyen növény a lucerna, a kukorica, a rozs, a dohány, a vöröshagyma. Gyengébben fertőzött területekre „semleges” növények kerüljenek: burgonya, sárgarépa, csillagfürt, kender, mák. Két-háromszoros mennyiségű szerves trágya fokozza a növények ellenálló képességét, csökkenti a kárt. Vegyszeres védekezésre az aldikarb hatóanyagú szerek javasolhatók.

Fekete répa-levéltetű

(Aphis fabae)

Tápnövénykör: migráló faj, amely téli tojásaival a kecskerágón, a kányabangitán, és a labdarózsán telel át. Nyári tápnövényei a cukorrépa, a céklarépa, a mák, a lóbab, és a napraforgó. Gyomnövények közül felszaporodik a disznóparéjon, libatopon, lósóskán, labodán.

Kárkép: a répafélék valamennyi föld feletti részét károsítja. Közvetlen kártétele a fiatal szívlevelek szívogatása, amelynek eredményeként a levelek deformálódnak, a főtengely irányában besodródnak, majd elsárgulva elszáradnak. A növekedés megáll, súlyosabb esetben a növény elpusztul. A maghozó répán a virágok és a zöld gomolyok torzulását, a mag kényszerérését okozza. A közvetlen kárt fokozzák a levéltetvek által termelt mézharmaton megtelepedő korompenész gombák. A fekete répa-levéltetű közvetett kártétele a répa vírusbetegségének terjesztése.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a fekete répa-levéltetű világszerte elterjedt, jobbára a mérséklet égöv kártevője. Magyarországon közönséges, több kultúr- és gyomnövényen megtalálható.

A közvetlen kártétel, a gyökértermés tömegének csökkenése miatt a kár 10% felett lehet, de a védekezés elmulasztása esetén elérheti a 40–50%-ot is, a vírus okozta veszteség pedig 10–15%-os súlyveszteséggel és 10–15%-os cukorhozam-csökkenéssel járhat.

Fejlődésmenet: Magyarországon 10 vagy több nemzedéke is lehet. A kecskerágón a kéregrepedésekbe, a paralécek mellé lerakott petékből az ősanyalárva március végén, április elején (7–8 °C) kel ki, és a fakadó rügyeket szívogatja. Többszöri vedléssel 2–3 hét alatt ősanyává (fundatrix) fejlődik. Az ősanya szűznemzéssel és álelevenszüléssel nőstény lárvákat (fundatrigén) szül, amelyek 2 hét elteltével válnak ivaréretté. A növény fiziológiai állapotának, vagyis a szénhidrát–fehérje arány megváltozásának a táplálkozáson keresztül való észlelésével a lárvák szárnyas egyeddé fejlődve elhagyják a répát, és nyári gazdanövényeit keresik fel. A nyári gazdanövényen az utolsó nemzedékben fejlődnek ki az ivaros nőstényeket szülő ginoparák, amelyek visszatérnek a kecskerágóra. A nyári gazdanövényen szeptemberben ugyancsak megjelennek a hímeket szülő andropar nőstények is, amelyek októberben repülnek át a téli gazdanövényre. A megtermékenyítés után a nőstény petét rak a gazdanövény hajtásaira és a rügyek tövéhez. A peték csillogó fekete színűek.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának a korai kitavaszodás, a párás, meleg nyár és a hosszú ősz kedvez. A vékony kutikulájú, törékeny testű levéltetveknek a száraz, meleg időjárás és az alacsony (60% körüli) páratartalom nem kedvez, ezért a populáció a nyár közepén (július, augusztus) gyakran összeomlik.

Hosszabb lejáratú, tájékoztató jellegű előrejelzést ezért a júliusi–augusztusi és a szeptember–októberi ökológiai viszonyok (hőmérséklet, csapadék) elemzésével adhatunk. A lerakott peték számának megfigyelése is tájékoztató jellegű lehet a következő év fertőzése szempontjából. Rövid előrejelzésnél a tápnövények gyakori vizsgálata szükséges a betelepedés és a felszaporodás időszakában. Sárgatálak kihelyezése. A levéltetvek felszaporodásakor megjelenő entomofág rovarok száma, valamint a szárnyas levéltetvek aránya alapján megközelítőleg előre megállapítható a gradáció vagy az összeomlás, illetve a tömeges elvándorlás és annak intenzitása is.

Védekezés: időben és jó minőségben elvégzett agrotechnika. Az ennek eredményeképpen gyorsan és egyenletesen kelő, egyöntetű növényállomány kevésbé károsodik a répa-levéltetűtől. Fontos a répa-levéltetű gyomgazdanövényeinek állandó irtása is.

Kémiai védekezést a levéltetvek felszaporodásának időpontjában formotion, kinalfosz, metilparation, pirimicarb hatóanyagú szerekkel, illetve szintetikus piretroidokkal végezhetünk. A hatóanyagok megválasztásánál figyelembe kell venni a területen mozgó entomofág rovarok érzékenységét. Vírushordozó szerepük miatt az érzékeny kultúrákban a védekezésre az első szárnyas egyedek megjelenésekor van szükség.

Répa-aknázómoly

(Scorbipalpa ocellatella)

Tápnövénykör: a kártevő oligofág faj. Hernyója a termesztett répaféléken: takarmány-, cukor-, cékla-, mángoldrépa, valamint a vadon termő béta-répákon károsít.

Kárkép: a lárva károsítja a béta-répák valamennyi vegetatív részét, de a generatív részeket is megtámadja májustól novemberig. A fiatal hernyó kezdetben a levélen hámozgat, majd berágja magát a levélnyélbe, a főérbe, a szívlevelek közé. Szárazabb években a répa nedvesebb részeit (répafej, répatest) károsítja. Kevés lárva esetén a levelek fodrosodnak, torzulnak. Száraz, meleg időjárás esetén növényenként 25–30 lárva is található a növényen. Ilyenkor az összeszőtt szívlevelek szivar alakúak, megbarnulva elszáradnak. A sérült, idősebb levelek szétterülnek, letaposott növényre emlékeztetnek. A fertőzött növény karógyökere kívülről varas, repedezett felületű, pár centiméter mélységig ürülékes, rágcsálékos, szövedékes. A lárvák a maghozó répákon a levélrózsákat, a hajtásvégeket, virágokat és a termést rágják meg és szövik össze.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mediterrán faj, elsősorban a Földközi-tenger és a Fekete-tenger mellékén terjedt el. Időnként – kedvező ökológiai viszonyok mellett – tömegesen károsít Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában, Jugoszláviában, Törökországban. Magyarországon is meghonosodott, de csak a déli országrészeken jelentkezik tömegesen.

Erős fertőzés esetén a répa súlyvesztesége a 40–60%-ot, a cukortartalom csökkenése a 2%-ot is elérheti. A fertőzött répa tárolása bizonytalan, takarmányozásra nem alkalmas. A károsított dugványrépa gyengébb minőségű és kevesebb magot terem.

Fejlődésmenet: Magyarországon az ökológiai viszonyoktól függően 2–4 nemzedéke lehet. Báb alakban telel át répatáblák vagy répaprizma talajában, 1–2 cm mélységben. Élő növényi részekben (répafej, dugványrépa, gyomrépa) a fejlettebb lárva is áttelel. A lepkék első nemzedéke április második felében vagy május második felében rajzik. A tavaszi nemzedéknél tehát két rajzáscsúcs van, amelynek ideje a kitavaszodástól és a telelés formájától függ.

  • a tavaszi nemzedék 50–60 nap alatt fejlődik ki, általában magrépán károsít,

  • a nyári nemzedék lepkéi június végén, július elején rajzanak; a hernyók a dugvány-, ipari-, takarmány- és céklarépák szívlevelei között élnek,

  • a 3. nemzedék lepkéi augusztus végén, szeptember elején repülnek, lárváik kezdetben a szívlevelek között, majd a répafejben rejtetten fejlődnek,

  • a 4. nemzedék száraz, meleg években, hosszú, meleg őszön jelentkezhet, lárvái a későn betakarított répában és a gyomrépában fejlődnek; ilyen esetben sok lárva és báb telelhet át.

Ökológia és előrejelzés: fekete és barna mezőségi talajokon, továbbá lazább vályogtalajokon szaporodhat el. Felszaporodásukra akkor kell számítani, ha az április–szeptember hónapok átlaghőmérséklete meghaladja a 17–18 °C-ot, a csapadék az átlagos alatt marad, a napfényes órák száma pedig a sokévi átlag felett van.

Előrejelzéshez a lárvapopulációt kell felmérni a telelőhely növényvizsgálata vagy területi kvadrát módszerrel. Szignalizációhoz nyáron fénycsapdázással kiegészítő adatokat is gyűjthetünk.

Védekezés: az ipari és takarmányrépa esetében elsődleges fontosságú az agrotechnika, mely a növény egészséges fejlődését segíti elő. Nagyon fontos a répahulladék őszi leszántása, a répa veszteségmentes betakarítása, az öntözéses termesztés bevezetése. A dugványrépa és a magrépa esetében tavaszi vetésnél az agrotechnikát ki kell egészíteni áztatásszerű permetezéssel, a fertőzéstől függően 1–2 alkalommal, fenitrotion, metilparation, monokrotofosz, mevinfosz hatóanyagú, felszívódó készítményekkel. A répaprizma talajában telelő, bábozódó hernyók ellen a prizma területét és a gerincet foszforsavészter vagy dioxacarb hatóanyagú porozószerekkel kezelhetjük.